Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-20 / 219. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 20. Vélemény És háttér 7 Az SPP-vel nem a visszavásárlás és annak technikája a baj, hanem az, hogy újra állami kézbe kerül A gázművek mint közintézmény Még jó, hogy van stikli- ben bevitt alkohol, hő- zöngő honatya, egy nap­ra rá hőzöngő parlamen­ti balkon. A közbeszéd érthető és értelmezhető jelenségekről beszélget­het kocsmában, piacon, helyi agórákon, a bulvár csámcsoghat kedvére, a lényeg elsikkad - mint mindig. LOVÁSZ ATTILA Még ha százszor is írjuk le, hogy a Szlovák Gázművek körül mi a baj, a lényeg akkor sem lesz fontos, mert - ahogyan azt tisz­telt Kocur kollégám megjegyez­te - az SPP egyenlő gázszámla, a többi a tisztelt polgárt egyálta­lán nem érdekli. Mégis, újra és újra el kell mondani, le kell írni: az SPP-vel nem a visszavásárlás és annak technikája, mikéntje a baj, hanem az, hogy újra 100 százalékos állami tulajdonú lesz a vállalat. Ez pedig baj, alapvetően baj. Az állami intézményekben gyakran, sőt, rendszeresen lát­juk, hogy semmiféle hosszú tá­vú elképzelés, koncepció, de még csak gondolkodás sincs je­len, élünk a négyéves mandá­tum bűvkörében - ki megtéve tisztességesen azt, amit négy év alatt egyáltalán lehet, ki pedig a „fogd a pénzt és fuss!” alapon használva ki az intézményes tisztség adta, még mindig nagy lehetőségeket a meggazdago­dásra. Az összes olyan intéz­mény, amely a mindenkori poli­tikától, pontosabban kormány­zati szerepvállalástól függ (ne­vezzük akár függetlennek az adott intézményt) bármire, ami középtávot meghaladó érték, építés, beruházás, szabályozás lenne, tökéletesen alkalmatlan. Természeténél fogva. Jön az új vezető, s kivéve, hogy nem vezetőhelyettesi posztról érkező belső ember, az első évben betanul. Akármek­kora szakember, a gyakorlat, az intézményi kultúra, az íratlan cégkultúra áttekintéséhez leg­alább egy évre van szüksége. Majd jön két év, amikor - ha akar - hatékony munkát végez­het. Majd jön az utolsó év, ami­kor vagy az újraválasztásért küzd, vagy a távozását készíti elő. A mandátum felét nem ha­tékony munkával végzi, de ve­zérigazgatói, vezéri, elnöki vagy egyéb fizetését, titkárnő­jét, kocsiját, hatalmát négy éven át kapja. A legegyszerűbb számítás szerint is 50 százalé­kos hatékonysággal dolgozik. Ha ugyanezt egy kereske­delmi társaságban engedjük meg (magunknak), akkor az árat emelő tényezővé válik. Akár leszorítja az állam az ára­kat, akár nem, a végén drágább a termék, mert - főleg az ener­getikában - hosszú távú folya­matok, kontraktusok, stratégi­ák határozzák meg a vállalat si­keres üzletpolitikáját és az árait is. Elég megnézni az állami vas­utat, amely akkor sem fog nye­reséget termelni, ha minden au­tó egyszerre tönkremegy, és minden busz kerekét egy éjsza­ka ellopják, s ha egy évig köd lesz, hogy repülni se lehessen. Egyszerűen állami cég, a maga intézményes és nem üzleti mo­delljével, ahol kormányok, vá­lasztási időszakok és két bot­rány közti hónapok mértékével mérik az időt. Az állam ezért nem jó tulajdonos, és soha nem is lesz az. Bizonyos választók számára érthetetlen, hogy amit az SPP elvisz, azt az oktatás, a bűnüldözés, a bíróság szívja meg, ők nem termelnek. Az egészségügy is megszívja, de az nagy biznisz, ezért nem haszná­lom példának. Azt sem érdemes boncolgatni, hány trafik van az SPP-ben a vezér posztján kívül, ahol majd ki lehet elégíteni olyan ambíciókat, amelyeket a magánszférában a haloványabb képességek okán nem lehetne. Ehhez csak egy apró meg­jegyzés: a csehekről tegnap ír­tuk, hogy szabályozni fogják a helyi média tartalmát, ne a pol­gármesterek szócsöve legyen. Jelentem: nem sikerül nekik. Nem sikerülhet, mert a baj nem a szabályozás hibáiban volt, hanem abban, hogy önkor­mányzatok közpénzeiből működik a helyi média. Ha a pi­acon működne, a szabályozás fölösleges lenne - igaz, akkor a szabályozó testület tagjai me­hetnének legelni, és ők, ugye, a „mi embereink”. SPP vezérek - kicsiben. Hát itt van a kutya el­ásva s minden más, izmos nyi­latkozat az üres szalma csépelé- se csupán.- Ez nem foci. Ne manipuláld az eredményeidet. (Peter Gossónyi karikatúrája JEGYZET Igazi mesterek LAMPL ZSUZSANNA Két igazi mes­teremberrel ho­zott össze a sors, Adriannalés Mariannái. Napi szinten egy hó­napot töltöt­tünk együtt, miközben csak­nem földig rombolták a fél la­kást, hogy azután elképzelé­sem szerint újjáépítsék. Egyet­len ötletemre sem mondták, hogy nem lehet megcsinálni, csak azt, hogy persze, meg­oldható. És meg is oldották. Ketten. Nem kellett külön vil­lany-, gáz- és egyéb szerelőt hívni, összehangolni a munká­latokat, mert az elején meg­mondták, hogy mindenhez ér­tenek, s ezt be is bizonyították. Mi ebben a pláne, kérdezheti most a kedves olvasó. Hiszen így kell ennek lenni. A villany- szerelő tudjon villanyt szerel­ni, az orvos tudjon gyógyítani, a tanár tudjon tanítani. Csak­hogy nem így van. A lakásfel­újítás megkezdése előtt elret­tentő példákat hallottam sza­vahihető emberektől arról, hogy egyes mesterek mi min­dent képesek elfuserálni. Pél­dául elszabják a gázcsöveket, s amikor a megrendelő nem haj­landó nekik fizetni, károm­kodva letámadják. Vagy el­ígérkeznek reggel nyolcra vil­lanyvezetéket cserélni, s meg­érkeznek délután kettőkor, miközben a megrendelőnek szabadságot kellett kivennie miattuk, s azt is csak a munká­latok befejeztével veszi észre, hogy az építési hulladékot be- tömködtékazágyalá. Sénis találkoztam olyannal, aki az egyszínű csempét, annak elle­nére, hogy lerajzoltam neki, hol hagyjon ki helyet a tükör­nek, úgy rakta fel, hogy a tükör helyének fele belógott a für­dőkád fölé. De evezzünk más tájakra. Egy kórházból elbocsátott barát­nőm makacsul gyógyuló sebé­re a körzeti sebész azt mondta, ambulánsán kezelhetetlen, menjen vissza a kórházba. Egy másik sebész hangyaszorga­lommal ambulánsán is kike­zelte. Evezzünk még tovább. Egy­szer, pedagógushallgatók ál­lamvizsga-bizottságának tag­jaként azon gondolkodtam, vajon milyen tanár lesz az, aki maga sem tartja fontosnak a tanulást. Az egyik tanárjelölt­nek a pedagógus példakép­szerepéről kellett volna be­szélnie. Meg sem tudott muk­kanni. Milyen példát fognak ezek közvetíteni? Nem egyszer elhangzik, a munkapozíciókra jelentkezők nagy része alkalmatlan. S hiá­ba diplomások, jelentős ré­szüknek az alapvető tudása is hiányzik. Egyszerűen dilet­tánsok. Ezért téma Adrian és Marian. Ezért kell megbecsül­ni őket és a hozzájuk hasonló­kat, akik igazi mesterei mind­egy, hogy müyen szakmának. KOMMENTAR Fico bohócai MOLNÁR IVÁN Minden jel arra utal, hogy mára az utolsó szak- szervezeti vezetők is megérkeztek a nyaralá­sukról. Frissen és pihent aggyal gyorsan össze is dugták a fejüket, arra keresve a választ, mit tehetnének, hogy ne érje őket a jogos vád: ma­gasról tesznek a munkavállalókra, akiknek állí­tólag az érdekeit képviselik. Mindegy, hogy mi, csak nagyot durranjon- ez lehetett az eredeti elképzelés. A végeredmény? Osztályharcot indítani már kínos lenne, ezért a legjobb, ami az eszükbejutott, hogy a szegénységgel veszik fel a harcot. Az egyik legaktívabb szlovákiai munkavállalói érdekvédelmi tömörülés, a Kovo szakszervezet tegnap fújta meg csatakür­töt. Tüntetésekkel, az alkalmazottak harci kedvének az eme­lésével, a munkáltatókkal szembeni nyomásgyakorló akci­ókkal szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy Szlovákiában százezreket fenyeget a szegénység. A megoldás? Mi más is lehetne, mint a minimálbér emelése a jelenlegi 337-ről leg­alább 364 euróra. Logikus: mi mással is lehetne felvenni a harcot a szegénységgel szemben, mint pénzzel, lehetőleg minél többel. Hogy mindezt honnan teremtik elő? Az már nem az ő gondjuk, hiszen ők csak egyszerű szakszervezetiek, és az egyedüli feladatuk, hogy minél vadabb követelésekkel álljanak elő. Hogy Szlovákiában a szegénység határán élő emberek ma­gas száma elsősorban a munkanélküliek népes táborával magyarázható? Hogy ez utóbbihoz a gazdasági válságon kí­vül a Fico-kabinet is jelentős mértékben hozzájárult, amikor olyan jogszabályokat hozott, amelyek teljesen ellehetetlení­tik a vállalkozókat? Hogy a munkahelyeket nem a kormány és nem is a szakszervezetek hozzák létre, hanem azok a vál­lalkozók, akik elé újabbnál újabb akadályokat gördít az állí­tólag az emberek érdekeit képviselő kormány? Ha a szak- szervezetek valóban a szegénység ellen szeretnének harcol­ni, a kormányhivatal előtt kellene tüntetniük mindaddig, amíg a kormány nem terjeszt elő olyan törvényeket, ame­lyeknek köszönhetően csökkenne a vállalkozókra háruló te­her és nőne a befektetési kedv, megteremtve az alapjait an­nak, hogy több új munkahely jöhessen létre. Hogy a szak- szervezetek mégsem a kormányhivatal elé szerveznek tünte­téseket, annak rendkívül egyszerű oka van. A szlovákiai szakszervezetek egy része Fico pártjának, a Smemek a rek­lámügynökségeként működik, és csak akkor tüntet a kor­mány ellen, ha Fico épp ellenzékben van. Míg ez nem válto­zik, addig minden olyan harcuk, amit állítólag a munkálta­tók érdekeiért folytatnak, csak bohóckodás. Annak is a rosszabb fajtája, hiszen még nevetni sem lehet rajtuk. FIGYELŐ Maradjon Tőkés román kitüntetése Ellenzi Tőkés László EP- képviselő román állami ki­tüntetésének a visszavonását Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövet­ség (RMDSZ) elnöke. Az RMDSZ elnöke az RFI román rádiónak adott tegnapi inter­jújában hangsúlyozta, hogy senkitől nem lehet megta­gadni a szólásszabadságot, amit a román alkotmány szavatol. Emlékeztetett arra, hogy az Európa Parlament képviselője a román forrada­lomban játszott szerepéért kapta az elismerést, és azt nem lehet visszavonni az 1989-es érdemeivel kapcso­latba sem hozható egyéb okok miatt. Tőkés László 2009-ben kapta meg a Ro­mánia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát, amelynek a visszavonását azt követően kezdeményezte az érdem­rend több tagja, hogy az EP- képviselő júliusban Tusnád- fürdőn azt kérte: Magyaror­szág vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Ezt a kije­lentést román politikusok egy része és a média úgy ér­telmezte, hogy Tőkés Ma­gyarország protektorátusa alá akarja helyezni Erdélyt, és ezt a román egységes és oszthatatlan nemzetállam el­leni támadásnak tekintik. A kitüntetés esetleges vissza­vonásáról egy héttagú becsü­letbíróság dönt, amelynek tagjait az érdemrenddel ki­tüntettek közgyűlése választ­ja meg. Kelemen Hunor - aki maga is megkapta az elisme­rést - kifejtette, hogy a közgyűlésen nem tud részt venni, de levélben fordult a testülethez, s abban kifejtet­te álláspontját. Leszögezte, ő sem ért egyet mindig Tőkés László nyilatkozataival, de nem is kell vele egyetérteni, hanem meg kell szokni, hogy az alkotmány szavatolja a szabad véleménynyilvání­táshoz való jogot. Rámuta­tott: ha Tőkés Lászlótól a tusnádfürdői kijelentése mi­att vennék el a kitüntetést, akkor lényegében a szólás- szabadsághoz való jogot kér­dőjeleznék meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents