Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-12 / 186. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 201S. AUGUSZTUS 12. Vélemény És háttér 7 Legitim kimondani, hogy olcsóbb a kevesebb iskola, a kevesebb település - de kampány idején kell Iskolák és települések Kiszivárgott egy lista, rajta a veszélyben lévő kisiskolákkal. Megszüntetésüktől hatékonyságot remél Dusán Caplovic. LOVÁSZ ATTILA Hogy milyen az a hatékonyság, eleve kérdéses, néhány kisiskola plusztámogatásának megszűnése maximum néhány további londoni szolgálati út árát hozza. Hacsak nem szúrópróba az egész, aztán tömegével szűnnének meg a kisiskolák. Az eredmény valóban csak filléres megtakarítás lenne, a polgármesterek szívatásán túl semmit sem ér el vele a tárca. De a módszer és az elgondolás nagyon komoly, választásokat is eldönthető kérdéseket vet fel. A könnyebbik kérdés, mi a fenét kerestek a polgármesterek a minisztériumi megbeszélésen? Ja, persze, az úgy van, hogy van fejpénz - azt nem veheti el a tárca - plusz van a kisiskolák támogatására szánt kvóta, amit viszont semmi nem szabályoz, ergo, a polgármesterek lobbizó képességén múlik, hogy ötezer vagy ötvenezer. Könnyű a megoldás: a pluszpénz is legyen szabályozható, ne a hivatalnokok kénye kedvére kelljen hagyatkozni. És igenis, az önkormányzatnak is vállalnia kell némi többletpénzt, ha meg akarja tartani az iskolát. Persze, szeretnék, mert mindenkinél jobban tudják, hogy a kisiskola nem oktatási, oktatás- politikai kérdés. Kisiskolából is jöttek állami díjas tudósok, nagyiskolák is termeltek bukdácsoló diákokat, nem ezen múlik. Az iskola - Mária Terézia óta - a gyerekkor intézményesítése, mára pótolhatatlan része a gyerek életre való felkészítésének. S egyben fontos helyi intézmény- ahol van, ott van értelmiség, van tanító, tanár, van oktatáson kívüli tevékenység, öntevékeny művelődés és kultúra, van „hadra fogható” gyereksereg, bármikor is kell a falunak. Van épület, amelyben nem csak oktatni lehet, van jövő, van hová gyereket szülni, van miért a faluban maradni. Az iskola, mint intézmény megszüntetésével a község saját halálos ítéletét írja alá. Munkáért még lehet utazni, ilyen-olyan engedély csak néha kell, a pénzügyi szolgáltatások ma egy telefonvonalon elérhetőek, de ha a gyereket kell utaztatni - netán átszállással -, s a falu az ingázó szülő és ingázó diák okán hálószobává válik, néhány éven belül kiürül. A fiatalok odébbáll- nak, s az utolsó lekapcsolja a villanyt. A hetvenes, nyolcvanas évek faluközpontosító gyakorlata erre számos példával szolgál. Emlékszem, 2010-ben a kormányzat azon tanakodott, vajon ki finanszírozza a kistelepülések vízvezeték- és csatornahálózatát. Végül lett rá pénz, mert a kérdés ugyanaz, mint most. Szlovákia meg akarja tartani jelen településstruktúráját, vagy politikai döntéssel változtatni akar rajta? Az uralkodók korában szavazás nélkül döntötték el - ugyancsak Mária Terézia például - áttelepítenek-e 10-20 falut valahonnan valahová. Most kissé körülményesebb a dolog, de attól még legitim politikai cél a községek számának csökkentése. Az ötmilliós Szlovákiában 2927 település van (statisztikai hivatal, 2007), a 200-500 lakosú falvak száma 788, az 500- 1000 lakosúaké 766. Tehát a települések közel fele kistelepülés. Legitim kimondani, hogy hatékonyabb és olcsóbb 800 vagy 1500 településsel kevesebbet fenntartani, közigazgatni. Ezzel nincs baj. De akkor ki kell állni - választások előtt!!! - a polgárok elé, és elmondani, hogy 100 vagy 600 vagy 1000 települést meg akarunk szüntetni. Szeretném látni a Smer 40 százalékos támogatottságának alakulását ezután. De nem legitim erről nem beszélni és hatékonyságra hivatkozva, közvetett, sunyi módon ugyanezt a célt követni. A kisiskolák bezárásának márpedig igenis közvetlen következménye a településstruktúra változása. Erre az oktatási tárcának és a Smer-kormány nem kapott felhatalmazást a választásokon.- Először megfáztam a légkonditól, aztán kint napszúrást kaptam, a viharban rám dőlt a farakás, a mentő meg karambolozott, mert részeg volt a sofőr. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Ilyenek voltunk JUHÁSZ KATALIN Gondolta a fene 1993-ban, hogy húsz év múlva is ennyire lenyűgöznek majd. Hogy csak állok majd a tömegben és azt mondom, úristen, ezek még mindig mennyire jók. Egyáltalán, hogy negyvenen túl is megrögzött fesztiváljáró leszek. Hiszen tulajdonképpen mit keresek én még mindig itt, a Szigeten, immár huszadik éve? A Blur zenekart az MTV első fenegyereke, Ray Cokes mutatta benekem 120Minutes című legendás műsorában. Akkor még csakhazájukban, illetve néhánynyugati országban voltaknépszerűek, talán még nem is hívták britpopnak azt a stílust, amit műveltek. Szóval 1993-ban hozzám hasonlóan még őksem tudták igazán, mit akarnak csinálni, ám azt veszett jól csinálták. Nálunkmégakkoris under- groundnak tartották a Blur-fé- le bandákat, amikor a normális zenei kultúrával rendelkező országokban vastagon benne voltak a mainstreamben. Csak viszonyításképpen: ugyanekkor a Kérek egy kulcsot a szívedhez vezette a magyar slágerlistát negyvenöt héten keresztül, Szlovákiában pedig a Senzus volt a menő. Izgalmas brit zenekaroknem álltakmeg nálunk, Bécsbe koncertre járni egyetemistaként nem volt pénzem - egyébként ez ma sincs másképp. Pár budapesti buli fért bele a büdzsémbe, de a Blur oda se ment, nemhogy ide. Aztán kétezervalahány- ban feloszlottak, nekem meg elromlott a kazettás magnóm, úgyhogy egy időre eltűntek az életemből. És Damon Albarn- nak igaza lett, semmi különös nincs abban,ha véget ér egy évszázad. Pedig ezt nem nagyon hittem 1994-ben, amikor megénekelte. A pénteki koncert nekem, de talán nekik is az „ilyenek voltunk” szlogen jegyében telt. Vadak és j ók. Egyetlen hamis hang nélkül. A Blur dalai nem koptak meg, sőt azon az estén, hozzáadott értékként, bevillant néhány fontos pillanat a múltamból. Az talán túlzás lenne, hogy lepergett előttem az életem, de a kilencvenes évekbiztosan. Mivel a Blur sokáig része volt az életemnek, van „utazós”, „államvizsgát ünneplő”, „összebú- jós”, „szakítás utáni, vigasztaló” számuk is. Ezeketjátszották szép sorban, sőt még a „kibé- külőst” is, amit külön köszönök. Na, szóval azt akarom kinyögni, hogy a körülöttem szintén remekül szórakozó hu- szonévesekhiába fújták az összes refrént, mert nekik ezek csak dalok, amelyekhez két kattintással hozzáférhetnek. Nem kapcsolnak hozzájuk történeteket. És nem kellett elrakniuk a zsebpénzt, hogy meg- vehessék műsoros kazettán. Azt se tudják mi az, és milyen sérülékeny. Ilyen lehet a szüleimnek egy Rolling Stones-kon- cert. Najó, egy Koncz Zsuzsa... Úgyhogy többé nem cikizem őket, ha egy régi dal hallatán könny szökik a szemükbe... KOMMENTAR A KDH fészekalja MOLNÁR NORBERT Ján Carnogursky volt miniszterelnök, a kereszténydemokraták tótumfaktuma, független köz- társaságielnök-jelölt a fasiszta szlovák állam pozitívumait vélte felfedezni a napokban, és ezt hangsúlyozta is egy interjúban, amely a Szlovákiában ugyan ritka, de létező szélsőjobbos sajtóban jelent meg. Jó ízlésű ember az ilyennek nem is nyilatkozik, de Carnogursky ízlését ismerjük: belefér a ludákokés a nagyorosz állam szeretete is, s mint olyan, a leg- perverzebb világlátások egyike. Ezt mindenki tudja, mégis nagy a felzúdulás az országban, főleg azok körében, akik Carnogurskyban még mindig a kommunista rendszer elleni harcos disszidenst látják, pedig ez a bája nagyjából 1992-ben elpárolgott. Érdekes egyébként, hogy a szlovákiai jobboldal csak a keresz- ténydemokratákfészekaljából képes államfőjelöltet felmutatni. Az érdekesség persze eufemizmus, inkább nevezhetnénk szegénységnek, de ne nevezzük, mert egyéniséget faragni nehezebb, mint egészséges választói környezetet teremteni. Carnogurskyról már szót ejtettünk, épelméjű ember számára vállalhatatlan. Még a második körben is, ha mondjuk Robert Ficóval állna szemben. Nem mintha Fico vállalható lenne, de arról az oldalról most hallgatunk. Radoslav Proház- ka, a borostás, fiatalos, helyenként kétnyelvű plakáttal megjelenő politikusújonc szintén a KDH neveltje. Ugyan nem indult rosszul, de a napi politika bedarálta, és felébresztette benne magyarkomplexusát. De ki szavaz ma Procházkára? Egy kereszténydemokrata biztosan nem, mások meg miért tennék? Talán, mert nincs más. De ez elég kevés ahhoz, hogy a második körbe kerüljön. És ott van a harmadik KDH-s, a rutinos róka, a húsz éve jelenlevő, a szürke ötven árnyalatában játszó, unalom-világbaj nők Pavol Hrusovsky. Csak semmi feltűnés, csak semmi eredetiség. így vállalható, így vállalható akárki. Tény, a KDH-s felhozatalból ő a legjobb. De hova tűnt az SDKÚ? Hol van az elmúlt 15 év legmeghatározóbb, noha sohanem a legnagyobb pártja? És annakjelölt- je? Mire várnak? Van jelöltjük, aki a szürke ötvenegy árnyalatát képes felmutatni? Pavol Freso pártelnök (sic!) azt nyilatkozta, pártja az önkormányzati választásokon a legjobbjait küldi harcba. De akkor milyen lehet a cserepad? Kire vár az SDKÚ? Iveta Radicovára? De hiszen ő már annyiszor elmondta, hogy nem indul, hogy ha elindulna, azonnal diszkvalifikálná magát. Ajobboldal tükre az SDKÚ: régi fényét keresi, jelöltje nincs, emberei elkoptak, valamit nagyon akarnak, csak maguk sem tudják, mit. És akkor menjünkmajd elnököt választani. Az első fordulóban még csak-csak, de a másodikban sanszos, hogy 2004-ben érezzük majd magunkat: Gasparovicvagy Meciar? Döntsön a rossznyavalya... FIGYELŐ Görögország reménytelen? A német központi bank szerint Görögország legkésőbb a jövő év elején az EU újabb mentőhiteleire szorulhat - írta a Der Spiegel hírmagazin, a német központi banktól szerzett tanulmányra hivatkozva. Bár a német pénzügyminisztérium és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számára készült dokumentum csak becslés, a benne felvázolt forgató- könyv újraélesztheti a vitát Németországban, hogy a kormány nem titkolja-e el a szeptemberi választások előtt a további euróövezeti mentőakciók elképzelhető terheit. Az ellenzéki szociáldemokrata párt azt veti Angela Merkel kancellár szemére, hogy túl optimistán nyilatkozik arról, hogy Görögországban jól mennek a dolgok, és további segélyre nincs szükség. A Bundesbank bírálta, hogy az EU, az IMF és az Európai Központi Bank jóváhagyta a legutóbbi, 5,8 milliárd eurós kölcsönrészlet kiutalását Görögországnak a múlt hónapban. A német központi bank szerint a döntést „politikai szempontok” motiválták. A döntés után az IMF is figyelmeztetett, hogy a Görögországnak eddig odaítélt pénz esetleg nem tart ki 2015 végéig, ha a görög gazdaság növekedése elmaradna a mostani előrejelzésektől. Görögországnak 2011 óta 240 milliárd eurónyi mentőhitelt ítéltek oda a nemzetközi hitelezők. Emellett a magánhitelezők - főképp kereskedelmi bankok - tavaly lemondtak a görög államadósságból nekikjáró 206 milliárd eurónak majdnem a feléről. Görögország a mentőhitelek 90 százalékát már fölvette, államadóssága tavaly év végén 303,9 milliárd euró volt a 2011 végi 355,2 milliárd eurós rekord helyett. Az arány a hazai GDP-hez mérve 156,9 százalékára csökkent 170,3 százalékról. (MTI)
