Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-09 / 184. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 9. Kultúra-hirdetés 9 A Sziget nagyszínpada előtt minden este más-más vizuális esemény részesei lehetünk Üdvözöljük a vidámparkban Budapest. Bár legalább tíz kilométer van már a lá­bamban, a helyszínek fe­lét sem tudtam bejárni egy nap alatt. Erről egy­részt a tikkasztó hőség, másrészt a fel-felbukka- nó ismerősök tehetnek, akik megálljt parancsol­nak az embernek. Tömeg viszont nincs a 21. Sziget fesztiválon. Ezt hivatalos adatok hiányában is bát­ran kijelenthetem. JUHÁSZ KATALIN Még a szerda esti fő attrak­ció, Nick Cave sem tudta kite­tetni a „megtelt” táblát. Kon­certjén nyugodtan előre lehe­tett sétálni, meglehetősen szel- lősen voltunk a nagyszínpad­nál, még akkor is, ha ez több tízezer embert jelent. Én har­mincezerre saccoltam magun­kat, a kortalan ikon és öregedő bandája, a Bad Seeds sötéten izzó dalait pedig egyáltalán nem találtam ide valónak, az­zal együtt, hogy magába a pro­dukcióba zeneileg nem lehetett belekötni. A Sziget ugyanis mára egy gigantikus vidám­parkká „fejlődött”, ahová ki­kapcsolódni, bulizni mennek az emberek, nem pedig lázadni és elmélkedni. A közönség összetétele olyannyira átala­kult, hogy a szervezőknek sze­rintem el kell gondolkodniuk azon, hogyan tovább. Az árak növekedése miatt épp az a ré­teg szorult ki végleg a fesztivál­ról, amely számára anno létre­jött. Ma az okostelefonos, kö­zéposztálybeli magyar fiatalok, valamint a kalandra vágyó kül­földiek Mekkája a fesztivál. Ha továbbra is tömegrendezvény akar maradni, alapvetően di­vatkövetőnek kell lennie. Pél­dául abban is, hogy a megvál­tozott érdeklődésű publikum­nak kiket kínál fő fogásként. Ez akkor is így van, ha bizo­nyos értelemben maga is ké­pes divatot diktálni: sokak számára érdekesebbé tenni addig ismeretlen zenekarokat, produkciókat. De az aktuális irányzatokat is be kell építeni a programba, mert ha ezt nem teszik, anyagilag nem tudnak talpon maradni. Faramuci helyzet ez, nem irigylem a szervezőket, akik egyébként tényleg kiteszik a lelkűket. Például a szerintük is sekélyesre sikeredett idei fel­hozatalt látványos attrakciók­kal próbálják megspékelni. A nagyszínpad előtt minden este más-más vizuális esemény ta­núi és részesei lehetünk. Szer­dán például tízezer lufit eresz­tett szélnek a nagyérdemű. A backstage-ben egész nap fújták őket, aztán a Skunk Anansie remek, kezeken járós produk­cióval megfejelt, őszintének tűnő koncertje után vülám- gyorsan szétosztották. A zene­kart ráadáslehetőség nélkül le­zavarták a színpadról, és némi kínos moderátori poénkodás után kezdődött a visszaszámlá­lás, majd a levegőbe emelked­tek a lufik. Megmondom őszin­Szerdán tízezer lufit eresztett szélnek a nagyérdemű Képgaléria az ujszo.com-on. tén, nem szívesen lennék lufi- fújó a Szigeten, mert nagyon letörne, ha többórás munkám gyümölcse két perc alatt eltűnne a sztratoszférában. (Önök ezt itt például már há­rom perce olvassák, és hol van még a vége?) Egyértelmű tehát, hogy a fesztivál, mely egykor alterna­tívnak számított vagy legalább­is annak gondolták, több mint egy évtizede vastagon a tö­megkultúra része. Nemcsak je­lenség, hanem társadalmi lak­muszpapír és marketingese­mény is. Miközben ott feszül benne a különös ellentmondás: alapjában véve szórakoztató­ipar, ugyanakkor annál látvá­nyosabban többet akar. Mert miközben ez is egy vállalkozás, ahöl maximális fordulatszá­mon zajlik a tömeg kielégítése, nívós kulturális programok te­repe is. Talán furcsán hangzik, de tény, hogy jelenleg a ma­gyar állam után a Sziget költi a legtöbbet minőségi kultúrára. Évente körülbelül 400 millió forintot. Azaz többet, mint az ebből a szempontból rendsze­resen etalonként emlegetett Budapesti Tavaszi Fesztivál vagy a Miskolci Operafesztivál. Más kérdés, hogy a Magyaror­szág legnagyobb kulturális vonzerejének deklarált ren­dezvény költségvetésében ez mindössze 10 százalékra rúg. Nem kell különösebben érte­nünk a gazdasághoz, hogy fel­fogjuk, mily paradoxon ez. De térjünk vissza a szerdai napra, és soroljunk fel néhány emlékezetes fellépőt. A már említett Nick Cave and the Bad Seedsnek köszönhető, hogy a közönség átlagéletkora némi­képp emelkedett a szerdai na­pon. Nagy örömömre sok Nick Cave-nek, a kortalan ikonnak és öregedő bandájának, a Bad Seedsnek köszönhető, hogy a közönség átlagéletkora némi­képp emelkedett a szerdai napon (MTI-felvétel) (A szerző felvétele) negyvenessel-ötvenessel ta­lálkoztam, de sok olyan hu­szonévessel is, akiknek tetszett a dolog. Az előttük zúzó Die Arzte trió már sokadszor lépett fel a Szigeten, én legalább négyszer láttam őket, és bár emelem ka­lapom előttük, mert életben tartják a punk-rockot Német­országban, mégsem értem, miért volt fontos ismét elhívni őket. Mára ugyanis a szigetes német közönség is rájuk unt, a keverőpultig sem álltak, szóval a szerda mínuszos nap lesz, ha jól saccolom. Meglepő és izgalmas dalla­mokat a világzenei színpadon hallottam. Már a legrekkenőbb hőségben fellépő új-zélandi Moana and the Tribe is érdekes volt. A frontlány sok mindent csinál abban a kis országban: énekesnő, rádiós műsorvezető, polgárjogi harcos, bulvárceleb. Én a helyében nem szerepel­tetnék két törzsi táncost a kon­certen, mert ez ugyanolyan tré gesztus, mint magyar néptán­cosokat bevetni egy Quimby- koncerten. Az utánuk következő Tako Lakó zenekar egy dán-szerb kommandó, kifejezetten a nemzetközi porondra dimen­zionálva. A programfüzetben ígért „őrült cigány-beat” zené­jükre felettébb kíváncsi vol­tam, mert erősen fennállt a pa- rasztvakítás veszélye. Ráadá­sul az a két dán állampolgár, akikkel a koncerten találkoz­tam, sosem hallott még erről a zenekarról. Nos, ez egy tipiku­san külföldi haknikra szerve­ződött brigád, gondoltam, amikor fülelni kezdtem. A ze­ne viszont kifogástalan volt: kellően invenciózus, a balkáni roma dallamokat a kortárs dzsessz-rockkal összeeresztő szellemes katyvasz. A klariné­tos lány pedig egy extra lájkot is megérdemel tőlünk: ritkán jut női versenyző ekkora sze­rephez egy hangszerközpontú, „agyeldobásos” koncerten. A Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kara a revkomaromi kihelyezett levelező tagozaton kertészmérnöki BSc képzést hirdet 2013. őszi félévétől. A jelentkezési lapok kitöltése augusztus 9-én 10 órai kezdettel lesz. Helye: Selye Egyetem Gazdaságtudományi Kar Komárno, Hradná 21, Minden érdeklődőt szeretettel várunk. További információ: telefon: +36/76/501-775 gorbe.agnes@oi.kefo.hu, honlap: http://kfk.kefo.hu ' , _ MP 130487 RÖVIDEN A Fókusz Diákszínpad Zsámbékon Zsámbék. A Határokon túli és magyarországi amatőr szín­játszók XXI. találkozóját rendezi meg a Zsámbéki Színházi Bázis holnap és vasárnap. Az idei rendezvényen a szlovákiai Jókai-napok, az erdélyi Partium Diákszínjátszó Fesztivál és a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának legki­emelkedőbb előadásait láthatják az érdeklődők, akik mind­két napon szakmai beszélgetésen is részt vehetnek. A szerve­zők fontosnak tartják, hogy a fiatal színjátszók teret kapja­nak és megmutassák a színházról és a világról való gondol­kodásukat, érzéseiket. A tervek szerint a találkozón holnap délután szerepel a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad az Ágnes asszony című előadásával. (MTI) Kivételes jelentőségű maja lelet Guatemalaváros. Kivételes jelentőségű maja frízre buk­kantak régészek Guatemalában: a frízen istenségek és ural­kodók jelennek meg és egy hosszú ajánló felirat is díszíti. A leletet Francisco Estrada-Belli guatemalai régész tárta fel csapatával együtt az ország északi részén fekvő Pétén tarto­mányban. A régészcsoport egy Kr. u. 600-ból származó maja piramisban bukkant a frízre júliusban. A 8 méter hosszú és két méter magas dombormű három, gazdag ornamentikával kifaragott központi figurát ábrázol, amelyek szörnyek fején ülnek. Az istenségek és istenített uralkodók alakja mellett a nevük is szerepel. (MTI) Washington-díjat kap Fischer Iván Budapest/New York. George Washington-díjat kap Fi­scher Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar. Az Amerikai Magyar Alapítvány elismerését kedden adják át a New York-i Lincoln Centerben. Az alapítvány 1961-ben alapítot­ta George Washington-díját. Az elismerésben azok része­sülhetnek, akik az emberi tudáshoz, így a művészetekhez, a kereskedelemhez, az iparhoz, a tudományokhoz és az em­berek, illetve a nemzetek közötti megértéshez számottevő­en hozzájárultak. (MTI) Angelina Jolié Ausztráliában forgatná új filmjét Olimpikon és háborús hős MTl-HÍR Sydney. Angelina Jolié ame­rikai színész-rendező Ausztrá­liában keres megfelelő hely­színt Unbroken című új háborús filmjéhez. Az Unbroken az ame­rikai olimpikonból második vi­lágháborús hőssé vált Louis Zamperini életét viszi vászonra Laura Hillenbrand könyve alap­ján. A Universal Pictures pro­dukciójában készülő film forga­tása szeptemberben kezdődik. A produkció forgatókönyvének végleges változatát Ethan és Jo­el Coen készítette el. . A Sydney Morning Herald szerint Jolié a kedvező pénz­ügyi feltételek és a megfelelő forgatási helyszínek miatt valószínűleg Queenslandet vá­lasztja a film felvételeihez. Az Unbroken főszerepére a fiatal brit színészt, Jack O’Connellt választották ki. Zamperini az 1936-os berlini olimpián az amerikai csapat legfiatalabb tagja volt. Bár ér­met nem nyert, 5000 méteren futott egy olyan befejező kört, hogy Hitler azonnal meg akart vele ismerkedni. Egyértelmű volt, hogy az 1940-es tokiói olimpián érmes lesz, de a hábo­rú elsöpörte a reményeket. Zamperini az amerikai hadse­reg katonájaként a csendes­óceáni hadműveletekben vett részt, és 1943-ban gépe lezu­hant. 47 napig hánykolódott az óceánon víz és élelem nélkül, mielőtt a Japán partokra dobta a víz. Ott fogságba esett, szörnyű kínzásokat kellett el­szenvednie, de nem tudták megtörni. Amikor 1998-ban visszatért Japánba a naganói téli olimpiai lánggal futva, már megbocsátás volt a szívében. Legbrutálisabb kínzójával személyes találkozást kezde­ményezett, ám ezt egykori fog­va tartója visszautasította. Zamperini januárban töltöt­te be 96. évét.

Next

/
Thumbnails
Contents