Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-24 / 222. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 24. Vélemény És háttér 5 Az emberi jogi stratégia eddig leginkább csak indulatokat hozott a felszínre Menet-trendek A hétvégén két látványos tömegrendezvényt tartot­tak Szlovákia két legna­gyobb városában - Po­zsonyban a szivárványos menetet, immáron ne­gyedszer, Kassán az Élet menetét, jobbára az egy­házhoz közel álló civil szervezetekkel karöltve. TOKÁR GÉZA Előbbin a becslések szerint szűk kétezren vehettek részt, az utóbbin mintegy ötvenezren. Az utóbbi szám országos vi­szonylatban is példátlan mére­tű tömeget jelez, kevés rendez­vényen sikerült az elmúlt évek­ben ennyi embert mobilizálni. Nem nehéz a két rendezvényt egymás inverzének látni: a szi­várványos menet a melegek, bi­szexuálisok és transzneműek jogainak kiterjesztése köré szö­vődik, az életmenet célja a ha­gyományos házasságkép meg­őrzése és az abortusz betiltása. A szivárványos menet szolgál­tatta a kisebb meglepetést. Már ha meglepetésnek tekinthető, hogy attrocitások és külső rend­zavarás nélkül, tulajdonképpen inkább érdektelenséggel, mint felháborodással övezve ért vé­get a rendezvény. Közép-Euró- pában a hasonló megmozdulá­sok hagyományosan erős indu­latokat és felháborodást válta­nak ki, miközben voltaképpen a szervezők üzenete is akkor jut el a társadalomhoz, ha több té­ren is megmutatkozik az ellen­szél, amiben a helyi viszonyok közepette küzdenek. Az idén Štefan Kuffa parlamenti képvi­selő melegek ellen irányuló ki­jelentésein kívül nem volt olyan megnyüvánulás, ami konflik­tust és egyben figyelmet keltett volna, ráadásul még Kuffa frak­ciójából, az Egyszerű Emberek­től is voltak résztvevők a ren­dezvényen. Eközben a jó han­gulatot agyoncsapta az esős idő. Kassán az Élet menete már képes, volt meglepetéseket okozni. A szervezettségével, a résztvevők létszámával és az­zal, hogy a rendezvényt sike­rült az előzetes fenntartások el­lenére megtölteni még némi pozitív tartalommal is. A leg­fontosabb apropót a kormány emberi jogi tanácsa által készí­tett emberi jogi stratégia adta, amely eddig leginkább csak in­dulatokat hozott a felszínre az életpárti szervezetek részéről. A kollektív és szervezett gyűlöletkampányt megérezték az előkészítők és Miroslav Lajčák külügyminiszter is, aki­nek e-mail fiókját elárasztották a tütakozó levelek. A tízezres tömegek által hitelesített Élet menete e-mailek ezreinél is ha­tékonyabban gondolkodtathat­ja el a kormányt arról, hogy mennyire érdemes forszírozni a progresszív reformokat, és cserébe kivívni a jól szervezett keresztény érdekvédelmi szer­vezetek haragját. A stratégia el­fogadását már így is jövő júni­usra halasztották, s elképzelhe­tő, hogy a jövő évi két választás miatt a Smer prioritásai között nagyon mélyre csúszik a konf­liktusokkal teli, a szlovákiai magyarság szempontjából is előrelépést hozó emberi jogi stratégia felvállalása. Az erővi­szonyokat ugyanis most konk­retizálni lehet: kétezer az öt­venezerhez. Lewthwaite tizenévesen tért át az iszlám hitre, és immár kétszeres „terroristaözvegy' A Fehér Özvegy csapott le Kenyában MTI-HÁTTÉR A brit sajtó szerint a Fehér Özvegy néven emlegetett, vi­lágszerte körözött fiatal angol terroristanő állhat a kenyai ter­rortámadás mögött. A Westgate plázában, Nairobi egyikjómódú negyedében elkövetett merény­letet az al-Kaida terrorhálózat­tal szoros kapcsolatban álló as- Sabab Szomáliái iszlamista szervezet vállalta magára. Az as-Sabab egyik fő ideológusa és kelet-afrikai tevékenységének irányítója a 29 éves Samantha Lewthwaite, egy brit katona­tiszt leánya, aki a dél-angliai Buckinghamshire megyében született és nőtt fel. A három- gyermekes Lewthwaite tizen­évesen tért át az iszlám hitre, és fiatalon feleségül ment egy ja­maicai származású, szintén isz­lám hitre tért bevándorlóhoz, Germaine Lindsayhez, aki a 2005. július 7-i, 52 halálos ál­dozatot követelő londoni ön­gyilkos merényletsorozat egyik elkövetője volt. Lindsay csecsemőkorában ke­rült szüleivel Nagy-Britanniába, és áttérése után nevét Lindsay Jamalra változtatta. Három tár­sával különböző metróvonala­kon és egy emeletes londoni bu­szon robbantottak. Lindsay po­kolgépe okozta a legsúlyosabb, 26 emberéletet kioltó pusztítást a King's Cross metróállomáson. Felesége, Samantha Lewth­waite akkor héthónapos terhes volt. Lewthwaite-re a brit elhárí­tás értesülései szerint ezután ra­gasztották szélsőséges iszlamis­ta körökben a „White Widow” (Fehér Özvegy) nevet. A fiatal nő rendőrségi források szerint a londoni merénylet után egy má­sik, szintén Londonban felnőtt radikális iszlám aktivistával, Habib Ghanival Kenyába mene­kült, és állítólag össze is háza­sodtak. A pár ellen a kenyai ha­tóságok vádat emeltek, mivel a gyanú szerint 2011-ben a kenyai Mombasa kikötővárosban szál­lodák ellen terveztek merényle­teket. A brit sajtó szerint Ghanit, aki az Osama al-Britani nevet vette fel, éppen a múlt héten sa­ját csoportja, az as-Sabab egy osztaga ölte meg Szomáliában. A The Sun által idézett bennfen­tes források szerint Ghani a milí­cián belüli hatalmi harcok áldo­zatává vált, mert a jelenlegi ve­zetéssel szembeforduló frakció­hoz csatlakozott. A brit lapnak nyilatkozó források szerint fele­sége, Samantha Lewthwaite - jóllehet az as-Sababon belül be­töltött magas funkciója révén megtehette volna - nem kelt Ghani védelmére. A The Sun for­rásai szerint valószínűleg úgy gondolta, hogy „az ügy fonto­sabb, mint saját félje”. A benn­fentesek szerint Lewthwaite mára az as-Sabab nagy befolyá­sú vezetői közé emelkedett, ő a csoport elsőszámú pénzado­mányszerzője és összekötője az al-Kaida európai szárnyával. KOMMENTAR Kiszorítósdi NAGYANDRÁS Múlt héten a papírformának megfelelően az el­lenzéknek nem sikerült elmozdítania a kor­mányfőt, s a hétvégén már mindenki a saját szája íze szerint értékelte a történteket. A mo- ralizálásban természetesen a Smer vezetői jár­tak élen, sőt, a kormányfő már arról filozofált, kit kellene kiszorítani a politikai palettáról. A miniszterelnök elleni bizalmatlansági indítvány kezdemé­nyezője Daniel Lipšic volt, aki remek politikai érzékkel meg­ragad minden lehetőséget, hogy korrupcióellenes énjét csü- logtathassa, akár a parlamentben, akár annak falain kívül. Nagy szüksége van erre, mert bár egyre jobban látszik, hogy ő lesz a jobboldal új vezetője, pártja támogatottsága nem emelkedik az elvárásoknak megfelelően. A miniszterelnök elleni indítvány beterjesztőjeként remek lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa, képes retorikailag szembeszállni akár Robert Ficóval is, és nem ijed meg a konfrontálódástól. A többi jobboldali párt, az SDKU, a KDH és a Híd politikusai is sokkal gyengébben szerepeltek, alig lehetett őket észre­venni a vitában. Tudjuk, hogy a jobboldal egy ideje a kitartó, hosszú távú józan ellenzéki politizálásról beszél, de az el­múlt hét tökéletesen megmutatta, hogy mi az, amire gerjed­nek a kormánypárti képviselők, és mi az, ami teljesen hide­gen hagyja őket. A Smer abszolút többsége miatt gyakorlati­lag egyetlen ellenzéki politikai csoportnak sincs lehetősége arra, hogy a ciklus hátralévő részében bármit elfogadtasson, amit Ficóék nem akarnak. Nincsenek kompromisszumok, mert a kormánypártnak nincs szüksége rájuk. Csak annak van esélye kitűnni, aki retorikailag múlja felül őket, vagy ki­ugrasztja a nyulat a bokorból. Az Egyszerű Emberek és Alojz Hlina egyértelműen erre ját­szik. A lassan húsz éve bóbiskoló szlovák parlamentbe új színt, némi életet hoztak felszólalásaikkal, aktivitásukkal. Hogy populisták? Na és? Ficóék nem azok? Hogy provokál­nak? Legalább témává teszik újra a parlamenti alkoholfo­gyasztást. Hogy cirkuszolnak? Végre az emberek újra kicsit odafigyelnek arra, hogy mi történik a parlamentben. Termé­szetesen gyakran csinálnak hülyeséget, sőt politikailag labi­lisak, de az emberek érdeklődését felkeltik. Nem véletlenül jelentette ki Robert Fico egy hétvégi tévévitában, hogy a „standard” jobboldali pártoknak össze kellene fogniuk a Smerrel, hogy a politikai életből kiebrudalják a „fútóbolon- dokat és félőrülteket”. Amíg a megmondóember szerepét Lipšic fogja betölteni, a provokátorokét pedig Matovič egyszerűi, kérdés, mi marad a többieknek. A Smemek egyál­talán nem lesz szüksége a jobboldal segítségére, legfeljebb a fent említettek megfékezésére és félreállítására. Ám erről végső soron majd a szavazók döntenek. FIGYELŐ Szuper Angela, a kegyetlen cárnő A külföldi sajtó üdvözli Merkel győzelmét és találgat­ja, milyen koalíció alakul. A Die Presse című konzervatív osztrák napilap értékelése szerint Angela Merkel diada­la „keserű mellékízzel” páro­sul. Harmadik választási győzelmével olyan magasla­tokba emelte a CDU-t, ami néhány éve még elképzelhe­tetlennek tűnt. Diadala vi­szont a koalíciós partner ro­vására ment. Az FDP 1949 óta először nem jutott be a parlamentbe. A Corriere della Sera olasz konzervatív napilap törté­nelminek nevezte az „ellenfe­lek nélküli Szuper Angela” győzelmét, és úgy vélte, Brüsszel most amiatt aggó­dik, hogy Merkel „még maga­sabbra helyezi a mércét”. A németek a megszokott stabi­litást folytatására szavaztak, és nem hagytak túl sok illúzi­ót a nehézségben levő euró­pai országoknak, hogy fordu­lat történhet, és elszakad­hatnak a dogmaként diktált pénzügyi szigortól. A La Re- pubblica Európa királynőjé­nek keresztelte el a kancel­lárt, megjegyezve, hogy a „nyugodt erőt sugárzó, de kegyetlen cárnő a jólét ígére­tével igézte meg Németorszá­got”. A szigor is marad és Olaszország is Berlin túsza marad - írta a II Giornale. „Merkel nem ingott meg” - állt a La Libré Belgique fran­cia nyelvű belga napilap cím­lapján. Az újság emlékezte­tett, hogy a német konzerva­tívok csak Konrad Adenauer népszerűségének csúcsán és Helmut Kohl vezetésével, a német újraegyesítés idején értek el a mostaninál jobb eredményt. Bárkivel is lép koalícióra a CDU, Merkel lesz a Játékmesteri’. A londoni The Daily Teleg­raph szerint Merkel a követ­kező kormányzati időszak­ban várhatóan ellenezni fog­ja a további EU-integrációt célzó intézkedéseket. A kan­cellár már utalást is tett arra, hogy az uniónak meg kellene fontolnia bizonyos hatáskö­rök „visszaadását”. (MTI) Világszerte keresett iszlám terrorista lett az átlagos brit diáklány­ból (Fotók: mirror.co)

Next

/
Thumbnails
Contents