Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-11 / 211. szám, szerda
20 Sport ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER.11. www.ujszo.com Leigazolták Perništ Vladimír Koník anyitraiak vezetőedzője Nyitra. Vladimír Koník lett az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő nyitrai futballcsapat új vezetőedzője. A Corgoň Ligában az utolsó helyen álló klubnál még augusztus végén, a 7. forduló után váltották le az idény előtt érkezett Ladislav Šimčót, s a dunaszer- dahelyiek elleni vesztes meccsen (1:0) asszisztensei irányították a csapatot. „Azt szeretnénk, hogy végre hosszabb időszakon át ugyanaz a szakember üljön a kispadon, ezt az elképzelésünket Koník úrnak is vázoltuk, de egyelőre csak az őszi szezon végéig egyeztünk meg” - szögezte le Jozef Petráni, a nyitraiak főmenedzsere. Koník korábban a pozsonyi Intert, a trencséni és a somoijai csapatot is edzette, tavasszal pedig a senicai együttessel a bajnokság második helyén végzett. A 45 éves tréner két új játékossal is számolhat Nyitrán: a Pogon Szczecintől Dušan Pemiš kapus, az eperjesiektől pedig Jaroslav Kolbas érkezett a gárdához. (SITA) Vladimír Koník (Képarchívum) SPORT 1 (magyar) - 17.00: Tatabánya-Ferencváros labdarúgó Ligakupa-mérkőzés, 2. forduló (élő) 19.30: Diósgyőr-MTK labdarúgó Ligakupa-mérkőzés, 2. forduló (élő) SPORT 2 (magyar) - 17.00: Oroszország-Tö- rökország/Fehéroroszor- szág női röplabda Eb-ne- gyeddöntő (élő) 20.00: Németország-Hor- vátország/Hollandia női röplabda Eb-negyeddöntő (élő) SPORTKLUB - 19.45: Orosháza-Szeged NB I-es férfikézilabda-mérkőzés (élő) EUROSPORT - 16.00: Vuelta a Espana kerékpáros-körverseny, 17. szakasz (élő) NOVA SPORT - 20.15: Rhein-Neckar Löwen-SG Flensburg német bajnoki férfikézilabda-mérkőzés (élő) ČT SPORT -17.30: Bel- gium-Csehország/Fran- ciaország női röplabda Eb-negyeddöntő (élő) A spanyol teniszező másodszor diadalmaskodott a US Openen, ezzel megszerezte pályafutása 13. Grand Slam-győzelmét Rafael Nadal nyerte az álomdöntőt Nadal boldogan emelte magasba a győzelemért járó serleget (TASR/AP-felvétel) Rafael Nadal négy játszmában, 3 óra 21 perc alatt6:2,3:6,6:4,6:l-re legyőzte a világelső Novak Djokovicsot az amerikai nyílt teniszbajnokság férfiegyesének döntőjében, s ezzel megszerezte pályafutása 13. Grand Slam-győzelmét. A világranglista jelenlegi másodikjátékosának 2010 után ez volt a második US Open-sikere. Akkor is Djokovicsot verte meg, és akkor is négy játszmában. De ez most egy egészen más történet. GYÖRGY NORBERT Azt mondják, álomdöntő volt. Hogy mindenki erre várt, ebben bízott. Hogy a világ két legjobb teniszjátékosa végül a fináléban egymásra talál majd a zsúfolásig megtelt Arthur Ashe Arénában, és ki-ki meccsen megmutatják, mit tudnak. S ami azt ületi, meg is mutatták: volt, hogy a lélegzetünket tartottuk vissza egy-egy labdamenetnél, volt, hogy a fizika alaptörvényeiben kezdtünk el kételkedni némely ütés láttán, és olyan is volt, hogy értetlenül csóváltuk a fejünket. Novak Djokovics és Rafael Nadal újra, immáron harminchetedszer is megküzdött egymással, és ezúttal is az aktuálisan jobb játékos nyert. Tehát ez is egy álomdöntő volt, mondják, s mi nemigen vitatkozhatunk. Már csak azért sem, mert az utóbbi időben nagyon sok álomdöntőt láttunk már (pl. a wimbledoni Djoko- vics-Murray finálé is az volt), és boldogok lehetünk, hogy ilyen frekventált teniszkorban élünk. Persze korábban is voltak már álomdöntők (gondoljunk csak Borg és McEnroe, McEnroe és Lendl, Becker és Edberg, Sampras és Agassi stb. vérre menő csatározásaira), csak akkor még ritkán nevezték így. Mert az újkori tenisz- álomdöntők legfőbb tulajdonsága az, hogy férfi-teniszrajongók és/vagy sportújságírók álmodják férfi top-teniszezőkkel kapcsolatban, s valamiért ez jó nekik. A Serena Williams-Vik- torija Azarenka női egyes fináléval kapcsolatban pl. senki nem emlegette az álmot, pedig ott is a ranglista első és második helyezettje csapott össze. S ami azt illeti, az sem volt egy rossz meccs. Persze, értem én, hogy egy Nadal-Djokovics összeröffe- nés az egészen más tészta. És nem csak azért, mert ez itt és most történik, ill. történt a szemünk előtt, hanem azért is, mert egy ehhez hasonló teniszrivalizálást férfiágon korábban még sosem látott a világ. Magyarán és számokba fojtva: 37 tétmeccset még soha nem játszott egymással senki a férfiteniszben, és azért ez jelent valamit. Mi több, azt jelenti, hogy az idei US Open-döntő tényleg álomdöntő volt, akár tetszik ez az ócska szóhasználat nekünk, akár nem.. Csak a miheztartás végett: egy korábbi Federer-Nadal összecsapás ilyen értelemben soha nem volt „álomdöntő”, mert ott többnyire arról volt szó, hogy a spanyol hogyan teszi tönkre, ill. zárja le végleg a sokat emlegetett Federer-érát (Rafa megsemmisítő, kipörgetett balkezes tenyereseiről már korábban szóltunk). Tehát a tét - és itt minden Federer-ra- jongótól elnézést kérek - a svájci fenomén teniszmonopóliumának a felszámolása volt (ill. a spanyol zseni önmegvalósítása a svájci fenomén kárára), ami így leírva sokkal nagyobb és történelmibb teniszfeladatnak tűnhet, de valahogy mégsem az. Mert Federer igazából soha nem tudott valódi ellenfele lenni Nadalnak, még ha el is verte párszor a spanyolt, és nem csak a Rafa által kedvelt salakon kívül. Most már különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy Rafa, a tavalyi wimbledoni torna után fellépő (de nyilván már sokkal korábbról húzódó) térdsérülése után visszatért. És nem kicsit, nagyon. Az, hogy idén már az első körben leadta a wimbledoni tornát, senkit ne zavarjon meg. Nyilván tudta, mit csinál. Pontosabban: mi az, amire a test képes. Nadal játékstílusában mindig is benne volt a sérülés lehetősége, az elkopásé, a teljes le- és kimerülésé. Ezért edzőjével és mentorával, a nagybácsi Tony Nadallal gondoltak egy merészet, és változtattak ezen a játékstíluson, ami korábban gyakorlatilag a defenzív alapvonaljátékról szólt, és arról, hogy az ellen előbb vagy utóbb, de elrontja majd. Ez a mostani Nadal sokkal agresszívabb és célratörőbb, mint az a korábbi volt. A poén pedig az, hogy ugyanolyan hatékony tud lenni, mint régen. Magyarán: a kényszer (vagyis a fájó térd) rávitte, hogy stílust váltson, és ez az, ami most működik. Nadal 2013-ban még nem kapott ki kemény borításon (22:0), ami azért is döbbenetes, mert köztudott, hogy ezt szereti a legkevésbé, és itt kopik és fáj leginkább az a bizonyos térd. „Ez már mindig is fájni fog” - nyilatkozta a spanyol nem is olyan rég, „de amíg élvezem a játékot, addig játszani fogok”. Igen, pontosan erről van szó. Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy látni és élvezni fogjuk még egy ideig, ahogy Rafa küzd és szenved a fájós térdével. Mert ne feledjük, az álomdöntők korát éljük, és ami azt illeti, kár lenne kihagynunk mindezt. A pozsonyi teniszezőnek az argentin Del Potro játéka tetszik, legnagyobb skalpjának az orosz Kunyicin legyőzését tartja Gombos két éven belül a top 100-ba szeretne kerülni ÚJ SZÓ-PORTRÉ Pályafutása eddigi legjobbjaként a 245. helyen jegyzik a férfiteniszezők aktuális világ- ranglistáján Gombos Norbertét. A Galántán született, de kiskorától Pozsonyban élő játékos fejlődését elnézve (2010- et még 1471.-ként, az idei évet már 352,-ként kezdte) vélhetően nem kell sokat várni arra, hogy a szlovákiai teniszezők erősorrendjében is előbbre lépjen az ötödik helyről. „Idénre a top 300-bá kerülés volt a cél, hogy lassan olyan pozícióba jussak, ami feljogosít a Grand Slam-tomák selejtezőiben való szereplésre. Egy-két év múlva pedig nagyon jó lenne a legjobb 100-ba is beférni” - mondta lapunknak a hétéves kora óta teniszező Gombos. Addig viszont kisebb tornákon kell pontokat gyűjtenie, s ez jól megy a jobbkezes játékosnak: 2011-es kramsachi sikere mellett idén két Futures-viadalt is megnyert (Most, Teplice), így már a magasabb kategóriát jelentő Challengereken is indulhat. „Ez azért is fontos, mert a főtáblásoknak csak a repülőjegyet és az étkezi költségeket kell állniuk, a szállást a szervezők biztosítják” - árulta el Gombos, aki az olaszországi Comóban egészen az elődöntőig menetelt augusztus végén. A fociért is rajongó teniszező másfél éve a hazai Nemzeti Teniszközpont szerződéses játékosa, így az edzőjét a szövetség fizeti. „Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert a korábbiakkal ellentétben a trénerem elutazhat velem a tornákra is, ahol tanácsokkal láthat el a meccsek során.” Gombos természetesen maga is igyekszik ellesni dolgokat a legjobbaktól - elsősorban a hozzá hasonló alkatú, majdnem két méter magas argentin Juan Martin del Potrótól. „Ő is a gyorsabb játékot szereti, mint amit én is próbálok megvalósítani a teniszpályán. Szerintem a szerva az erősségem, és jónak érzem magam az alapvonali játékban is, de igyekszem minden irányban fejlődni.” Tanulmányait viszont meg kellett szakítania a pozsonyi testnevelési karon, mivel nem maradt rá elég ideje a sport mellett. A napokban is egy bosnyák tornán szerepel, a jövő héten pedig a nagyszombati Challengeren indul - mindkétszer kedvenc borításán, salakon. „A tavalyi hazai, pozsonyi tornán szereztem meg az eddigi legnagyobb skalpomat, amikor az egykori stabil top 100-as orosz Igor Kunyicint győztem le. De nagyon emlékezetes marad számomra a tajvani Lu elleni, szintén 2012-es meccsem is a kínai Ningbóban, amelyet bár elvesztettem, sőt a nagy kimerültség és a görcsök miatt kórházba is kerültem, de sikerült jól megizzasztanom jóval magasabban jegyzett ellenfelemet, ami jelezte, hogy jó úton járok” - mesélte lelkesen Gombos, (ot) Combos idén két Futures-tomát is nyert (Képarchívum'
