Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)

2013-07-31 / 176. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 31. Vélemény És háttér 7 A hangoskodó kritizálok országai hamarabb omolhatnak össze, mint a kritizáltak Ide a hanyatló Nyugattal! A Nyugat hanyatlása tény­kérdés. A válságjelenségek többsége azonban sokszor erősebben van jelen a Nyugatot hangosan kriti­záló vezetők országában, s ezért az egész kritika egyre kísértetiesebben emlékez­tet a rothadó kapitalizmus közelgő összeomlását jó­soló szovjet elvtársak el­mélkedéseire. GÁL ZSOLT A Nyugat tényleg hanyatlik, legalábbis relatív értelemben a többi nagy civilizációhoz, fő­ként a gyorsan feltörekvő ázsiai versenytársakhoz képest. A ha­nyatlás számos válságtünete jól érzékelhető, legyenek azok gazdaságiak, társadalmiak, er­kölcsiek, demográfiaiak vagy akár környezetiek. Ezek kom­binációja különböző mértékben van jelen az egyes nyugati or­szágokban. Nincs azzal semmi baj, ha bárki rámutat ezekre a tünetekre. A dolog ott kezd el sántítani, ha a Nyugatot károm­lók nem nevezik meg pontosan és komplexen a válságtüneteket és ezek okait, hogy a reális megoldások kereséséről már ne is beszéljünk. Ellenkezőleg, a magyar közbeszédben is elsza­porodott kritika kellően általá­nos és elég homályos ahhoz, hogy aktuálpolitikai célokra is felhasználható legyen. Hogy csak egy válságtünetet említsünk, tény, hogy a nyugati társadalmak komoly demográ­fiai problémákkal (elöregedő társadalom, csökkenő születés­szám) szembesülnek, amijelen­tősen rontja az állam finanszí­rozhatóságát. Csakhogy a ter­mékenység, vagyis a gyermek- vállalási kedv még mindig ma­gasabb a legtöbb nyugati or­szágban, mint a mi térségünk­ben, az államháztartásba befi­zető eltartók és az abból eltar­tottak közötti arány pedig ked­vezőbb, többnyire jóval kedve­zőbb, mint mondjuk Magyaror­szágon. Ha tehát megpróbálunk pontosan megnevezni egy vál­ságterületet és megismerke­dünk az ottani adatokkal, akkor a reális összehasonlító elemzés nem tud más következtetésre jutni, mint hogy rosszabbul ál­lunk a hanyatló Nyugatnál (vagy annak tekintélyes részénél). Az ilyen „aprópénzre váltott” megközelítés természetesen a gazdaság terén hozza ki a leg­nagyobb különbségeket. Mert A reális összehasonlító elemzés nem tud más kö­vetkeztetésre jutni, mint hogy rosszabbul állunk a hanyatló Nyugatnál. igaz, hogy számos nyugati or­szág közpénzügyei fenntartha- tatlanok és adóssághegyeket görgetnek maguk előtt, de lako­saik életszínvonala jóval maga­sabb a hasonlóan eladósodott magyarokénál. Valóban fennáll a veszélye annak, hogy a nyuga­ti államok egész sora válik fize­tésképtelenné, csak az a gond, hogy egy ilyen csődhullám ese­tén Magyarország az elsők kö­zött dőlne be vagy szorulna mentőövre. A tárgyüagos meg­közelítés azonban zavaró lehet azon politikusok számára, akik sikertelen politikájuk követ­kezményeit próbálják leplezni a bűnbakkereséssel, s az aktuális bűnbaknak a különböző nyugati intézményeket (az uniótól a va­lutaalapig) kiáltották ki. Ráadá­sul így szembemennek azzal az ezeréves hagyománnyal, hogy (szerencsénkre) felelős magyar politikus mindig a Nyugathoz szeretett volna felzárkózni és csatlakozni. Most szerencsét­lenségünkre (nem először) a Nyugatból ellenséget igyekez­nek gyártani. Ehelyett inkább a válság okainak kezelésén tör­hetnék a fejüket, de ez persze sokkal összetettebb feladat az olcsó, populista bűnbakkere­sésnél. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója JEGYZI! ítélet, idő VERES ISTVÁN Ferenc pápa is­mét meglepett minket. Brazíli­ából hazafelé tartva a mele­gekről nyilatko­zott, mondván, ha ezek az emberek Istent ke­resik, és jót akarnak, ki ő, hogy ítélkezzen felettük. Szimpatikus hozzáállás. Fe­renc pápa nyilatkozata bátor, és egyben abszurd, ugyanis hozzátette: ebből meg amab­ból a katekizmusból ez a megállapítás egyébként is egyértelműen levezethető. A kérdés tehát az: miért kellett 2013-ig vámunk, hogy a ka­tekizmusból ezt valaki kiol­vassa. Pláne ha Jézus mülió- szor idézett mondatára gon­dolunk: ne ítéljetek, és nem ítéltettek. 35 Celsius fok felett az ember rádöbben: ha tetszik, ha nem, muszáj visszavenni kicsit a megszokott hétköznapi tem­póból. A szervezet egyszerűen nem búja, kicsit átalakul a tu­datállapot is. Ilyenkor kell megtölteni a poharat egy- harmad rész olaszrizlinggel, a többit pedig felspriccelni szó­dával. A filagória alatt pedig elgondolkodni Jézus fenti mondatán. A nagy igazságok felett ugyanis hajlamosak va­gyunk elsiklani anélkül, hogy valóban felfognánk őket. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Pofonegyszerű feladat, mégis, szinte lehetetlen megcsinálni. Hiszen mindenről van véle­ményünk: nem csak az embe­rekről, akikről hallunk, vagy akikkel élünk, de a tárgyakról, történésekről, a 35 fokos me­legről, és minden másról is. Ezek a vélemények pedig személyiségenként változnak. Ahhoz tehát, hogy ne ítélkez­zünk naponta számtalanszor, el kellene felejtenünk, hogy van személyiségünk. Ez pedig nagyon nehéz. Valamivel könnyebb lenne, ha egyesek példát mutatnának ebben. Például a vallási vezetők. Nem csak a katolikusok, de az összes keresztény, a muszli­mok, hinduk, buddhisták, és az összes létező vallás papjai. De nem is kell, hogy papok le­gyenek, lehetnek egyszerű emberek is, akik példát sze­retnének mutatni. Ilyenekből is sok van. A tévé képernyőjén vagy a folyóiratokban gyakran szerepelnek ilyenek. Érdekes megfigyelni, hányán vannak köztük olyanok, akik anélkül képesek „prédikálni”, hogy el­lenségképekkel tömnék a hallgatóság vagy az olvasók fejét. És érdekes lesz megfi­gyelni Ferenc pápát is a kö­vetkezőkben, mond-e majd valaki felett ítéletet. Mert hogy ő is csak ember. Persze ettől még sikerülhet neki. Drukkoljunk neki. Meg ma­gunknak. KOMMENTAR Kutyakomédia MARIÁN LEŠKO Még mindig nem biztos, hogy szeptember­ben sor kerül arra a rendkívüli parlamenti ülésre, melynek egyetlen programpontja a Martin Glváč védelmi miniszter leváltásáról szóló javaslat lenne. Leváltására pedig van elég ok, és egyre gyarapodnak. A védelmi minisztérium tavaly év végén két teherszállító repülőgépet vásárolt, versenypályázat nélkül. A két gépet egy „modernizációs szerződés” keretében sze­rezte be, két régebbiért, és fizetett hozzá még közel 10 millió eurót. Természetesen a gépeket nem a gyártótól vá­sárolta, hanem egy közvetítő cégtől, melynek hivatalos „székhelye” egy fogászati rendelőben van. Glváč a katonai hírszerzésnél kipattant ingatlanbotrány ügyében úgy járt el, hogy megtartsa pozíciójukban az in­gatlanügyletekkel gyanúsítható vezetőket. Kutyakomédiát csináltak a vizsgálatból, hiszen a bűncselekménnyel gya­núsítható személyek aligha fognak együttműködni a bizo­nyítékok előteremtésében, hogy végül jól lebuktassák ma­gukat. Amellett, hogy Glváč a katonai titkosszolgálatok vezetésébe ismét beemelte a Robert Kaliňákhoz közel álló funkcionáriusokat, „kézbe vette” Kaliňák 2009-es ügyét is. Akkor a belügyminisztérium egy furcsa versenypályázat keretében gázálarcokat vásárolt a rendőrség és a hadsereg számára. Természetese a legdrágább ajánlatot tevő cég nyert - egy gázálarcot 390 euróért szállított le. A másik két jelentkező 156, illetve 207 eurós árajánlatot tett. A hi­vatalos indoklás szerint azért nyert a legdrágább ajánlatot tevő cég, mert egyedül ő teljesítette a megadott technikai paramétereket. Amikor a Sme napilap bevizsgáltatta a prágai kutatóközponttal a gázálarcokat, kiderült, hogy a győztes cég sem tudott megfelelni a megadott feltételek­nek. Ezért a Radičová-kormány miniszterei (Ľubomír Gai­ko és Daniel Lipšic) nem vásároltak a túlárazott gázálar­cokból. A mostani védelmi miniszter viszont a vásárlás mellett döntött. Indokként Glváč azt mondta, „nincs tu­domása arról, hogy a szerződéssel vagy a versenypályá­zattal bármilyen gond lett volna”. 1999-ben a Smer alapító tagjai között ott volt Fedor Flašík és üzlettársa, Martin Glváč. Egyes dokumentumok szerint, mint például a Gorilla-akta, mindketten a párt szponzorai voltak. A rendkívüli parlamenti ülés nemcsak a védelmi miniszter leváltásáról, hanem a Smer egyik szponzorának magas állami funkcióból való távozásáról is szólna. Glváčot biztosan nem buktatja meg a smeres parlamenti többség, de ez nem ok arra, hogy ne tartsák meg a rendkí­vüli ülést. A szerző a Trend című hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ Mit lop a kedves vendég? A magyar nyaralók több­sége a törülközőt cseni el leggyakrabban a szállások­ról, tíz magyar szállásadóból kilencnél fordult már meg olyan vendég, aki nem csak a saját tárgyait csomagolta be - ismertette felmérésének eredményét a Szallas.hu portál. A 482 szállásadó be­vonásával készített felmérés szerint a leggyakrabban a törülközőkből és a konyhai eszközökből hiányzik, de a beépített tűzhelytől a 250 kilós bazalttömbig sok min­dennek lába kélt már a ma­gyar szálláshelyekről. Leg­gyakrabban a törülközők és az ágyneműk tűnnek el, ezt követik a konyhai felszerelé­sek és a ldsebb-nagyobb elektromos eszközök, pél­dául a távirányítók. Volt olyan apartman, amelyből egy vendég az összes beépí­tett háztartási gépet, például a tűzhelyet is kiszerelte, az értékesebb műszaki cikkek közül az LCD-tévéket viszik el leggyakrabban. Egy szál­lásadótól a vendégek kértek egy nagy dobozt, mondván, elromlott a bőröndjük, végül abban vitték el a tévét. Más­hol lepedőkből font kötélen eresztették le az értékeket az emeleti szobából, s előfor­dult, hogy a szállásadó vette észre, hogy a kerti bútorokat pakolják egy minibuszba. A szállásadóktól elvitt legérté­kesebb tárgyak között volt autó, gokart, 500 ezer form­tot érő éremgyűjtemény, 4-5 mázsa tüzelő, festmény, régi könyvek - köztük Kaffka Margit dedikált kötete - több százezer forint értékben. Fa­lusi vendégházak kertjéből többször tűnt el minden termés, de egy 250 kilós, díszként szolgáló bazalt­tömbnek is lába kelt. Na­gyon sok szállásadó mondta, hogy meglepően kicsinyesek tudnak lenni a nyaralók: többen beletuszkolják a bő­röndbe a 10 darabos WC- papír csomagot, más pedig a használt WC-kefét is képes elvinni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents