Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-31 / 202. szám, szombat
14 ÉVFORDULÓ PRESSZÓ ■ 2013. AUGUSZTUS 31. www.ujszo.com Ligeti Kálmán honleány N apjaink egyik tragikomikus megnyilvánulása, hogy sokszor az erősebb nem képviselői sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok. Sok esetben az számít érdekesnek, ha nőnek képzelik, sőt, operáltatják magukat. Voltak boldogabb korok, amikor az emberek nem szenvedtek személyiségzavarban. A fiúk férfiak, a lányok nők szerettek volna lenni. Ha pedig férfiszerepre kényszerültek, azt hazájuk védelmében, nemzetük érdekében tették. Akárcsak Pfiffner Paulina, aki Ligeti Kálmán néven harcolta végig az 1848-49-es szabadságharcot. Ezt kellett tennie, mivel ha kiderül, hogy lánynak született, nem engedték volna az ellenség közelébe. Ügy lett a magyar szabadságharc egyik hőse - oly sok társához hasonlóan, elég csak végigtekinteni az aradi 13 névsorát -, hogy élete választásaként vált magyarrá. Akárcsak az Ady Endre által jellemzett Petőfi Sándor: magyar az, aki vállalja. Az 1825-ben Mezőhegyesen született Pfiffner Paulina ereiben apai ágon lengyel, anyain viszont dél-tiroli vér folyt. Édesanyját tízévesen elveszítette. Szülővárosában, férjezett nővérénél maradt akkor is, amikor édesapját Lengyelországba helyezték. Ezt követően saját kezébe veszi sorsát: felment Pestre, hogy színész lehessen belőle. Egy vándor társulattal játszik Erdélyben, majd a forradalom hírére beáll katonának. Női mivoltára csak a szabadságharc leverése után, meglehetősen sajátos körülmények között derül fény. A „bresciai hiéna”, a magyarországi osztrák hadseregek főparancsnoka, Haynau altábornagy rendeletet ad ki, amelynek értelmében a szabadságharc honvédjeit be kell sorozni az osztrák hadseregbe. A parancs szerint „Magyarország különféle kerületeinek alárendelt vidékeken kóborló honvédek s huszárok, kik a volt magyar pártütő seregtől eltávoztak, mind befogandók, hadi- szolgálatra való alkalmasságuk iránt megvizsgálandók, s ha alkalmasok, minden hadtest kijelölése nélkül katonákká besorozandók”. Nos, ezen a vizsgálaton bukott le „Ligeti Kálmán”, amelyről Urban ezredes, a kolozsvári katonai kerület parancsnoka ekképp számol be feletteseinek: „Tegnap dél körül az ezredembeli Storch főhadnagy kíséretében, minden feltűnés kerülésével, letartóztattam egy volt honvéd hadnagyot, aki itt magántanári órák adásából tartotta fenn magát, s aki egy osztrák katonatiszt leánya. Az összefoglaló jelentés szerint ez a könnyelmű teremtés Pfiffner főhadnagy (a galíciai Beschl-egység tisztje) leánya, már 1847-48-ban férfiöltözetben egy színésztársulathoz csadakozott, majd belépett a honvédseregbe, azután az akadémiai légió tagja lett. Részt vett a dési, a gálfalvi csatában, a Nagyszeben, Szelindek, Vízakna, Szászsebes, Szászváros környékén folyó harcokban. Ez utóbbi városnál bravúros haditetteiért Bem hadnaggyá léptette elő. Bal lábát két lövés érte. így fogságba esett, s Gyulafehérvárra vitték. Onnan a többi hadifogollyal együtt Nagyszebenbe szállították, ahol mint katonai szolgálatra alkalmadant Lighety Kelemen névre szóló úti okmánnyal ellátva Aradra, állítólagos lakhelyére bocsátották, de útközben Gyulafehérváron: Pagosta lakatosnál hat héten át betegen feküdt, s két hónappal ezelőtt ide érkezett, anélkül, hogy női mivolta kiderült volna. A kihallgatás még nem zárult le, de any- nyi bizonyos, hogy a gyulafehérvári börtönben nemére már fény derült, ám a rendkívüli közömbösségre valló bánásmód következtében minden további nélkül hagyták, hogy ez a teremtés férfiként Nagyszebenbe sék, s ott sem vizsgálták meg. A leány húszéves, s úgy visel mint egy férfi, nem akar töbl ruhát viselni. Átmenetileg x börtönőr családjának adtam . i Nem kívánta fogolyké tengetni életét, ezért fegyvert szerzett magának... gondoskodtam a ruhacseréről zatos utasítást kérek, hova irán őt. Mindenképp figyelembe ke ni, hogy ez a könnyelmű tér mihelyt csak alkalmat talál, n rendőrségi előírás ellenére ism firuhát ölt, s a nyugalmat és a
