Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-14 / 214. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 14. Vélemény és háttér 7 A J&T sztori beleillik abba, amit az emberek a politika működéséről gondolnak Hogy terem a botrány? Nagy a felhördülés a médiában, mióta kiderült, hogy a Szlovák Gázművek felvásárlásával kapcsolatos háttéranyagot a J&T konszern egyik részlegénél bejegyzett számítógépen írták. RAVASZ ÁBEL A politikusok teszik a dolgukat, és az ellenzék most az egyszer képes erőt mutatni: minden egyes képviselője aláírta a bizalmatlansági indítványt. Jövő pénteken megpróbálják rendkívüli parlamenti ülésen leváltani Robert Fico miniszterelnököt, és a kormánypárti képviselők teszik majd a dolgukat, amikor megvédik főnöküket. Az elhatárolódás már most is megy: ha a Smer politikusait hallgatjuk, úgy tűnhet, mintha az egész ügy nem is lenne figyelemre méltó. A kérdés az, hogy tényleg figyelemre méltó ügyről van-e szó. Visszakanyarodnék a Ne- čas-paradoxhoz: ahhoz, ahogy a csehországi politikai színtér egyik leginkább fair módon játszó szereplőjét felfalta a nagy nyilvánosság előtt játszódó, „szoft” korrupciós ügy, miközben az igazi „nagy halak” erkölcsi szentenciákat mondhattak felette. (A választók pedig hamarosan még meg is választják őket saját képviselőiknek és kormányuknak.) Nagyjából ugyanez a sztori játszódik le itt is. A kocsmai beszélgetés szintjén nagyon, nagyon sokan vannak meggyőződve arról, hogy a jelenlegi kormány - és az eddigiek többsége - velejéig korrupt. De úgy tűnik, mintha a lakosság be lenne oltva a politikai korrupció ellen: addig adagolták neki ki- sebb-nagyobb pirulákban, hogy már történhet bármi, nehezen vált ki komoly felhördülést a választók körében. A J&T sztori beleillik abba, amit az emberek a politika működéséről gondolnak, talán nem is ok nélkül. Van azonban az ügyeknek egy nagyon speciális válfaja: a botrány. Nem sima ügy, nem mutyi, dosszié, akta vagy eset, hanem botrány. A botránynak komoly szakirodalma van, de itt most érjük be egy rövid definícióval: a botrány intenzív nyilvános kommunikáció olyan vélt vagy valós hibáról, amely egy konszenzus alapján elítélendő, és általános felháboroAbotránylehettermé- szetes és kitermelt. Minden esetben két filteren kell átmennie: a médián és a közbeszéden. dáshoz vezet. A politikai hatalommal való visszaélésnek találkoznia kell a közszférában kinyilvánított igazságérzettel, melynek elég erősnek kell lennie, hogy emlékeztesse a poli" tikusokat kötelességeikre. A botrány lehet természetes és kitermelt. Minden esetben két filteren kell átmennie: a médián, amely eldönti, hogyfoglalkozik- e az üggyel, és a lakosságon (közbeszéden), amely eldönti, hogy méltó-e az ügy a felháborodásra. A posztszocialista országokban a média érdeklődésével nincs gond: az tervezhető, szervezhető és (legfőbbképpen) kiszámítható. A lakosságot azonban nehezebb befolyásolni, mint azt sokan szeretnék. A szlovákiai ellenzék most várja a lakosság reakcióit, és bízik a sikerben (mármint a Smer népszerűségvesztésében). Valami azonban még hiányzik. Nečast korántsem a korrupció ténye buktatta meg, hanem a kommandósok megjelenése, a színház. Ez győzte meg a nyü- vánosságot arról: igen, ez most botrány, és fel vagyok háborodva. De vajon mi a botrányfaktor a mostani sztoriban? Egy számítógép képernyőjéről kimásolt kép...? Ennél Alojz Hlina zsebből hatásosabb botrányokat tud produkálni. (üubomír Kotrha karikatúrája JEGYZET Független félőrültek VERES ISTVÁN Remélem, a választások után kevesebb félőrült fog futkosni a parlamentben, mondta a Radičová-kormány bukása után Robert Fico. A félőrültek jelenlegi arányáról a parlament internetes oldalán ugyan nincs kimutatás, de nem is ez a lényeg, hanem amit Alojz Hlina újabban csinál. Hlina, mint tudjuk, külön kategóriát képez a politikusok között, és nem lehet nem észrevenni, hogy tevékenységében van valami romantikus. Igor Matovič talán maga sem gondolta, mit tesz, amikor Hlinát az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek pártlistájára engedte. Hlina ugyanis ezerszer hatásosabban játssza Matovič szerepét: mindenről mond véleményt (akkor is, ha nincs neki), mindenkibe képes belekötni, és mindent megtesz azért, hogy bekerüljön a hírekbe. Az egyszerűek között kétségkívül ő a legfüggetlenebb személyiség. A múlt héten viszont Hlina olyat csinált, amit eddig még senki: hallgatásával blokkolta az ülést, ugyanis több mint két órát töltött szótlanul a szószéken. Aztán a héten fogta magát, és beült abba a székbe, amely a parlamentben a kormányfőnek van fenntartva. Majd csütörtökön megint hallgatott egy órát a pulpituson - akadályozva az ülés menetét. Ez egyrészt gyerekes viselkedésre vall, másrészt pedig rámutat arra a tényre, hogy a jelenlegi szlovák parlament munkája egy színházi előadással egyenlő. Nemcsak azért, mert a padsorokat ókori görög mintára helyezték el a teremben, hanem mert a kormánypárt erőteljes parlamenti többsége feleslegessé tesz minden vitát. (Még szerencse, hogy ezzel nem vagyunk egyedül Közép-Euró- pában.) Az viszont biztos, hogy Hlina lehet bármennyire aktív, már most is politikai hullának tekinthető. Ugyanis már mindenki tudja róla, mennyire öntörvényű, így bármibe fog, senkivel nem lesz képes semmiben megegyezni. 2016-ban valószínűleg Matovič sem tart majd rá igényt a listáján, legfeljebb a Független Félőrültek Pártja. Addig viszont alighanem véghezvisz még néhány vicces dolgot. Ezt az egészet egyébként csinálhatná stílusosabban is. Szónokolhatna például piros pöttyös alsónadrágban, kezében nyitott esernyővel. Vagy akkumulátoros csavarhúzóval. KOMMEHTAR Hullik a vakolat, stadion az egész világ SZOAABATHY PÁL Dzsudzsák focicsapat-kapitány szomorú és sértett, mert bántják a szurkolók a román betli miatt, s rendőr, biztonsági őr vigyázta nyugalmát az edzőtáborban. Ugyanakkor önérzetes máris, amint ötöt vágtak a vb-selejtezős színpadon statiszta észteknek. Ez idáig csak futball lenne, de persze annáljóval több: politika a javából, hisz a foci ma államkedvenc, a magyar kormányfő éppen újabb sokmilliárdot ad stadionépítésekre, felújításokra, Eb-meccshelyszínnek is pályázunk. Itt ma színház, de még inkább focistadion az egész világ. Orbán Viktor alighanem jobb harcos, mint építőmester: jó érzékkel figyelmeztette övéit, hogy még semmi sincs nyerve, ami akár el is lehet vesztve, tehát ne lankadjon a jelenlegi közvélemény-kutatások kényelmes előnyétől elbűvölve politikai tábora a 2014-es választások előtti hosszú finisben. Igaza lehet, ha keserű tapasztalataiban és erős szimatában bízva az öreg harcos a posztkommunista hidra utolsó fejeit akarja levágni, mondván: a szocialisták érdekgazdasági tömbjének szétverésére áldozott életéből negyed századot, s küszöbön a végső diadal. Huszonöt évet harcolt saját mai értelmezésében a végső győzelemért, amennyiben ilyesmi létezhet parlamenti ciklusos demokráciában - a diktatúrázást hagyjuk, az ma Magyarországon erős ellenzéki túlzás. A kormányzó hatalomnak megannyi apró-nagyobb, de jelképessé erősödhető ügyre oda kell figyelnie, hisz nem állítható minden botrány mellé egy rezsicsökkentés, mint fő választási fegyver. Hullik a vakolat: politikailag fel is söpörhető, de akár a mennyezet is megrepedhet a nemzeti együttműködés ege alatt. Felcsút stadionostul, földbirtokostul szimbólum. A kormányfő lányának esküvője miatt reped az aszfalt. A trafiktörténet düh és nevetség tárgya, egyes mu- tyimenők még működtetni sem képesek. Igen, ez döntő érzelmi kérdés lesz jövőre Magyarországon: erőt mutatni oké, de normálisan működtetni a dolgokat, nem a többség kizárásával, az vajon megy-e? Saját klotyót millióért építtető kerületi polgármester; repteret sunyiban megkívánó államtitkári futsalcsapat; házelnöki szigor ellenzéki táblaemelésekre, közben nagyvonalú elnézés kormánypárti nőalázó bunkóság felett - nem gondolom, hogy ezek bármelyike eldöntené, ki kormányozhat 2014 után, azt azonban igen: a kevélység, kisszerűség, a nyertesek nagyképűsége akár össze is állhat bukást hozó mozaikká. És ennek semmi köze nem lenne Baj- naihoz, Gyurcsányhoz, Mesterházyékhoz - Orbán is türelemmel, félpasszívan várta ki az ellenfél önmegsemmisítését. Ha pedig a rendszerből az ostobaság és a dölyf szivárogni kezd, a düh és nevetés lavinája meglepetést hozhat. A rossz erkölcs megvesztegeti a jó észt is. Az érzetek inkább szoktak dönteni, mint a zsebek. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Amit néztél, azzá lettél Magyarországon tovább erősödött az a folyamat, amely szerint az emberek azokat a médiumokat követik, amelyek saját véleményüket erősíti meg. Tavalyhoz képest 20%-kal kevesebben tájékozódnak az Ml hírműsorából, és a köztévé Este című műsorát nézik kategóriájában a legkevesebben - derül ki a Mérték Médiaelemző Műhely kutatásából. Az internetes hírforrások közül a Kuruc.infót ugyanannyian említik hírforrásként, mint a Népszabadság honlapját (3-3%). 2012-ben a lakosság majdnem 80%-a válaszolta azt, hogy a médiában vannak elhallgatottjelenségek, idén ez az arány 74,5%. A kormánypártokkal szimpatizálók kevésbé érzékelnek elhallgatott tényeket a médiában - talán azért, mert nagy számban találnak a saját álláspontjukat erősítő forrásokat. A társadalom harmada tartósan azt érzékeli, hogy a média és a politika összefonódása növekszik, a pártpreferencia kétségtelenül befolyásolja e vélemény alakulását: akik úgy látják, hogy javult a helyzet, azoknak majdnem 75%-a a Fideszre szavazna. A felnőtt lakosság az RTL Klub és a TV2 híradóját nézi a leggyakrabban (50 és 60% között). A pártpreferencia a két kereskedelmi televízió hírműsorainak nézettségét gyakorlatilag nem befolyásolja, azok viszont, akik a Déli Krónikát gyakran hallgatják, inkább a Fidesz szavazói közül kerülnek ki, míg azok, akik az ATV-t nézik gyakran, inkább az Együtt-PM és az MSZP szavazói, (emasa.hu)
