Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-30 / 201. szám, péntek

6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 30. www.ujszo.com PENGE Versépítészet Korpa Tamás első kötete igazi intellektuális kihívás: messze nem a manapság di­vatos ösztönpoézis megnyil­vánulása. „Dokumentarista, mint egy könyvtáros” - írja A hosszú napszak című versé­ben a költő, s ez a szenvtelen- ség, melyet önmagára irá­nyát, jól működik az általa te­remtett szöveguniverzum­ban is. Korpa bravúrosan ránt egybe különféle regisztere­ket, világokat olvaszt össze, váratlan terminusokat, szak­nyelvi kifejezéseket hoz já­tékba, miközben folytonosan reflektál arra is, amit csinál („és elbírja a főbűnt a szó lágy, arrogáns pereme, / a technikás sorvég”). A Korpa­vers térképződmény, nem vi­zuális értelemben, hanem a nyelv plasztikusságát illető­en: olyan ívek, nyílások, zá­ráslehetőségek bukkannak fel a szövegek tervrajzain, melyekkel ritkán találkozni. Szövegarchitektúra ez a ja­vából, máskor, kevéssé békés időkben viszont a vers nem egyéb, mint az „inváziók klasszikus vidéke”, illetve ka­tonai térkép a túléléshez. Korpa Tamás világa he­lyenként erőteljesen ironi­kus: szereti kívülről nézni azt a verset, melyet megtervez, és szereti elmaszatolni a terv­rajzot, s a takarásba belekép­zelni a megtervezhetetlent, vagy egyszerűen terhelés­próbának alávetni egy-egy pillért. Öröm olvasni még azt is, ahogy a rögvalóság azono­sítható mozzanatai elmoz­dulnak és átcsúsznak a képze­let architektúráiba, ahogy olykor épület helyett egy-egy impozáns romra futja. Az Egy híd térfogata című kötet címéhez méltón a nyelv terheléspróbáját is felvállalja, a tárgyi világ valósága élettel telítődik („de mire emlékszik így egy fűrésztelep?”), a kö­rülmények abszurditása megsemmisítheti magát az evidenciát („a templomkert­ben a halálhírem elbizony- talanít”). A szövegek provokációja és vonzásigénye különleges tér­konfigurációkat eredményez, a klasszikus költői képek ana­lízise is ilyen viszonyrendsze­rekben zajlik le. Itt tényleg „bemozdul a kép, elindul a képezet”. (Korpa Tamás: Egy híd térfogatáról, Budapest, Fia­tal írók Szövetsége, 2013.) Értékelés: 9######000 egy híd TERFOGAľÁRÓl A mexikói Alfonso Cuarón rendező Gravitáció című filmjével szer­da este megnyílt a 70. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál. Első­ként a megnyitón levetített film főszereplői, Sandra Bullock (ké­pünkön) és George Clooney vonultak végig a mustra vörös sző­nyegén a rajongók és a kamerák előtt. (TASR/AP-felvétel) Agnieszka Holland, a világhírű lengyel rendezőnő nem engedi, hogy Hollywood diktáljon neki Az igazságért a világ végére is (Peter Prochózka felvétele Előbb a lengyel élvonal­ba küzdötte fel magát, Zanussi és Wajda asszisztenseként a gya­korlatban is megtanulta a szakmát. Első filmjével, a Vidéki színészekkel dí­jat nyert Cannes-ban. így lett egy csapásra európai hírű filmrendező. Ami­óta amerikai stúdiók áll­nak mögötte, Agnieszka Holland világviszonylat­ban is kirakatban van. SZABÓ G. LÁSZLÓ Európa, Európa című filmjé­vel a legjobb forgatókönyv ka­tegóriában jelölték Oscarra. A Keserű aratás és A város alatt a legjobb idegen nyelvű filmként versenyezett az aranyszobo­rért. Bár az Amerikai Filmaka­démia díját még nem vihette haza, az Égő bokorral, amely az HBO magyar csatornáján Olt- hatatlan címmel fut, Jan Pa- lachnak, a 68-69-es csehszlo­vákiai események tragikus kö­rülmények között elhunyt ifjú hősének állít emléket. A három­részes, csaknem négyórás tévé­dráma a hatvanöt éves, varsói születésű filmes első cseh mun­kája, amelyre azért is mondott igent, mert rendezői diplomáját Prágában szerezte meg. Tizennyolc éves volt, amikor elkezdte tanulmányait a legen­dás FAMU-n, részese volt a Prá­gai Tavasznak, 1970-ben csak­nem két hónapra börtönbe zár­ták, és szabadulása után költö­zött vissza Lengyelországba. A kilencvenes évek első felét Franciaországban töltötte, majd Los Angelesbe költözött, ahol amerikai felkéréseknek tett eleget. A 60-as évek csehszlovákiai történései alkotói tevékenysé­gét is nagyban befolyásolták. „Mindaz, amit akkor Prágá­ban megéltem, magánember­pénzzel nem lehet megvenni... ként, nőként és állampolgár­ként egyformán hatott rám - nyilatkozta Karlovy Vary idei fesztiválján. - Fiatal voltam, ezek súlyos tapasztalatok vol­tak. Rengeteg megtört, kiáb­rándult, megszomorított em­bert láttam. Megértettem, mit jelent a kommunista terror, ho­gyan lehet feladni a reményt, mivel lehet térdre kényszeríteni embereket, akik azt hitték ma­gukról, hogy megtörhetetlenek. Csehországhoz nagyon erős szálak kötnek. Behatóan isme­rem a cseh kultúrát, a cseh filmművészetet, a cseh mentali­tást, rengeteg barátom él Prá­gában. Lengyelországgal más kapcsolatban vagyok. Meglehe­tősen ambivalens viszonyban. Sok mindent szeretek, tisztelek, értékelek a lengyelekben, de sok minden zavar is bennük.” Született igazságharcosként és az érzelmek bátor feltárója­ként Agnieszka Holland, bár a játékfilmes zsűri elnökeként vett részt az idei Karlovy Vary-i mustrán, úgy gondolja: „A film nem futballmeccs és nem is maratoni futás, ahol gó­lokban és percekben mérik az eredményt. Filmet készíteni bonyolultabb folyamat. Stáb kell hozzá, forgatókönyv, színé­szek, tehetség, eredetiség, krea­tivitás, megszállottság és nem utolsósorban pénz, pénz és pénz. A technikai bravúrok en­gem nem kötnek le, a tartalom, a mondanivaló, az érzelmek összessége sokkal jobban érde­kel. Az Avatar nem az én utam. Hozzám sokkal közelebb áll egy technikailag nem igazán hibát­lan, belső erejében, őszintesé­gében viszont annál lenyű- gözőbb alkotás. Szász János filmjét, A nagy füzetet például nagyon szeretem. Boldog va­gyok, hogy győzni tudott Karlo- vyVaryban.” A Jan Palach mellett kiálló Égő bokor (Olthatatlanul) épp ezért marad fontos számára. Hi­teles filmet akart forgatni, az akkori események mélyére me­rülni, a kulisszák mögött min­dent megmutatni. „Tudtam, hogy ez az én fil­mem, hogy ezt nem hagyhatom ki, személyes mondanivalóm van vele. Igen, nekem ehhez a történethez nagyon erős közöm van, és a forgatócsoport tagjai is ugyanezt érezték. Ebben a munkában mindenki úgy vett részt, azzal a tudattal, hogy ez a film minden snittjével rólunk, róluk szól, s bár a történtek óta eltelt több mint negyven év, a téma sajnos semmit sem veszí­tett aktualitásából. Csehor­szágban a korrupció, nálunk, Lengyelországban a naciona­lizmus szerepel naponta teríté­ken, onnan pedig már csak egy lépésre van mindaz, amiről az Égő bokor szól.” Hogy A titkok kertje, a Wa­shington Square, A harmadik csoda, a Szívszakító, A gyűlölt másság után mikor forgat leg­közelebb amerikai filmet? Ag­nieszka Holland nem sietteti az időt. „Nagyon sok ajánlatot ka­pok, forgatókönyvek tucatját kézbesíti a posta, de mostaná­ban még egy sem volt köztük, amelyet érdemesnek találnék a megfilmesítésre. Amíg nem ér­zem azt, hogy hinni tudok a történetben, nem látom értel­mét, hogy belevágjak egy ki­merítő munkafolyamatba. A hollywoodi gépezet gyorsan bedarálja az embert - ha hagy­ja. A kísértésnek kevesen áll­nak ellen. Engem pénzzel nem lehet megvenni, egy igaz, fel­kavaró emberi történetért vi­szont a világ végére is hajlandó vagyok elmenni. Inkább akkor dolgozom az amerikai televízi­ónak. Ott egyébként nagyobb alkotói szabadságot élvezek. Hollywood diktál és követel. Ha ellenkezel, mehetsz! Nem a kreativitásod kell neki, hanem a szakmai tudásod. Azt viszont busásan megfizeti.” Októberben az Ernst Múzeum épületében megnyílhat a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Kortárs kiállítóhelyként fog működni MTl-HÍR Budapest. Októberben megnyílhat a Robert Capa Kor­társ Fotográfiai Központ. Az új kortárs vizuális intézmény és szakmai rendezvényközpont létrehozását Halász János, az Emberi Erőforrások Miniszté­riuma kultúráért felelős állam­titkára jelentette be, aki el­mondta: megalakult a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Köz­pont Nonprofit Kft. A százszá­zalékos állami tulajdonú szer­vezet indulásához és működé­séhez 155 millió forintos tá­mogatást ad a kormány, a jövő évi működésre pedig 198 milli­ót kap az intézmény. A Nagymező utcai Ernst Mú­zeum épületében kialakítandó, a világhírű, magyar származású fotóriporterről, Robert Cápáról (1913-1954) elnevezett köz­pont vezetésére Körösi Orso­lyát, a Magyar Fotográfusok Házának jelenlegi vezetőjét kérték fel. A központ öt fő fel­adatot fog teljesíteni. Kiállító- helyként és rendezvényköz­pontként működik, így a kortárs szakmai közösségi központ funkcióját is betölti. Megalapít­ja a Magyar Fotográfiai Nagydí­jat, amelyet először az idén ad­nak át. Feladata a világhírű ma­gyar fotóriporterek munkássá­gának kutatása, kiállítóhely­ként népszerűsítése, közte ki­emelt feladatként a Capa-fotó- hagyaték gondozása, együtt­működve a Magyar Nemzeti Múzeummal. SULINAPTAR 2013/2014 ♦ órarend A^né^lepontösaojJ es^iényeiregy KelyS! Ez a lap jár Neked!

Next

/
Thumbnails
Contents