Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-24 / 197. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 24. www.ujszo.com A Pussy Riot tagjaira nem vonatkozna a törvény Amnesztiatörvény furcsa kiskapukkal MTl-HÍR DUNART.com nemzetközi művésztelep és szimpózium Somorján, immár harmadszor Mint egy nagy család A művésztelep alkotói (Mayerjózseffelvétele Moszkva. Nem vonatkozna a készülő amnesztiatörvény a Pussy Riot orosz punkegyüttes elítélt tagjaira - tudta meg a Vedomosztyi című napüap. A duma Vlagyimir Zsiri- novszkij vezette liberális-de­mokrata képviselőcsoportja december 12-re, az orosz al­kotmány elfogadásának 20. év­fordulójára készíti elő javasla­tát, amely fogyatékkal élőkre, idős emberekre és kiskorúakra, valamint gyermekeket nevelő anyákra is vonatkozna. Az am­nesztiatörvény azonban nem érintené a súlyos, valamint a szélsőséges indíttatásból elkö­vetett bűncselekmények elkö­vetőit. Ennek megfelelően nem szabadulhatna ki büntetése le­járta, azaz jövő év márciusa előtt a Pussy Riot orosz punk­együttes két tagja sem. Na- gyezsda Tolokonnyikovát és Marija Aljohinát tavaly augusz­tusban két év javító-nevelő tá­borban letöltendő büntetésre ítélte a bíróság vallási gyű­löletből elkövetett huliganiz­mus miatt. Időközben napvilágot látott a hír, amely szerint a fiatal nők ügyvédei kérelmezni fogják, hogy védenceik munkára vált­hassák a javító-nevelő tábori büntetést. Erre ugyan nem volt még példa Oroszországban, de az ügyvédek szerint a prece­denst meg lehetne teremteni. A moszkvai Megváltó Krisztus­székesegyházban tavaly febru­árjában tartott Putyin-ellenes „púnk ima” résztvevői több al­kalommal hiába fordultak a bí­rósághoz, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék őket. Harmadszor zajlik Somor­ján a DUNART.com szim­pózium. A nemzetközi művésztelep idén a Transzvízió címet viseli. A szervezőket az érdekelte, hogyan reflektálnak a művészek a somorjai re­formátus templom atmo­szférájára, illetve hogyan látják és láttatják napja­inkban az égi és földi szfé­ra kapcsolatát. KONCZ CSILLA A művésztelep kitalálója, fő szervezője, egyben kurátora Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművész szeretné a ren­dezvény által gazdagabbá ten­ni a helyi kulturális életet, egyúttal megalapozni a város és a művésztelep kortárs kép­zőművészeti gyűjteményét. A szimpózium célja, hogy a közös alkotói folyamat során a társa­dalmi és kulturális kérdésekre egy tágabb körben keressen és találjon választ. A művésztelep résztvevői különböző kultúrák és korosztályok képviselői, az alkotói folyamatban azonban elmosódnak ezek a határok, a résztvevők segítik egymást, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján szoros személyes és szakmai kapcsolatok szövőd­nek a Somorján eltöltött idő alatt. A feldolgozott téma pe­dig általában tovább él bennük, visszaköszön későbbi munkás­ságukban. „Szíven talált az idei tema­tika, hiszen gyakran foglalko­zom az élet és halál, az elvonu­lás, az öregedés kérdésével” - mondta Szőke Erika kiskéri képzőművész, aki már a kez­detektől a csapat tagja. Idén a guminyomatot és a cianotípiát vegyíti alkotásában, azt a han­gulatot próbálja megragadni, amelyben nagyapja mint lélek még mindig jelen van. Reshat Ameti macedón fes­tő szerint is nagyon jó az idei központi téma, hiszen mind­annyian töprengünk az élet értelmén, keressük az istent, a transzcendenciát, próbálunk rájönni, kik vagyunk. Szerinte a művész privilégiuma, hogy kapocs, közvetítő legyen a két szféra között. A macedón művészt lenyűgözték a kö­zépkori templom freskói, osz­lopai. így van ezzel Blahó Borbá­la budapesti grafikusművész is, aki saját bevallása szerint nagyon kíváncsi volt a temp­lomra, és sokkal szebbnek ta­lálta, mint amilyennek el­képzelte. Idén a monotípia technikáját szeretné kipró­bálni alkotásában. Majoros Áron Zsolt buda­pesti szobrász szerint a temp­lom igazán különleges, spiri­tuális és inspirativ helyszín, érezni lehet az isteni közelsé­get, a transzcendencia szét- áradását. Oszlopai olyanok, mint egy fa, amelynek gyöke­rei a hagyományok, a múlt, lombjai pedig az Isten felé nyitnak. Úgy gondolja, érde­kes lehet, ahogyan megjelenik az Isten az anyagban, az ember(i)ben. Pézman Andrea pozsonyi grafikusművész a templom kü­lönlegességét abban találja, hogy egyszerre az emberek, azaz a közösség találkozóhe­lye, illetve az Istennel való ta­lálkozás helyszíne is. Nagy ha­tással vannak rá a karzaton ta­lált, egymásra írt monogra­mok, hiszen gyakran dolgozik szövegekkel, és ezek a régi tit­kokat rejtő írások beindítják a művész képzelőerejét. Gayle Tustin amerikai ke­ramikus első alkalommal ér­kezett a művésztelepre, úgy érzi, ez jó lehetőség számára megnyílni, olyan nyitottá vál­ni, mint az univerzum. Az egyik legszebb élménye, hogy barátságos és lelkes emberek veszik körül, akik igazán bará­ti és családias miliőt teremtet­tek Somorján. Mind a tizen­nyolc művész arcán mosoly, mindenki beszélget, kérdez, tanácsol, mesél. A rendezvény Reshat Ameti és Sergej Andre- evski macedón képzőművé­szek önálló kiállításának meg­nyitójával indult augusztus 19-én. A kiállítás, melynek a Somorjai Városi Művelődési Központ ad otthont, szeptem­ber 1-ig tekinthető meg. A megnyitón a közönséget Bár­dos Gábor somorjai polgár- mester köszöntötte, közremű­ködött Németh Imre előadó- művész. A kiállítást Gyenes Gábor grafikusművész nyitot­ta meg, aki maga is alkot a művésztelepen. Tegnapi Szalay Zoltán és Száz Pál író, az Irodalmi Szem­le főszerkesztője és szerkesztő­je tartott irodalmi estet Weö­res Sándorról. A Somorján született alko­tások a helyi református temp­lomban láthatók, amely nem­csak a művésztelep helyszíne, hanem az ihletet is adta. Az al­kotók kiállítását holnap Sze- gedy-Maszák Zsuzsanna bu­dapesti művészettörténész nyitja meg. RÖVIDEN Frederick Forsyth 75 éves London. A Sakál napja című bestseller szerzője holnap ünnepli 75. születésnapját. Frederick Forsyth volt vadászpi­lóta, háborús tudósító, később pedig könyveihez anyagot gyűjtve beutazta a világot. Alig 19 évesen, minden idők leg­fiatalabb pilótájaként szolgálta őfelségét, majd újságírónak állt. Tudósítónak küldték ki a polgárháborús Nigériába, a konfliktus elhúzódása miatt a BBC fél év után hazarendelte. Ő azonban úgy döntött: marad és saját szakállára dolgozik tovább. így született az 1969-ben napvilágot látott The Bi- afra Story című könyv. Frederick Forsyth-ot főleg a nem­zetközi összeesküvések éredkelték és foglalkoztatták. 1971-ben harmincöt nap alatt írta meg A Sakál napja című politikai krimit, amelynek cselekménye a valóban létező al­gériai francia terrorszervezet, az OÄS Charles de Gaulle francia államfő elleni merénylete körül bonyolódott. A könyv hatalmas siker lett, Fred Zinneman forgatott belőle filmet, majd évtizedekkel később Bruce Willis főszereplésé­vel egy halványabb feldolgozása is készült. Az igazi úriem­ber hírében álló Frederick Forsyth egyebek mellett azzal is dicsekedhet, hogy szinte minden angol család könyvespol­cán ott van legalább egy regénye. Első műve, A Sakál napja minden idők legolvasottabb angol regényeinek listáján a 109. helyet foglalja el. (MTI, juk) Neves művészek álltak sorban egy-egy castingon, hogy szerepet kapjanak az általa rendezett előadásokban; véleménye szentírás volt Elhunyt Jozef Bednárik színházi rendező JUHÁSZ KATALIN Jozef Bednárik 7347-2013 (Képarchívum) Pozsony. Csütörtök este ki­lenc óra előtt elhunyt Jozef Bednárik. A színházi rendező 65 éves volt, a hivatalos tájékoz­tatás szerint a szíve mondta fel a szolgálatot. Hétfőn vitték be az egyik pozsonyi kórház intenzív osztályára eszméletlen állapot­ban, azóta mesterséges altatás­ban tartották. Értesüléseink szerint Bednárik halálát több körülmény szerencsétlen egy­beesése okozta. Komoly cukor­betegvolt, és hosszú ideje gond­jai voltak a vérnyomásával. Kol­légái szerint már múlt vasárnap rosszul érezte magát, de aznap nem engedte, hogy kórházba vigyék. Jozef Bednárik a hazai szín­házi élet egyik legelismertebb, egyben legkedveltebb alakja volt. Ő emelte Szlovákiában profi színvonalra a musical­műfajt, rendezései Csehország­ban is sikert arattak. Szenvedé­lyesen szerette a színházat, al­kotóként és nézőként is. Legszí­vesebben Londonba járt musi­caleket nézni, de a lengyel szín­házat is sokra tartotta. Éva Pav- líková színésznő ezt írta a legnépszerűbb közösségi oldal­ra: „Hát, bevégeztetett. Soha többé nem fogunk már együtt nevetni, sírni, dolgozni, törté­neteket mesélni, énekelni, órá­kon át telefonálni... Soha nem ajánlasz már nekem könyveket, zenét, színházat, helyeket, ame­lyeket mindenképp íátnom kel­lene... Nem fogsz már rendezni engem, dicsérni, szidni. Neked köszönhetem, hogy ma ott tar­tok, ahol, és olyan vagyok, ami­lyen. Nagy szerencsém volt, hogy útjaink keresztezték egy­mást. És bár most egy időre szétágaznak, biztosan találko­zunk még.” Bednárik színész szakon vég­zett a pozsonyi színművészetin. Néhány éven át színészkedett, majd prózai darabokat kezdett rendezni egy amatőr társulat­nál. A szakma kezdettől fogva nagyra tartotta, rendezéseinek híre a fővárosba is eljutott, 1990-ben a pozsonyi Új Szín­pad (Nová scéna) rendezője iett. Az igazi sikertörténet itt kezdődött, olyan rendezések­kel, mint a Mária evangéliuma, a Grand Hotel, a József és a szí­nes, szélesvásznú kabát, az Őrült nők ketrece. A Szlovák Nemzeti Színházban több ope­rát rendezett (Fauszt, Turan- dot, Hoffmann meséi, Don Qui­jote), Prágában is sikert aratott a Ruszalkával, a Draculával, a Monte Christo grófjával, a Je­anne d Arckai és az Ángelikával. A hazai musicalrajongók más városokba is szívesen zarándo­koltak el egy-egy Bednárik- produkcióra, a nyitrai Andrej Bagar Színházban komoly szak­mai és közönségsikert aratott a Zorba, a görög és a Kabaré, Eperjesen pedig a Hegedűs a háztetőn és az Oliver. Vendég­rendezőként Bednárik bemu­tatkozott Németországban, Ausztriában, Franciaország­ban, Japánban, Angliában és Izraelben is. A tévénézők a Markíza kereskedelmi televízió Let's Dance című műsorának zsűritagjaként is ismerik. Néhány évvel ezelőtt meg­elégelte a folyamatos hajtást, pihenni vágyott, talán cukor- betegsége miatt, bár erről soha senkinek nem beszélt. Vissza­vonult tehát, ám ezt is igen lát­ványosan tette. Búcsúzóul szinte valamennyi jelentős ha­zai teátrumban rendezett egy- egy zenés előadást. Nem feled- kedzett meg a prágai közön­ségről sem, ott is egy musicallel búcsúzott. Imádta a színvonalas zenét. És imádta azokat, akik színvo­nalasan elő tudták adni azt, amit megálmodott. Színész kollégái - mintha összebeszél­tek volna - egytől egyig azt nyi­latkozzék a riportereknek, hogy „Bed’o” kemény és kö­nyörtelen volt a rendezői szék­ben, ám barátságos és önzetlen a magánéletben. Mindenki szerette a szakmában. Neves művészek álltak sorban egy- egy castingon, hogy szerepet kapjanak az általa rendezett előadásokban. Véleménye szentírás volt, döntései megfel­lebbezhetetlenek. A hazai ze­nés színház legnagyobb alakja távozott közülünk, hatalmas űrt hagyva maga után.

Next

/
Thumbnails
Contents