Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-17 / 216. szám, kedd
18 SZÍNFOLK ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 17. www.ujszo.com Kodály Zoltán gyűjtött Nyitra környékén a 20. század elején, ő nevezte el a területet Zoboraljának a Zobor-hegyről Zoboralja táncélete I. A szlovákiai magyarság népi hagyományokban egyik leggazdagabb területe Nyitra város környékének magyar nyelvszigetet képező falvai. A szlovákiai magyar viseletek, nyelvjárások, népi kultúra szempontjából is ez a vidék a legarchaikusabb. DOBSA FODOR MÓNIKA A Zoboralja elnezevés újkeletű, a vizsgált területen korábban nem volt használatos. Ma már az itt lakók is ismerik és használják. Kodály Zoltán gyűjtött itt a 20. század elején, ő nevezte el a területet Zoboraljának a Zobor-hegyről. A Zoboraljával szomszédos délnyugati falvak lakói a zoboraljaiakat hegyaljaiknak és bácsiknak nevezik, ami arra utal, hogy a Zoboralja megnevezés nem volt közismert a szomszédos tájegységen sem. Zoboraljához Nyitra várostól észak, északkelet irányban elterülő 13 falut, Alsóbodok (Dolné Obdokovce), Béd (Bádince), Alsócsitár (Dolné Štitáre), Eger- szeg (Jelšovce), Gerencsér (Nit- rianské Hrnčiarovce), Geszte (Hostová), Gímes (Jelenec), Kolon (Kolínany), Barslédec (La- dice), Menyhe (Mechenice), Pográny (Pohranice), Vicsáp- apáti (Vyčapy-Opatovce), Zsére (Zirany) szokás ide sorolni. Zoboralja elhelyezkedése és felosztása Zoboralja a magyarság északi legszélső peremén helyezkedik el, mára szlovák gyűrű veszi körül. Emellett két magyar tájegység metszővonalán fekszik. Az itteni magyarság nagyobb csoportja a Felföld tájegységének medencéjében, kisebb része (pl. Gerencsér) a Felfölddel határos Győri-medencébe, ismertebb nevén a Kisalföldhöz tartozik. A különbséget a nyelvjárás különbözőségeiben észlelhetjük. Más kutatók nem tartják eny- nyire élesen elkülöníthetőnek az egyes Nyitra menti területeket. A nyelvsziget ugyanis még a két vüágháború közt is félszigetként kapcsolódott a barsi magyarsághoz, s nyelyjárásüag ezáltal a „palóc” területekhez. Több kutató ezért „nyugati palóc” csoportnak tartja a zoborvidéki magyarokat. Zoboralja népi kultúrájában megfigyelhetők a Kisalföldre és a palócos vidékekre egyaránt mutató jegyek. Például a zoborvidéki nagycsalád szerkezetében, életmódjában, terminológiájában rengeteg rokonságot mutat a palócfölddel, míg a kultúra egyéb elemei, gazdálkodás, építkezés, lakásbelső, valamint a gazdasági kapcsolatok amellett tanúskodnak, hogy Zoboralja elsősorban a Kisalföld népi kultúrájával rokonítható, annak egy ' régiesebb, archaikusabb formáját megőrizve szülte napjainkig. Ez a terület emellett erős kapcsolódást mutat a környező szlováksággal is. nem érvényesek rá a közösség megkötései. Kedden egész napos mulatság volt, amely délelőtt 10 órakor kezdődött, ebédszünetet tartottak, majd délután folytatták. Ebéd után a házaspárok is megjelentek, mert ez már az ő napjuk, „táncuk” volt. Ezt a napot várták a menyecskék, fiatal- asszonyok, mert nős embernek, féijes asszonynak nem illett az évközi mulatságokon részt venni, kivételt csak a lakodalmak és a farsang keddi tánc képezett. A menyecskék számára azért is kivételes és különleges volt ez a nap, mert fejkötőben, kendő nélkül táncolhattak. Férjes asz- szony kendő nélkül különben csak a házban tartózkodhatott, anélkül nem mehetett sehová. A kendőt, sokszor kendőket a fejkötőre, más néven konty, magoskonty, drótkonty, tót- konty, süsü stb. kötötték, vagy a szebbeket az áll alatt megtűzték (a különféle elnevezések falvanként, divatonként nagyon eltérő és jellegzetes főkötőket takar). Erre az alkalomra már előre elkészítették a szebbnél szebb főkötőket, mindenki túl akart tenni a másikon. Ez a keddi tánc kötelező is volt a házasok részére, mert a menyecskéknek, asszonyoknak nagyot, „magosad’ kellett ugomiuk tánc közben, hogy nagyra nőjön a kender. Amikor a legjobban mulattak az emberek, nagy tréfálkodás közepette üyenkor szedte be a legénycéh a tőketáncban a tőkepénzt a menyecskéktől, ami a mulatság ára volt. A keddi táncnak este tíz-tizenegy tájban a falu íratlan szabályai szerint a bíró, esetleg a pap vetett véget. Volt ahol harangszóval adták tudtul, hogy befejeződött a „fassangi vigadalom” és kezdődik a böjt. A negyven napos böjti időszakban tilos volt mindennemű hangoskodás, táncolás. Böjtben csak sötét színű ruhát viseltek, vidám, különösen piros színű, „vígszínű” ruhákat nem hordtak még fiatalok sem. „lagzi” szertartásszerűen, a falu íratlan szabályai szerint menjen végbe. (Ennek leírását kiválóan megadja Putz Éva: A kolonyi lagzi című munkája.) Általában több menyegző is volt ugyanazon a napon. Különösen háborúk után 10-15 pár is tartotta egyszerre az esküvőjét. A zsérei Manuch Erzsi néni látogatásaink alkalmával műidig elmondta, mennyire szeretné, müyen szép is lenne, ha a régi szokás szerint a három unokája egyszerre házasodna meg. A menyegzők napja időnként és falvanként változott. Régebben hétfőn, később szerdán tartották a délelőtti órákban. Zsérei Táncalkalmak Fonóház Zoboralján az adventhez kapcsolódó, nagyon fontos téli munkák egyike volt a fonás. A kender nemcsak az öltözet, hanem sok használati tárgy alapanyaga is volt. Mivel egyhangú munka a fonás, csoportokban dolgoztak. A lánybandák kibéreltek egy házat vagy szobát, ott fontak. A fonót táncolással fejezték be, a legények közt akadt harmonikás vagy citerás, az ő zenéjére táncoltak. Lakodalmak Zoboralján táncalkalmakat a farsangi mulatságok és a lakodalmak jelentették elsősorban. Itt az 50-es évekig kizárólag a farsangi időszakban tartották a lakodalmakat, kivételes •ok kellett arra, hogy máskor tartsák. A farsangi lakodalmak természetesen adódtak a természettel együtt élő paraszti életformából. A lakodalom az ember életében fordulópontot jelent, s csak a téli, farsangi időszakban, mikor nem sürgette őket a határi munka, tudták megadni a módját. Egy lakodalom a Zoboralján három hétig tart a kézfogótól kezdve a beiratkozáson, a menyasz- szony dunnájának tollfosztásán keresztül a három hirdetést is beleértve. Idő kellett, hogy a adatközlőink hétfőre emlékeznek. Két-három lakodalommal teljes volt a farsangi vigalom a falu részére. Farsang Hamvazószerda előtti hétvégét, és még hétfőt és keddet nevezik a farsang végének, „fassang farkának”. Ebben az időszakban a legénycéhek vezetésével tartottak táncmulatságokat. Zoboralján farsang utolsó vasárnapját sardónak vagy sardóvasámapnak hívják, ekkor jártak a legények sardózni. A legények legénybíróval az élükön járták a falut, sok játékossággal, tréfálkozással tették élvezetessé a napot. Minden házhoz bementek, várták őket, mert a szokásnak termésvarázsló, télűző, tavaszváró jelentése volt. A házaknál kapott adományokat az esti mulatságban fogyasztották el. A kocsmában vagy a lányos házaknál az adományokból ennivalót készítettek, ez volt a legények, a dudás vagy a zenészek vacsorája is. Az esti mulatság a „tánc”, várva-várt hajnalig tartó táncalkalom volt az egész falu fiatalságának. Másnap délelőtt a nagylegények „bandával” vagy dudással a lányos házakhoz mentek. A házak lányait, asszonyait megtáncoltatták az udvaron. A legényeket megkínálták, de üyenkor pénzt is kaptak. Ez volt a lányok belépője az aznapi, hétfői táncra. Este a mulatságban a falu íratlan szabályai szerint kötelező volt a legényeknek minden lányt legalább egyszer táncba vinniük. Manuch Erzsébet elbeszélése szerint 3^1 jól táncoló lánypajtásával műidig meg voltak beszélve valamelyik jó táncos legénnyel, hogy az addig ne menjen táncba, míg őket megfelelő jó táncos legény fel nem kéri. Ha jó táncosra akadtak, a legény is szabadon mehetett táncolni, azonban ha ügyetlen táncos merészkedett hozzájuk, pár lépés után lekérte őket. Mivel legény táncba hívását elTáncmulatságban nők párban nem táncoltak együtt, az azt jelentette volna, ők nem kellenek a férfiaknak. utasítani nem illett, de ügyetlen legénnyel nem akartak táncolni, ehhez a cselhez folyamodtak. Táncmulatságban nők párban soha nem táncoltak együtt, mert az azt jelentette volna, ők nem kellenek a férfiaknak. Kivétel a lakodalom volt ez alól. A legények, lányok mellett hétfőn este a fiatal házasok, mulatós nős emberek, asszonyok is eljöttek, de inkább csak nézni, leskelődni. A táncba csak mértékkel kapcsolódtak be, olyankor, mikor kihirdették, mindenki táncolhat. Ilyen az est folyamán csak néhányszor adódott. A menyecskék még karon ülő gyermekeiket is elhozták magukkal, ez így volt természetes. Adatközlőnk, Manuch Erzsébet elmondta, amikor a gyerekei elaludtak, ő bizony becsukta őket és mindig elszökött a bálba, ahol rokonokkal, ismerősökkel mindig táncolt is. Mivel a félje a banda tagja volt, és már ott volt a bálban, úgy tűnt, ő e tekintetben úgy érezte, Szerkeszti: Grendel Ágota. Levélcím: Színfolk, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1 ______'iHIiiiiIMSmW______________________________________________Telefon: 02/59 233 442, e-maü: agota.grendel@ujszo.com_________
