Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-23 / 196. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 23. Kultúra 17 Jan Hrebejk tizenkettedik filmjét forgatta udvari forgatókönyvírójával, Petr Jarchovskýval Mézeshetek, keserű történettel Első számú munkatársa, Petr Jarchovský tizenkét forgatókönyvet tett már le Jan Hrebejk asztalára. Tizenegy közös filmjük után most itt a tizenkettedik. A Mézeshetek a Kawasaki rózsájával és az Ártatlansággal alkot trilógiát, hiszen mind a három történetben a múlt sötét árnyai teremtenek drámai helyzetet. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jan Hrebejk a cseh mozi kétség kívül legtermékenyebb alkotója. Első filmjét, a Süvöl- vényéveket 1993-ban rendezte. Legnagyobb sikerét a Kuckókkal érte el 1999-ben. De még ugyanabban az évben az Élet mindenáron is moziba került, s ezután tartotta a leghosszabb szünetet két film között. A Pupendo - Irány a tenger! ugyanis 2003-ban készült. Onnantól fogva azonban minden évben új filmmel lépett közönség elé, amit cseh kritikusai nehezen tudnak megemészteni. Friss művével, a Mézeshetekkel Karlovy Vary idei fesztiválján a nemzetközi zsűri döntése alapján a legjobb rendezés díját nyerte el. Esküvői szertartással indul a film. Ragyog az ifjú pár, boldog a násznép. Harminc körüli fiatalember sétál be a templomba, alaposan szemrevételezi a párt, legfőképp a vőlegényt. Később már a menyegzőn látjuk viszont - hívatlan vendégként. Jó ideig nem társalog senkivel, aztán ha kérdezik, kihez tartozik, a vőlegényre hivatkozik. Régi barát, jó ismerős, állítja nem túl meggyőzően, miközben egyre titokzatosabbnak, feszültebbnek tűnik. És veszélyesnek, ellenszenvesnek is. Kezéből az urnát a vőlegény tépi ki, s hajítja el jó messzire. Addigra kiderül: kellemetlen eseménnyel hozakodott elő a múltból. Tízegynéhány évvel ezelőtt a mostani vőlegény ön- gyilkosságba kergetett egy fiút, akit „az idegen” olyan nagyon „A jó film alapja a közös nyelv... szeretett. És most jött el a számonkérés ideje. Attól a perctől fogva, hogy a vőlegényben felismerte egykori szerelme legnagyobb ellenségét, aki mássága miatt szívatta, gyötörte, sőt gyakran meg is kínozta a fiút, annak végzetes tettéről viszont semmit sem tud, szemébe akarja vágni az igazat. S mivel tőle nem kap rá lehetőséget, a menyasszonynak tálal ki mindent. Anna Geislerová, Stanislav Majer és Jiíí Čemý játssza e súlyos lélektani dráma főszerepét, s mind a hárman felkavaró alakítást nyújtanak. „Minden filmünknek valós alapja van, aztán egy kicsit elrugaszkodunk attól, amit az élet írt - avat be közös alkotói műhelyükbe Petr Jarchovský. - Most viszont mindent úgy hagytam, ahogy eredetiben történt. Nekem ezt a szörnyű esetet évekkel ezelőtt egy barátom mesélte el, és minél jobban felfedte a részleteket, annál nagyobb volt a döbbenetem. Fiatal filmesek között hogyan eshet meg ilyen, csodálkoztam. Évekig hordoztam magamban a történetet. Tavaly pedig úgy éreztem: eljött az ideje, hogy megújam.” „Tőlem sokszor megkérdezték már, hogy láttam-e Thomas Vinterberg filmjét, a Születésnapot - veszi át a szót Jan Hrebejk. - Ott az apa követ el megbocsáthatatlan bűnt a fiával szemben. Állítólag hasonlít a két film, Vinterbergé és az enyém, pedig esküszöm, egyetlen percet sem láttam belőle. Nálam a vőlegény a fő bűnös, akit egyáltalán nem furdal a lelkiismeret, hiszen ő egészen idáig abban a tudatban élt, hogy semmi végzetesnek nem volt az előidézője. Fiatalok voltak, hülyéskedtek, sokat megengedtek maguknak, mondja. De hogy mennyit, hogy meddig feszítette a húrt, és az mikor pattant el, arról halvány sejtelme sincs. Más volt az erkölcsi normája, nem húzott meg morális határokat.” Jan Hrebejk úgy véli: külföldi kollégái pusztán az érdekesség kedvéért szívesen emelik be filmjeikbe a perverzitást. Ő ezt szándékosan kerüli, új filmjében is a megalázott fiú oldalán áll. „Ugyanaz a probléma, mint az én filmemben, Bergmannál is megjelent egyszer. Ezt nem azért mondom, hogy szándékosan az ő példáját követtem, hanem mert ahogy Erland Josephson felveti ezt a kérdést Liv Ulmannank, és ahogy ezt részletesen megtárgyalják, számomra példamutató és meghatóan emberi. Bevallom, akkor is Bergmanra gondoltam, amikor Jifí Čemý monológját vettük fel a Mézeshetekben. Azt a részt, amikor felolvassa barátja búcsúlevelét a filmbeli menyasszonynak, Aűa Geislerovának. Tizenkét perces monológ ez, amelyet Aűa egyetlen szó nélkül hallgat végig úgy, hogy a férfi arcáról olvassa le mindazt, amiről a levél szól. Jifí Čemý számára is hatalmas feladat volt ez. A kamera hat percig egészen közelről mutatja őt, és nincs egyetlen üres pillanata sem. Köszönhető mindez Petr Jarchovský forgatókönyvének is. Az ő szövegei mindig életszernek. Nagyon szeretem azt a jelenetet is, amikor az újdonsült pár vitája veszekedésbe torkoll. Eleinte csak idegesítő, ahogy egymásnak feszülnek, aztán egyre fájóbb, ahogy társalognak, a végén pedig már elviselhetetlen. Erős íve van a dialógnak, zseniális megoldással jut el a csúcsra. A jó film alapja a közös nyelv. Közös nyelv a színészekkel, az operatőrrel, a forgatókönyvíróval. Müos Forman mesélte egyszer, hogy már hetek óta dolgozott a Goya kísér- tetei spanyol operatőrével, és még mindig nem vette biztosra, hogy egy nyelvet beszélnek. Időbe telt, míg egymásra hangolódtak, onnantól fogva aztán végig remekül dolgoztak. Én szerencsés helyzetben vagyok. Én az operatőrömmel és a forgatókönyvírómmal is egy nyelvet beszélek. De mi már szavak nélkül is értjük egymást.” RÖVIDEN Újra megfilmesítik a Ben Hurt Los Angeles. Új film készül a Ben Hur-történetből, ezúttal az orosz-kazah akciófilmes, Timur Bekmambetov rendezésében. Az MGM filmstúdióban készülő új feldolgozás producere Sean Dániel és Joni Levin. A forgatókönyvet Keith Clarke írta Lew Wallace 1880-as regényéből, amely Judah Ben Hurt, az ifjú zsidó herceget és jeruzsálemi kereskedőt mutatja be, valamint gyerekkori barátját, Messalát, aki a római légió parancsnokaként elárulja a Ben Húr családot. Az ókori Rómában játszódó Ben Húr című klasszikust 1959-ben Wüliam Wyler rendezte Charlton Heston főszereplésével. A nagy sikerű, látványos produkció 11 Oscar-díjat kapott, köztük a legjobb film díját. Az 52 éves Bekmambetov utoljára a tavaly bemutatott Abraham Lincoln, a vámpírvadász című horrort rendezte. (MTI) Shakespeare kínai változatban Edinburgh. Az Edinburgh Playhouse színpadán mutatták be Wüliam Shakespeare Coriolanus című színdarabjának modem kínai változatát, metálzenei aláfestéssel. A Beijing People's Art Theatre társulatot az Edinburghi Nemzetközi Fesztivál szervezői hívták meg a skót fővárosba. A háromórás előadás mandarin nyelven, angol felirattal zajlott, és hatalmas sikert aratott. Donald Wilson, Edinburgh polgár- mestere a Shakespeare-darab és a heavy metal „fantasztikus kombinációját” dicsérte. Az 1947-ben alapított Edinburghi Nemzetközi Fesztivált a világ egyik legjelentősebb kulturális kavalkádjaként tartják számon: a fesztivál kínálatát egyebek mellett klasszikus zenei koncertek, operaelőadások és tánc- bemutatók gazdagítják. (MTIJuk) Kétmilliós bírság a Szigetnek Budapest. Több mint 150 ellenőrzést végeztek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal revizorai és pénzügyőrei a Sziget fesztiválon, ennek alapján összesen 2,2 millió forint bírságot szabnak ki a szabálytalanul eljáró vállalkozásokra. A jövedéki termékekre és a szellemi tulajdonjogra vonatkozó szabályok betartása mellett vizsgálták a számla-, illetve nyugtaadást, az alkalmazottak bejelentését, valamint az árucikkek eredetét is. Bár az általános tapasztalatoknál kedvezőbb adózási morál volt jellemző a Szigeten, akadt néhányjogsér- tő vállalkozás. Négyen bejelentés nélkül foglalkoztatták alkalmazottjukat, tízen pedig a jövedéki ellenőrzésen buktak meg. Csökkent viszont a szabálytalanságok száma, amiben jelentős része van a két éve bevezetett úgynevezett fesztiválkártyának, amely száműzte a készpénzes fizetést. (MTI) 175 éve halt meg a Himnusz költője Budapest. Százhetvenöt éve, 1838. augusztus 23-án (más források szerint 24-én) halt meg a magyar himnusz költője, Kölcsey Ferenc. Nemesi családja Ond vezérig vezette vissza eredetét. Gyermek- és ifjúkora súlyos csapások sorozata volt: szüleit korán elveszítette, himlő következtében fél szemére megvakult, sok betegség gyötörte. E tragédiák zárkózottá tették, egyetlen vigasza az olvasás volt. 1814-ben Szemere Pállal megírta a nyelvújítást védelmező Felelet a Mondolatra című röpiratot, a Csokonairól és Berzsenyiről írott kritikáira is felfigyeltek. 1823. január 22-én tisztázta le Hymnus című költeményét, amely az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. Művét 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, és 1903-ban lett az ország hivatalos himnusza. (MTIJuk) Az elmúlt napokban elszabadultak az indulatok az interneten, Alföldi Róbert rendezőt sokan gyalázzák, sőt néhányan meg is vernék Tüntetést szerveznek az István, a király új változata ellen ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Soha ennyien még nem foglalkoztak színházzal, mint az elmúlt napokban. Ha másra nem, erre jó volt az István, a király című rockopera újraértelmezése. Az utóbbi évek legtöbbet elemzett rendezője, Alföldi Róbert olyanokat is a képernyők elé ületett, akik utoljára a kötelező iskolai színházlátogatás alkalmából láttak bármüyen előadást. Politikusok, szociológusok, esztéták és egyszerű kommentelők nyilvánulnak meg az internetes fórumokon, ületve reagálnak a sajtóban megjelent kritikákra. A hatalmas érdeklődés azonban nem biztos, hogy egyben kellemes is az alkotók számára. Több kommentelő veréssel fenyegette meg az István, a király rendezőjét, valamint a rockoperában szereplő színészeket. A Bors című bulvárlap három, nyomtatásban „még idézhető” hozzászólást emelt ki: „Ütős lett a modern feldolgozás. Hát, ha találkozók ezzel a... Alföldivel, akkor valóban az lesz. Ütős.”, „Húzzanak a dögkútba!”, „Alföldi a sátán leikéből táplálkozik. Horrort tákoltak össze, és támadják a nemzet emberi és közösségi méltóságát.” A Facebookon tüntetést szerveznek a rockopera augusztus 30-i budapesti bemutatójának idejére a Papp László Sportaréna elé. A Tütakozás Alföldi újabb gyalázata ellen - Facebook-oldalon szervezke- dők egyebek mellett ezt írják: „Ne nézzük tétlenül ezt az újabb szemenköpését a magyar történelemnek! István, a király farmerban? Koppány bedro- gozva?” „Hogy lehet, hogy még mindig szabadlábon van Alföldi Róbert? Nemzeti jelképeink megsértése miatt már rég eljárást kellett volna, hogy indítson ellene az ügyészség!” Az oldalt ugyan tegnap délutánra törölték a Facebookról, vélhetően a fenyegető kom- mentek miatt, de előfordulhat, hogy más címen fut. Mindenesetre tegnap délig több százan jelezték, hogy részt vennének Jelenet az előadásból (Képarchívum) egy esetleges tüntetésen a sportaréna előtt. Az egyik szerző, Bródy János szerint „izgalmas és felkavaró színházi élmény született, természetes, hogy mindenkiből valamiféle reakciót vált ki. A ’83-as előadás után is sok negatív véleményt kaptunk, tíz év múlva pedig más vélemények szerint zseniális és a rendszerváltást megalapozó mű volt. Majd az idő eldönti, hogy mi lesz ennek a darabnak a sorsa, de én biztos vagyok benne, hogy még tíz év múlva is emlékezni fognak rá” - mondta a Borsnak Bródy, aki szerint a tüntetés szerveződése is azt jelenti, hogy olyan mű született, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, (index, juk)
