Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-13 / 187. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 13. Vélemény És háttér 7 Csehország és Szlovákia nem áll jól a köztiszteletben álló államfők tekintetében A visegrádi államfők tekintélye A nyár az uborkaszezon ideje, ilyenkor, ha zajlanak is komoly dolgok a háttérben, a politikusok csak a szabadságolós sztorijaikkal kerülnek be a köztudatba. TOKÁR GÉZA Ez bravúrosan sikerült Miloš Zeman cseh államfőnek, aki a kis gumicsónakjában evickélgetett a hőségben egy nyugodt, csendes tavon, de minden bizonnyal a kelleténél több elfogyasztott sör miatt nem tudott kijutni a partra. Végül a testőrei beeveztek a magatehetetlen, ám jól szórakozó elnökért és partra vontatták a csónakban heverő politikust - az állam első emberét. Aki elméletileg személyében egyesíti a nemzetet, s bár hatáskörei nem túl nagyok, megkérdőjelezhetetlen morális autoritásként kellene fellépnie. Zemannak nem ez az első ilyen húzása, az idén megválasztott cseh államfőnek már többször felrótták, hogy túl gyakran nyúl a pohár után. A néhány hónappal ezelőtt készült felvételeket látva csak azt találgathatta a szemlélő, vajon lehányja-e a cseh koronázási ékszereket vagy sem (a hivatalos közlemény szerint fáradt volt, vírusos betegség támadta meg, ezért gyógyszeres kezelés alatt állt). Ami tény, Csehország és Szlovákia nem áll jól köztiszteletben álló államfők tekintetében, s pont Magyarország az, ahol a funkcióval járó méltóságot még komolyan veszik. Ha végignézünk a cseh, szlovák és magyar államfők listáján, az első két ország esetében szinte csak komikus vagy tehetetlen, esetleg elhasználódott politikusok neve kerül elő. Az egyetlen kivétel Václav Havel, aki köz- tiszteletben álló értelmiségiként és gondolkodóként került az államfői székbe, és ehhez hű is tudott maradni. A többi államfő - Václav Klaus és Miloš Zeman, illetve Michal Kováč, Rudolf Schuster, valamint Ivan Gašparovič - nem kimondottan emberi kvalitásaiért fog megmaradni az emlékezetben. A cseh államfők között a néhai Václav Havel lett a kakukktojás a magyar államfők között viszont Schmitt Pál. Magyarországon ezzel ellentétben egyeden megválasztott államfő lógott ki a sorból, a plágiummal diplomát szerző és gyermeki helyesírási hibákat elkövető Schmitt Pál, akit viszont rövid úton eltávolítottak tisztségéből. Ezzel szemben Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László, de még Áder János is a megfontolt, jobbára halk szavú, akadémi- kusi jellegű politikus kategóriájába tartozik; direkt konfliktusokat a tevékenységükkel nem keltettek és nem is éleztek ki. Kérdés, hogy az államfői poszt voltaképpen mit jelent a közép-európai országok számára. Csehországban és Szlovákiában a komoly próbálkozók elbuktak, ahogy a haveli örökség is lassan a múltba vész. Magyarországon viszont egyelőre tartja magát az az elképzelés, hogy komoly államférfi kell ilyen posztra - és ennek megfelelően Áderrel nem is a bulvárlapok rovataiban találkozunk, ahogy bírálói száma is viszonylag kicsi. Ugyanezt Zemanról és Gašparovičról nem lehet elmondani. JEGYZET Mátyás király taxiban VERES ISTVÁN a-1 A kánikula idén a kukorica mellett a politikusok agyát sem kíméli. Júliusaugusztusban az országok vezetői legtöbbször visszavesznek kicsit, elutaznak egy távoli szigetre, hogy távoílé- tükkel kényeztessenek minket. Idén viszont mintha az átlagosnál is több böszmesé- get produkálnának. Robert Ficót a búzamezők ihlették meg, amikor ismét a JRD-ket dicsőítette aratás közben: amikor szövetkezet volt a faluban, minden volt, kultúra is. Aztán Berényi József lepett meg minket, vírusnak nevezve a bennünk (és nyilván benne is megtalálható) „szlovmagy” identitást. Őt követte Tőkés László, aki a tusványosi szabad- egyetemen arról elmélkedett, mi lenne, ha Magyarország védhatalmi státust vállalna Erdély felett, és afféle erdélyi magyar protektorátus alakulna. Erre jöttek Vona Gábor hétvégi szavai, szintén Erdélyből: ha a romániai magyarság boldogulása csak konfliktus árán valósulhat meg, akkor Magyarországnak ezt a konfliktust vállalnia kell. Tra- ian Basescu román elnöknek sem kellett több, egyből kilátásba helyezte, hogy Tusvá- nyost többé nem engedik Románia területén megrendezni, a felelőtlenül nyilatkozó magyar „nemzetpolitikusokat” pedig Románia rendre utasítja. Hogy teljes legyen a kép, hozzátette: Románia szívesen magához csatolná Moldáviát, csak hát Moldávia ezt sajnos nem akarja. Vagyis nagyjából ugyanúgy jár az ő agya is, mint Tőkésé vagy Vonáé, csak épp román színekben. Azért bármennyire igyekeztek is az említett derék politikusok a nyáron, a legnagyobb ökörséget mégsem ők jegyzik, hanem Dola Indidis. A kenyai jogász nemrég azt kérte a hágai Nemzetközi Bíróságtól, hogy tárgyalják újra Jézus ügyét, aztán vonják felelősségre Izraelt és Olaszországot. Ezt azért nehéz überelni: az izraeli és az olasz kormány valószínűleg azóta is retteg a következményektől. Meglepett minket a norvég miniszterelnök is: most derült ki, hogy júniusban taxis egyenruhát húzott, és elkezdte fuvarozni az embereket Oslo utcáin, hogy a közelgő választások előtt megtudja, mit gondolnak a politikáról és más egyebekről. Ha a magyar kormány komolyan gondolja a magyar érdek védelmét, azonnal kérjen licenszdíjat a norvégoktól! Az álruhában nép közé látogató államférfi ugyanis magyar találmány: Mátyás király már a 15. században gyakorolta. A jogdíjak tehát minket illetnek! Ne hagyjuk magunkat, a hétszázát! Megint összefogtak ellenünk, vagy mi van? KOMMENTAR Halott nácik és újnácik NAGYANDRÁS A hétvégén Budapesten elhunyt Csatáry László, a kassai koncentrációs tábor egyik vezetője, akit a csehszlovákbíróságmég 1948-ban emberiesség ellen elkövetett bűntettek miatt halálra ítélt, mégis további 67 évet élt. Csatáry volt az utolsó magyar és az egyik utolsó személy, aki szerepelt a híres nácivadász listán, amit a Simon Wiesental Központ állított össze. Magyarországnak, de Szlovákiának is, ha másért nem, a második világháború idején halálba küldött állampolgárai iránti tiszteletből kutya kötelessége lett volna végleg lezárni Csatáry ügyét. Szlovákiában idén az 1948-as döntést életfogytiglanra enyhítették, ám a kiadatás nem történt meg, a magyar igazságszolgáltatás pedig nem volt képes Csatáry ügyét lezárni. Ez az ember, aki több ezer honfitársának halálba küldésénél aktívan segédkezett, végül sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem töltött egyetlen napot sem börtönben. Hogy Csatáry vajon milyen lelkiismerettel élt le közel hetven évet 1945 óta, nem tudjuk, de valószínűleg nem volt komoly lelkiurdalása, ha 1997-ben, miután megvonták tőle a korábban szerzett kanadai állampolgárságot, újra Magyarországra tért vissza, és élt szép csendben több mint tíz évet nyugdíjasként, míg a Sun újságírói a nyomára nem bukkantak. Karsai László magyar holokausztkutató tavaly egy interjúban azt mondta, hogy Csatáry csak kis hal, és maga legalább kétezer olyan embert tudna megnevezni, akinek nagyobb a felelőssége Csatáryénál. A történész úgy gondolja, hogy a Simon Wiesenthal Központ nácivadászatra költött pénzét inkább a megelőzésre, a fiatalok felvilágosítására kellene költeni. Azok a holokauszttúlélők, akik személyesen találkoztak Kassán Csatáryval, valóbanjoggal várták azt, hogy egykori fogva tartójuk legalább egyetlen napot töltsön rács mögött. Ám abban igaza van Kársainak, hogy sem Magyarországon, sem Szlovákiában nem lett volna kevesebb újnáci vagy a náci ideológiával akárcsak részben szimpatizáló szélsőjobboldali, ha Csatáry végül egyik vagy másik országban börtönbe vonul. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy társadalmi szempontból akár még kontraproduktívis lehetett volna elzárása. Miután lassan elmennek a második világháború túlélői, egyre kevesebbet beszélünk azokról a bűntettekről, melyeket abban az időben nemcsak a németek, de mi is elkövettünk saját nemzetünk tagjai ellen, akiknek legfeljebb a vallása volt más. Ahogy a múlt egyre halványodik, a közbeszédben és a közéletben Magyarországon, de itt, Szlovákiában, sőt az itteni magyar közegben is egyre toleránsabbak a szélsőséges ideológiákkal szemben. Ha azt szeretnénk, hogy az igazság ne csak kiderüljön, de hosszú távon az emberiség emlékezetében is megmaradjon, ez ellen a lehető legaktívabban harcolni kell. Csatáry- ról már máshol ítélkeznek, de az újnácik és támogatóik ellen még mi tehetünk. FIGYELŐ Az imám pálfordulása Ahmed Akkari muszlim vallási vezető látványos „pálfordulása” uralja a dán címlapokat. Az imám a Mohamed prófétát kigúnyoló karikatúrák miatt 2006-ban kirobbant botrány egyik főszereplője volt, halálos áldozatokkal járó tömegtüntetéseket gerjesztett, de ma már bánja tettét. A Libanonban született Akkari az utóbbi hetekben többször beszélt arról, hogy a Jyllands Posten dán újságnak joga volt megjelentetni a rajzokat. A12 karikatúrából álló sorozat akkor óriási felháborodást váltott ki szerte a muzulmán vüágban, több országban hetekig erőszakos tiltakozó megmozdulások voltak, Libanonban, Szíriában, Iránban és Afganisztánban támadás érte a dán nagykövetséget. Az akkor 35 éves Akkari a dániai muszlim szervezetek képviselőjeként Dániában szervezett tömegtüntetéseket, majd több imámmal elutazott Egyiptomba, Libanonba, Szíriába, hogy támogatókat szerezzen, mondván, a dán kormány nem reagál az aggodalmaikra. „Teljes tévedés volt (a muszlim országokban tett körút). Akkoriban nem láttam a teljes képet. Meg voltam róla győződve, hogy a hitemért, az iszlámért harcolok.” Mint mondta, ma is gyakorolja hitét, de egy 2007- es libanoni út „felnyitotta a szemét”, sokkolta az isz- lamista vezetők zsamokisága. 2008- ban Grönlandra költözött, két évig egy iskolában dolgozott, elmondása szerint rengeteg ideje volt olvasni és gondolkodni. Mára a szakállát is levágatta, és személyesen kért bocsánatot Kurt Wester- gaard karikaturistától, aki Mohamed prófétát bomba alakú turbánnal rajzolta meg, s emiatt gyilkosságot is megkíséreltek ellene. Dániában sokan kételkednek Akkari őszinteségében, azzal vádolják, hogy a reflektorfényt és a népszerűséget keresi. (MTI) Az elnök megmentése - cseh komédia. A második rész címe: Zeman a Niagara-vízesésnél. (Fotók: googleplus, ateo.cz
