Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-10 / 185. szám, szombat

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 10. www.ujszo.cotn Coppolával és lvan Passerrel is dolgozott Elhunyt Karen Black TALLÓSI BÉLA Sziget fesztivál: esténként eddig a világzenei színpadon történtek a legizgalmasabb dolgok Strandolás és szauna útlevéllel A szemetet a strandon is megállás nélkül szedik, óriási evőpálcikákra hasonlító két bottal Irány az Óbudai-sziget északi csücske, ahova a szervezők hangu­latos strandot varázsoltak {A szerző felvételei) Los Angeles. Hetvennégy éves korában csütörtökön Los Angelesben elhunyt Karen Black amerikai színésznő, akit a közönség olyan filmekből is­merhet, mint a Szelíd motoro­sok vagy A nagy Gatsby híres, 1974-es változata. A színésznő rákbeteg volt. Több mint 100 filmben szerepelt - főként nyugtalan, neurotikus karakte­reket formált meg -, de ismert volt énekesként, dalszerzőként és forgatókönyvíróként is. 1966-ban már olyan neve volt, hogy Francis Ford Coppola nem kis szerepet adott neld a Te már nagy kisfiú vagy című, korai filmjében. Nem maradt ki a Sze­líd motorosok című 1969-es kultuszfilmből sem, bár ebben csak nagyon kis szerepet ka­pott. Az 1970-ben Bob Rafelson Ót könnyű darab című zenés drámájában a zongoristát meg­formáló Jack Nicholson oldalán olyan kimagasló alakítást nyúj­tott, amelyért Arany Gló­busszal jutalmazták, és Oscar- díjra jelölték. Ezután 1971-ben Ivan Passer amerikai filmjében a Győzelemre született című drámában tűnt fel: ő játssza azt a különös fiatalasszonyt, aki az egykori fodrászt alakító Robert De Niro életébe elhozza a re­ményt a jobb életre. A nagy Gatsby legendás változatában a két kitűnő főszereplő, Robert Redford és Mia Farrow mellett csak epizódszerepben villan­hatott meg, de ez a „villanása” olyan remekül sikerült, hogy megkapta a Los Angelesben akkreditált újságírók díját, az Arany Glóbuszt. Budapest. Trópusi forró­ságban sem „felhőt­lenül” szórakozni, sem szórakoztatni nem lehet. A közönség és a fellépők egyformán szenvednek, a fedett nagysátrakba pedig életveszélyes be­menni napnyugta előtt. JUHÁSZ KATALIN Talán a grátisz szauna miatt félházasak azok a koncertek is, amelyekre a késve érkezők máskor be sem juthatnának. A Bat for Lashes, az Everything, Everything és a Triggerfinger is így járt, hogy csak három ked­vencemet említsem. Ám mi még így is jobban jártunk, mint Mi­chael Kiwanuka rajongói, mert ő meg sem érkezett. Szerencsé­re eddig csak ez az egy koncert maradt el a Szigeten, egyébként szépen, olajozottan működik a gépezet, nincsenek nagyobb csúszások, és mindenki teszi a dolgát. A szemetet például megállás nélkül szedik, ügyes mozdulatokkal, óriási evőpál­cikákra hasonlító két bottal. Az asztalokat rendszeresen törlik, a hamutartókat ürítik, szóval le a kalappal a vendéglátók előtt, akik ráérő idejükben még meg is öntözik locsolócsővel a tik- kadt szöcskenyájra emlékeztető fesztiválozókat. A szervezők mintha megjó­solták volna a gatyarohasztó meleget: homokot hordtak az Óbudai-sziget északi csücské­be, és hangulatos strandot va­rázsoltak nekünk. Esténként eddig a világzenei színpadon történtek a legiz­galmasabb dolgok, talán a pén­tek a kivétel, ekkor zsinórban jön - illetve, mire az újságban megjelenik, már volt - a !!! (ejtsd: Csk-csk-csk), a Seeed (így, három „e”-vel a közepén, ennek megvan az oka) és brit- pop-stílus kikeverői, a Blur, a szigetország egyik legfontosabb zenekara. Apropó: szigetország. A fesz­tiválköztársaságba szóló, útle­vélformájú műsorfüzet remek találmány. Szép, praktikus, tar­tós, és bizony megvan a respekt- je is. Lényegesen kevesebben dobják el, mint az eddigi évek PestiEst-formátumú program­ját, ami szemétként végezte, egy-egy nap végére már minde­nütt volt belőle, mert sokan csak kitépték az aznapi műsort, hátrahagyva a vastag, reklá­mokkal telehintett füzetet. De vissza a világzenéhez, s emeljünk ki néhány nevet. Ra- chid Taha az Észak-Afrikában őshonos rai irányzat legkreatí­vabb képviselője. Az arab zene és a punk-rock összeeresztésé- vel saját univerzumot hozott létre, amelyet harminc év alatt továbbszínesített, például elektronikus zenével. Ä világ akkor figyelt fel rá, amikor megcsinálta a Rock the Casbah című Clash-sláger arab verzió­ját, ez azóta minden koncerten kötelező darab. Harmadszor láttam ót, de ezúttal érezhetően csak feladatot teljesített, a ze­nészei lelkesebbnek tűntek, mint maga a mester. A produk­ció még így is rendben volt, és hát egy ötvenöt éves veterán már nem fog a fején pörögni a kedvünkért. Az előtte fellépő Pannónia Allstars Ska Orchest­ra sokkal nagyobb bulit csapott, ott tényleg izzott a levegő. Ret­tentően élvezték, amit csinál­tak, ennek hatására pedig a tö­meg is szépen beindult. Erre a Képgaléria az ujszo.com-on. népes társaságra - tizenegy ze­nészt számoltam meg - tényleg büszke lehet Magyarország, bárhol megállná a helyét, gyak­ran hívják is külföldre. A hétvégén érkezők nyilván tudják már, kikre kíváncsiak leginkább, legtöbben minden bizonnyal a Franz Ferdinand feltámadásának örülnek, illetve David Guettával akarják zárni a fesztivált. De remélhetőleg lesz közönsége a szombat délután - eléggé hálátlan időpontban - fellépő Enter Shikarinak, vagy a vasárnap este várható ausztrál Tarne Impala nevű zenekarnak, amely után - egy éles váltással - Katy B szórakoztatja a nagyér­deműt az A38 színpadon. A roma sátorban is lesz egy világ- színvonalat képviselő magyar produkció, Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band. Rájuk szintén büszke lehet Magyar- ország. Remélem, kellően büszke is. Aki pedig a Sziget egyetlen szlováldai fellépőjére kíváncsi, annak paradox mó­don az Afro-latin-reggae szín­padhoz kell mennie: vasárnap este fél tíztől ott játszik a Me­dial Banana nevű formáció, amely zenéje alapján egyéb­ként tökéletesen illik oda. Karen Black 2009-ben készült filmje, az Irene és a pasik díszbe­mutatóján (TASR/AP-felvétel) Meghalt Jiŕí Krejčík filmrendező Prága. Kilencvenöt éves korában elhunyt Jin Krejčík, a cseh filmiskola egyik legjelesebb képviselője, rendezője, forgató­könyvírója. Legkiemelkedőbb alkotásai közül a magyar kö­zönség a Nőtlen urak panzióját, a Százszázalékos esküvőt és Az isteni Emmát ismeri. Színészként is feltűnt néhány pálya­társa alkotásában; legemlékezetesebb epizódalakítását Jin Menzel Hóvirágünnep című filmjében nyújtotta. Pályáját a második világháború idején a barrandovi filmgyárban sta­tisztaként kezdte, később rövid- és reklámfilmeket rende­zett. Munkatársa volt Jin Tmkának, a világhírű prágai ani- mációsfüm-rendezőnek, majd ő maga is játékfilmeket készí­tett. Utolsó mozgóképét 1984-ben A humorkereskedő cím­mel forgatta, a szocialista televízió esztrádműsorait górcső alá véve. Színészként legutóbb Jan Hfebejk alkotásában, a Kuckókban láthattuk, (tb) ■ Mi volt az ősmagyar spájzban? ■ Jellegzetes ételek ■ Az új kenyér ünnepe: Házi fehér kenyér, Falusi írós kenyér, Rozscipó ■ Hungarikum húsok: a szürkemarha és a mangalica +RECEPTEK Ez a lap jár Önnek!

Next

/
Thumbnails
Contents