Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-12 / 212. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 12. www.ujszo.com PENGE De hová még? Ferdinandy György Mélyebbre című kötetében, amelyet Elbeszélések, jegyzetek alcímmel jegyez, megfogadta egykori kritikusa, Kanters úr tanácsát, s most már az élet legmélyebb bugyraiba ás. Háromszáz oldalnyi szik- rázóan éles szöveghalmaz. Olykor aktuálpolitikai ihletés, máskor személyes érintettség okán megírt sorok. Témák, amelyek foglalkozSzászi Zoltán kritikai rovata tatták és foglalkoztatják: forradalom, kiábrándultság, szerelem és halál. Bátorság, kemény önismeret, mindenen túli és mindenek feletti látószög. Mindezekkel bír is Ferdinandy, aki szerintem monotematikus író: minden írásában ott van 1956 érzete. A gyökértelenség, elveszett- ség, kiszolgáltatottság, a fiatalság elvesztésének élménye. Hamiskás romantikától mentesen. Filmszerűen pergő írásokban. A mérhetetlenül fontos apai szerep, apja elvesztésének, saját apaszerepének tragédiái. Az anya alakja, akit nem avat szentté, ő a legsze- retettebb személy. Feleségfeleségek, szeretők és barátok, minden fájdalommal együtt kerülnek bele történeteibe. Még sincs egyetlen vádló, bántó szó vagy sértődöttségre utaló jel. Valamiféle reális, a legapróbb részletekig átgondolt és megkomponált világról írna Ferdinandy, amiben soha nem lehetett része. Arról írna, fölösleges és értelmetlen dolog a tervezés és a komponálás. A fátum, a sors - amelyről azt hisszük, hogy képesek vagyunk irányítani - mindig beleszól. Átrendezi a tervezett helyszínt, kicseréli a szereplőket, megváltoztatja a mondatok értelmét, előjelét, módját, idejét. És alaposan átformálja az érzelmeket. A Magyar Napló kiadásában 2013-ban megjelent Mélyebbre című kötet egyfajta keresztmetszetét mutatja Ferdinandy írásművészetének. A kisregény léptékű Egy másik élet és a Tizenhárom novella mellett Emlékszilánkok egészítik ki a kötetet. A „kisregény” igazi ferdinandys irás, a tizenhárom novellában sok helyen megcsillan egy kis mikszáthi humor, amerikai gellerrel, és nagyon őszinte, nagyon tiszta vallomások is bekerültek ebbe a válogatásba. Ziláltabbnak tűnnek az Emlékszilánkok, ebben tényleg csak merít az emlékezetből vagy a jelenből. Olykor csak valamilyen személyes elkötelezettségből, gesztusból fakad az ihlet. Azt viszont még ilyenkor is Ferdinandy javára kell írnom, hogy véleménye mindig tiszta, egyértelmű és világos. Ferdinandy György: Mélyebbre, Magyar Napló 2013. Értékelés: »«»»> 3 Juraj Lehotský filmje, a Csoda arról a reményről szól, amit az ember születése hozhat és jelenthet Kalitkába zárt szeretet Michaela Betidulová és Robert Roth (Fotó: ASFK) Komor történet a gyermekkor és a felnőttkor határán helyét kereső Eláról, aki tizenöt évesen lánynevelő intézetbe kerül. TALLÓSI BÉLA A lány szeretni szeretne, de nem engedik neki. Minden tiltás és a bezártság ellenére úgy dönt, teljes gőzzel akar élni. Ám az élet nem az, amit élni szeretnénk, hanem amit élni engednek, és jelen időben meg tudunk élni. A jelen idős élet azonban sokszor szenvedés, kín, s amikor úgy érezzük, elviselhetetlen, csak a csoda segít. A csoda esélyéről szól a film. Ela (Michaela Bendulová) megszökik otthonról, és összeköltözik a harmincéves Robyval (Robert Roth). Anyja (Katarína Feldeková), hogy lányát jobb belátásra búja, és jövőjét jobb útra terelje, egy lánynevelő intézetben helyezteti el. A lányt a szeretet vezérli, amikor megpróbál ellenállni, s megszegi az intézet szabályait. „Mi csak jót akarunk” - mondja Elának az igazgatónő. „Ha bezárnak, az jó? Úgy érzem magam, mint majom a ketrecben!” - vág vissza a lány. Úgy dönt, köszöni szépen, de nem kér a „ketrecből”, s a szilveszteri buli során megszökik az intézetből. Abból a ,jó szándékból” se kér, ahogy anyja igyekszik megalapozni a jövőjét, Roby nélkül. Szereti Robyt, s ez mindennél fontosabb számára. Juraj Lehotský első filmje, a Vak szerelmek (Slepé lásky - 2008) arról szól, hogy a nem látók műiden korlátnak tűnő nehézség ellenére reménnyel és csodaként élik meg a mindennapjaikat. Felemelő, optimista vízió a film arról a fényről, amely a nemlátó párokat látóvá teszi: a szeretetről. Lehotský második, Csoda című filmdrámájában is a szeretet játssza a főszerepet. Ez esetben azonban nem a sugárzó, fényt adó, hanem a hiányzó szeretet. Komor példát láthatunk arra, milyen drámákat, sérüléseket okozhat a szeret- hiány s a tiltás, amely ártón hat a szeretette. A pozitív érzelmek hiánya miatt jut a „megszokott” életviteltől félresodródó irányba Ela sorsa. „Szívesen tárok fel kevésbé ismert, másfajta életeket, s keresem bennük, hogy milyen értékeket rejtenek magukban - nyilatkozta a rendező. - Ismertem egy lányt, aki még gyerek volt, amikor összeomlott az élete. Hirtelen elvesztett mindent, ami a gyermekkorhoz tartozott. Elvesztette az álmait, az első, gyermekien tiszta szerelmét. Nem volt kész még arra az életre, amit váratlanul elébe gördített a sors. Teljes valójában akartam megmutatni a lány életét. A titkaival, amelyeket nem vettek el tőle, ugyanakkor az egyszerűségében és a szürke mindennapisá- gában. Közel akartam lenni hozzá.” A közelség megvan a Csodában, de nem azzal a dokumentarista jelenléttel, mint a Vak szerelmekben. A lány FILMKOCKA Csoda ■ Szlovák cím: Zázrak ■ Színes, szlovák-cseh filmdráma, 78 perc, 2013 ■ Rendező: Juraj Lehotský ■ Forgatókönyv: Marek Leščák, Juraj Lehotský ■ Operatőr: Nora Hudec ■ Kosztümtervező: Gadus Erika ■ Főszereplők: Michaela Bendulová, Robert Roth, Katarina Feldeková A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. sorsát ezúttal a játékfilm eszközeivel tátja fel Lehotský. Mivel egy nagyon érzékeny témát érint a film, „nem akartunk senki magánéletében sebet ejteni” - mondta a rendező. A dokumentarista pontosságot ezért oldották fel átstilizálás- sal. Ugyanakkor „valós helyzetbe vittük bele a filmes helyzetet - mondta Lehotský -, és valós helyszíneken amatőr szereplők keltik életre a sztorit, hogy autentikus legyen.” Az Elát alakító Michaela Bendulová maga is megtapasztalta a nevelőintézet világát. Az anya és Roby szerepére viszont azért választottak profi színészeket, hogy: mivel játékfilmről van szó, „tartsák a játék ritmusát”. A nevelőintézetben és annak falain kívül is kemény vüágok- ba visz a film. Különféle alternatívákat mutat arra, hogyan alakulhat a lét: megrekedhet az élet az utcán (Ela és Roby közös életének nincs igazi otthona), megrekedhet az ágyhoz kötve (Elát ápolóként foglalkoztatják az intézetben magatehetetlen idős emberek mellett), megrekedhet a bűn útján (bűnbandákba próbálják prostituáltként beszervezni Elát). Lehangoló, depresszív kicsen- gésűek ezek az alternatívák. De nem ezzel végződik a film. Hanem azzal a csodával, amit a születés rejt. Azzal a reménnyel, amit a születés hoz. Hogy az új élethez talán szeretet társul! A Csoda Karlovy Vary Nyugattól keletre nevű verseny- szekcójában megkapta a zsűri különdíját. A héten pedig a Torontói Filmfesztivál Discovery szekciójában mutatták be. RÖVIDEN Julia Roberts lelkes Toronto. Élete legnagyszerűbb színészi munkájának nevezte Julia Roberst az August: Osage County című filmet, amelyet kedden mutattak be a Torontói Filmfesztiválon. Az Oscar-díjas amerikai színésznő nagy lelkesedéssel beszélt a Tracy Letts Augusztus Oklahomában című Pulitzer- díjas darabja nyomán készült filmről és a Meryl Streeppel való forgatásról, akinek legidősebb lányát alakította. A történet egy széthullott családról szól, amelynek tagjai egy sorsfordulat miatt ismét összegyűlnek egykori otthonukban. A John Wells rendezésében készült produkció premi- eije vegyes fogadtatás váltott ki, de a főszerepeket alakító Roberts és Streep játékát mindenki dicsérte. Ä két színésznő először szerepel együtt a vásznon. Az August: Osage County decemberben kerül az amerikai mozikba. (MTI) Szlovák-magyar pertu Érsekújvár. Hopp-Halász Károly és Rónai Péter közös kiállítása nyílik ma 17 órakor a Zmeták Ernő Művészeti Galériában, a tizedik évfolyamába lépő Pertu című kiállítássorozat keretében. A sorozat célja analógiák keresése a kortárs szlovák és magyar művészetben. A kölcsönösen ösztönző párbeszédet ezúttal az eltérő törekvéseket képvislelő képzőművészek alkotásai folytatják. Akiállítás október 19-ig tekinthető meg. (k) Egyike volt a legjobb hazai portré- és szociofotósoknak Elhunyt Huszár Tibor fotóművész JUHÁSZ KATALIN Tegnapra virradóra, 61 éves korában, hosszú betegség után elhunyt Huszár Tibor fotóművész, a hazai fotográfia egyik legnagyobb alakja. 1952-ben született a Szenei járásbeli Rété községben. Tanulmányait a bazini gimnáziumban, majd Prágában végezte 1976-1983 között, Ján Smok műtermében. Tizenkét éves kora óta fényképezett, fotói számos lapban megjelentek. 1971-74 között a pozsonyi Nő című folyóirat fotóriportereként járta az ország magyarlakta régióit. Főleg szo- cio- és portréfotóival tűnt ki kollégái közül, illetve azzal, hogy gyakran olyan helyekre is elment fényképezőgépével, ahová előtte kevesen. Kivételes érzéke volt a pillanat megragadására és az emberi sorsok ábrázolására. Legna(1952-2013) (Fotó: TASR) gyobb sikerét a Cigányok Szlovákiában című, megdöbbentő erejű, szikáran realista fotósorozattal aratta 1991-ben, az ebből készült albumot rövid idő alatt szétkapkodták a könyvesboltokból. Huszár Tibor ugyanolyan lelkesen dokumentálta a bősi és a mohi erőmű építését, mint a legfontosabb hazai és külföldi színházi előadásokat, portéiért pedig sorban álltak a közélet szereplői, köztük Vladimír Mečiar is, aki kormányfőként „udvari fényképészévé” fogadta őt: annak idején vele csináltatta elhíresült óriásplakátjait. A hazai művésztársadalom egy része emiatt kiközösítette Huszár Tibort, mások viszont megértették, hogy számára ez is ugyanolyan felkérés volt, mint a többi, példáid a Václav Havel külföldi útjairól készült tematikus ciklus, vagy a Háború a Perzsa-öbölben című fotósorozat. A kilencvenes években New Yorkban dolgozott fotósként, illetve vendégtanárként egy ottani egyetemen oktatott. Hazatérése után a besztercebányai művészeti akadémián tanított, az utóbbi időben pedig a nagy- szombati egyetem tömegkommunikációs tanszékének fotóműhelyét vezette. Film, zene Somoija. Holnap 18.30-tól a somorjai zsinagógában lép fel Szemző Tibor, Magyarország egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzője, akire az avantgárd éppúgy hatott, mint az ambient vagy a minimalista, repeti- tív zene. Szemző ezúttal a Fodderbase zenekarral érkezik, és a koncert közönsége a művész Kubában készült filmjét is láthatja, amely alatt a zenekar folyamatosan játszik. Egy másik film is zenei aláfestést kap: először kerül bemutatásra az a Prágai Tavaszról szóló dokumentumfilm, amelyet egy archívumból nemrég előkerült megrázó képekből raktak össze. Játszik a cseh Dekadentfabrik zenekar. Az est során a kanadai Vicki Tansey performanszát is láthatja a közönség, (juk)
