Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-14 / 214. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. SZEPTEMBER 14. ÉRDEKESSÉG 15 Orosz Richárd falfestménye a budapesti Kertész utca egyik tűzfalán. A szerző az alkotással elnyerte az első díjat a Színes Város és az Art Moments fesztivál Mi neked a magyar? című pályázatán. (Foto: MTI) Mi neked a magyar? B űvös kockát, szalámit, sakktáblát, paprikát, íjat és egy nemzeti színű szemellenzővel ellátott agyat ábrázol egyebek mellett a Színes Város Csoport egy pályázatának nyertes alkotása, amelyet a budapesti Kertész utca egyik tűzfalára festettek önkéntesek. A Színes Város és az Art Moments fesztivál július végén hirdetett pályázatot „Mi neked a magyar?” címmel, amelyre a témára reflektáló alkotásokkal lehetett nevezni. A többek között iparművészekből, képzőművészekből és művészet- történészekből álló szakmai zsűri a beérkező 27 pályamunka közül Orosz Richárd alkotását ítélte a legjobbnak. Az alkotásokat erős társadalomkritika jellemezte. A hat napon keresztül zajló falfestésben több mint 30 ember vett részt, és mintegy 300 liter Az alkotásokat a zsűri szerint erős társadalomkritika jellemezte. falfestéket kentek a falra. A beérkezett nevezéseket kiállításon is bemutatják a közeljövőben a szervezők. A tűzfalak és közterek színesítését legális formában elsőként útjára indító Színes Város Csoport 2009-es alakulása óta már csaknem 14 ezer négyzetméter falfelületet színesített ki Budapest kilenc kerületében és több magyarországi vidéki nagyvárosban. (MTI) szín.,Béla tvs filmajánlat T— nonég autójel üres tanki Stan. Stan filmbeli alakítója tavaszi hónappal kapcsolatos —V— folyama- tosan üt a bokszoló verejtékezés strandolva hasát sűttető Vörösmarty egyik ör- dógfije .....Janei ro; brazil metropolisz D csapot reteszel lett gk-jel sport dub emésztőnedv szelén népi cserépedény tréningezik T— nyafkán beszél.táj. riadó orosz autógyár férfinév ösvezér —▼— föníciai főisten T~ lám fa- atikus Z.G. ► mai fii. T— Stallone beceneve ipszilon ► hóeke részel tanulóvezetők betűjele T~ ;helan- o híres rabra Newton E lőször enged bepillantást magánéletébe most megjelenő önéletrajzi könyvében az asztrofizika popsztárjaként emlegetett Stephen Hawking, aki gyerekkoráról, házasságairól és betegségéről is ír a 160 oldalas, fényképekkel illusztrált kötetben. A My Brief History (Rövid történetem) című, a tudós hazájában, Nagy-Britanniában csütörtökön megjelent könyvben a kritikusok szerint Hawking bölcs, humorral teli képet fest életéről. Fotók láthatók róla gyerekkorából, esküvőjéről, valamint „súlytalanul”, amikor a világűrben tapasztalható körülményekbe kóstolt bele. „Születtem 1942. január 8-án, pontosan 300 évvel Galilei halála után” - kezdi sorait. Igencsak spórolós apja orvos volt, trópusi betegségekkel foglalkozott. Gyerekként féltékeny volt Mary nevű testvérére, és azt is megjegyzi, hogy szorgosan, de nem túl ügyesen barkácsolt. 1958- ig minden nyarat egy cirkuszi kocsiban töltött Anglia déli partján. Óvodába hiába is próbálták beszoktatni, torkaszakadtából üvöltött. Olvasni csak nyolcévesen tanult meg, osztálytársai később mégis Einsteinnek csúfolták. Hat-hét iskolatársával mind a mai napig tartja a kapcsolatot. A játékvonatok iránti korai rajongása késztette arra, hogy megértse, miként működnek a dolgok - egészen az olyan megfoghatadan, elvont jelenségekig, mint a világegyetem fekete lyukai vagy az újszülött univerzumok. „Ha megértjük, hogyan működik az univerzum, valamilyen módon irányítani is tudjuk azt” - írja Hawking önéletrajzában, amelyet percenként 1-2 szavas sebességgel, a számítógép monitorához erősített érzékelőket egyre gyengülő arcizmai rándításával mozgásba hozva írt le. „A fizikát untam leginkább az iskolában, mivel túl könnyű volt. A kémia sokkal szórakoztatóbb, folyton váradan dolgok történnek, például felrobban valami. Azonban a fizika és a csillagászat azt a reményt keltette, hogy megérthetjük, honnan jövünk, és miért vagyunk itt. Fel akartam mérni a világegyetem mélységeit” - fejtegeti. Már Oxfordban tanult, amikor 21 éves korában mozgatóidegi betegséget fedeztek fel nála. Orvosai csak pár évet adtak neki. Első felesége, Jane Wilde rángatta ki a depresszióból, amelybe a halálos diagnózis Hawking arra számított, hogy gyorsan meghal Két évvel ezelőtt a Cambridge-i Egyetemen levő irodájában (Fotó: SITA/AP-archívum) kergette. A család és a túlélés reményét adta neki: három gyerekük született, Robert, Lucy és Tim. Memoárjában Hawking azonban azt is felfedi, hogyan lett egyre de- pressziósabb Jane Wilde, miután 1979-ben megszületett 3. gyermen Hawkingot egyre inkább elszomorította Wilde és Jones bizalmas viszonya. kük, és egyre reménytelenebbnek látta, hogy képes lehet egyedül ellátni a gyerekeket és az akkor már kerekes székhez kötött férjét. „Félt, hogy hamarosan meghalok, és szerette volna, ha gyerekeivel együtt támaszkodhat valakire, ha én már nem leszek. így talált rá a zenész Jonathan Jonesra, akinek szobát biztosított a lakásunkban. Elleneztem volna, de én is arra számítottam, hogy gyorsan meghalok, és úgy éreztem, kell valaki, aki felneveli a gyerekeimet, ha én már nem leszek” - írja. Felidézi, hogy 1985-ben a CERN- ben tett látogatásuk idején kórházba került, felesége azonban nem engedte, hogy a svájci orvosok kikapcsolják az őt életben tartó készülékeket. Az ezt követő otthoni ápolás azonban annyira megviselte az asszonyt, hogy az a házasságukon is nyomot hagyott. Közben Hawkingot is egyre inkább elszomorította Wilde és Jones bizalmas viszonya. „Végül nem bírtam tovább, és 1990-ben az egyik ápolónőmmel, Elaine Masonnal együtt külön lakásba költöztünk” - emlékszik vissza a tudós. 1995-ben elvette Masont feleségül, ám rövidesen ez a házasság is válságba került, 2007-ben elváltak Előbb azonban a helyi rendőrség családon belüli erőszak gyanúja miatt kihallgatta a tudóst. A vád hamis volt - írja Hawking. „Házasságunk Elaine-nel szenvedélyes és viharos volt, hullámvölgyek és hullámhegyek követték egymást, Elaine ápolói szaktudásának azonban az életemet köszönhetem.” A fizikus arról is ír, hogyan született meg 40 nyelvre lefordított és hozzávetőleg 10 millió példányban elkelt híres könyve, Az idő rövid története. Betegségével kapcsolatban úgy fogalmaz: „A mozgáskorlátozottság nem hátráltatott komolyan a tudományos munkában. Azt hiszem, talán valahogy még segített is: nem kellett órákat tartanom, fárasztó bizottsági üléseket végigunatkoznom. A munkának szentelhettem minden figyelmemet. Boldog vagyok ha hozzájárulhattam valamivel az univerzum megértéséhez”. Feleleveníti azt is, hogy betegsége ellenére sok helyen járt a világban: Oroszországban, Japánban és Kínában is megfordult. Utazott tengeralattjárón, hőlégballonban, megtapasztalta a súlytalanságot. Állítja, tisztában van azzal, hogy a nyomorék zseni kliséjét testesíti meg, de mindez semmit sem von le abból az örömből, amit egy lelkes közönség láttán érez. „Jó és tartalmas életem volt” - fogalmaz. (MTI)
