Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-17 / 191. szám, szombat
21 Szalon ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 17. www.ujszo.com A szobák, a falak, az oszlopok, de még a lépcsőfokok is egy rendkívüli családról és egy mindent elsöprő szerelem felkavaró fejezeteiről mesélnek Vaclav Nizsinszkij és a hűvösvölgyi Márkus-villa Hűvösvölgyi út 85.- Márkus Emília villája, ahol Nizsinszkij többször is vendégeskedett (Oláh Csaba felvétele) Nizsinszkij magánemberként halk és visszafogott volt, de varázsa színpadon kívül is mágneses erőként hatott (Képarchívum) Hűvösvölgyi villájának toronyrészében két lakosztályt rendezett be Márkus Emília, amikor 1914 júliusában vendégeit várta. Lánya, veje és unokája érkezett Bécs- ből, eredeti tervük szerint csupán pár hétre, hogy majd Budapestről utazzanak tovább, Szentpétervárra. SZABÓ G. LÁSZLÓ Márkus Emília, a szőke csoda, korának neves Shakes- peare-színésznője, akiért egy ország rajongott, s 1901-ben, az első magyar (néma) film, A tánc főszereplője volt, 1912-ben építtette neoreneszánsz stílusú villáját. Pontosan megtervezett márványhall, zöld szalon, könyvtárszoba, hatalmas ebédlő és számtalan más helyiség elegáns stílusban, művészien berendezve. Mintha csak egy büszke palota állna a budai hegyek között. Márványoszlopok a hallban, perzsaszőnyegek a márványpadlózaton, az előcsarnokból tölgyfa lépcső vezet fel az emeletre, a szalonban reneszánsz kandalló, kint csodás park, akár egy eldugott éden- kert. Fogadások, ebédek, délutáni teák, estélyek, vacsorák pompás színhelye a villa, a művészvilág egyik fontos központja, ahol külföldi vendégek is gyakran megfordulnak. 1914. július 12-én Márkus Emília lánya, Pulszky Romola, annak férje, a világhírű táncos, Vaclav Nizsinszkij és első leánygyermekük, a Bécsben született Kyra érkezik látogatóba. Bár Kijevben született, Vaclav Nizsinszkij apai, anyai ágon is lengyel volt, a szülők a varsói Cári Balettban táncoltak, s az apa több orosz városban is fellépett. Ennek köszönheti születési helyét és azokat a csodás éveket is, amelyeket Szentpéterváron, majd Szergej Gyagi- lev együttesében töltött. Rendkívüli tehetsége korán kiderült, tizenöt évesen már az ő nevétől hangos a város. 1907-ben szerződik a Mariinszkij Színházhoz, s bár sem az alacsony termete, sem a túlzottan erős izomzata nem predesztinálta Apollo szerepére, nézőit mégis minden alkalommal elkápráztatta. Legendás ugrásaival képes volt elhitetni, hogy valósággal lebeg a levegőben, színészi átváltozó képességével pedig egyszerűen hipnotizálta közönségét. Bár magánemberként halk és visz- szafogott volt, varázsa színpadon kívül is mágneses erőként hatott. Még húszéves sincs, amikor bensőséges viszonyba keveredik Pavel Lvov herceggel, de ennél is szenvedélyesebb kapcsolat fűzi majd Szergej Gyagi- levhez, akit Pulszky Romola később így diagnosztizál: „Bár nem volt zenész, tudott énekelni és jól zongorázott; nem volt művész, de rajzolt egy kicsit; nem volt táncos, de ismerője a tánc legtökéletesebb stílusának.. . A szó legszorosabb értelmében dilettáns volt, azonban: a legmagasabb fokra emelkedett, a mindenható dilettáns, az a dilettáns, akinek pályája más, erőteljesebb tehetségek kibontásában nyilatkozott meg.” Igen, Gyagilev, az elhízott dandy „mindenható” ura volt együttesének, az Orosz Balettnek. Húsz évvel volt idősebb Ni- zsinszkijnél, mégis utat talált vágyaihoz. „Erős, rugalmas teste, szubtüis, fiúsán visszahúzódó viselkedése, mely annyi nőies lágysággal párosult, s az a szilárd, izzó erő, amely jellemének fő alkotórésze volt, egyaránt elbűvölte Gyagilevet” - írja Pulszky Romola. Ő pedig tudta, mi ez az izzó varázs, hiszen rögtön az első napon, amikor életében először látta Nizsinszkijt, ő maga is megperzselődött tőle. 1912 márciusában, amikor az Orosz Balett Budapestre érkezik, már több európai városban vendégszerepeit a társulat. Berlin, Párizs, Brüsszel, Monte Carlo, London, Drezda Nizsinszkijt isteníti. Budapestre Bécsből érkezik az együttes. Vezető táncosnői Anna Pavlova, Tamara Karsavina, Ida Rubinstein. A leggyakrabban Schumann, Debussy és Sztravinszkij zenéjére táncolnak, a táncművek Maeterlinck és Cocteau szövegeire készülnek, első számú koreográfusok Mihail Fokin. Legjobb darabjaik mellett a világhírüket hozzák magukkal Budapestre. Márkus Emília fiatal, nemes arcélű lányát, Pulszky Romolát azonban, aki nem is magyar, hanem francia színésznő akar lenni, akkor és ott, a Népopera páholyában ülve egyedül Vaclav Nizsinszkij érdekli. Meglátta - és egy életre megszerette. Személyes megismerkedésükre azonban később, de még ugyanabban az évben került sor, amikor a társulat újra ellátogatott Budapestre. PulszAzt hallotta: ne fusson Nizsinszkij után, mert ő olyan Nap, amely ragyog, de meleget nem áraszt magából. ky Romola fokozatosan „vette be a várat”. Előbb a bástyáit hódította meg. Átgondolt lépéseivel egyre közelebb jutott szerelme tárgyához, s még az sem állította meg őt, hogy a társulat idős balettmesterétől azt hallotta: ne fusson Nizsinszkij után, mert ő olyan Nap, amely ragyog, de meleget nem áraszt magából. Ha nem áraszt, majd fog, gondolhatta Pulszky Romola, hiszen megállítani senki és semmi nem tudta. A vágy, a hirtelen fellobbanó szenvedély nem ismer akadályokat. 1913 januárjában, amikor az együttes Bécsbe utazott, Romola követte őket. Olasz származású idős balettmesterük közbenjárásra Gyagilev szabad bejárást biztosított számára a társulatába, hiszen azzal a kéréssel állt elé, hogy táncosnő szeretne lenni, s tőlük akar tanulni. Mivel az év nyarán a Gyagilev Balett Argentínában és Brazíliában vendégszerepeit, és a tagok közül többen nem vállalkoztak az útra, Romola lehetőséget kapott, hogy bizonyítsa, valóban tud táncolni. De még ennél is nagyobb volt az öröme akkor, amikor megtudta, hogy félve a háborgó óceántól Gyagilev sem indul útnak, így könnyebben kerülhet Nizsinszkij közelébe. Huszonegy nap Gyagilev nélkül, lelkendezett Pulszky Romola. Addig-addig mesterkedett minden báját bevetve, hogy elérte célját. Meghódította a táncost. Rio de Janeiróban Nizsinszkij megvette a gyűrűket, az eljegyzést a hajón tartották. A házassághoz szükséges szülői engedélyt (hiszen Romolát - huszonkét évesen - két év választotta el az akkor megszabott nagykorúságtól) szikratáviratban kapta meg Budapestről. 1913. szeptember 10-én házasságot kötöttek Buenos Airesben. Közös nyelvük nem volt, csak a szerelem. Gyagilev, aki egészen addig a világtól teljesen elzárva tartotta Nizsinszkijt, heves érzelmekkel csüngött rajta, s még arról is lebeszélte, hogy nyelveket tanuljon, és más, rangos külföldi társulathoz szerződjön, elájult a fájdalomtól, amikor fülébe jutott a hír, hogy imádott barátja megnősült. Ezzel az aktussal voltaképpen véget is ért egy zseniális táncos pályája, méghozzá elég drasztikusan. Gyagilev francia nyelvű táviratban értesítette társulata vezető táncosát, elveszett szerelmét: „Az Orosz Balett a jövőben nem tart igényt az Ön szolgálataira, ne csatlakoz- zékhozzánk.” Ez volt a bosszú, egy szenvedélyes kapcsolat záróakkordja. A hír az összes világlapban megjelent, mindenütt hatalmas megdöbbenést keltett. Nizsinszkijt fényes ajánlatokkal különböző társulatok próbálták megnyerni, de még a Párizsi Opera felkérést is visszautasította, pedig ott balettigazgató lehetett volna, évadonként 30 fellépéssel. Nyolc hétig táncolt még Londonban, majd a spanyol királyi udvartól kapott meghívást három fellépésre, ezután utazott feleségével Bécsbe, ahol Kyra lányuk megszületett. És most vissza a Márkus-vil- lába. 1914 nyara, az ifjú pár már utazna Szentpétervárra, Nizsinszkij édesanyjához, amikor kiderül, Oroszország felé lezárták a határt. Nizsinszkij orosz állampolgársága miatt házi őrizetbe került a házaspár, Márkus Emília azonban el tudta intézni nekik, hogy a városba kimehetGyagilev értesítette: „Az Orosz Balett a jövőben nem tart igényt az Ön szolgálataira, ne csatlakozzék hozzánk." tek. A két hétre tervezett budapesti kirándulásból végül másfél év lett. Nizsinszkij olvasott, franciául tanult, zenét komponált, Operába és hangversenyre járt, és hosszú sétákat tett a közeli erdőben. 1916. január elején aztán Bécsbe utazott a család, majd Svájcon és Franciaországon keresztül New Yorkba érkeztek. Dél-Amerikából jöttek vissza Svájcba, St. Moritzba, ahol Nizsinszkij naplót írt, és koreográfiákat készített, egészen addig, míg egy európai hírű ideggyógyász megállapította: gyógyíthatatlan beteg. A diagnózis lesújtó lehetett Pulszky Romola számára. Elmebaj. Skizofrénia. Jobb, ha azonnal elválik a férjétől, tanácsolta az orvos, de válásról az asszony hallani sem akart. Nizsinszkij végül a kreuzlingeni idegszanatóriumba került, miközben megszületett másik lányuk, Tamara. A szanatóriumban egyszer Gyagilev is meglátogatta. Könyörögve kérte elveszített barátját: lépjen fel még egyszer az Orosz Balett élén. „Nem tudok, már nem tudok” - hangzott a válasz. A svájci idegszanatóriumot többször is elhagyva Nizsinszkij Párizsba, Londonba és Bécsbe is eljutott még, Budapestre többször is. 1920 őszén orosz ápolója kíséretében sétálgatott a Márkus-villa kertjében, s közel tíz hónapig maradt a villában. Amikor visszahívták Svájcba, Kyrát ott adták nevelőintézetbe, Tamara pedig hatéves korától Budapesten élt, és itt lett egy rövid ideig magyar színésznő. A második világháború alatt évekig a Márkus-villa volt Nizsinszkij otthona. Hontalan útlevelét - mivel jövedelemkimutatást nem tudott adni - bevonják Svájcban, így el kellett hagynia az országot. Állapota lényegesen nem javult, de hosszabb időre vidékre költöztek, s valahol Lepsény közelében telepedtek le. Az első légitámadást már Budán élték meg, innen utaztak Sopronba, hogy baj esetén minél közelebb legyenek a nyugati határhoz. Ott érte őket 1945 tavaszán a szovjet csapatok bevonulása. Előbb Ausztriába, majd Svájcba, onnan pedig Angliába költöztek. Nizsinszkij egy londoni kórházban hunyt el 1950-ben. Felesége huszonnyolc évvel élte túl, könyveket írt róla, és a világ különböző pontjain tartott előadásokat. Férje emlékét élete végéig ápolta. Tragikus szerelmi történetükről Terry Earp írt monodrámát Madame Nijinsky - A férjem egy isten címmel, amelyet Tamara lánya, Kinga Gaspers, vagyis Márkus Emília dédunokája vitt színpadra. Kinga édesapja, Szakáts Miklós a Vígszínház jeles művésze volt, színészi tehetségét tőle is örökölte Nizsinszkij unokája. Tamara és Kinga, vagyis anya és lánya Amerikában, az Arizona állambeli Phoenixben él, de az elmúlt években többször is hazalátogattak Budapestre. A Márkus-villába természetesen mindig elmennek. Hűvösvölgyi út 85. A szobák, a falak, az oszlopok, de még a lépcsőfokok is egy rendkívüli családról mesélnek, azon belül pedig egy mindent elsöprő szerelem felkavaró fejezeteiről. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com