Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-15 / 189. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 15. www.ujszo.com A kormány jóváhagyta Jöhetnek a filmesek Pozsony. Zöld utat kapott a kormánynál a kulturális tárca módosító javaslata, amely az audiovizuális alapról szóló tör­vényt érinti. Ennek értelmében azok a filmes cégek, amelyek - hazai kiszolgáló cégek és szak­emberek alkalmazásával - két­millió eurót vagy afölötti össze­get invesztálnak filmjük szlová­kiai forgatásába, a felvételek realizálását követően igényel­hetik a jogos gyártási költségek 20 százalékának visszatéríté­sét. A módosítás 2014. január elsejei hatályba lépését követő­en a minisztérium már jövő évre várja a filmes stábok forgatási kérvényeit, (tb) Valós személy volt Bagaméri szobrot kap Szolnok. Szobor készül Csu­kás István Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regé­nyének egyik szereplőjéről, a fagyialtos Bagamériről Kisúj­szálláson. Az alkotást a város- központban, az árus egykori munkahelyén állítják fel. Ba­gaméri Mihály valós személy volt, a múlt század közepén árult fagylaltot Kisújszálláson, amikor a helyi születésű Csu­kás István gyermekéveit töltöt­te ott. A körülbelül másfél mé­ter magas alkotást Pintér Attila helyi szobrászművész önti bronzba. A művész nem talált fotót a fagylaltosról, támpont­ként az egyik lányát megörökí­tő portré szolgál arcvonásai megmintázásához. Egy idős nő elmondása alapján Bagaméri hasonlított Alfonzéhoz, így te­litalálat volt, hogy a regényből született filmben ő alakította a fagylaltost. A Keménykalap és krumpliorr 1975-ben megkap­ta a hollywoodi televíziós fesz­tivál nagydíját és az év legjobb gyermekfilmje címet. (MTI) PENGE Százszorosán „Egyszerű költő volt. Nem volt vele kellő mennyiségű probléma” - írja Kemény Ist­ván Jékely Zoltánról, a Nyu­gat harmadik nemzedéké­nek irodalomtörténeti hát­térben maradt, ám időnként új élptre támadó költőjéről. Még akkor is, ha időnként Térey Jánosnak adunk iga­zat, aki „lírai muzeológiát” érzékel, illetve úgy érzékeli, a Jékely-versnyelvet burján­zó ötvösművekkel ékített formai páncélzat fedi. Péter- fy Sarolt, a költő egyik uno­kája zseniális ötlettel állt elő: a költő születésének 100. év­fordulója alkalmából 10x10 Jékely-verset magába fogla­ló kötetet adott ki, melyben 10 kortárs költő tátja elénk kedvenc Jékely-verseit egy- egy bevezető esszé kíséreté­ben. S ehhez társult még 10 különleges Jékely-fotográfia is. A kötet így egyszerre esszenciális antológia, egy életmű fenséges párlata, és egyszerre élénk disputa is arról, hogy miként ajánlott és muszáj ismerni, élvezni Jékely szövegeit. Jékely költészetének szá­momra is legpregnánsabb vonását Tóth Krisztina fo­galmazta meg: „Szinte rög- eszmésen foglalkoztatja az anyag, mintha a halálról va­ló szüntelen beszéddel má­gikus ellenszerét keresné az elmúlásnak”. Az élőkbe be­lelátott holt, a szeretett tes­tekben az érzékiség legheve­sebb pillanataiban kitapin­tott csont a morbid mara- dandóság barokk transzcen­dens egyetemességét idézi. Kovács András Ferenc 10 körmondatban vall Jékely- élményéről, melynek egyik kulcsfogalma lesz a „korszerűtlen kortalanság” szintetizáló csodája. Ez a jel­legzetesség Kemény István­nál is megjelenik, aki szerint ha csak egyetlen magyar köl­tő életműve maradna fenn, a leginkább Jékelyből lehetne rekonstruálni, hogy miképp is nézhetett ki a magyar lírai hagyomány teljessége. Jékely világa, nyelve, alapállása úgy épül be a kor­társ költészetbe, mint egy él­vezetes szakmai gyakorlat természetes tanulságokkal bíró hozadéka. Magát a mes­terségbeli tudást jelképezi, il­letve azt az alapállást, mely mindent a szakmaiság etiká­jának rendel alá még akkor is, ha a legkomolyabb művészetről, a legbohémabb kicsapongásról van is szó. Jékely tehát a mag, maga a szilárdság, vagy - ahogy Borbély Szilárd írja - egy kontinens, mely akár viruí, akár elsüllyed, feltáratlanul nem virágozhat, és nem is múlhat el. (Péterfy Sarolt szerk.: Jékely 100, Budapest, Holnap Kiadó, 2013.) Értékelés: öt nap hírnév Mystical playground fesztivál Jabloncán A Szlovák-karszt csodás hegyei közt ismét megszólalnak a psytrance pörgős ütemei. A Mystical Playground (Mágikus játszótér) nevű fesztivál augusztus 16. és 18. között már második éve kerül megrendezésre a Rozsnyó melletti jabloncán, lelkes egyétemista fiatalok, a helyi önkormányzat és a C0M.UNITY szervezet rendezésében. A fesztivál legalább annyira szól a helyieknek, mint a goa kultúra kedvelőinek. A fő program egy workshopokkal összekötött egész napos kirakodóvásár. Közben az erdővel körbevett helyszínen 4 or­szágból 15 D] szolgáltatja a folyamatos alter­natív elektronikus zenét (Romeodark, Zegotha, Trimurthi, Zarrax stb.). A fő színpadon kívül a látogatók a Chill-out-zónában töltődhetnek fel. A helyszín része egy sátortábor is, ahol mindenki esélyt kap az önmegvalósításra és az önpropagácíóra. Az eseménnyel a szervezők szeretnék bebi­zonyítani, hogy érdemes megnyitni a régiót a turizmus alternatív formái felé. Szeretnék lerombolni azokat a sztereotipiákat is, ame­lyekkel az emberek esetenként az alternatív kultúrákra és közösségekre tekintenek. További információ az esemény rendszeresen frissülő Facebook-oldalán. A médiacsomag és a Minorma weboldalán folyamatosan jelentkezni lehet a programba. Száraz Dénes nem vett részt a róla szóló előadásban, de segítette társait Fájó, de igaz történetek Mdthé Zsolt és Dömötör András (Szkórossy Zsuzsa felvétele) Szűkült a gyomrom ren­desen. Voltak pillanatok, amikor a padlót néztem. Máskor a nézők arcát: na, ezt vajon hogyan fogad­ják? Száraz Dénes nem volt ott aznap este, amikor én láttam az AlkalMáté Trupp róla szóló, Vele, de nélküle című előadását. Ha ott lett volna, talán még többet feszengek. Sajnáltam őt. Sokat ka­pott. Sokat és fájót. SZABÓ G. LÁSZLÓ Cikizték. Ha finoman is, de ne.vetség tárgyává tették. Ha képletesen is: jó páran fejbe kó­lintották, szemébe röhögtek, kicsúfolták, fenéken billentet­ték, elgáncsolták. Hallom az el­lentábort, azokat, akik végig jól szórakoztak. „Itt kérem, min­den szabad!” Előhúzni régi la­pokat, feltépni sebeket, ki­mondani évekig elhallgatott, sommás ítéleteket, maró gúnnyal megfogalmazott vé­leményeket. Ez egy ilyen játék. Leleplező, sőt mindent kipakoló, vérre menő, álmatlan éjszakákat okozó, szentségtörő játék. Élve boncoló játék. Vérre menő já­ték. Gyilkos játék. Persze ők találták ki. Ma­guknak és nekünk, a közön­ségnek. Kritika-önkritika. Nyü- vános szembenézés. Szabad froclizás. Pajkos kifigurázás. Görbe tükör elé állítás. Egy osz­tály, amely vállalja a teljes ön- feltárulkozást. Ritka osztály az üyen. Annyi­ra ritka, hogy ez az első. Máté Gábor és Horvai István voltak a vezető tanáraik. Miután végez­tek, együtt akartak maradni. De hány osztálynak sikerült ez? Egynek sem. Maradt a vágy, hogy legalább nyaranta talál­kozzanak - egy-egy produkció kedvéért. Az viszont tényleg olyan legyen, amilyen még nem volt, találták ki a kitaláló­sak. Tehát minden egyes (alkal) ómmal - innen az Al­kalMáté - másvalakiről szóljon egy-egy előadás. Az ő életéről, az ő kínjairól, az ő örömeiről, az ő egyéniségéről. Tizenné­gyen végeztek az osztályban (Czukor Balázs, Dömötör And­rás, Fenyő Iván, Gál Kristóf, Já­ró Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, eászáros Máté, Péter Ka­ta, Szandtner Anna, Száraz Dénes, Vajda Müán), így tizen­négy évre szólt a fogadalom, a szóbeli ígéret, hogy mindenki hagyja, engedi, sőt segíti is a ró­la szóló darab megszületését. Hogy kiről szól a soron követ­kező előadás, azt mindig sorso­lással döntik el, ebben is meg­egyeztek. A nevet kalapból húzzák ki. Elképesztő jó csapat ez. Szín­padon, filmben nagy tehetségű színészek. Gál Kristóf mégis há­tat fordított a pályának, és be­állt vidéki rendőrnek. Alkal­manként mégis elcsábul. Sze­rencsére most is itt volt, és megmutatta oroszlánkörmeit. Sejtésem sincs, mennyit nyert vele a közbiztonság, de hogy tá­vozásával a szakma sokat veszí­tett, az biztos. Ilyen osztályban, ilyen tár­sakkal indulni a pályán komoly hajtóerő lehet bárkinek. Vagy éppen nem. Mint Száraz Dé- nesnek. Saját bevallása szerint ő ugyanis nem igazán érzete jól magát ebben a csapatban. Fe­szengett. A szárnyait kereste. Szeretett volna felszabadultabb lenni, de nem tudott. Segítség híján? Megértésre várva? Lé­lekben magára maradva? Most már nem érdekes. Oldódni akart, közben még görcsösebbé vált. Kapaszkodókat keresett, de nem talált. Reményt veszve várt a kispadon ülve. Kitaszított nem volt, legfeljebb kívülálló. Játszott ő, csak nem úgy, nem azzal a könnyedséggel, bátor­sággal, mint a többiek. Szere­tett ő, csak a maga módján. Sze­rették őt is, csak nem tudtak ve­Szabad froclizás. Pajkos kifigurázás. Görbe tü­kör elé állítás. Egy osz­tály, amely vállalja a tel­jes önfeltárulkozást. le mit kezdeni. Nem engedte. Ha sértve érezte magát, elro­hant. Vagy vonatra szállt, és irány Érsekújvár. Visszarángat­ni senki sem tudta, még azok sem, akikhez érzelmileg talán a leginkább kötődött. Az atyai szigor aztán visszaterelte Bu­dapestre, a főiskolára. „Amit el­kezdték fejezd is be!” Befejezte, de nem sírja vissza a színmű­vészeim eltöltött éveket. Hat évig minden AlkalMáté produkcióban ott volt. Sok minden történt vele az alatt a hat év alatt. Játszott társulati tagként és szabadúszóként. Dolgozott Alföldivel (Shopping and fucking), forgatott sört - és Magyarországot egyszerre népszerűsítő reklámot, meg­kapta Assisi Szent Ferenc sze­repét, Coelho 11 percét, A revi­zor Hlesztakovját, és ő lett egy kereskedelmi csatorna vége­láthatatlan sorozatának elvesz­tett majd újraélesztett Tamás atyája, s mindeközben ájron- menné edzette magát. Ismert lett, népszerűbb, mint az osz­tályból sokan. Pénze is lett, megnősült, fia született, látszó­lag minden megvan, sínen az élete. ,A felvidéki fiú” célba ért Budapesten. Hat év után azonban meg­elégelte a nyári osztálytalálko­zókat. Udvarias, illemtudó fér­fiemberként be is jelentette: tovább ne számoljanak vele. Nem kíván részt venni az elő­adásokban. (Mellesleg Fenyő Iván sem!) Pechére épp az ő nevét húzták ki a kalapból, s mivel az egykori egyezség úgy szólt, ha meg is hal netán az il­lető, a róla szóló előadás akkor is elkészül, Száraz Dénes nem tudta megúszni az idei élve­boncolást. Fizikailag igazoltan volt távol, bár döntésével so­kan nem értettek egyet, régi játszótársai révén most újra megelevenedik Budán, a Jurá­nyi Inkubátorház színpadán. Az, amit Czukor Balázs, Dömö­tör András, Gál Kristóf és Mát­hé Zsolt vagy Mészáros Máté mutat belőle, néha dermesztő, néha kedves, néha fájó, néha mulatságos, ám a legtöbbször zavarba ejtő. A néző sokszor nem is tudja, sírjon vagy neves­sen, sajnálja, vagy könnyezve kacagjon rajta. Száraz Dénes így sem hagyta cserben a csapatát. Megtalálta az arany középutat. Történetei felelevenítésével nagyban segí­tette a többiek játékát. Le a ka­lappal előtte! Múltjából s jele­néből mindent felvállalt. Én mégis örülök, hogy nem láttam kérdő tekintetét. Csehy Zoltán kritikai rovata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents