Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-09 / 184. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 9. Kertészkedő 15 Az augusztusban ültetett növények a tél beálltáig még jól be tudnak gyökeresedni (Fotó: képarchívum) Ha jövő májusban szeretnénk szamócázni, augusztusban kell a palantakat elültetnünk A földieper telepítése kertünkben Az eper nem véletlenül tartozik kedvenc gyü­mölcseink közé. Csodá­latos illata, édes zamata mellett rengeteg vita­mint tartalmaz. Ráadá­sul a téli hónapok után a szamóca csaknem az el­ső gyümölcs, amelyet le­szakíthatunk a kertünk­ben. ÖSSZEÁLLÍTÁS Szaporítása nagyon egysze­rű. A legelterjedtebb eperfajták ugyanis ostorindának nevezett szárakat növesztenek, és eze­ken az indákon újabb fiatal nö­vények fejlődnek ki. Az új eper­tövek, amíg saját gyökérzetük nem elég erős, az indán keresz­tül, az anyanövénytől kapják a növekedésükhöz szükséges tápanyagot. Amint kialakult az új tövek gyökérzete, az ostorin­(Fotó: képarchívum) da fokozatosan elszárad. Ezért, ha az indák nincsenek levágva, vagy az eperágyás augusztus végén nincs kiritkítva, nagyon hamar sűrű teleppé válik. Telepítés augusztusban Mivel az ostorindákon ki­fejlődő új tövek augusztustól kezdenek elég fejlett gyökér­zettel rendelkezni ahhoz, hogy az anyanövényről leválasztva életképesek legyenek, és az időjárás is ezután kezd hűvö­sebbé, csapadékosabbá válni, ezért augusztus másik fele a legjobb időszak az eper telepí­tésére. Az epret legcélravezetőbb szőnyegszerűen ültetni, 20 cm tő- és 40 cm sortávolsággal. Az augusztus végén, szeptember elején elültetett növények a tél beköszöntőig meg jó erősen be tudnak gyökeresedni, így kö­vetkező évben már teremni is fognak. A megfelelően előké­szített helyre palántáit tövek három-négy évig fognak bő­ségesen teremni, utána majd fiatal palántákkal kell helyet­tesíteni. Az öntözésre leginkább a termésérés időszakában és a termőrügyek képződésekor - augusztusban, szeptemberben - van szükség. Érdemes meg­említeni, hogy a gyakori, gyér öntözgetés inkább káros, mint hasznos. A letermett szamóca Sokan elkövetik a hibát, hogy szüret után már nem ápolják szamócaágyásukat. A földiepret azonban ekkor is gondozni kell. Fontos feladat a gyomtalanítás - kapálással - és az öntözés, hiszen a termőrü­gyek augusztusban, szeptem­berben fejlődnek a töveken. Ha nem tervezzük új növények telepítését, az indákat is el kell távoltani. Az utóbbi időben egyre több helyen lehetünk tanúi a lomblevelek szüret utáni lekaszálásának - a kísérletek eredményei és a tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy az öregebb ültetvényeken ezál­tal növelhető a következő év terméshozama. (Édenkert, ötvenen túl) A tenyészidő végi csapadék vagy öntözés késlelteti a beérést, rontja a tárolhatóságot A vöröshagymát most kell felszedni! FELDOLGOZÁS Kedvenc zöldségünket két­féle módon termesztjük a kert­ben: helyre vetéssel és dugga- tással. A magról vetett apró hagy­mákat következő tavasszal elduggathatjuk. A betakarí­tást akkor végezzük, ha a szár megdőlt, és legalább kéthar­mada leszáradt. Magról ve­tett állományban ez általában augusztus végére, szeptember elejére várható, dughagymás termesztésben már augusztus elejére bekövetkezik. Ekkorra a gyökerek a működésüket be­fejezték. Csapadékos időben a A hagymát felszedés után pár napig szárítjuk (Fotó: képarchívum) hagyma új gyökereket fejleszt - újragyökeresedik -, ami a betakaríthatóságot, tárolható­ságot negatívan befolyásolja. A színes buroklevelek mostanra nagyrészt kialakultak. Első menetben a hagymát felszedjük, rendre rakjuk, ked­vezőtlen időjárás esetén szá­rítóhelyiségbe visszük, és 5-6 napos szárítást követően máso­dik menetben megtisztítjuk és tároljuk. Az ideális tárolás 65-70% páratartalom mellett, -1 - +3 fokos hőmérsékleten, intenzív szellőztetés biztosításával tör­ténik. (Cuccos, sulinet) Az egyik legszebben daloló madarunk Zenélő kert SOROZAT Reggelente rigófüttyre, ma­dárcsicsergésre ébredni, csivi- telést, csirregést hallgatni az esti órákban - a kert zenéje semmi máshoz nem hasonlít­ható élményt nyújt a család­nak. Kerti poszáta Jelentéktelennek tűnő, ve­rébalakú kismadár, amely az énekével tűnik ki. 14 cm hosz- szú, 17-19 gramm súlyú, a hím és a tojó egyforma, háta olaj­szürke, hasa piszkos sárgásfe­hér, az evezőtollak szürkések. Hívószava „tak-tak-tak”, fé­lelemhangja „csek-csek”-nek hallatszik, de cserregése is gyakori a kertben. Éneke hosz- szantartó, szépen csengő, gur- gulázó. Lombos és vegyes erdőkben él, ahol gazdag az aljnövény­zet. Neve ellenére a kertekben ritkábban találkozhatunk vele, különösen ott, ahol kevés a fa. Közép-Európában költöző ma­dár, április végétől szeptem­ber-októberig tartózkodik itt. Afrikában telel át. Ázsiában is mindenütt megtalálható. Táplálékát rovarok és pó­kok, nyárutón és ősszel pedig bogyók is képezik. Fészke laza, szalmából épül. Alacsonyan, a talaj közelében, sűrű növényál­lományban, bozótosokban ké­szíti. A tojó három-öt változato­san színezett tojást rak, melyek alapszíne a fehérestől a halvány barnáig teljed, barna vagy szür­ke foltjai a tompa végén kissé besűrűsödnek. Évente egy, rit­kábban két fészekalját költ. A poszátáknak több fajtája is él nálunk, így a barátposzáta, a kis és a mezei poszáta is. (Tan­könyvtár) Jelentéktelen külsejű, szép hangú kismadár (Fotó: képarchívum) Levelei húsosak, és egész nyáron szedhetők Ismerik az új-zélandi spenótot? ÖSSZEFOGLALÓ Nagyon hálás, de kevés he­lyen termelt zöldségnövény az új-zélandi spenót. Ezt a növényt James Cook, a híres felfedező - aki példás alapos­sággal térképezte fel Új-Zéland mindkét szigetét, Ausztrália déli részét és Tasmaniát -, 1770-ben hozta magával Eu­rópába. A növény (Tetragonia tetragonoides) csak külsejében hasonlít a mi spenótunkhoz, de nincs rokonságban vele. Levelei húsosak, vastagok, és egész nyáron fejlődnek, szed­hetők és fogyaszthatok. Akkor ad bő levéltömeget, mikor a közönséges spenót már átmegy magszárba. Jelenlegi ismere­teink szerint nincs semmiféle kártevője vagy betegsége, tehát növényvédelemre sincs szüksé­ge - ami nagy előny. A magját szeptember végén kell elvetni, de a gyökeres pa­lánták egész nyáron ültethetők. További nagy előnye, hogy a téli fagy elpusztítja ugyan a zöld részeit, de a lehullott magjai ta­vasszal kicsíráznak, kikelnek, és (Fotó: képarchívum) gyorsan fejlődnek. Emiatt évelő növénynek mondható. Mivel lágy szárú, és 40-50 cm hosszúságúra is megnő, nem árt hozzá valamilyen tar­tószerkezetet építeni, bár egy­másra borulva is szépen növek­szik, csak így nehezebb szedni. Igazán jól 25—30 fok körül érzi magát, de öntözni is kell. Készíthetünk belőle pestót, lepényt, tölteléket és minden olyan ételt, amit a közönséges spenótból szoktunk. (Kertész­kedő)

Next

/
Thumbnails
Contents