Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-23 / 221. szám, hétfő

www.ujszo.com UJSZO 2013. SZEPTEMBER 23. Sport 15 Forma-1, Szingapúri Nagydíj: már nem az a kérdés, ki lesz a világbajnok, hanem az, hogy mikor Vettel Szingapúrban is simán nyert A mindig nagyon izzasz­tó és mindig nagyon hosszú Szingapúri Nagydíjjal folytatódott az idei Forma-l-es autós világbajnoki sorozat, ahol a címvédő Sebasti­an Vettel (Red Bull) egy újabb sima győzelmet könyvelhetett el. GYÖRGY NORBERT A dobogó második fokára a hatalmasat alakító Fernando Alonso (Ferrari) állhatott fel, míg a harmadik helyre a 13. rajtkockából induló Kimi Ráikkönen (Lotus) futott be. Ami azt illeti, ez utóbbi telje­sítmény sem volt piskóta, de úgy tűnik, Vettel és Red Bull egyre inkább más dimenzióban versenyeznek. S bár hat futam még hátra van, a bajnokság gyakorlatilag eldőlt. A sötét múlt Szingapúrról sportügyekkel kapcsolatban mostanság min­denkinek a fogadási maffia jut eszébe, aztán sokáig semmi, végül előbb vagy utóbb azért csak akad valaki, akinek beug­rik, hogy 2008-ban itt lett meg­rendezve a Forma-1 történe­tének első villanyfényes, éjsza­kai futama. A sors iróniája, hogy az a verseny is el lett csalva, viszont azt az eredményt nem a „szindikátus” rendelte meg (bár sosem lehet tudni), hanem egy Flavio Briatore nevű, min­den hájjal megkent csapatfő­nök, aki attól sem riadt vissza, hogy Alonso érdekében a kol­léga Nelsinho Piquet-t (a „kis Piké”) Renault-ostól meg min­denestől a megfelelő pillanat­ban (hatalmi szóval) felkenes- se a falra. A hazárd manővert siker koronázta, a biztonsági autós szakasz után Alonso megnyerte a futamot egy olyan kocsival, amellyel amúgy nem lett volna esélye. A turpisságra persze később fény derült, de a balhét igazából mindenki megúszta: Piquet-vel vádalkut kötöttek, Alonsót tisztázták, Briatorének pedig távoznia kel­lett ugyan az Fl-ből, de a bün­tetését később egy polgári bíró­sági eljárás során törölték. Steril és uncsi Most, 2013-ban ott tartunk, hogy Fernando Alonsónak ez­úttal sincs olyan versenygépe, amellyel bajnoki címet szerez­hetne, sőt, az utóbbi hónapok­ban már a futamgyőzelem le­hetősége sem igen adott a szá­mára, s félő, hogy a spanyolon már egy hasonló „bevállalós megoldás” sem segítene (Más­sá például, miután megtudta, hogy menesztették a Ferraritól, kerek perec kijelentette, hogy nem segíti tovább Alonsót). Nem vagyok a csalás híve, ter­mészetesen, és Briatorét sem akarom mentegetni (már a Be- nettonos-Schumacheres érá­ban sem kedveltem, amit csi­nál), csak valahogy a jelenlegi Forma-1-ből mintha hiányoz­nának az efféle romantikus, ki­csit gátlástalan ködlovagok (bár lehet, hogy ott vannak, csak jobb a PR-juk): mert itt most minden nagyon pro­fesszionálisnak, kiszámítható­nak és transzparensnek tűnik. Ergo: kicsit sterilnek és uncsi- nak. S a végén persze mindig Vettelnyer... Vettel 33. győzelme Ami a futamot illeti: Alonso a hetedikről rajtolt egy nagyot, és jött fel a harmadik helyre, Romain Grosjean sokáig na­gyon jól tartotta magát, de a Lotus nem bírta, Ráikkönen hátfájósan a semmiből csinált dobogót (s nem utolsó sorban talán az év előzését hajtotta végre Buttonnal szemben), és ami a biztonsági autót illeti, folytatódott a szingapúri tra­díció (most az ausztrál Daniel Ricciardo csapta oda az autó­ját - lehet, hogy már a jövő évi Red Bullon járt az esze). Ja, és a lényeg: Sebastian Vettel az első rajtkockából indulva az élre állt, villámgyorsan elhú­zott a többiektől, végül simán nyert. Ugyanúgy, mint a nyár végén Spában, ugyanúgy, mint kéthete Monzában. Ez volt idei hetedik, pályafutásá­nak harmincharmadik győ­zelme, s az újabb, immáron negyedik bajnoki cím csak karnyújtásnyira van. Bók a fütyülés? Vettelt a dobogón megint ki­fütyülték, de a német pilóta nem zavartatta magát: „Egye­sek szeretik, amit csinálunk, míg mások nem. Én bóknak fo­gom fel a füttyszót, mivel félté­kenyek arra, hogy nyerünk, és ezért csinálják. Nagyon sok Red Buli-rajongó is volt a pá­lyán. Sok ausztrál volt itt, akik többnyire Markot támogatták, de leginkább a csapatnak szur­koltak. Nem éri meg, hogy so­kat gondolkodjak ezen. Nyer­tünk, és erre nagyon büszkék lehetünk.” Hat futam van még hátra, Vettel 60 ponttal vezet Alonso előtt, ami azt jelenti, hogy már nem az a kérdés, hogy Seb az idén is világbajnok lesz-e, ha­nem az, hogy mikor. Az utóbbi napok legnagyobb Fl-es híre természetesen Ráikkönen Fer­raris igazolása volt. Ezzel kap­csolatban összeírtak már min­dent és mindenfélét, tehát nem fogjuk itt tovább szaporítani a szót. Illetve egy kommentet a sok közül azért idebiggyeszte­nék: „Hagyjuk a fenébe az idei szezont, adjuk oda Vettelnek a bajnoki címet, s már most, ősszel kezdjük el a 2014-es évadot.” Hát, valahogy így. SZINGAPÚRI NAGYDÍJ 1. Sebastian Vettel (német, Red Bull) 2. Fernando Alonso (spanyol, Ferrari) 3. Kimi Ráikkönen (finn, Lotus) AZ ÖSSZETETT PONTVERSENY ÁLLÁSA Pilóták: 1. Sebastian Vettel (német, Red Bull) 247 2. Fernando Alonso (spanyol, Ferrari) 187 3. Lewis Hamilton (brit, Mercedes) 151 Csapatok: 1. Red Bull 377 pont 2. Ferrari 274 pont 3. Mercedes 267 pont Csapatidőfutam Velitsék megvédték vb-címüket Firenze. A szlovák Peter Ve- litset is soraiban tudó Omega Pharma-Quick Step megvédte világbajnoki címét az országúti kerékpározók csapatidőfuta- mában. A belga csapat az 57,2 kilométeres, Firenze környé­kén kijelölt távot 1:04:16,81 óra alatt teljesítette, közel egy másodperccel megelőzve az ausztrál Orica-GreenEdge csa­patát. A Martin, Chavanel, Terpstra, Kwiatkowski, Van- dewalle, Peter Velits összeállí­tású Quick Step gyakorlatilag az első két részidő után eldön­tötte a vb-cím sorsát, 14 má­sodperces előnyük tudatában kiengedhettek a táv második felében. A 28 éves Peter Velitsnek a mostani már a harmadik vb­ehne, 2007-ben az U23-as ka­tegória tömegrajtos versenyét nyerte meg. A csapatidőfutamban érde­kelt másik szlovák kerekes, Peter Sagan együttese, a Can- nondale a hetedik helyen végzett. (TASR) Peter Velits (TASR-felvétel) Rostislav Čada, a pozsonyiak szakvezetője szerint az égszínkékek most hokiztak ebben a szezonban a legjobban, ehhez jött a remek kapusteljesítmény Janusnak és Bartovičnak köszönheti első hazai győzelmét a Slovan BŐD TITAN ILLA Megszerezte első hazai győ­zelmét a KHL-ben a pozsonyi Slovan jégkorongcsapata, amely Bartovič két góljával nyert a Barsz Kazany ellen. A pozsonyiak a saját bőrü­kön tapasztalhatták meg a ver­senysport már-már közhely­számba menő alapigazságát - ha újoncként nehéz bizonyíta­ni, altkor a második évben még nehezebb. A HC Slovan 2012-ben lett a KHL mezőnyé­nek tagja, a lelkesedés és a len­dület pedig egészen a play-of- fig vitte, ahol ugyan az első körben kikapott a későbbi baj­nok Dinamo Moszkvától, de ezzel is jócskán túlteljesítette az elvárásokat. A Slovan második KHL-es idénye azonban nem kezdő­dött jól: az első három meccsét idegenben simán elvesztette a gárda, a negyediken, a Med- vescak Zagreb otthonában hosszabbítás után győzött, ám első két hazai meccsén is vere­séget szenvedett. Ezután érkezett Pozsonyba az AK Barsz Kazany, amelyet a bajnokság legerősebb csapatai között emlegetnek. Tényleg igaz lehet, hogy a kulturált környezet megterem­ti a maga kulturált közönségét- a Slovnaft Aréna az előző két vereség ellenére majdnem tel­jesen megtelt (9700 néző), s mindenki szurkolt, mindenki tapsolt. A „B-közép” tagjai és a futballmeccsre is járó fanatiku­sok között biztosan nagy az át­fedés, a felújított jégcsarnok­ban azonban a jelek szerint nincs igény gyalázkodó, gúnyo­lódó vagy vulgáris rigmusokra- ami ott elhangzott, azt a gye­rekek is nyugodt szívvel elis­mételhették. A „hokimeccsre járás” csa­ládi eseménnyé vált Pozsony­ban - s ehhez tulajdonképpen nem is kellenek luxuskörül­mények, csak emberi hőmér­séklet (a régi létesítményt Eu­rópa leghidegebb téli stadion­jának tartották), kellő számú büfé és mellékhelyiség, s nyaktörés veszélye vagy a többiek lábujjának összelapí- tása nélkül megközelíthető ülőhelyek. (Ilyesmit képzel­hetnek maguk elé a családba­rát futballstadionokat emle­gető sportvezetők és politiku­sok, más kérdés, hogy mennyibe is került a Slovnaft Aréna felújítása, s hogy tisz­tázatlan körülmények között, „mintegy mellékesen” felépült mellette egy szálloda is.) A Slovan az első hat meccsén összesen 22 gólt kapott, a ka­puban a tavalyi szezon hőse, Jaroslav Janus sem parádézott, s az időnként helyette beállított Kopriva sem tudott hozzátenni a csapatjátékához. A Kazany ellen viszont már az első percektől látszott, Ja­nus most elkapta a fonalat, s csapattársai is kitettek magu­kért kiváló védekezésükkel. A Kazany az első harmadban csak négyszer lőtt kapura (azt is a harmad elején), a második játékrészre pedig még jobban felpörgött a Slovan. Az ötödik emberelőnyből Bartovič végül betalált, s felrobbant a stadion. A Barsz viszont nem adta meg magát, a harmadik harmadban egyre többször némult el a kö­zönség egy-egy nagy vendég­helyzet láttán. Az 50. percben Szvitov lövését már az egyéb­ként fantasztikusan védő Janus sem tudta hárítani, s elúszni látszott a hazai siker. A hosszabbításban azonban a Slovan mindent beleadott, a csapatkapitány Bartovič a saját harmadában szerezte meg a korongot, s az egész pályán vé­gigkorcsolyázva góllal fejezte be az akciót. Tombolt a Slov­naft Aréna, megvan az első ha­zai győzelem! „Ez a helyes út. Jól kell véde­kezni, nem szabad helyzetekbe engedni az ellenfelet. Bartovič gólja a végén már csak hab volt a tortán” - lelkendezett a kapus Jaroslav Janus. „Kár a kapott gólért, mert a rendes játékidőben is nyerhet­tünk volna. A Barsz viszont kemény ellenfél, ez a győzelem lökést fog adni nekünk” - kommentálta a meccset a két­gólos Bartovič. Valerij Belov, a Kazany edző­je alig bírt magából kipréselni két mondatot: „A fő gondot a kiállítások jelentették. Néhány játékosom jóval a tudása alatt játszott.” Rostislav Čada, a pozsonyiak szakvezetője elégedett mo­sollyal konstatálta: „Ez volt ed­dig a szezonban a legjobb meccsünk. Csapatként játszot­tunk, s ehhez jött még Janus kiváló egyéni teljesítménye. Problémáink voltak az 5 az 5 el­leni, illetve az 1 az 1 elleni já­tékszituációkban, de hatalmas akarással meg tudtuk állítani a Kazany kiválóságait. Remélem, ezután minden meccsen így játszunk majd.” A győztes magányossága. Vettelt kifütyülték a dobogón. (SITA/AP Bartovič (jobbra) és Mikuš gólöröme (TASR-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents