Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-06 / 181. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2013. AUGUSZTUS 6. Vélemény és háttér 7 Ha tizenhat éves kortól lehetne szavazni, kicsit megváltozna a politika Ki az érett választó? A belügyminisztérium által készített választási törvénymódosítás több területen is változtatna a kampány és a választások szabályain, miközben egy érdekes témakört figyelmen kívül hagy: a választási korhatár esetleges csökkentését. TOKÁR GÉZA Pedig nem ördögtől való dolog, hogy már azok is szavazhassanak, akik betöltik tizenhatodik életévüket. A lehetőségre a szlovákiai Helsinki Bizottság hívta fel a figyelmet. Aligha lesz hatása a kezdeményezésnek, pedig a szlovákiai demokrácia általános állapotán a választási korhatár csökkentése nem rontana, csakjavítana. Először a hátrányokról: a leggyakoribb ellenérvek közé tartozik, hogy tizenhat évesen a választóknak még nagyon kevés fogalmuk van a politikáról és a közügyekről, s nem képesek teljes felelősséggel döntéseket hozni. A fiatalok körében hagyományosan olyan témák sikeresek, melyek nem tartoznak a politika fősodrába (kézenfekvő példaként a legtöbbször az SaS és a marihuána legalizálása szokott megjelenni), és a szélsőséges tömörülések nagyobb mértékben képesek megszólítani a fiatalabb korosztályokat. A közügyekben való tájékozottság ugyanakkor nem korfüggő, az idősebb szavazók gyakran legalább annyira irracionálisán viselkednek, mint a fiatalok, s csak egy elvont, elméleti kérdés, hogy ki hány éves korában éri el (vagy eléri-e egyáltalán) azt a mentális érettséget, ami feljogosítja arra, hogy szavazatával az ország irányításába is beleszólást nyeljen. A fiatal szavazók által előnyben és hátrányban részesített témák valóban másak, mint a többi korosztálynál. Nyilván nehezebben nyilatkozik meg felelősen gazdasági kérdésekben az, aki még nem család- fenntartó, ugyanakkor a fiatalokat az átlagnál jobban érdekli a felsőoktatás minősége, a körA pártoknak nem csak a munkanélküliekre vagy a nyugdíjasokra szabott üzenetcsomagot kellene összeállítaniuk. nyezetvédelmi témák, vagy az ország által kínált rövid távú jövőkép - egytől-egyig olyan kérdések, amelyek most nagyon kevés teret kapnak a politikában, s javítana a politikai párbeszéd minőségén, ha több szó esne róluk. Gyakran hangzik el az a kritika a fiatal generációk címére, hogy passzívak, nem érdekli őket a politika, a közélet. Ez az érdektelenség azonban nem kis részben annak is köszönhető, hogy a politikai pártok képtelenek megszólítani hagyományos üzeneteikkel ezt a réteget. Ha a választási korhatár csökkenne és több lenne a potencio- nális fiatal szavazó, megváltoznának az erőviszonyok. Miután nagyobb lenne a lehetséges „politikai haszon”, a korhatár csökkentése végső soron azt is eredményezhetné, hogy a pártoknak nem csak a munkanélküliekre vagy a nyugdíjasokra szabott üzenetcsomagot kellene összeállítaniuk a választások előtt. Nem kellene félni attól, hogy nagyobb felelősséget ruházzunk a fiatalokra.- Hallgattassák meg a másik, ha fél is... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Díszes társaság NAGY ANDRÁS Vajon mi jut az ember eszébe arról a névsorról, melyben szerepel Július Binder, a bősi vízerőmű atyja, Vladimír Mečiar, Milan Ďurica, a fasiszta szlovák államot éltető történész és Štefan Harabin? Még mielőtt valami nagyon csúnya dolog jutna az eszünkbe, gyorsan elmondom, sok más potentát mellett őket is kitüntette a Matica slovenká a hétvégén, a megalakulásának százötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Pár évvel ezelőtt, amikor a Matica új elnököt választott, azaz megbuktatták az örökös elnöknek tűnő Jozef Markušt, talán még azt is gondolhattuk volna, hogy az új vezetés, élén Marián Tkáčcsal, kitalál valami újat, és akár valódi értelmet adnak ennek a 19. századi szervezet működésének a 21. században. Az első lépések még ilyennek tűntek, de aztán minden szépen visszakerült a régi kerékvágásba. Talán még emlékeznek a Matica tevékenységére a kilencvenes évek elejéről, tagjai tüntettek a leghangosabban Szlovákia önállósodásáért, és a tagság komoly átfedést mutatott Vladimír Mečiar híveivel. A Matica nyomtatott stikában pomóújságot az állami pénzből kapott nyomdában, a vezetőség hosszú éveken keresztül gyűjtötte az adományokat az úgynevezett „szlovák nemzeti kincs” létrehozására, amely aztán szőrén-szálán el is tűnt. Mára a szervezet egyik kedvenc szórakozása a magyar feliratok levadászása, illetve azok elhelyezőinek feljelentése lett a különböző állami szerveknél. Ritkán mondom azt, hogy a szlovákoknak magyarfóbiájuk van, de a Matica slovenská tagjaira ez mindenképpen igaz. A 21. században egy országnak a saját nemzetét, saját nyelvét nincs kitől féltenie, legfeljebb saját vezetőitől. Ezzel szemben a Matica statútumában mindenféle hülye hivatkozás szerepel, amely a nacionalistáknak nagyon tetszik, maga Robert Fico szerint pedig senki sem határozta meg jobban a szlovák nemzeti tudat kvintesszenciáját, mint ez a szervezet. A hétvégén Fico nagyon megdicsérte a szervezetet, nem véletlenül. Köztudott, hogy az ilyen alkalmakra tartogatott beszédeit Drahoslav Machala írja, akit most szintén kitüntettek a maticások. Maritaláról, ha semmi mást, elég annyit tudni, hogy a nyűt utcán bántalmazta tavaly Tomás Janovic költőt és feleségét Pozsonyban, az ügyben elmarasztaló bírósági ítélet is született. Az év elején Fico éppen egy maticás rendezvényen ekézte a kissebségeket, állítólag azt a beszédét is Machala írta. Hasonlóan nonszensznek nevezhetők a szervezet tevékenységének egyéb szeletei is, például a jelmezkölcsönzés. Amellett, hogy van pár népviselet is a kelléktárban, a gyermekjelmezek többsége a kalóz-kacsa-varázsló tengelyen mozog: Természetesen rengeteg közpénzből. Ajobboldali kormány idején felmerült, hogy talán itt az ideje megszüntetni a Matica állami támogatását, de sajnos ebből nem lett semmi. Az előző kormány talán megijedt a várható reakciótól, vagy már nem volt ideje a kivitelezésre. Ebből a szervezetből már sosem lesz igazi tömegmozgalom, de még hosszú éveken át a megérdemeltnél sokkal nagyobb figyelmet szentel majd neki a kormányzat. A szlovák lakosság legnagyobb részének az ingerküszöbét sem éri el valódi tevékenysége, így legfeljebb bennünket, magyarokat bosszantanak a hülyeségeikkel De főleg a rájuk költött eurómilliókért kár. Ugyanis ennek a szervezetnek megközelítőleg akkora az állami támogatása, mint az összes szlovákiai kisebbségre költött pénz. Már kevésbé éri meg bátornak lenni, és lakossági tőke formájában finanszírozni a gazdaságot Banki kapok-elveszek HORBULÁK Z0LT A szlovák kormány megszorít. Az értelemszerűen a vita tárgyát képezi, hogy jól csinál- ja-e, ott és annyira szorít-e és vet ki új adót, hogy az még nem fojtja meg a gazdasági növekedést. A leglényegesebb talán az, hogy az intézkedések koherensek legyenek, minél kevesebb belső ellentmondás legyen bennük. Szlovákiában a bankok furcsa helyzetben vannak. Egy baloldali kormánytól elvileg nem meglepő, hogy igyekszik belőlük minél többet kisajtolni. Erre a legjobb példa a nem itt kitalált, de éppen Szlovákiában tökélyre vitt bankadó. Amíg a sokat bírált Magyarország banki eszközarányos elvonása egymillió euróként alig 600 euró, addig nálunk jóval meghaladja a 3000-et. Hihetetlen, de a szlovák bankadó tízszerese az európai átlagnak. Elvileg van mit megcsapolni, hiszen a helyi bankrendszer egészséges, nyereséget termel és a pénzügyi közvetítők piacán abszolút monopóliummal rendelkezik. Komoly hasznot húz a leginkább politikai téren elemzett, de a pénzügyekre is legalább annyira jellemző biztonság utáni vágyból. Az állami garancia igézete Szlovákiában tarol. A kereskedelmi bankok nemcsak a lekötött betétek nagyon alacsony kamatszintjéből húznak hasznot, hanem abból is, hogy a lakosság harmada még ezt sem használja ki, és folyószámlán tartja a pénzét. A tőkejövedelmet terhelő egészségügyi járulék másfél évvel ezelőtti bevezetése, majd most augusztusi szigorítása azonban nem várt segítséget ad a bankoknak. A betéteket és a befektetési alapok által generált hozamot kivéve most már mindenfajta befektetést további 14, bizonyos esetekben csak 7%-os egészségügyi járulék terhel, így egy átlagpolgár tőke- jövedelmét immár 33%-os elvonás terheli. A szlovák tőkepiac fejletlensége folytán kevés befektető vásárol közvetlenül értékpapírt, leginkább a vagyonosak. Ok most vagy azon gondolkoznak, miként kerüljék ki a többletterheket, esetleg miként vigyék ki a pénzt az országból, vagy visszatérjenek-e a bankokba. Az 5-8% elvárt szlovákiai tőkepiaci hozam nem uzsora, hanem kockázati prémium azért, hogy az értékpapír-tulajdonos nem menekül állami védőháló alá. Most már jóval kevésbé éri meg bátornak lenni, és lakossági tőke formájában finanszírozni a gazdaságot. Az intézkedés visszafejleszti a szlovák tőkepiacot és a lakosság befektetési ismereteit is. FIGYELŐ Drágul a Trabant Esetenként már többe kerülnek a jó állapotú Trabantok és Wartburgok, mint új korukban, a gyártás több mint húsz évvel ezelőtti leállításakor - írta a Die Welt. A nyilvántartó szerint 32 485 forgalmi engedéllyel rendelkező Trabant rója a német utakat. Számuk 20 éve 920 ezer volt. Wartburgból csak 7195 van forgalomban a 20 évvel ezelőtti 402 ezerhez képest. Németország nyugati tartományaiban 6742 Trabant és 808 Wartburg van bejegyezve. A még forgalomban lévő „DDR-klasszikusok” többsége is valószínűleg eredeti állapotában van, tehát nem „oldtimer” autóként van nyilvántartva. Hosszú éveken át párszáz euróért cseréltek gazdát a Trabantok. Manapság az interneten 225 és 10 ezer euró között lehet találni hirdetéseket. A legnagyobb ritkaság és ezért a legdrágább is a Trabant nyitott, vászontetős változata. Megalapozatlannak tűnnek azok az aggodalmak, hogy a gyártás befejezése miatt már ne lehetne Trabant vagy Wartburg alkatrészekhez jutni. Sokan halmoztak fel eredeti alkatrészeket, van utángyártás is, és van kifejezetten Trabant alkatrészekre szakosodott internetes áruház. (MTI)
