Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-23 / 196. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 23. Kertészkedő 19 A felső részt érdemes keskenyebbre vágni, így az alsó részek elegendő energiát és napfényt kaphatnak (Fotó: képarchívum) Habitusuk, színük és a díszítő értékeik alapján nagyon különbözőek lehetnek A térhatárolás legszebb eszköze A sövény szorosan egymás mellé ültetett és alakított cserjékből áll, a kert kör- bekerítésének vagy a ker­ten belüli térhatárolásnak a legjobb és legszebb esz­köze. FELDOLGOZÁS Öregebb sövények kisebb fákat is magukba foglalhatnak. Régi parkokban - Angliában, Hollan­diában, Belgiumban - 700 éves sövények is léteznek. Színük, díszítő értékük és az őket alkotó növények alapján rendkívül vál­tozatosak lehetnek. Sövénynövények Vidékeinken többnyire csak néhány növényt használnak nyí­rott sövénynek, mint például a fagyai, a tamariska, a puszpáng. Pedig nagyon sok növény alkal­mas rá, mint például a lucfenyő, a tiszafa, a mezei juhar, a gyertyán, az aranyvessző. + Lomblevelű örökzöldek: borbo­lya (Berberis), puszpáng (Buxus), babérmeggy (Laurocerasus), ma­gyal (Ilex), tűztövis (Pyracantha), bangita (Viburnum), kecskerágó (Euonymus). Eleinte hagyhatjuk szabadon nőni őket, mert nyírás nélkül is jól bokrosodnak. Amikor elérték a kívánt szélességet és magassá­got, fokozatosan kialakíthatjuk az igényeinknek megfelelő sö­vényt. Ekkor már évente kétszer nyíljuk, tavasszal, kihajtás előtt, és júliusban a hajtásnövekedés csillapodásakor. ♦ Lombhullató növények: aranyvessző (Forsythia), or­gona (Syringa), jezsámen (Philadelphus), gyöngyvirág- cseije (Deutzia), japánbirs (Chaenomeles), gyöngyvessző (Spiraea), rózsalonc (Weigela). A virágos növényekből álló sö­vényeket évente csak egyszer kell metszenünk. Egyeseket virágzás előtt, másokat virág­zásuk után. Virágzásuk után a kora tavasszal, még a lombfa­kadást megelőzően nyíló cser­jéinket kell metszeni. Ezeknél az egyéves vesszők oldalrügye­iből fejlődnek ki a virágok. A dús virágzás feltétele, hogy mi­nél több egyéves vessző legyen a növényen. ♦ Tűlevelű sövények: tiszafa (Taxus), tuja (Thuja), hamiscip­rus (Chamaecyparis), boróka (Juniperus), ciprus (Cupressus), Leyland-ciprus (Cupressocyparis leylandii). Metszeni csak akkor kell, miu­tán megnőttek és összeborul­tak. Ilyenkor évente kétszer, késő tavasszal, és augusztus­ban vagy kora ősszel nyírjuk őket. A tűlevelű sövényt most kell metszeni! A tűlevelű sövény kialakí­tásakor oda kell figyelni arra, hogy a leveles zónánál mé­lyebbre ne nyíljunk, mert na­gyon bizonytalan, hogy újra ki fog-e hajtani. Sok fajtánál, fő­leg az oszlopos növekedésűek- nél, nyírás nélkül is szabályos sövény nevelhető. A sövény oldalfala ne legyen merőleges, felfelé kissé keske- nyednie kell. A felső részt azért érdemes keskenyebbre vágni, hogy az alsó részek elegendő energiát és napfényt kapjanak, így nem fog felkopaszodni az alsó rész. A növényeknek ter­mészetes hajlandóságuk, hogy a felső hajtásokat nagyobbra neveljék, mint az alsókat, ezért kell egy kicsit visszafogni a fel­ső részüket a nyírással. Külön­ben felkopaszodnak, és igen csúnya látványt nyújtanak. Néhány helyen, a sövény ol­dalán vagy tetején, nagyon erős hajtások jelennek meg. Ezeket a nyírás előtt metszőollóval a kívánt magasságnál, illetve szé­lességnél néhány centiméterrel kisebbekre vágjuk vissza. Csak ezután nyírjuk a sövényt. A szoliter tűlevelűeket csak ak­kor metsszük, ha alakjuk korrigá­lása céljából az feltétlenül szüksé­ges. (kert-barátok, sövény.lap) Az évelőket szétoszthatjuk, a kétéveseket kilütethetjük, az egyévesekről magot szedhetünk Az augusztusi virágoskert ezer színe ÖSSZEÁLLÍTÁS Augusztusban a kert még tele van virággal. Virít az egy­nyári estike, rézvirág, bársony­virág, georgina, szellőrózsa, il­latoznak a kardvirágok, rózsák, az ámyékliliom, kasvirág, kúp­virág, ligetszépe, az iszalagon és temérdek más fajtán is új és új virágok nyílnak. Az elvirágzott évelők nagy részét augusztus közepétől, végétől szét lehet osztani, és át lehet ültetni. így még elegendő idejük lesz arra, hogy a tél be­álltáig meggyökeresedjenek, és a telet károsodás nélkül átvé­szeljék. A gyökeresedés serkentésére a frissen ültetett évelők közötti talajt kb. 3 cm vastagon tőzeg­gel vagy komposzttal takarjuk le, takarás után pedig alaposan öntözzük be - így sokáig meg­tartja a nedvességet. A tigrisliliom tövénél növő sarjhagymákat is most lehet összegyűjteni és elültetni - elég, ha 10-15 cm-es sortávol­ságra, 5 cm tőtávolságra ültet­jük őket. A fehér liliomot (Lilium candidum) az új hajtás meg­jelenése előtt ültessük át - au­gusztus közepe erre alkalmas időpont. Ez a liliomfaj a talaj feletti részek elhalása után újra kihajt, és az ősszel nevelt tőle­velekkel telel át. Ezért kell eb­(Fotó: képarchívum) ben a fejlődési szakaszban átül­tetnünk. A hagyma csúcsát csak 3-5 cm föld fedje. Csoportosan ültetve is jól mutat. A napos ter­mőhelyet kedveli. A júniusban elvetett árvács­kát, nefelejcset, százszorszépet augusztus második felében ül­tessük ki ágyúsokba. Végleges helyükre csak tavasszal ültetjük őket, mivel nem minden növény vészeli át a telet, (kerttervezés, édenkert, kert-barátok) (Fotó: képarchívum) A gyümölcsérés idejét leszámítva hasznos Zenélő kert SOROZAT Reggelente rigófüttyre, ma­dárcsicsergésre ébredni, csivite- lést, csirregést hallgatni az esti órákban - a kert zenéje semmi máshoz nem hasonlítható él­ményt nyújt a családnak. Az aranytorkú sárgarigó Régies neve aranymálinkó (Oriolus oriolus). A Magyar Madártani és Természetvédel­mi Egyesület 2002-ben az év madarává választotta. Közép- és Dél-Európától Ázsiáig, vala­mint Észak-Afrika egy kisebb részén terjedt el. A hím aranysárga, szárnya, farka fekete, a szemen át a csőr­től indulva fekete pászta húzó­dik. Ami a hímnél aranysárga, a tojónál és a fiókáknál zöldes, az alsó testrészek szürkésfehérek sötétebb csíkokkal. Fészke remekmű; mindig vü- lás ágra építi, és finom rostok­kal, szélesebb háncsszalagokkal odaköti; telerakja, kiépíti finom, puha pillékkel, még pókhálóval is. Fészekalja általában öt tojás, fehér alapon gyéren álló élesen írt sötét foltokkal. Kertekben is gyakran fészkel. Tavasszal, nyár elején lágy, mélyhangú tilinkóra emlékez­tető hangja betölti az erdőszéle­ket, gyümölcsösöket, kerteket. A hím hullámzó énekére (ami a népnyelv szerint így hangzik: „huncut a bíró”) a tojó csak rö­vid rikácsolással felelget. A gyümölcsérés idején kívül igen hasznos madár, nincs az a hernyó, amelyet el ne csípne, cserebogárjáráskor meg éppen irtóháborút folytat a gyümöl­csösökben. Amikor viszont a korai gyümölcs érik - az őszit nem várja be, mert melegebb vidékre kötözik -, a rovarokról átvált a cseresznyére, barackra, korán érő körtére. A haszna így is sokkal nagyobb a kártételé­nél. (Tankönyvtár, koo.eu) A sárgarigónak a hangja is, látványa is gyönyörű (Fotó: képarchívum) Agresszívan terjedő attraktív gyomnövény Alkörmös vagy amerikai karmazsinbogyó ISMERTETÉS Sokan gyomnövényként ke­zelik és irtják, ahogy tudják, mások attraktív bokrot nevel­nek belőle. Csak néhány éve jelent meg nálunk, de agresszí­van, szinte invázióként terjed kertjeinkben. Utánanéztünk Az alkörömös (amerikai kar­mazsinbogyó) a szegfűvirágú- ak rendjébe, az alkörmösfélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. Nálunk a karmazsinbogyó- félék közül az amerikai fajta terjedt el leginkább, ami 1-3 méter magasra is megnő, éve­lő, lágyszárú növény. Levelei nagyok, lándzsás-tojásdad (Fotó: képarchívum) alakúak, ép szélűek, hegyben végződnek. Viráguk fürtvirág­zat, június-augusztus között nyílik. Színe fehér vagy zöldes, a termése fürtös, nem esik szét. Antocián festékanyagot vonnak ki belőle, ezt az éretten feketés- lila termése tartalmazza. Ré­gen ezzel bort festettek, illetve hamisítottak. (Botanikaland, Kertészkedő) (Fotó: képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents