Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-16 / 215. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBERIÉ. Vélemény és háttér 7 Ne azt mondják el, hogy ki mennyire bántotta a másikat, hanem azt, hogy mi lesz No jó, és hogyan tovább? Együttéléses vagy, vagy efemkás? A kérdés az első szabad választások előtt egy héttel hangzott el a zselízi folklórfesztiválon, olyan emberektől, akikkel éveken át „buliztunk” a folklórmozgalomban. Je­lentem, a helyzet azóta semmit sem változott. LOVÁSZ ATTILA A helyzet nem, csak a kérdés. Most új abban, bár ritkábban, azt kérdezik, hogyemkápés vagyok- e, vagy hidas. A kérdés egyéb­ként arra utal (na), hogy a válasz roppantul fontos, mert a jövő- met tekintve egyáltalán nem mellékes, melyik pártot válasz­tanám. Lehet, hogy így van, s tu­datos választóként, politikai kommentátorként még az is fel­tételezhető, tudom, miről dön­tök, ha arra kerül a sor. A tisztelt olvasó látja, hogy kerülgetem a forró kását, és nem írom le, amit sokan várnak: úgy mégis, melyik a helyes út, melyik az a párt, amely szlovákiai magyarsá­gunknak elhozhatja a régen óhajtott Kánaánt? Nem írom le, mert tudom, ak­kora lehetőség, mint amekkora a nyolcéves kormányzati szerep idején volt, nem nagyon adódik a közeljövőben. A nyolcéves kormányzásról pedig csak azt írhatom le, amit már százszor: Szlovákia eddigi két legsikere­sebb kormányában ültek a ma­gyar miniszterek. A Mečiar által kikényszerített egyesülés akkor és ott meghozta a gyümölcsét, függetlenül attól, hogyan érté­keljük az MKP munkáját. Ami meg azóta van, értékelhetetlen. Pontosan emlékszem, mekkora volt az animozitás a kilencvenes évek három magyar pártja kö­zött (az akkor koalícióban sze­replő Együttélés és MKDM kö­zött is). Pontosan emlékszem, hogy az egyesülés nem választói igény, hanem egy kutyául elsza­bott választási törvény miatt lett esedékes. Ami tehát az úgymond pártszakadás idején történt, természetes folyamat, akár­mennyire is érzik sokan úgy, hogy az egységes képviselet gyü­mölcsözőbb lenne. A mostani csillagállás mellett nem lenne. S nem írom le, melyik lenne a jobb választás azért sem, mert erről a választót nem a politikai elemzőnek, hanem a pártnak kell meggyőznie. Ha sikerül, megvan a szavazat, ha ez volt a cél, gratula. Ha csak eszköz a sikeres választás, akkor meg várom, mi vár ránk a választási siker után. Mondják el, de ké­rem, ne azt, hogy ki pisü messzebbre, és ki mennyire bántotta a másikat, hanem azt, hogy mi lesz, ha... Mert a szlovákiai magyar poli­tikai képviseletnek NEM SZA­BAD az MKP és a Híd mindenkori viszonyáról szólnia! Mert ITT ÉS MOST kell abba­hagyni a másikkal való kiemelt törődést, mert nem sima politi­kai harcról van itt szó, hulljon a férgese alapon, hanem - persze ha vállalják - egy olyan politikai harcról, ahol mindkettőnek vannak természetes politikai partnerei, akik közös ügyekben hol mindkettő szövetségesévé, hol ellenfelévé válhatnak. Olyan harcról, ahol mítoszokat és elő­ítéleteket kell lerombolni fo­lyamatosan úgy, hogy közben a saját előítéleteink és mítoszaink is górcső alá kerülhetnek és za- varóak lehetnek. Bonyolult poli­tikai küzdőtér a kisebbségi, ahol sok mindent lehet, de alapvető­en egy dolgot KELL: az okos kompromisszumokat megtalál­ni - önmagunkkal, szlovákok­kal, magyarországi magyarok­kal, többi kisebbséggel. Nos, az ide vezető utak, mód­szerek, eszközök tárgyában az elmúlt hétvégén nem lettünk okosabbak. P.S.: Amikor az újvidéki Ma­gyar Szó napilap ötvenéves volt, az ünnepségre az összes addigi főszerkesztő, szám sze­rint hét, eljött. A két hete eltá­vozott Kiss József csodálattal beszélt a rendezvényről, abban a reményben, hogy az Új Szó ötvenötösén az élő főszerkesz­tők ott lesznek. Ott voltak. Az MKP 15 évének legnagyobb si­kereit abban a nyolc évben érte el, amikor kormányban volt. Egy nyilvános fotó és egy dip­lomáciai mosoly (abc sorrend­ben) Berényi, Bugár, Csáky pa­csizása alkalmából hatalmas politikai üzenet lehetett volna (az előzőekben taglalt célok el­érése útján). Nem lett. JEGYZET Buli Aprajafalván VERES ISTVÁN Megünnepelték jfRfc Aprajafalva ■MM fennállásának É tizenötödik év­fordulóját. Ké- ' I nyelmesésköte- lezőkörök:aHó- kuszpók ellen vívott temérdek sikeres és legalább annyi siker­telen csata emlékére a hupikék törpököszszejöttek, és miután Törpapa, Okoska, Törperős, Lusti és Dulifuli is elmondta, miért jó Aprajafalván lakni, be­falták Hami hamis törppörkölt­jét, majd hazaszállingóztak. Törpapa is magára húzta a toll- paplant, de valahogy nem tu­dott elaludni. Azt szerette vol­na ugyanis, hogyatörplapok, törptévék és törpportálok más­nap részletesen foglalkozza­nak Aprajafalva emlékbulijá­val. Az álom és az ébrenlét mi- azmásmezsgyéjénTörpapa nem volt meggyőződve arról, hogy vezető hírként foglalkoz­nak majd velük. Hisz miről ír­nának? Elmondtunk néhány beszédet, kisorsoltuk az LCD tévét a koncert nézői között... nagyjából ennyi. Törpapának ekkor eszébe jutottak a na­rancssárga törpök, akik Béla- törp vezetésével elhagyták Ap- raj afalvát, és inkább a híd alá költöznek, a folyó mellé, amely elválasztja a törpök által lakott területeket Hókuszpókbiro- dalmától. Ha meghívtuk volna extörpapát, és együtt mondunk valami okosat a többi törpnek, akkor persze biztos ott lennénk a címlapokon, nemcsak a törp- sajtóban, hanem talán még Hókuszpók Hétórás Híradójá­ban is. Mert hát... igazából... hamostnem hívtuk meg őket... akkor... valószínűleg már soha nem fogjuk. Hm. Úgy kell ne­kik, minekhagytákittApraja- falvát... az ő bajuk! - fordult a másik oldalára mérgesen. Az­tán eszébe jutott, hogy atörp- szakadás óta Hókuszpók a hu­pikékekkel már nem is nagyon áll szóba, mindent a narancs- sárgákkal beszélmeg, ettől pe­dig a hupikékeknek kisebbségi érzésük van. Vagyis akkor ez itt most nem csak az ő bajuk, ha­nem az összes törpé. Ráadásul a törpök egyre ke vesebben van­nak, így Hókuszpók gyakran márcsaklegyint, amikoratör- pönkormányzatokatvagyhu- pikékvasútitáblákatkövetelve háza elé vonulnak. Múltkor már ki semjött, csakSziamiaút küldte ki, amikor a törp iskolák megőrzéséről akartak beszélni vele. Talán a következő törpvá- lasztáson is több törp szavazna rám, hamost eljátszottam vol­na a nagy és bölcs, integráló törpvezér szerepét, ésmeghív­tam volna valakit a narancssár­gáktól - morgolódott tovább. Mire a hajnal felhasította az ég alját, Törpapa rájött, hogy nagy lehetőséget hagyott ki. KOMMENTAR Putyin a középpontban JARÁB1K BALÁZS Továbbra is Szíria tartja izgalomban a világ közvéleményét, és ember legyen a talpán, aki előre megjósolja, hogy Putyin orosz elnök tet­szeleg majd a globális megmentő szerepében. Történetesen én ismerek egy ilyen embert, aki már két éve javasolja, hogy a Nyugat engedje át Moszkvának a Szíriái válság kezelésének veze­tését. Ö Ed Burke a FRIDE nevű európai agytrösztben. Ám a hidegháborús beidegződések nemcsak Moszkvában, Nyugaton is tartósnak bizonyulnak. Az orosz javaslatot - Szí­ria adja át vegyi fegyvereit- szinte az egész nyugati közvéle­mény olcsó orosz trükknek tartja, amivel Putyin elnök a saját kliensét, Aszadot próbálja menteni, egyúttal Obama elnököt (Amerikát) is megalázza. Szó se róla, Putyin cikke a The New YorkTimesban nagy vihart kavart, az orosz elnökegy olyan demokratikus fegyverrel élt (szabad sajtó), amit otthon nem­igen tűr el. Ezzel együtt a cikket csak addig lehet kritizálni, amíg végig nem olvassuk. Fő üzenete ugyanis az, vajon tisztá­ban vannak-e az amerikaiak azzal, hogy Szíria bombázása akár az egész Közel-Kelet eszkalálódásához vezethet. Nincs kétségem afelől, hogy az amerikai vezetés tisztában van ezzel. Ám a különböző érdekcsoportok (emberi jogi, diktátor­ellenes, beavatkozáspárti, neokonzervatívstb.) nyomása ha­talmas az amerikai elnökre. Obamának kettős külpoltitikai céljai vannak: az amerikai háborúk befejezése, illetve a világ biztonságának biztosítása, nem kizárólag az Egyesült Álla­mok által. Vagyis Obama érdeke, hogy ne nyisson új frontot amerikai főszerepléssel. Az oroszokkal való rendkívül gyors megegyezés Genfben nem egy konspiráció következménye, hanem ezt a kettős célt követi. Putyin megdicsőülése ehhez képest apró epizód, pontosabban eszköz a cél eléréséhez. Aki továbbra is kifogásolja Putyin központi szerepét, fontolja mega következőket. Először is az orosz kezdeményezés fele- lősséggeljár: a vegyi fegyverek összegyűjtése aligha lehetsé­ges nemzetközi katonai beavatkozás nélkül. Végezzék el csak az oroszok ezt a rendkívül veszélyes és piszkos munkát, ha már vezető szerepre áhítoznak. Másodszor, Moszkva egyre növekvő gazdasági problémákkal néz szembe. Költségvetési deficitje eléri a 2 billió rubelt, a gáz- és olajbevételei csökkené­sét (a globális tényezők változása miatt) aligha tudja megállí­tani. Moszkva tanácstalan, hogyan tovább. Harmadszor és ta­lán éppen ezért, a múlt heti - ténylegesen tiszta - orosz hely- hatósági választások azt mutatták, hogy Moszkva szorult helyzetében talán hajlandó a demokrácia felé fordulni. A kö­vetkező lépés a regionális választásokmegrendezése lesz, amelyeket épp Putyin törölt el majd tíz évvel ezelőtt. Nincs szándékomban sem Oroszország dicsőítése, sem befe- ketítése, régi beidegződések alapján. Élvezze csak Putyin a pillanatnyi sikert, amit a Nyugat hozott neki össze. És egye is meg, amit főzött. FIGYELŐ Nobel-békedíjat Vlagyimirnak Vlagyimir Putyint felter­jeszthetik a Nobel-békedíjra - közölte az Oroszország Hangja médiacég és a The Huffington Post című nem­zetközi hírportál. A kezde­ményezés Szergej Komkov- nak, az Oroszországi Oktatá­si Alapítvány elnökének a ne­véhez fűződik. Levelet írt a Nobel-bizottságnak, s abban kifejti: Vlagyimir Putyin bi­zonyságot tett a béke ügye iránti elkötelezettségéről. ,A világ egyik vezető országá­nak vezetőjeként arra töre­kedett, hogy fenntartsa a bé­két és a nyugalmat saját or­szágában, és tevékenyen hozzájárult a planétán kirob­bant bármely konfliktus bé­kés rendezéséhez” - áll a le­vélben. A felterjesztés azon­ban nem hivatalos: Komkov nem tartozik ahhoz a körhöz, amely üyen javaslatot tehet. A The Huffington Post por­tál arra hívja fel a figyelmet, hogy az ötletet a Rupert Mur­doch médiacézár tulajdoná­ban lévő Fox News amerikai hírcsatorna is támogatta. Kathleen Troia McFarland, a Fox News nemzetbiztonsági szakértője úgy fogalmazott: A világ tisztában van azzal, hogy Vlagyimir Putyin egyike azoknak, akik valóban meg­érdemlik a Nobel-békedíjat. A Nobel-bizottság nem kommentálja a hírt. Ugyan­akkor még ha a felröppent információk igazak is, Putyin idén bizonyosan nem lesz Nobel-békedíjas, hiszen az erre vonatkozó javaslatokat februárig be kellett küldeni. „Megkapja-e az orosz állam­fő a rangos díjat jövőre, ez majd kiderül, főleg abból, ahogyan a Szíria körüli ese­mények alakulnak” - úja az orosz portál. Az afganisztáni háború lezárásáért annak idején Mihail Gorbacsovot Nobel-békedíjjal tüntették ki. Barack Obama amerikai elnök ugyancsak megkapta a díjat békekezdeményezései­ért. (MTI) (Ľubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents