Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-20 / 219. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 20. Vélemény És háttér 7 Az SPP-vel nem a visszavásárlás és annak technikája a baj, hanem az, hogy újra állami kézbe kerül A gázművek mint közintézmény Még jó, hogy van stikli- ben bevitt alkohol, hő- zöngő honatya, egy napra rá hőzöngő parlamenti balkon. A közbeszéd érthető és értelmezhető jelenségekről beszélgethet kocsmában, piacon, helyi agórákon, a bulvár csámcsoghat kedvére, a lényeg elsikkad - mint mindig. LOVÁSZ ATTILA Még ha százszor is írjuk le, hogy a Szlovák Gázművek körül mi a baj, a lényeg akkor sem lesz fontos, mert - ahogyan azt tisztelt Kocur kollégám megjegyezte - az SPP egyenlő gázszámla, a többi a tisztelt polgárt egyáltalán nem érdekli. Mégis, újra és újra el kell mondani, le kell írni: az SPP-vel nem a visszavásárlás és annak technikája, mikéntje a baj, hanem az, hogy újra 100 százalékos állami tulajdonú lesz a vállalat. Ez pedig baj, alapvetően baj. Az állami intézményekben gyakran, sőt, rendszeresen látjuk, hogy semmiféle hosszú távú elképzelés, koncepció, de még csak gondolkodás sincs jelen, élünk a négyéves mandátum bűvkörében - ki megtéve tisztességesen azt, amit négy év alatt egyáltalán lehet, ki pedig a „fogd a pénzt és fuss!” alapon használva ki az intézményes tisztség adta, még mindig nagy lehetőségeket a meggazdagodásra. Az összes olyan intézmény, amely a mindenkori politikától, pontosabban kormányzati szerepvállalástól függ (nevezzük akár függetlennek az adott intézményt) bármire, ami középtávot meghaladó érték, építés, beruházás, szabályozás lenne, tökéletesen alkalmatlan. Természeténél fogva. Jön az új vezető, s kivéve, hogy nem vezetőhelyettesi posztról érkező belső ember, az első évben betanul. Akármekkora szakember, a gyakorlat, az intézményi kultúra, az íratlan cégkultúra áttekintéséhez legalább egy évre van szüksége. Majd jön két év, amikor - ha akar - hatékony munkát végezhet. Majd jön az utolsó év, amikor vagy az újraválasztásért küzd, vagy a távozását készíti elő. A mandátum felét nem hatékony munkával végzi, de vezérigazgatói, vezéri, elnöki vagy egyéb fizetését, titkárnőjét, kocsiját, hatalmát négy éven át kapja. A legegyszerűbb számítás szerint is 50 százalékos hatékonysággal dolgozik. Ha ugyanezt egy kereskedelmi társaságban engedjük meg (magunknak), akkor az árat emelő tényezővé válik. Akár leszorítja az állam az árakat, akár nem, a végén drágább a termék, mert - főleg az energetikában - hosszú távú folyamatok, kontraktusok, stratégiák határozzák meg a vállalat sikeres üzletpolitikáját és az árait is. Elég megnézni az állami vasutat, amely akkor sem fog nyereséget termelni, ha minden autó egyszerre tönkremegy, és minden busz kerekét egy éjszaka ellopják, s ha egy évig köd lesz, hogy repülni se lehessen. Egyszerűen állami cég, a maga intézményes és nem üzleti modelljével, ahol kormányok, választási időszakok és két botrány közti hónapok mértékével mérik az időt. Az állam ezért nem jó tulajdonos, és soha nem is lesz az. Bizonyos választók számára érthetetlen, hogy amit az SPP elvisz, azt az oktatás, a bűnüldözés, a bíróság szívja meg, ők nem termelnek. Az egészségügy is megszívja, de az nagy biznisz, ezért nem használom példának. Azt sem érdemes boncolgatni, hány trafik van az SPP-ben a vezér posztján kívül, ahol majd ki lehet elégíteni olyan ambíciókat, amelyeket a magánszférában a haloványabb képességek okán nem lehetne. Ehhez csak egy apró megjegyzés: a csehekről tegnap írtuk, hogy szabályozni fogják a helyi média tartalmát, ne a polgármesterek szócsöve legyen. Jelentem: nem sikerül nekik. Nem sikerülhet, mert a baj nem a szabályozás hibáiban volt, hanem abban, hogy önkormányzatok közpénzeiből működik a helyi média. Ha a piacon működne, a szabályozás fölösleges lenne - igaz, akkor a szabályozó testület tagjai mehetnének legelni, és ők, ugye, a „mi embereink”. SPP vezérek - kicsiben. Hát itt van a kutya elásva s minden más, izmos nyilatkozat az üres szalma csépelé- se csupán.- Ez nem foci. Ne manipuláld az eredményeidet. (Peter Gossónyi karikatúrája JEGYZET Igazi mesterek LAMPL ZSUZSANNA Két igazi mesteremberrel hozott össze a sors, Adriannalés Mariannái. Napi szinten egy hónapot töltöttünk együtt, miközben csaknem földig rombolták a fél lakást, hogy azután elképzelésem szerint újjáépítsék. Egyetlen ötletemre sem mondták, hogy nem lehet megcsinálni, csak azt, hogy persze, megoldható. És meg is oldották. Ketten. Nem kellett külön villany-, gáz- és egyéb szerelőt hívni, összehangolni a munkálatokat, mert az elején megmondták, hogy mindenhez értenek, s ezt be is bizonyították. Mi ebben a pláne, kérdezheti most a kedves olvasó. Hiszen így kell ennek lenni. A villany- szerelő tudjon villanyt szerelni, az orvos tudjon gyógyítani, a tanár tudjon tanítani. Csakhogy nem így van. A lakásfelújítás megkezdése előtt elrettentő példákat hallottam szavahihető emberektől arról, hogy egyes mesterek mi mindent képesek elfuserálni. Például elszabják a gázcsöveket, s amikor a megrendelő nem hajlandó nekik fizetni, káromkodva letámadják. Vagy elígérkeznek reggel nyolcra villanyvezetéket cserélni, s megérkeznek délután kettőkor, miközben a megrendelőnek szabadságot kellett kivennie miattuk, s azt is csak a munkálatok befejeztével veszi észre, hogy az építési hulladékot be- tömködtékazágyalá. Sénis találkoztam olyannal, aki az egyszínű csempét, annak ellenére, hogy lerajzoltam neki, hol hagyjon ki helyet a tükörnek, úgy rakta fel, hogy a tükör helyének fele belógott a fürdőkád fölé. De evezzünk más tájakra. Egy kórházból elbocsátott barátnőm makacsul gyógyuló sebére a körzeti sebész azt mondta, ambulánsán kezelhetetlen, menjen vissza a kórházba. Egy másik sebész hangyaszorgalommal ambulánsán is kikezelte. Evezzünk még tovább. Egyszer, pedagógushallgatók államvizsga-bizottságának tagjaként azon gondolkodtam, vajon milyen tanár lesz az, aki maga sem tartja fontosnak a tanulást. Az egyik tanárjelöltnek a pedagógus példaképszerepéről kellett volna beszélnie. Meg sem tudott mukkanni. Milyen példát fognak ezek közvetíteni? Nem egyszer elhangzik, a munkapozíciókra jelentkezők nagy része alkalmatlan. S hiába diplomások, jelentős részüknek az alapvető tudása is hiányzik. Egyszerűen dilettánsok. Ezért téma Adrian és Marian. Ezért kell megbecsülni őket és a hozzájuk hasonlókat, akik igazi mesterei mindegy, hogy müyen szakmának. KOMMENTAR Fico bohócai MOLNÁR IVÁN Minden jel arra utal, hogy mára az utolsó szak- szervezeti vezetők is megérkeztek a nyaralásukról. Frissen és pihent aggyal gyorsan össze is dugták a fejüket, arra keresve a választ, mit tehetnének, hogy ne érje őket a jogos vád: magasról tesznek a munkavállalókra, akiknek állítólag az érdekeit képviselik. Mindegy, hogy mi, csak nagyot durranjon- ez lehetett az eredeti elképzelés. A végeredmény? Osztályharcot indítani már kínos lenne, ezért a legjobb, ami az eszükbejutott, hogy a szegénységgel veszik fel a harcot. Az egyik legaktívabb szlovákiai munkavállalói érdekvédelmi tömörülés, a Kovo szakszervezet tegnap fújta meg csatakürtöt. Tüntetésekkel, az alkalmazottak harci kedvének az emelésével, a munkáltatókkal szembeni nyomásgyakorló akciókkal szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy Szlovákiában százezreket fenyeget a szegénység. A megoldás? Mi más is lehetne, mint a minimálbér emelése a jelenlegi 337-ről legalább 364 euróra. Logikus: mi mással is lehetne felvenni a harcot a szegénységgel szemben, mint pénzzel, lehetőleg minél többel. Hogy mindezt honnan teremtik elő? Az már nem az ő gondjuk, hiszen ők csak egyszerű szakszervezetiek, és az egyedüli feladatuk, hogy minél vadabb követelésekkel álljanak elő. Hogy Szlovákiában a szegénység határán élő emberek magas száma elsősorban a munkanélküliek népes táborával magyarázható? Hogy ez utóbbihoz a gazdasági válságon kívül a Fico-kabinet is jelentős mértékben hozzájárult, amikor olyan jogszabályokat hozott, amelyek teljesen ellehetetlenítik a vállalkozókat? Hogy a munkahelyeket nem a kormány és nem is a szakszervezetek hozzák létre, hanem azok a vállalkozók, akik elé újabbnál újabb akadályokat gördít az állítólag az emberek érdekeit képviselő kormány? Ha a szak- szervezetek valóban a szegénység ellen szeretnének harcolni, a kormányhivatal előtt kellene tüntetniük mindaddig, amíg a kormány nem terjeszt elő olyan törvényeket, amelyeknek köszönhetően csökkenne a vállalkozókra háruló teher és nőne a befektetési kedv, megteremtve az alapjait annak, hogy több új munkahely jöhessen létre. Hogy a szak- szervezetek mégsem a kormányhivatal elé szerveznek tüntetéseket, annak rendkívül egyszerű oka van. A szlovákiai szakszervezetek egy része Fico pártjának, a Smemek a reklámügynökségeként működik, és csak akkor tüntet a kormány ellen, ha Fico épp ellenzékben van. Míg ez nem változik, addig minden olyan harcuk, amit állítólag a munkáltatók érdekeiért folytatnak, csak bohóckodás. Annak is a rosszabb fajtája, hiszen még nevetni sem lehet rajtuk. FIGYELŐ Maradjon Tőkés román kitüntetése Ellenzi Tőkés László EP- képviselő román állami kitüntetésének a visszavonását Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Az RMDSZ elnöke az RFI román rádiónak adott tegnapi interjújában hangsúlyozta, hogy senkitől nem lehet megtagadni a szólásszabadságot, amit a román alkotmány szavatol. Emlékeztetett arra, hogy az Európa Parlament képviselője a román forradalomban játszott szerepéért kapta az elismerést, és azt nem lehet visszavonni az 1989-es érdemeivel kapcsolatba sem hozható egyéb okok miatt. Tőkés László 2009-ben kapta meg a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát, amelynek a visszavonását azt követően kezdeményezte az érdemrend több tagja, hogy az EP- képviselő júliusban Tusnád- fürdőn azt kérte: Magyarország vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Ezt a kijelentést román politikusok egy része és a média úgy értelmezte, hogy Tőkés Magyarország protektorátusa alá akarja helyezni Erdélyt, és ezt a román egységes és oszthatatlan nemzetállam elleni támadásnak tekintik. A kitüntetés esetleges visszavonásáról egy héttagú becsületbíróság dönt, amelynek tagjait az érdemrenddel kitüntettek közgyűlése választja meg. Kelemen Hunor - aki maga is megkapta az elismerést - kifejtette, hogy a közgyűlésen nem tud részt venni, de levélben fordult a testülethez, s abban kifejtette álláspontját. Leszögezte, ő sem ért egyet mindig Tőkés László nyilatkozataival, de nem is kell vele egyetérteni, hanem meg kell szokni, hogy az alkotmány szavatolja a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. Rámutatott: ha Tőkés Lászlótól a tusnádfürdői kijelentése miatt vennék el a kitüntetést, akkor lényegében a szólás- szabadsághoz való jogot kérdőjeleznék meg. (MTI)
