Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-26 / 198. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 26. Vélemény És háttér 7 Nicsak, van e honban köztisztségviselő, aki utána is néz valaminek? Egy másik jelentés „Nem könyörgök egy cigánynak”, nyilatkozta Be- lousová asszony a bulvárnak, annak kapcsán, hogy Pollák roma kormánybiztos nem volt őt hajlandó fogadni. Egy olyan ügyben, amelyhez egyébként semmi köze - a bulvárfelhajtáson túl, persze. LOVÁSZ ATTILA Ugyanezen a héten szeretettel ír a bulvár arról, hogy olyan romák kapnak újfent lakást, akik az előzőt tönkretették, ugyancsak ezen a héten pedig Csehor- szág-szerte ultrák tüntettek, mi másért, mint a fehér Csehorszá- gért. De azért van ellenkező előjelű hír is. Dubovcová emberjogi ombudsman szépen beolvasott a kormánynak roma ügyben. Olvasva a jelentést az ember néha felsóhajt, nicsak, van e honban köztisztségviseló, aki utána is néz valaminek? Meg is fontolja, meg is fogalmazza? Jelentést is ír? Nem rossz. Főleg az után, hogy a kisebbségi kormányjelentés olyanra sikeredett, ahogyan azt pénteken írtuk: maszatolósra. Dubovcová nem maszatol. Leírja, mi a baj, esetenként azt is megemlíti, mit lehetne tenni. De főleg: nem ci- gányozik, nem mutogat, hanem a hatalomnak- ismételjük: a hatalomnak - állít tükröt, a hatalommal és zsozsóval rendelkező embereket fikázza, nem a mélyszegénység kellős közepében élő szerencsétleneket. Még mielőtt valaki arra érez- ne késztetést, hogy elmondja, mennyire nem lehet a romákkal semmit kezdeni, mekkora ráfizetés a romapolitika, hol vannak köztisztasági és hol közbiztonsági gondok, közbevetném: tudom. Az általában szociális hálón érkező bölcsességek és méltatlankodások kapcsán néhány megjegyzés: 1. Egyetlen egy ülegálisan felépített ház, viskó, pajta sem épült úgy, hogy a családfő bejelentette volna: itt van egy telek, jól néz ki, építsünk rá egy engedély nélküli házat. Egyik sem. A telepek évek óta megoldadan, szociális és szocializációs gondok termékei, amelyekre nem megoldás a buldózer. Van viszont tudatosan, illegálisan épített ingatlan, ahová soha semmilyen buldózert nem küldenek, no, nem a telepeken. 2. A mélyszegénységben élő roma családoknak ingyen és kulcsrakészen átadott lakások nem a szolidaritás jelei. Azért épülnek, mert van rá (közvetlenül senkinek sem hiányzó) közpénz, európai alapok, amelyek nélkül, s amelyek lenyúlhatósá- ga nélkül, szolidaritásból senkinek eszébe nem jutna ilyen épületeket tervezni és építeni. A megoldás azért sem jó, mert a lakást megkapó családok nincsenek érdekeltté téve. Ennek a pénznek a töredékével megoldható lenne pl. a krasznahorkai telep telkeinek kivásárlása és legalizálása úgy, hogy ez eredeti (rét)tulajdonosok ne szenvedjenek kárt, és maguk a romák is érdekeltek legyenek a fenntartásban és finanszírozásban. 3. Ha a magyar iskola, a nemzetiségi iskola, az anyanyelvi oktatás vívmány, akkor a roma oktatás, a roma osztály, esetleg roma iskola miért szegregáció? Ja, ha vannak a ,jó osztályok” meg a „hulladék”, akkor más a helyzet, de nem lenne-e okosabb, ha szakképzett, netalán művelt romák jellemeznék a társadalmat? 4. Belousová (és a vele kórusban cigányozó honffyak) lehetőséget kapott arra, hogy a végrehajtó hatalomban komoly eredményeket érjen el pártjával. Ehelyett pártjának nemzeti elkötelezettségét leginkább a faliújságtender, a lenyúlt közpénzek, a zsebre dolgozó tisztségviselők, a privatizációs koncért mindenre való hajlandóság jellemezte. Hogy a kormánybiztos elutasította a vele való találkozást, az ő esetében nem közügy, hanem a titkárság jó munkájának bizonyítéka. Dubovcová asszony jelentését pedig legalább megtárgyalni illenék. És nyilvánosan. Mert az olyan társadalmi réteg, amely évtizedes szegregációban és elutasításban, méltósággal köszönő Viszonyban sem lévő elbánásban él, nem lesz sem dolgos, sem szabálytisztelő. A mélyszegénységben élő része pedig egyedül soha (soha!) nem áll talpra.- A röntgenfelvétel súlyos elváltozásokat mutatott, de az orvos azt mondta, Photoshoppal kijavította. (Peter Gossónyi rajza) WWll MM KOMMENTÁR Szlovák minta Prágában S1DÓ H. ZOLTÁN Avíz, a villany és az energia árának erőteljes kordában tartása, a minimálbér folyamatos emelése, a vizitdíj eltörlése, az élelmiszer minőségének szigorú ellenőrzése, a jól keresők adóterheinek növelése - ez nem múltidézés, a Smer 2006-os és 2012-es választási programjának zanzásított változata, hanem az október 25-re és 26-ra meghirdetett csehországi előrehozott parlamenti választásokra gyúró favorit, a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) programjának kivonata. A szociáldemokraták mintha csak lemásolták volna szlovák testvérpártjuk, a Smer koncepcióját és a jól keresők, a magas profitot elkönyvelő társaságok erőteljesebb megadóztatásával indulnak harcba. A cseh és a szlovák események közötti párhuzam az ellenzékre is vonatkozik. Petr Nečas exminiszterelnökbotrányos bukása, szerelmi ügyének kiteregetése, pártjának, az ODS-nekmaffia- gyanús ügyletei külön-külön is mélyütést jelentenek a jobboldal számára. Nálunka Radičová-kormány szerfelett bonyolult koalíciós kormányzásának torzsalkodásai küldték padlóra a jobboldal reprezentánsait. BohuslavSobotka, a szociáldemokraták elnöke közölte, a magas keresetű személyekjövedelemadójánakkulcsát akár 29%-ra is emelnék, a társaságok adókulcsa szintén felfelé kúszna, a párt hitvallása szerint monopolhelyzetben levő társaságok (bankok, távközlési és energetikai cégek) adókulcsa 30%-ra ugorhatna. Ez bizony felér az itteni ágazati adók terhével. A minimálbért a választási ciklus végéig 12 ezer koronára (480 euró) emelnék, miközben napjainkban a cseheknél ez alacsonyabb mint a 337 eurós szlovák. Ezek merész elképzelések egy olyan országban, amelynek gazdasága másfél éven át recesszióban volt, ráadásul most is settenkedve, alig észrevehetően növekszik. A nagyobb adóteher, az intenzív bér- és nyugdíjfejlesztés nem jó hír a cseheknél munkát vállaló, legalább 100 ezer szlovákiai polgár számára, mivel garantáltan nem járul hozzá az állásokszámánakmegtartásához. A cseh és a szlovák párhuzam egy ponton azonban megbicsaklik, ez pedig a kormány és a köztársasági elnök közötti együttműködés területe. Míg nálunk Ivan Gašparovič szinte Robert Fico tenyeréből eszik, addig a cseheknél a két dudás egy csárdában szindróma jelei mutatkoznak. A szociáldemokraták soraiból kiebrudalt, vidéki magányában sokáig merengő és kedélyesen iddogáló Miloš Zeman politikai kelj- feljancsiként talpra állt, és idén megnyerte a cseh államfőválasztást. Látszólag úgy tűnik, nincs is kellemesebb, mint egy változatlanul szociáldemokrata gondolkodású köztársasági elnök és a várhatóan győztes ČSSD közötti együttműködés. Ám nincs így, mivel Zeman időközben elszabadult hajóágyúként az elnöki rendszer bevezetése felé próbálja elmozdítani nyugati szomszédunk politikai rendszerét, és némi bosszúvággyal fűszerezve korábbi anyapártja dolgaiba is rendre beleszól. Ezért a ČSSD máris jelezte, módosítani szeretné az alkotmányt, „hogy ne mozduljon el autoritativ irányba a kormányzás Csehországban” - fogalmazott szombaton Sobot- ka. Az októberi vokscsata után reménykedjünk, a cseh és a szlovák szocdemek nem fognak egymással versengeni a megalapozatlan jóléti intézkedések és adóemelések bevezetése terén. Mert a túlbuzgó balos lépések garantáltan balul sülnek el. A fiatal, tanult, világi arabok egyértelművé tették, hogy nem hajlandók visszatérni a régi, autoriter kerékvágásba, szabadságot követelnek Működhet-e az arab országokban a demokrácia? MT1-HÁTTÉR Két és fél évvel az arab tavaszként emlegetett mozgalmak kibontakozása után az események iránya igen távol került a kezdeti, optimista nyugati várakozásoktól: egyre többen vélik úgy, hogy a folyamat megtorpant, sőt elbukott. Az elnyomóik távozását követelő tömegek láttán sokan úgy vélték: az arab világ „felébredd’, megkezdte útját a demokrácia felé. Mára mindegyik érintett országban szertefoszlott a gyors és zökkenőmentes átmenetreménye. A legfrissebb példa Egyiptom, ahol a hadsereg elmozdította a demokratikusan megválasztott, de azóta egy szűk iszlamista réteg érdekeit képviselő Mohamed Murszi államfőt, és véres hajtóvadászatot indított mozgalma, a Muzulmán Testvériség ellen. Miközben a mozgalom tagjait egymás után dugja rács mögé a hadsereg, a megdöntött diktátor, Hoszni Mubarak kiszabadult a börtönből, az ország a forradalom előttinél is jóval megosztottabb, a gazdaság pedig romokban hever. Szíriában több mint százezer áldozatot követelt a békés tüntetésekből kialakult polgárháború, amely egyre véresebb, de egyre zavarosabb is: a Bassár el- Aszad elnök ellen harcoló iszla- misták, az al-Kaidához köthető radikálisok, a mérsékeltek és kurdok már nemcsak a kormányerőket, de egymást is gyilkolják. A 23 milliós ország lakosságának negyede kényszerült otthona elhagyására. A legreménykeltőbb átmenet az arab tavasz kiindulópontján, Tunéziában történt, ahol a választásokon győztes iszlamisták koalícióra léptek a világibb baloldallal. Csakhogy júliusban ellenzéki politikusokat lőttek agyon, és sokan elnyomással és radikalizálódással vádolják az iszlamistákat. Hasonló a helyzet az egyetlen nyugati katonai beavatkozásának helyszínén, Líbiában, ahol most is különböző fegyveres csoportok garázdálkodnak, a dzsihádista erőszak egyre nagyobb problémát okoz, az olajtermelés akadozik, a gazdaságstagnál. Bahreinben, Marokkóban, Jordániában és Libanonban a hatalom átvészelte az arab tavaszt. Az uralkodó elit tett kisebb engedményeket, ugyanakkor erősítette a szerveződő mozgalmak feletti ellenőrzést. Az arab tavasz még korántsem ért véget ezekben az országokban, jövője igen nehezen megjósolható. Hasonló a helyzet Kuva- itbanés Ománban is. Jemenben Száleh elnök lemondása után nemzeti párbeszéd indult, jövőre választásokat terveznek. Ugyanakkor a köz- biztonsági helyzet aggodalmat kelt a radikális csoportok tevékenysége és a biztonsági erőkön belüli ellentétek miatt. Az arab tavasz, az autoriter rézsűnek elmozdítása sok helyen az iszlamisták és a kevésbé vallásos tömegek szembenállását hozta - általában az előbbiek kerültek ki győztesen. A legtöbb országban folytatódott a politikai erőszak, romlott a közbiztonság, a gazdaság romokban hever vagy stagnál. Mindez pedig közelégedetlenséget szül, ami újabb politikai feszültségként csapódik le. Eközben a megdöntött rezsim erős emberei, akik közül sokan a háttérben a mai napig megőrizték befolyásukat, Tunéziában, Egyiptomban és Jemenben is a visszatérés gondolatával kacérkodnak. Ennek ellenére az arab tavasz bukását korai kijelenteni. Szkeptikus vélemények szerint az arab állomok vallási és kulturális okokból képtelenek a demokratizálódásra, de az arab tavasz pont ennek ellenkezőjét jelzi: a fiatal, tanult, vüági arabok egyértelművé tették, hogy nem hajlandók visszatérni a régi, autoriter kerékvágásba, változást és szabadságot követelnek. Az arab ébredés korántsem zökkenőmentes, és a végpontja könnyen lehet, hogy sok országban nem a nyugati kommentátorok által elképzelt liberális demokrácia lesz. De sokan figyelmeztetnek, a demokratikus átmenet mindenhol hosszú és sok áldozattal járó folyamat, legyen szó akár az egykori kelet-ázsiai diktatúrák átalakulásáról, a volt keleti tömbről vagy számos nyugat-európai országról. Volt idő, amikor sokan egy garast sem adtak volna az olasz, német vagy francia demokráciáért. Az antidemokratikus hagyaték az eddig despoták által uralt arab világban különösen súlyos, de minden probléma ellenére szakértők szerint az arab világ lassan és nem teljesen biztosan ugyan, de halad a változás útján.
