Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-28 / 200. szám, szerda

www.ujszo.com UJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 28. Vélemény és háttér 7 A magyar politikában csak a baloldali gazdaságpolitikát képviselő pártok rúghatnak labdába Orbán szörnyű ellenzéke Nem az a gond, hogy a ma­gyar ellenzéki pártok nem tudnak megegyezni az összefogásban, hanem hogy nem kínálnak igazi alternatívát az Orbán-kor- mány gazdasági ámokfu­tásával szemben. De saj­nos el kell ismerni, hogy a magyar választók érték­rendjére való tekintettel ez szinte lehetetlen. GÁL ZSOLT A Fidesz lenyúlta a baloldal összes játékszerét, a balos popu- lizmusban magasan föléje nőtt. Ügyesen lovagolja meg a zsigeri ösztönöket, a bankok, a multik, a külföld, a tőkések, az idege­nek, a kapitalizmus iránti utála­tot és gyanakvást. Folyton harc­ban áll, sarcolja az ellenséget, csökkenti a rezsit, védi a nyug­díjasokat, meg persze a nemzeti érdeket mindenkivel szemben. És közben szép lassan elfogytak a józan érvek az ámokfutással szemben. Az ellenzék nem meri kimondani, hogy a rezsicsök­kentés őrültség, inkább azt mondja, mi másként csinál­nánk. Nem meri kimondani, hogy a Dunaferr tervezett álla­mosítása ugyanez a kategória. Szinte az egész politikai elitben reflexszerűvé vált, hogy egy- egy állami beavatkozás miatt elrontott helyzeten újabb, más­féle állami beavatkozással akar segíteni (jó sok adóforintból), miközben már fel sem merül, hogy a probléma esetleg az ál­lammaga. Ezért aztán mentik a deviza­hiteleseket vég nélkül, a Fidesz- kormány meg amerre néz, újabb és újabb célpontokat ta­lál, akiket „megmenthet”, álla­mosítással vagy a szabályozás teljes átszabásával. A privatizá­ciót már rég ki sem meri ejteni a száján senki, elvégre a rend­szerváltozás tanulsága az, hogy az állami tulajdonú, monopol­helyzetű és veszteséges vállalat jobb a magyaroknak, mint a versenyhelyzetbe kényszerített magántulajdonú (pfuj?), nyere­séges cég. A politikai palettán csak baloldali gazdaságpoliti­kát képviselő pártok maradtak, van a szélsőjobbos baloldal, a nemzeti baloldal, a szocik, a ballibek, a zöld balosok, csak az igazi jobboldal nem tud labdába sem rúgni. Persze, a Bokros Lajos-félék (sajnos) józan észérvekkel és az esélytelenek nyugalmával száll­nak be a versenybe, elvégre mi­féle dolog az, hogy valaki szerint a matek szabályai érvényesek. Van a szélsőjobbos bal­oldal, a nemzeti balol­dal, a szocik, a ballibek, a zöld balosok. Csak magyar jobboldal nincs. Az ilyen tűrhetetlen, neoliberá­lis, nemzetellenes ármánykodá­son a jó magyar ember egyből át­lát, elvégre a világ szívcsakrája a Pilisben van - és most jöhet va­lami frappáns népi bölcsesség, árvalányhajas, búzakalászos, újkenyeres díszítéssel. így válik Magyarország a vesztes Koppá- nyok nemzetévé, amelybe kó­dolva van az ország további le­csúszása a versenytársakhoz képest. Az ellenzék hatalomra kerülése aligha hozná meg a szükséges radikális fordulatot a gazdaságban, mert Orbán szin­te egyetlen jó húzásának (egy­séges személyi jövedelemadó) megszüntetése bizony nem az. Inkább a 2002 utáni kétbalke­zes kormányzás fenyeget (a szocik, úgy látszik, nem tanul­tak), így legfeljebb a demokrá­cia visszaállításának terén le­hetne előrelépés. Ez azonban nem hatja meg Kádár népét, elvégre ’89-ben nem szabadságot és kapitaliz­must, hanem osztrák életszín­vonalat akart, és miután a kapi­talizmus (sosem volt igazán) „csődöt mondott”, talán elég, ha visszakapják a kádári szegé­nyes létbiztonságot. Mi, Szlo­vákiában, Ficótól tudjuk, hogy az emberek ezt amúgy is megér­demlik. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének okta­tója és a Híd frakcióvezetőjé­nek gazdasági tanácsadója JEGYZET Hív a pápa VERES ISTVÁN Ferenc pápának fél év alatt sike­rült, amire előd­jének, XVI. Be­nedeknek nyolc év is kevés volt. Ferenc pápa máris felépítette saját, egyhá­zon kívüliek számára is sze­rethető imázsát. A pápa jó fej, hallom az ismerősöktől. Az elmúlt héten kiderült, hogy felhívott telefonon egy Pádua mellett élő diákot, a hétvégén pedig arról adtak hírt, hogy egy meggyilkolt olasz vállal­kozó családját kereste meg te­lefonon. Ferenc azokat hívja fel, akik levélben kémek tőle segítségét. Persze nyilván nem mindenkit. Sokan kérdezhetik, miért van arra szükség, hogy egy egy­házfőjó fej legyen. Hiszen ve­zetői, hittudományi hozzáér­tését nem kérdőjelezi meg senki. Valójában nincs rá szükség. Viszont tudni kell azt is, hogy aki nem tűnik ki va­lamivel a szürke átlagból, ab­ból nem lehet igazán híres történelmi személyiség. Neve rákerül a listára, de nem iga­zán fogják a fontos, emléke­zetes emberek között számon tartani. Az utókor elfelejti. Gondoljunk csak bele, hány pápát tudnánk megemlíteni az elmúlt kétezer évből. Be­nedekre és II. János Pálra mindenki emlékszik, a törté­nelemkönyvekből pedig talán valakinek beugrik II. Szilvesz­ter és III. Ince, na meg VII. Gergely, a naptár miatt. Va­lamilyen fontos esemény kö­tődik hozzájuk, de hogy em­berként milyenek voltak, ar­ról nem igazán tudunk sokat. Ferencet viszont talán még évszázadok múlva is emle­getni fogják. 2254-ben törté­nelemórán kimegy felelni a diák, a tanár pedig megkér­dezi tőle: melyik volt az a pá­pa, aki felhívta telefonon az embereket, akik segítséget kértek tőle? Ferenc - hangzik a helyes válasz. Persze addig­ra az egész ügyet kiszínezi majd az emlékezés, egy digi­tális kódexből vagy egy egér­rágta floppyról pedig talán előkerül egy utalás, mely sze­rint a Ferenc pápa által felhí­vott szegények kezében szín­arannyá változott a telefon. A lényeg persze nem ez, hanem hogy Ferenc elég karizmati­kus személyiség ahhoz, hogy még századok múlva is emle­gessék. Már csak az a kérdés, hogy ez a telefonálgatás a sa­ját ötlete volt-e, vagy a média­tanácsadójáé. KOMMENTAR A belügy belügyei AAAR1ÁN LES KO Az alapján, amit a média kinyomozott az autó­pályán lövöldöző rendőrökről, valamint Jana Dubovcová ombudsman a bodollói roma tele­pen végrehajtott rendőrségi razziáról írt jelen­tése alapján megállapíthatjuk, hogy Robert Kaliňák belügyminiszter nem bújt ki a bőréből, és ragaszkodik a régi, rossz hagyományokhoz. Kaliňák vakon védelmezi a minisztérium belső ellenőrző osztályának jelentését, mely szerint a rendőrök mindkét esetben az előírások szerint jártak el. Ez alapján teljesen rendben van, ha a rendőrök lövöldöznek egy autóra a sztrádán, melyben négy, mit sem sejtő egyete­mista utazik, csak azért, mert a kocsi három évvel ezelőtt még egy körözött személyé volt. Ugyanakkor a tulajdonos- váltásról annak rendje és módja szerint értesítették a ható­ságokat, tehát a rendőrök súlyos mulasztást követtek el, amikor az autó új tulajdonosát veszélyeztették. A Sme napi­lap értesülése szerint az akcióról videófelvétel is készült, de azt még a diákok ügyvédje sem nézhette meg. Ugyanakkor a rendőrségnek mindig igazolnia kell, hogy a beavatkozás le­gális, megalapozott és arányos volt. Egyébként a 2008-ban, a dunaszerdahelyi stadionban végrehajtott rendőrségi roham­ról is azt állította a belügyminisztérium, hogy készült róla videófelvétel, és az alapján teljesen szabályos és indokolt volt a beavatkozás. Csakhogy a felvételt nem mütatták meg a nyilvánosságnak, mert Kaliňák azt mondta, nagyon „elmosódott” a kép. Az emberjogi biztos jelentése a Szepsi melletti roma telepen történt razziáról kész katasztrófa a rendőrség számára. Du­bovcová ugyanis több mint meggyőzően bizonyítja, hogyan és mivel lépte túl a rendőrség a hatáskörét, „megsértve több személy alapvető emberi és szabadságjogait”. Kaliňáknak csak annyira futotta a jelentés közzététele után, hogy közöl­je, egyáltalán nem fog rá reagálni, mert számára az om­budsman „nem partneri’, hivatala pedig nem nyomozószerv, és olyasmibe ártotta magát, amihez a törvény alapján nin­csenek meg a jogkörei. Szánalmas érvek, hiszen Dubovcová a jelentésben azt is pontosan leírja, hogy ez az ügy „az em- beijogi biztos hivataláról szóló törvény 3. paragrafusa 1. és 2. bekezdése alapján az emberjogi biztos hatáskörébe tartozik”. A miniszter üzenete, hogy az ombudsman végezze a dolgát és ne ártsa bele magát a politikába, meglehetősen dölyfös és felfuvalkodott, hiszen vele ellentétben az ember­jogi biztos pontosan a munkáját végezte, pontosan a törvé­nyek alapján. ADubovcová-jelentés egy fontos felismeréssel is szolgált: Szlovákia már több mint két évtizede nem teljesíti azon köte­lezettségeit, amelyeket az általános emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmény aláírásával vállalt. Ugyanis nem léte­zik független vizsgálati szerv, amely azokat az eseteket vizs­gálná, amikor a rendőrség sérti meg az alkotmányos vagy em­berijogokat. Az a tény, hogy az ellenőrzést végzőknek és az el­járás alá vont személyeknek ugyanaz a főnöke, a belügymi­niszter, kutyakomédiává változtatja a „vizsgálatot”. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Magyarrá vedlő román miniszter Tizenkétezer máramarosi és avasi román kérte a magyar állampolgárságot a transilva- niareporter román hírportál szerint. A kérvényezők között szerepel a volt szállításügyi miniszter, Ovidiu Silaghi és a Szatmár megyei tanács elnö­ke is. A nagybányai Demokrá­cia Központ vezetője, Hupka Félix a román hírportálnak azt mondta, a kérvények egy része az Avas vidékéről érke­zett, az ott lakók nagy része Angliában szeretne dolgozni, ezért kérik a magyar állam- polgárságot. A máramarosiak zöme pedig az Egyesült Álla­mokba vagy Kanadába akar utazni. A térségből benyújtott mintegy 30 ezer kérvény kö­zött alig harmincat utasítot­tak el, mert a kérvényező nem tudott magyarul. Az elutasí­tásban az szerepel, hogy há­rom hónap elteltével, ha idő­közben megtanulnak magya­rul, újra kérhetik az állampol­gárságot. Egy román férfi el­mondta, több mint négy éve próbálkozik Bukarestben a kanadai vízum megszerzésé­vel, sikertelenül. Ezért, sok honfitársához hasonlóan úgy döntött, leadja a kérést a ma­gyar állampolgárság meg­szerzésére. A 34 éves Dumitru Rus hozzátette, az állampol­gárság megszerzéséhez szük­séges feltételeket egyszerű teljesíteni, „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, magyar állampolgár­ságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenki­nek van egy nagyszülője, akit annak idején elmagyarosí­tottak”. (maszol.ro)- Úgy érzem, van itt egy nagyon nagy mértékű aszinkron.

Next

/
Thumbnails
Contents