Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-22 / 195. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 22. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt lapunk első lektora Pozsony. Életének századik évében elhunyt Fülöp Edit, az Új Szó első olvasószerkesztője. A lap indulásakor került az Új Szóhoz, és onnan is ment nyugdíjba, pontosan negyven évvel ezelőtt. A Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, francia-magyar szakon, korrektori állása előtt tanított Zólyomban, Losoncon, Szombathelyen, Désen és Muraszombatban. Fülöp Edit búcsúztatása ma 12.30-tól lesz a pozsonyi krematóriumban. (csg, k) Ösztönöznék az olvasást Sanghaj. A statisztikák szerint nem olvasnak eleget a kínaiak. A 18 és 70 év közötti korosztály évente csupán 4,39 könyvet olvas el. Ez alacsonyabb a nemzetközi átlagnál: az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) 2012-es felmérése szerint Oroszországban 55, az USA-ban 21, Japánban 17 könyvet olvasnak el a lakosok évente. A problémán a döntéshozók központilag segítenének. A sajtóért, publikációkért felelős állami hivatal kezdeményezte, hogy szülessen rendelkezés az olvasás nemzeti szinten való népszerűsítésére. Ha a javaslatot elfogadják, akár decemberre elkészülhet az erről szóló szabályozás. A terv megosztja a szakmát és a közvéleményt: a kritikusok a központi szabályozás szükségességét kérdőjelezik meg, a támogatók ugyanakkor több ország hasonló, jól működő példáját hozzák fel fő érvként. (MTI) PENGE Pengeéles „Horgass Antal szórakozottan meredt a képernyőre, mintha krimit nézne” - írja egyik, épp a műtőben ügyködő főhőséről Sztanó László, a kiváló italianista, művelődéstörténész, nyelvész, aki a költészet után a krimiírásban is sikerrel próbálta ki magát. Horgass kimagasló arcsebész, aki új arcot ad Allyson Synge- nek, a neves amerikai zongoraművésznek: a hölgy hivatalosan egy mesterkurzuson vesz részt a Zeneakadémián, miközben két gyilkosságra is sor kerül. A hátlapon szereplő „pengeéles” minősítés így több értelemben is telitalálat. Stacy Wyatt, az egyre terhel- tebb pszichéjű újságírónő hivatott vigyázni a páciensre, miközben egy stáb magánzó tagjaként sajtószenzációt kell kreálnia a csodás átváltozásból. Az arc, a saját arc, a megcsonkított, az összeszabdalt arc, a maszk kiemelt szerephez jut a krimiben, ahogy az arcvakság vagy az arcot gyakorlatilag megsemmisítő elefántkor is. Az arc fel- és eltűnése, elősejlése a szélsőséges, szinte horrorisztikus traumákkal terhelt műit vér- fagyasztó eseményeit is újraidézi, és a sok elfojtott, lappangó, több-kevesebb sikerrel visszaszorított lelki és testi tragédia szinte generálja a végzetes analógiákat. Kertész Olivér megcsonkított holtteste, naplója, bonyolult (valós és vélt, illetve kreált) szerelmi viszonyok, pszichológiaüag terhelt családok, véres kórházi környezet, szó szerinti és metaforikus álarcosbál - mind-mind olyan elem, melyekből egy is elegendő ahhoz, hogy az izgalom feszültségfoka meglegyen. Jómagam inkább a szöveg dinamikus történetszövési dimenzión túlmutató célzásaira figyeltem, melyek legalább annyira izgalmasak, mint a cselekmény fordulatai. Amikor pl. a szerző kommentál egy egyszerű nyelvi megnyilatkozást, „nyelvtani burjánzásról”, „apró kinövésről” beszél, ám épp ezek a burjánzások, kinövések torzítják vagy szabják át a szereplők arcát, arcait. A létezés testté lett grammatikája így szervesül a regény szövetébe. Az arc és az arcadás, arctulajdonítás is kiterjedt szimbolikával bír, akárcsak egy gyerekdal ritmusa: a látvány és a hang versengése ugyancsak kiemelt pozícióba kerül. Sztanó László könyve igazi, könnyű nyári olvasmány, mely úgy teremti újra a populáris műfaj alapkritériumait, hogy az intellektuálisabb finomságokra is odafigyel. (Sztanó László: Sötét hajnal, Budapest, Athenaeum, 2013.) Németh Ilona képzőművész alkotja meg a „halhatatlan adományozók" zsolnai emlékművét Időkapszulákba zárt nevek A zsinagógát övező betonmezöbe kerülnek a kapszulák az adományozók nevével (Fotó: Truc sphérique A zsolnai Truc sphérique Polgári Társulás tavaly októberben adomány- gyűjtést indított a műemlékké nyilváníttatott Új Zsinagóga felújításának segítésére. Nem egészen egy év alatt több mint 1100 adományozó járult hozzá kisebb-nagyobb összeggel a felújítás költségeihez. Az adakozók száma a munkálatok befejezéséig várhatóan folyamatosan növekedni fog. TALLÓS1 BÉLA Az eddig befolyt összegből s abból, ami még érkezik, az épület felújítását, ületve a zsinagóga kunsthallévé, vagyis modem kiállítási térré alakítását finanszírozzák. A polgári társulás kampányt is indított a gyűjtés segítésére, Vásároljon halhatatlanságot mottóval. A mottó arra utal, hogy a szervezők egy műemlék megalkotását is eltervezték. Olyan műemlékét, mely az adományozók nevét is megörökíti, vagyis „halhatatlanná” teszi őket. A halhatatlan adományozók zsolnai emlékművének megtervezésére és megalkotására a Tmc sphérique Németh Ilona dunaszerdahelyi képzőművészt kérte fel. A projekt kurátora Fedor Blaščák. A Munkácsy-díjas képzőművész Martin Jančokkal, a zsinagóga felújítását vezető építésszel együttműködve az é- pületet körülvevő betonmezőben formálja meg műalkotását, amelynek egyelőre a több mint ezer adományozó lesz a része. Németh Ilonától megtudtuk, hogy a zsinagóga terrazzo padlójának fekete-fehér márvány díszítősor-mintáját mérhetően kihozzák az épület elé, és ebbe a „kihelyezett” mintázatba úgynevezett időkapszulákat helyeznek el.,Annak, aki adományával segíti az átépítést, lesz egy fémkapszulája, amelyben megörökíthető az illető neve, és akár üzenhet is az utókornak - mondta a képzőművész. - Ez a kapszula le lesz zárva, és belekerül a betonban kialakított mintázat kockáiba, amivel egy horizontális műemlék jön létre. Az adományozók, ha szeretnék, személyesen helyezhetik el saját kapszulájukat. Az emlékmű megvalósulásának első fázisában a meglevő körülbelül ezerszáz időkapszula válik a műalkotás részévé, ezzel azonban a műemlék nem véglegesül. Értelemszerűen olyan műtárgyat kellett tervezni, amely folyamatosan bővülhet a teljes felújítás és átalakítás befejezéséig.” Azért a zsinagógán kívül hozzák létre az emlékművet, mert ha belül, vagyis a kiállításoknak teret adó helyszínen lenne, akkor később a kiállító művésznek alkalmazkodnia kellene hozzá. Reagálnia kellene a helyszínre, a kontextusra. így viszont a belső mintázat kis négyzeteinek sokszorozá- sával létrehozott kinti emlékmű - a négyzetekbe kerülnek a kapszulák - úgy illeszkedik majd a zsinagógához, hogy nem befolyásolja a belső, műtárgy-prezentációra kialakított környezetet. Németh Ilona azért vállalta a felkérést, mert rokonszenv- vel figyeli az 1998-ban alakult zsolnai Stanica kulturális központ tevékenységét, amelyet a Truc sphérique Polgári Társulás üzemeltet. A Žilina-Zárie- čie vasútállomáson 2003-ban indított független kulturális tér úgynevezett művészeti laboratóriumként tevékenykedik. „Demokratikus szervezetként létrehoztak egy platformot, ahol megjelenhetnek alkotó emberek, és megvalósíthatják művészi elképzeléseiket úgy, hogy szabad kezet kapnak művük kivitelezésében. Amit felügyelni próbálnak, az a színvonal. Attól kezdve, hogy felkértek a halhatatlanság emlékművének megalkotására, tehát személyemben döntöttek a kivitelező művészről, nem szóltak bele az alkotómunkámba. Döntésükben fontos volt, hogy nő vagyok és az is, hogy magyar. Választásukban kifejeződik, hogy olyan művészt képzeltek el a halhatatlanság műemlékének megvalósítására, aki a minőségen kívül személyiségével plusz tartalmat tesz hozzá a létesítményhez. Én pedig a halhatatlanság emlékművének megalkotásával csak támogatni tudom, ahogy ők önerőből és civil összefogással megvalósítják a zsinagógában a kunsthaüe elképzelését. Ez lesz egyébként az első üyen, műemlék jellegű köztéri munkám. S azért választottam alapul a vírusszerűen terjedő kapszulaformát, mivel párhuzamosnak találom azzal a szervezeti formával, ahogy a szervezők ezt az egészet működtetik.” Az emlékmű internetes részét is megtervezték. így a világhálón is elérhető lesz az Új Zsinagóga műemléki térképe az adományozók nevével. Az István, a király Alföldi-féle változata megfosztotta a magyar nemzet rockoperáját a pátosztól Pátosz nélkül (Képarchívum JUHÁSZ KATALIN Ritkán fordul elő, hogy a kritikus biztos lehet benne: aki kíváncsi volt rá, megnézte az előadást, amelyről írni szándékozik. Az István, a király Alföldi Róbert-féle változatát ugyanis kedden leadta az RTL Klub, köszönet nekik ezért. Előrebocsátom: nagy Alföldi-rajongó vagyok. Több rendezését láttam, végigkövettem a Nemzeti Színház körüli politikai hisztit, elolvastam az előadások kritikáit, megnéztem a parlamenti képviselők szakavatott felszólalásait, szóval alaposan benne vagyok a témában. Amikor megtudtam, hogy Alföldire bízták az István, a király jubüeumi előadását, elismerően bólogattam. A szereposztás nyüvánosságra kerülésekor pedig már tudtam, hogy különleges élményben lesz részem. Tegnapelőtt kényelemesen elhelyezkedtem a fotelban, és megtekintettem a közvetítést. Előrebocsátom: sosem írtam még színházi előadásról tévé- közvetítés alapján. Mert olyankor csak azt látom, amit mutatnak nekem. A plánokért a közvetítés rendezője a felelős, ő dönti el, mikor ad be közelit és mikor nagytotált, milyen szögből mutatja a színpadot satöbbi. A közeliket a helyszínen ülők nem láthatják. Vagyis én többet látok, mint a jelenlevők, de kevesebbet is, mivel mások döntik el, mikor mit nézhetek. Sokat vártam ettől a rendezéstől, talán túl sokat is. Talán ezért nem éreztem katarzist. Alföldit ismerve körülbelül tudtam, mire számíthatok, és azt maradéktalanul meg is kaptam. Se többet, se kevesebbet. Tudtam, hogy végig aktuálpolitizá- lás lesz, hogy István egyenlő Orbán Viktorral, hogy a jelmezek és a gesztusok a mára utalnak. Ami rendben is van. Azt sem kétlem, hogy ez a rendezés harminc év múlva ugyanolyan kultikus lesz, mint ma a királydombi. Mégsem vagyok maradéktalanulelégedett. Pillanatkép az előadásból Az új változat legnagyobb pozitívuma, hogy megfosztotta a magyar nemzet rockoperáját a pátosztól. Attól a pátosztól, amely miatt a harminc évvel ezelőtti előadásból készült filmet csak nehezen sikerült végignéznem. Maradtak a hús-vér emberek és konfliktusaik, egyszerű, eldöntendő kérdések. Igazi színházatláttam. Ám a modem színháznak is megvannak a maga kliséi, közhelyei. És ezek szép sorban meg is jelentek a színen. Alföldi egyszerre akart avangárd és közérthető lenni, ezért azoknak, akik az avangárd előadásokat szeretik, meglehetősen kevés újat mondott. Nem tudom, hogy reagáltak azok, akik most láttak először modern színházat. Ha csak egy kicsit is tetszett nekik, akkor már megérte megcsinálni ezt az előadást. Elvégre az oktató-nevelő célzat is nemes dolog. Mint egy Best of Jazz-válogatás, vagy egy profin megcsinált útifilm, aminek hatására azonnal csomagolni kezdünk. I Csehy Zoltán kritikai rovata
