Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-09 / 209. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 9. www.ujszo.com TOLLVONÁS Veszett kutyák JUHÁSZ KATALIN Kötelességből kapcsoltam szombat este azRTL-Klubra, mert mostanra alaposan meguntam , illetve kiismertem azX-Faktortípu- sú műsorokat. Most viszont láttam egy zenekart, amely visszaadta a hitemet a tévés tehetségkutatókban. Nem érdekes, hová valósiak, Szőgyénbe (a bemutatkozó kisfilm alapján) vagy Párkányba (állításukszerint), lényeg,hogyamieink. Akisfilm alatt hallott zene alapján aggódtam picit, hiszen a hetvenes évek progresszív rocknak nevezett stílusa ma már inkább a regresszívjelzőt érdemelné. A válogatóra azonban Billy Idol Rebel Yell című da- látválasztottákhőseink, nem tudom, mennyire tudadosan, ám remek érzékkel. Billy Idol a rádióbarát punk-rock úttörője, ez a dal 1983-ban tarolt. Az eredeti verzió hangszerelése jóval szegényesebb annál, amit a MadDogX-tól hallhattunk. Kimondom:jobbak voltak, mint a szerző és zenekara. Ki isváltottákastúdióbanülőközönségésazsűri veszett nagy lelkesedését. A csapat2000 óta űzi az ipart, sok híres banda előzenekara- ként szerepelt. Elmondásuk szerint„artrockoť’játszanak, ami a hetvenes évek progresszív rockja és a szintén eléggé ósdi metál keveréke. Hát, ezzel nezehen lehet arat- ni2013-ban, gondoltam. De tévedtem. A srácok ugyanis minden időklegdögösebb X-Faktoros bemutatkozását prezentálták. Geszti Péter szerint, akinegyedik évétta- possa a műsorban, ekkora őrjöngés mégnem volt a stúdióban. A zenekarok beengedése eleve jó ötlet. Jó látni, ha a ka- raokézás helyett élő emberek hangszerekenjátszanak. A MadDogX tagj ai nincsenek elszánva maguktól, de tisztában vannak képességeikkel. És a legfontosabb: egy nyolcvanas évekbeli slágert felhasználva időutazásra vittek minket a hetvenes évekbe, amikor a rockzenénekmégvolttétje. Azaz a mű keletkezésének, előadásának és pozicionálá- sánakideje izgalmas keveré- ketképezett. Remélem, velük nem írattak alá olyan szerződést, mint amilyet a dunaszerdahelyi Csak Van zenekarral akartak egy másik tehetségkutatóban. Azaz nem dumálhat bele senki a dolgaikba. Gondolom, ko- molyfeldolgozásrepertoárral rendelkeznek, úgyhogy messzirejuthatnak. Megnyerni nyilván nem fogják az X-Faktort, ahhoz már öregek, nem kapnak SMS-eket tinilányoktól. De azt a célt simán elérhetik, amitakisfilmben megfogalmaztak, hogy tudniillik szeretnék, ha végre nekik is lenne előzenekaruk. Nem lennék meglepve, ha a koncertszervezők ezek után tömegesen ragadnának telefont, és Szőgyénben alig győznék kapkodni a kagylót... Könyvbemutató Léván Léva. A helyi Csemadok-házban ma 18, órától mutatják be Miklósi Péter Faggató című könyvét, amely a szerző lapunkban megjelent beszélgetéseinek válogatása. A köny- bemutatón a szerző mellett jelen lesz Antala Éva református lelkész és Motesiky Árpád vadászíró. A beszélgetést Újváry László vezeti, (k) A 25. Losonc-Kálnói Nemzetközi Kerámia Szimpózium anyaga a Nógrádi Múzeum és Galériában A tűz mint alkotótárs Az alkotók a kiégetés után tudják meg, mi sül ki a megmintázott műből (Képarchívum) A losonci kerámiaszimpózium, amelyet 1989-től évente rendeznek meg, idén 25. évfordulóját ünnepli. Nem kis dolog ez a mai világban, amikor a kultúrát és a művészetet egyre inkább elhanyagolják a támogatók. NÉMETH BOZÓ ANDREA Pedig a szimpóziumoknak és a művésztelepeknek fontos szerepük van a művészek alkotómunkájának segítésében: az együtt töltött idő tapasztalat- cserét, új inspirációkat eredményez, a környezet pedig - a kerámiaszimpózium esetében a tűzálló anyagokat gyártó kálnói Žiaromat üzem - megteremti a kereteket a zavartalan munkához, azaz biztosítja az alapanyagot, a technikai felszerelést, beleértve az égetést is. Ez utóbbi izgalmas folyamat, hiszen a művészek a kiégetés után tudják csak meg, mi „sül ki” a megmintázott műből. Egyikük igen találóan fogalmazott, amikor azt mondta: ,A tűz az alkotótársam. Én elvégzem a munka egyik felét, a tűz pedig a másikat.” S ha már az agyag kiégetéséről beszélünk, meg kell említenünk azt a lenyűgöző látványt nyújtó hatalmas körkemencét, amely egy világot rejt magában. Talán érdemes abba is belegondolni, hogy amikor az ember az agyaggal dolgozik, mind a négy elem a segítőtársává válik. A földelem magában az agyagban jelenik meg, de egyben eszköz is, hiszen a segítségével fejeződik ki a mondanivaló. A víz a még nedves anyagban van jelen - az teszi az agyagot formázhatóvá. A levegő szárítja a kiformált, nedves tárgyat, és végül a tűz égeti ki és adja meg a végleges formáját. De mindez mégis csak eszköze annak, amit a művészi szellem „belélehel”. Ezért is hasonlították régen a fazekas munkáját a Teremtőéhez, aki életet lehelt az agyagba. A keramikusra még inkább találó ez a hasonlat. Az idei 25. évfolyamon cseh és szlovák felállásban voltak jelen művészek. Anna Horvátho- vá, Gabriela Luptáková és Ivica Vidrová szlovák keramikusművészek már több ízben részt vettek a szimpóziumon, negyedikként pedig Šárka Radová cseh keramikus- és szobrászművész csatiakozott hozzájuk. A csapat három hétig keményen dolgozott Káinon, hogy alkotásaikkal megtöltsék a Nógrádi Múzeum és Galéria kiállítótermeit. Az eredmény egy szép és tartalmas kiállítás, amelynek kurátora Štefan Oríško művészettörténész, aki végigkísérte a szimpózium szinte minden évfolyamát. A kerek évforduló alkalmából a jelen kiállításon kis válogatás látható a szimpózium elmúlt évfolyamainak anyagából. Gabriela Luptáková keramikus a női- ség világából vett motívumokat dolgozott fel: óriási parfümös üvegei személyes karaktert hordoznak. Stilizált, bodorított (fém)hajú női fejei kissé ironikusak, s igen különlegesek a talpaspoharai, ahol törött üvegpoharakat használ fel, kiegészítve és újraalkotva őket porcelánból - mintegy „reciklálva” azokat, ugyanakkor elvonatkoztatva eredeti funkciójuktól. Ivica Vidrová 1997-től volt a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem kerámia szakának tanszék- vezetője. Néhány éve vonult nyugdíjba. Alkotásaiban nem választja szét élesen az iparművészetet a szabad alkotástól, szerinte egy iparművészeti alkotás is kaphat önálló létformát. Nagy kedvencei a vázák, alakjuk analógiában van az emberi alakkal. A kiállításon látható vázái is személyes alakot öltenek. Külalakjuk, térbeli elrendezésük mintha egy-egy emberi sorsot ragadna meg. Anna Horváthová Khronosz (idő) című installációjának nagyméretű edényei is az idő tükrében zajló emberi sorsokat szimbolizálják. A mésszel fehérített, rajtuk átvezetett faágak egyfajta irányultságot adnak ennek az értelmezésnek - valami felé mutatnak. Az egyik edény alján labirintus-motívum bontakozik ki, talán az élet útvesztőjére utal? Šárka Radová cseh keramikus munkái szobrászati alkotások. Alapmotívumuk az ember, amely néha mint nő és férfi jelenik meg, egymással különös párbeszédet folytatva, máshol mint egy emlékmű kissé szatirikus témája feszít mellszoborként egy talapzaton, megint máshol pedig csak az arc bukkan elő bizarr, térbeli formációkból. Jelképes mondanivalót tulajdo- níthatunka Globális juhász című alkotásának, ahol a juhász egy dombon ülve, térdén egy laptoppal irányítja a másik dombon vonulójuhokat. A 25. Losonc-Kálnói Nemzetközi Kerámia Szimpózium anyagából rendezett kiállítás szeptember 29-ig látható a Nógrádi Múzeum és Galériában. Pozsonyban ülésezett a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöksége Olasz dokumentumfilmé az Arany Oroszlán a Velencei filmfesztiválon Az Ifjú Szivek helyzetéről is szó esett a szakmai szervezet ülésén ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Fennállása óta másodszor tartotta külföldön elnökségi ülését a Magyar Táncművészek Szövetsége. Tavaly Erdélyben, idén pedig Pozsonyban, az Ifjú Szivek Táncszínházban ült össze a testület, amely 1954 óta képviseli a hivatásos táncegyüttesek, intézmények és az azokban tevékenykedő előadóművészek, kutatók, okataók szakmai érdekeit. Szlovákiából Csak az Ifjú Szivek Táncszínház tagja a szervezetnek. Hégli Dusán, az együtes nemrég leváltott igazgatója és művészeti vezetője lapunk kérdésére elmondta, hogy az ülésen szó volt az Ifjú Szivek körül kialakult helyzetről, és a Magyar Táncművészek Szövetsége a közeljövőben lépéseket tervez, illetve hivatalosan is reagálni kíván a történtekre. Konkrétumokról azonban még korai beszélni, mivel a Pozsonyban született megállapodás értelmében a szervezet csak később kívánja tájékoztatni erről a közvéleményt. Az elnökség tagjai péntek este megtekintették az Ifjú Szivek Táncszínház legújabb, Hontalanítás című előadását, amely Hégli szerint olyannyira elnyerte a több területen, például kulturális rendezvények szervezőiként is tevékenykedő szakemberek tetszését, hogy az előadás három rangos magyarországi fesztiválra is meghívást kapott. Ráadásul ezek közül kettő nem is kifejezetten néptáncfesztivál, inkább színházi jellegű seregszemle, ami azt mutatja, hogy a Hontalanításra színházi előadásként tekintenek. Egyelőre szintén „titkos” az a lista, amely a jövő évi szakmai és állami kitüntetésekre, illetve ösztöndíjakra javasolt egyének és csoportok nevét tartalmazza. A Magyar Táncművészek Szövetsége javaslattal élhet az illetékes minisztérium felé a díjazottakat illetően, a végső döntést azonban a mindenkori kultuszminiszter hozza meg. A szakmai szervezet elnökségi tagjai pozsonyi városnézésen is részt vettek. Hégli Dusán elmondta, hogy sokan közülük életükben először jártak a szlovákfővárosban. (juk) Autópálya a filmvásznon MTl-HÍR Velence. Meglepetésre hazai film diadalát hozta a 70. velencei filmfesztivál, amelynek szombat esti díjátadóján Gianfranco Rosi olasz rendező Sacro GRA című dokumentumfilmje érdemelte ki a legjobb alkotásnak járó Arany Oroszlánt a Bernardo Bertolucci vezette zsűritől. Rosi műve azokról az emberekről szól, akik a Róma körüli autópálya mellett kénytelenek élni. A fesztivál 1932 óta íródó történetében először kapta dokumentumfilm a fődíjat. „Soha nem gondoltam volna, hogy dokumentumfilm ilyen jelentős díjat nyerhet” - mondta a rendező a díjátadón. „Győzelmemet a filmemben szereplő embereknek ajánlom, azoknak, akikbeengedtekaz életükbe.” „Azt hiszem, a zsűri minden Gianfranco Rosi (Képarchívum) tagja érezte a Rosi filmjéből áradó erős költőiséget, és ennél bővebb magyarázatra nincs is szükség” - fogalmazott Bernardo Bertolucci. A világhírű filmrendező a fesztivált megelőzően úgy vélekedett, „bátor” alkotásokat válogattak a jubileumi mustrára. A legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlán-díjat a görög Áekszandrosz Avranasz vehette át Miss Violence című drámájáért, amely egy 11 évesen öngyilkosságot elkövető kislány családjáról, illetve a történtek felderítéséről szól. A film egyik szereplője, Temisz Panou kapta a legjobb színésznek járó díjat. A színésznők közül Emma Dante olasz rendező Via Castel- lana Bandiéra című alkotásnak a 82 éves szereplőjét, Elena Cottát jutalmazta a zsűri. Philip Gröning házasságon belüli erőszakról szóló filmje, a Die Frau des Polizisten (A rendőr felesége) a zsűri különdíját érdemelte ki, a legjobb forgató- könyvnek járó elismerést pedig Stephen Frears egyházkritikus drámájának, a Phüomena című alkotásnak a két írója, Stephen Coogan és Jeff Pope vehette át. Előzetesen sokan ezt a filmet tartották a fesztivál nagy esélyesének, végül azonban fontosabb díjak nélkül maradt.
