Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-02 / 178. szám, péntek
Kertészkedő 15 A dugványozás az egyik bevált módja a mutatós, egzotikus cserjék szaporításának www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 2._________________________________________________________________ Szaporítsuk növényeinket! A gyökeresedért hormonkészítményekkel segíthetjük elő (Fotó: képarchívum) A dugványozás olyan ivartalan szaporítási mód, amely a növényi részek osztásával, darabolásával történik. Más ivartalan szaporítási módokhoz pl. a bujtáshoz hasonlóan a szaporulat tulajdonságai teljesen megegyeznek az anyanövényével. FELDOLGOZÁS Dugványozásra sok esetben szükség lehet. Egyes melegebb éghajlatú tájakról származó növények nálunk nem bontanak virágot, mások virágoznak ugyan, de csíraképes magot nem képesek érlelni az itteni, igényeiktől eltérő körülmények miatt, így e fajoknál magvetés helyett a dugványozás lehet az egyik megoldás. A hibrid növények némelyike sem hoz csíraképes magot, vagy ha hoz is, az abból kikelő növény tulajdonságai eltérnek az anyanövényétől, s nem biztos, hogy rendelkezni fog olyan díszítő értékkel. Dugványozással rögzíthetjük egyes növények eltérő fiatal vagy idős kori alakjait is. A fiatal borostyán levelei ka- réjosak, az időseké kerekek. A fiatal borostyán hajtásai kúsznak, az idősé nem. Ha egy idős példányról szedünk dugványt, azzal rögzíthetjük e tulajdonságait, azaz egy kereklevelű borostyánbokrot kapunk. Útmutató kezdőknek * • 1 Először ki kell válasz• tanunk a dugványozás céljára alkalmas vesszőket. Fajonként, fajtánként eltérő, hogy melyik növény mennyire könnyen gyökeresedik ezzel a módszerrel. A fűzfélékkel, aranyvesszővel szinte lehetetlen kudarcot vallanunk. Ez elmondható azokról a növényekről is, melyek hajtásain gyökérkezdemények láthatók (pl. borostyán, vadszőlő). 2 Az ideális vessző idei nö- « vésű, még nem fásodott, de nem is tűi zsenge, úgynevezett félfás állapotban van. Amelyik már megfásodott, nehezebben ereszt gyökeret, a túl zsenge pedig könnyen kókad. 3 A vesszőt vágjuk fel ak- • kora darabokra, hogy legalább két csomósodási pont (rügy vagy rügypár) legyen rajtuk, de az sem baj, ha több van. 10 centiméteresnél ne legyenek hosszabbak e darabok. 4 A dugvány talpát közvet- « lenül a rügy alatt vágjuk el, a növények többségénél itt törnek elő leghamarabb a gyökerek, bár vannak fajok, amelyeknél teljesen mindegy, hol vágjuk a talpat, mert az ízközöknél is ereszt gyökeret. 5 Az alsó leveleket szedjük « le róluk, a megmaradtakat pedig a nagyobb levelű fajok esetében vágjuk félbe, ezzel csökkentve a párologtatási felületet. Ha a dugványokon virágbimbó- kezdeményeket látunk, azokat csípjük ki, hogy az egyed a gyö- keresedésre koncentrálhasson. 6 Amikor a vessző végét, a • hajtáscsúcsot is felhasználjuk (ez a fejdugvány), akkor felső csúcsrügyét csípjük ki, hogy gyökeresedés után egyből elágazzon a növény (ez cserjék esetén lényeges, hiszen a fáknak először vezérhajtást kell nevelniük). 7 A dugvány alsó leveleinek • leszedésénél figyeljünk oda a polaritásra. Ami a növényen feljebb volt, az a dugvány teteje (leveles része) legyen, ami pedig eredetileg is lejjebb volt, azt a részt levelezzük le, itt várjuk majd először a gyökérkezdemények megjelenését: tehát ne fordítsuk meg a dugványt eredeti állásához képest! 8 A dugványok gyökere- • sedésének elősegítésére használhatunk hormonkészítményeket: ezek indolecetsav vagy indolvajsav tartalmúak. A nehezen gyökeresedő fajoknál utóbbit használjuk. A húsos, lédús szárú növények dugványait érdemes szikkasztani (muskátlit néhány órán át, kaktuszok dugványait akár napokig) ültetés előtt. 9 A gyökereztető közeg le- • hét perlit, homok vagy ezek keveréke. Jó, ha növény- termesztési célra előzőleg még nem használt közeget alkalmazunk, a fertőzések elkerülése végett. Ha erre nincs mód, akkor a dugványok talaját rendszeresen gomba és baktériumölő szerrel kevert vízzel öntözzük. Mély cserepek helyett inkább alacsonyabb, 4-6 centiméteres peremű szaporítótálcákba vagy sejttálcákba ültessünk. Egy pálcával készít- • sünk lyukakat körülbelül 2 centiméter mélyen, és ebbe helyezzük a dugványokat. Ha túl mélyre ültetünk, akkor könnyen elrohadhatnak a növények. A dugványokat méretüktől függően viszonylag sűrűn ültessük egymás mellé, megközelítőleg 3x5 vagy 4x6 centiméteres térállásra. (Forrás: ezermester, gazigazito) Gyökereztetés másképp Vannak növények, melyeknél elegendő, ha levágott hajtásait vízbe tesszük, és így is gyökeret eresztenek. Ilyen a leánder, a szobai futóka. A levéldísznövényként tartott begóniák és egyes pozsgások levelei is képesek meggyökeresedni. A pozsgásokét szikkasztás után egyszerűen ültessük fele részükig a talajba. A begóniák levélfonáki ereit helyenként vágjuk át, és ezekkel lefelé helyezzük a levelet a talajra, majd tegyünk rá apró kavicsot, hogy ne emelkedjen el a földtől. A talajjal való érintkezés miatt gombaölő szeres vízzel öntözzünk. Pillangók kedvenc pihenőhelye, méhek gazdag mézelő virága, üde színfoltja a kertnek A vaníliaillatú nyári orgona októberig nyílik ÖSSZEFOGLALÓ A díszkertben hosszú évek óta minden nyáron dúsan bó- koló, bólogató virágokat hoz a kékes-lila virágú nyári orgona (buddleia davidii). Mindig tarka pillangósereg táncol és rengeteg méhecske döngicsél körülötte - nemhiába hívjuk pillangócserjének is. Az évek során hatalmas bokorrá terebélyesedett, lehetetlen volt kordában tartani. Tavaly radikálisan visszavágtuk, lebotoltuk ágait. Kiderült, hogy jól tettük: mostanra újra teljes pompájában virágzik. Utánanéztünk Ez a felálló szárú, gyorsan növő félcserje ideális választás, ha viszonylag rövid időn belül virágzó színfolttal szeretnénk gazdagítani a kertünket. Egy szezon alatt akár 1,5-2 m-t is nő. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy akkor ad értékes virágdíszt, amikor a legtöbb cserje már elvirágzott. Virágzása júliustól októberig is eltart, és igazi pillangócsalogató, dús bokorrá fejlődik, ha elegendő napfényt kap, és tavasszal mindig megfelelően visszametsszük. Eredetileg Kínában és Japánban őshonos, mára azonban egész Európában népszerű kerti dísznövény. Nevelése viszonylag egyszerű, és a hosszú hajtások végén bókoló, akár 30 cm-t is elérő apró virágokból álló számtalan fürtvirágzata megkapó látványt nyújt. Észak- Amerikában elterjedt vadon növő változata is, amit gyomnövényként tartanak számon. A termesztett változatokon a virágok színe fehér, rózsaszín, ibolyakék vagy bíborpiros is lehet. Lándzsa alakú, hosszú levelei szórt állásúak, keskenyek, színük méregzöld. Szoliterként vagy több fajtát egy csoportba ültetve igen látványos hatást érhetünk el vele. Gondozása Kifejezetten napfény- és melegigényes növény, árnyékban alakja eltorzul, szára felkopaszodik. Legjobban a jó vízgazdálkodású, tápdús, laza kerti talajt kedveli. Öntözése csak a hosszú csapadék nélküli időszakban szükséges. Károsítói nincsenek, de az erős téli fagyok kárt tehernek benne - üyenkor tövig vissza kell vágni. Minden évben az új hajtásokon hoz virágot, ezért fontos a helyes metszése. Tavasszal az előző évben kihajtott vesszőket kb. arasznyira, a vastagabb ágakat csak óvatosan vágjuk vissza. Ha az elnyüt virágokat levágjuk, szebb látványt nyújt. Nyáron hidegágyban, fásdugványokkal szaporíthatjuk. (Forrás: botanikaland) Finom felépítésű, magevő kismadár (Fotó: képarchívum) A tengelic parkokban, kertekben építi fészkét Zenélő kert SOROZAT Reggelente rigófüttyre, madárcsicsergésre ébredni, csivite- lést, csirregést hallgatni az esti órákban - a kert zenéje semmi máshoz nem hasonlítható élményt nyújt a családnak. A csapongó röptű tengelic Ennek a 12 cm-es, védett kismadárnak a hímje és a tojója csaknem egyforma. Feje kár- minpiros, fekete és fehér színekkel mintázott. Fekete szárnyán széles aranysárga szalag húzódik. Háta fahéjbama, farcsíkja fehéres. Röpte hullámos, csapongó. A költési időt kivéve csapatosan jár. A zárt erdőket kerüli. Fészkét parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben, kertekben építi. Előszeretettel telepszik meg városok, falvak útszéli fáin. Hívóhangja „tig-lic, tig-lic”. Éneke dallamos, lágyan hangzó csicsergés. Május elejétől július végéig általában kétszer költ, de előfordul harmadszori fészkelése is. Ilyenkor a fiókák etetése augusztus elejéig is elhúzódhat. Finom növényi szálakból, rostokból, állati szőrökből készített fészkét legtöbbször a nyárfa termésével béleli, az ágvégek közelében levő villákra építi. Előszeretettel választják a fészek számára az akácfát, különösen a gömbakácot és a vadgesztenyét. Magevő madár. Finom felépítésű csőre az apró magvak ösz- szegyűjtésére és fogyasztására is alkalmas, ezért is láthatók csapatai gyakran disznópa- réjon, ürmön, bogáncson. A költési időszakban bogarakkal és hernyókkal is eteti fiókáit, de a táplálék zömét ilyenkor is a magvak alkotják. Á nálunk fészkelők egy része télen délebbre, a Balkán-félszigetre húzódik. Ugyanakkor hozzánk is érkeznek áttelelő csapatok az északabbra lévő területekről. (Forrás: tankönyvtár) Öntözése nem bonyolult, de oda kell figyelni rá A fű üde, friss színe ÖSSZEFOGLALÓ A forró, nyári napok nem csupán az embereket, állatokat, de a kertünk növényeit és a füvet sem kímélik A gyep frissességét, üde zöld színét és puhaságát a rendszeres és gondos öntözésnek köszönhetjük. Az öntözés azért fontos, mert a természetes vízforrás nem elegendő, a talajvíz és az esők nem nedvesítik át kellően a gyepet, és ezt a hiányt mindenképpen pótolnunk kell. A víz a növekedés serkentője is, hiszen a tápanyagokat a víz szállítja, azaz a fű anyagcseréje is a víz által jön létre. A megfelelő gondozás másik eleme a rendszeres nyírás. Ha szépen gondozott, azaz öntözött és nyírt gyepünk van, akkor a gyep gyökérzete is erős lesz, ami ezáltal ellenáll majd a betegségeknek és a gyomosodásnak. Nagyon lényeges, hogy nagy melegben, azaz tűző napsütésben soha ne öntözzünk, mert ezzel csak kiégetjük a füvet. Ennek oka az, hogy a leveleken megülő vízcseppek a napsütésben gyújtólencseként műEllenőrizzük a talajt! Hogy kellően öntözött-e a gyepünk, az lemérhető az alábbi módszerrel: Szúrjunk egy csavarhúzót a talajba, és ha kb. húsz centiméter mélységig könnyű a leszúrás, akkor ideális a vízellátottsága. ködnek. A legideálisabb a kora reggeli öntözés, mert az így nap közben felszárad. Az esti öntözés sem a legajánlottabb, mert ilyenkor a növény felszínéről sokszor nem párolognak el a cseppek, amik így a gombásodással kapcsolatos betegségek melegágya lesz. Szárazabb időben tíznaponta, hőségben minimum ötna- ponta szükséges öntözni. A nyári hőség okozta kiszáradás ellen magasabb nyírási magassággal, évenkénti vertikulálással és sűrű levegőztetéssel is védekezhetünk. (Forrás: epitinfo)
