Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-19 / 218. szám, csütörtök
16 Utazás ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 19. www.ujszo.com A kairói események miatt meghiúsult egyiptomi búvártúránkért a Jordán Királyságban vigasztalódtunk, és nem csalódtunk Jordánia, egy csábító ékszer a sivatagban Arábiái Lawrence: „Petra a világ legcsodálatosabb helye, csak akkor tudjátok meg, mihez hasonlít, ha odamentek és megnézitek"■ (A szerző és Németh István felvételei) Mivel Aqaba Jordánia egyetlen kijárata a tengerre, fontos kereskedelmi és számunkra ugyanolyan fontos búvárközpont is Szinte hihetetlen, hogy egy olyan ország, amely annyi természeti csodát, kulturális és történelmi értéket, építészeti remekművet és fantasztikus tengerpartot tud felmutatni, mint Jordánia, oly kevéssé népszerű a turisták körében. Aztán kiderült, a nagy hőség miatt augusztus holtszezon a sivatagi országban. SZABÓ MÓNIKA Bár Jordánia mindig is szerepelt a bakancslistámon, komolyan csak akkor került a látómezőmbe, amikor az egyiptomi belpolitikai helyzet miatt füstbe ment a kéthetes búvártúránk. Mivel a búvárok számára a Vörös-tengernek nem sok alternatívája van, szinte azonnal erre a közel-keleti államra mint lehetséges célpontra esett a választásunk. Egyértelmű volt, hogy mindössze 25 kilométer hosszú tengerpartja és néhány tucat merülőhelye nem kínál annyi víz alatti látványt, mint a Vörös-tenger egyiptomi vagy szudáni szakasza, de egy hét után állíthatom, érdemes volt felkeresni a királyságot. Víz alatti látnivalók Mivel Aqaba Jordánia egyetlen kijárata a tengerre, fontos kereskedelmi és számunkra ugyanolyan fontos búvárközpont is. Reggelente hajóra szálltunk, majd dél felé vettük az irányt. Naponta elhaladtunk a teherkikötő mellett. Élménye számba ment a nagy konténer- szállító hajók látványa, ahogy az üres fedélzet megtelt rakománnyal, miközben a konténerdaruk groteszk alakja beleolvadt a vörös sziklák uralta part menti tájba. Első vízbeugráskor azonnal vüágossá vált, hogy az öböl északi csücskének vize még sósabb, mint a Vöröstenger általában. Meglepő volt, hogy a levegő hőmérséklete ugyan 45 fokos, a víz 26-27 fokos volt csupán. Lemerülve az is szembeötlőn, hogy a látótávolság sem a legideálisabb. De ezzel ki is merítettem a negatívumokat. Az élővilág változatosságát nagyban befolyásolják az áramlatok. Mivel errefelé nincsenek nagy halrajok, ragadozók, nem találkoztunk cápával, mantával. Viszont a koraitok sokkal jobb állapotban vannak, mint a tenger délebbi régióiban, a színes korallkép- ződmények között pedig sok apróságot láttunk, murénákat, rákokat, csigákat, bizarr kerti angolnákat. Ami felejthetetlen marad, az a két csikóhal, amelyek szinte észrevétlenül húzták meg magukat a tengeri fűben. Leginkább a sakktáblák huszáraihoz hasonlítottak. A Mózes lábnyoma fantázianevet viselő nyelvhal is különleges fajta. Teljesen beleolvad a homokos aljzatba, csak mozgás közben rajzolódik ki, mint egy repülő szőnyeg, úgy suhan a tengerfenék felett. A jordán vizek egy hajóroncsot is rejtenek, amely nem egy baleset után merült el, hanem a mai király - aki maga is lelkes búvár - javaslatára, irányítottan süllyesztették el. Küldetése pedig nem más, mint a búvárok szórakoztatása. A közel 80 méter hosszú szállítóhajó roncsa két korall- szirten fekszik, át lehet úszni alatta. A roncs belsejébe is be lehet úszni, bár itt nincs sok látnivaló. Ami ennél is meglepőbb volt, az egy amerikai M42-es önjáró légvédelmi tank, melyet 6 méteres mélységben süllyesztettek el, ugyancsak víz alatti attrakciónak szánva. Az üyen mesterséges zátonyokban érdekes megfigyelni, miként veszik birtokba őket a koraitok és más vízi élőlények. Petra, a romváros Bármilyen szép is a Vöröstenger jordániai része, nem ez az ország legnagyobb vonzereje. Kevés olyan hely van a Földön, amelyet oly sokan láttak már, holott fel sem keltek a fotelből. Ki ne látta volna A csillagok háborújának azon epizódját, amelyben Anakin Skywal- ker furcsa formájú, föld felett lebegő járművével, esztelen sebességgel száguldozik egy szűk, vörös kanyonban? Vagy azt a jelenetet, amikor Indiana Jones régészprofesszor kis csapatával végiglovagol a sejtelmes árnyékba burkolózó szurdokon, melynek végén felbukkan a sziklákba vájt kincstár impozáns homlokzata? Elnézve a filmeket, alig hittem el, hogy ez a hely létezik, nem csak a rendezők fantáziájának szüleménye. Nos, ez a hely Petra, és valóban létezik. Aki Jordániában jár, annak kihagyhatatlan. A megközelítőleg 1500 méter hosszú, néhol mindössze 2-3 méter széles, ám helyenként 80-90 méter magas sziklák szegélyezte kanyonban sétálva az ember alig várja, hogy szeme elé táruljon a filmekből, fotókról jól ismert kép. Közben csodálatos fény-árnyék játékban van részünk, a hely akusztikájának köszönhetően pedig a hanghatások is egészen különlegesek. Leginkább egy színházi díszletre emlékeztet a Szik szurdok végében álló, 40 métermagas, 25 méter széles, kétszintes, faragvá- nyokkal és féldomborművekkel díszített hatoszlopos építmény. Órákig lehetne csodálni, ha a meglepően kevés turistát nem rohamozná kitartóan a rengeteg szuvenírárus. A kincsesháztól továbbhaladva, sorra tűnnek fel a sírhelyek, az egykor 3000 ember befogadására alkalmas színház, a volt városközpont oszlopsora. Innen aztán komoly erőpróba vár azokra, akik saját lábukon akarják elérni a dombtetőn álló kolostort. A szemfüles szamártulajdonosok sulykolják is az emberekbe, hogy milyen kimerítő az út felfelé, jobb, ha mindenki szamárháton teszi meg. Nekem végül egy jó órába telt, mire megmásztam a sziklákba vájt, mintegy 800 lépcsőt. Útközben támadtak ugyan kétségeim, de a látvány ismét kárpótolt. A kincstárhoz hasonló építmény robusztusabb benyomást kelt, és valamiféle fenséges nyugatom árad belőle. Petra akár több napot is megérdemel, de az a pár óra is életre szóló élményt adott. Egyet kell értenem Arábiái Lawrence-szel, aki szerint „Petra a világ legcsodálatosabb helye, csak akkor tudjátok meg, mihez hasonlít, ha odamentekés megnézitek”. Wadi Rum - Hold völgye Imádom a sivatag minden megnyilvánulási formáját, ezért mezítláb Wadi Rum homokjába süppedve nézni a naplementét - miközben a horizonton a sárga és a vörös minden árnyalatában pompázó, szürreális formájú sziklák tornyosulnak - egy régi álmom beteljesülése volt. A Hold völgye első ránézésre tipikus „holdbéli” táj, hosszabban elidőzve azonban rájövünk, kevés színesebb vidék van a Földön. Egy-egy zöldellő, virágzó bokor, naplemente után előmászó bogár pedig csak erősíti ezt az érzést. Dzsippel száguldoztunk a nemzeti parkká nyilvánított sivatagban, megnéztük Arábiái Lawrence sziklába vájt arcképét, aki szerelmese volt a térségnek. A vadászjeleneteket ábrázoló ősi sziklarajzok arról tanúskodnak, a kietlen homoktenger több ezer éve lakott terület. Mai lakóinak vendégszeretetéről mi is megbizonyosodhattunk, egy beduin táborban láttak minket vendégül. Vacsora közben zenével, tánccal szórakoztattak. Az est fénypontját kétségkívül a csillagos égbolt és a tejút vizsgál- gatásajelentette. Jordániáról általában Jordániát akaratlanul is összehasonlítom Egyiptommal, ám az összevetésben nem feltédenül Jordánia húzza a rövidebbet. Sőt. A forrongó észak-afrikai országgal ellentétben a konfliktusoktól terhelt közel-keleti térségben Jordá- niá a legbiztonságosabb állam. Nincsenek eltúlzott biztonsági intézkedések a reptéren vagy a városokban, nincsenek ellenőrzőpontok. Ha tartjuk magunkat az öltözködési szokásokhoz és egyéb hagyományokhoz, tartózkodunk a nyilvános alkoholfogyasztástól, nem kell rosszalló pillantásokkal számolnunk. A Jordán Ha- semita Királyságban nagy tisztelet övezi a királyi családot és ezt várják el a külföldiektől is. Az országban nagyobb a rend és a tisztaság, kevesebb a semmittevő, tébláboló ember az utcán, és a közlekedés is sokkal jobban működik, műit Egyiptomban. Az emberek barátságosak, segítőkészek, az üzlettulajdonosok kevésbé rámenősek. Ha ehhez hozzávesszük a rengeteg látnivalót, melyek közül mi csak a két leghíresebbet látogattuk meg, egyszerűen érthetetlen, miért olyan kevés a turista az országban. A strandok szinte üresek voltak, kevés búvárral találkoztunk, Petrában és Wadi Rumban volt ugyan egy kis élet, de például az éjszakai Aqaba sem keltette egy pulzáló üdülőközpont benyomását. Remélem, valóban csak a hőség tántorítja el nyáron az utazókat Jordániától, mert más ok nem létezik. Talán a bizonytalan egyiptomi belpolitikai helyzetnek éppen Jordánia lesz a legnagyobb nyertese. Meggyőződésem, az ország készen áll arra, hogy fogadja a legigényesebb vendégeket is. Habár a jordániai út egy pánikhelyzetben született mentő ötlet volt az elmaradt egyiptomi túra kárpótlására, jobban nem is sikerülhetett volna. Jordánia víz alatti világa
