Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-25 / 171. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 25. Vélemény És háttér 7 Ma Szlovákiában a politikusok mellett egy további büntethetetlen kaszt jött létre Marad a segélyke Egy következmények nélküli ország címmel írt könyvet Magyarországról 2004-ben Fricz Tamás politológus. A jelzős szerkezet azonban - sajnos - csekély változtatásokkal Szlovákiára is alkalmazható. KOCUR LÁSZLÓ A következmények nélküliség pedig össztársadalmi szinten káros. Míg a politika legmagasabb szintjein - lásd Gorillaügy, a katonai titkosszolgálat botránya, Harabin és Baki Sadilo máig meg nem magyarázott telefonbeszélgetése, a Ficóéhoz hasonló hang stb. - ez érvényesül, addig működni fog ennek lefelé ható demoralizáló hatása, s ettől nem lehet elvonatkoztatni. De ezzel együtt is, az embereket sokkal jobban zavarja a következmények nélküliség, és a törvények kikényszeríthető- ségének hiánya, ha az közvetlen környezetükben történik, pláne, ha ennek maguk is szenvedő alanyai. A közélet történéseit uborkaszezon idején is figyelő olvasóink már rájöhettek, az alábbiakban a szabálysértési törvény módosításáról lesz szó, melyet a napokban elgáncsolt a főügyészség. Ľudovít Kaník, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviselője már több ízben megpróbálkozott azzal, hogy a szabálysértésekből fakadó követelések a segélyek terhére is érvényesíthetők legyenek, de a Smer „értelemszerűen” nem az ő javaslatát preferálta, hanem a sajátját, melyet a munkaügyi minisztérium terjesztett tárcaközi egyeztetésre. (Csak halkan jegyezzük meg, furcsa országban élünk, a szabálysértési kompetenciákról a szociális minisztérium készít elő törvényt, míg a komplex szociális- oktatásügyi-egészségügyi stb. problémában fuldokló romaügyi kormánybiztos hivatalát a belügyminisztériumba tagolták be szervezetileg, egyértelműen kriminalizálva a problémát, de ez most nem tárgya jelen írásnak.) A törvény módosítására azért van szükség, mert azok a szociális segélyből élő elkövetők, akik olyan jellegű cselekményt követnek el, amely ugyan társadalmilag zavaró, de annak jellege, vagy az értékhatár miatt a törvény előtt nem bűncselekménynek, hanem csupán szabálysértésnek minősül, megbüntethetetlenek, a szabálysértésért járó bírságot ugyanis nem tudják behajtani rajtuk. Azt pedig már Moldova György is megírta Bűn az élet című, kiváló bűnügyi riportkönyvében, hogy a kis értékű elkövetés a szociálisan egyébként is hátrányos helyzetű rétegeket sokkal rosszabbul érinti. A hatóságok pedig tehetetlenek. A rendőrség felveszi a jegyzőkönyvet, majd, miután megállapítják, hogy „csak” szabály- sértés történt, az ügyet a körzeti hivatalhoz továbbítják, amely aztán ad acta teszi, lévén az elkövető vagyontalan, egyedüli bevétele a segély, amelyet a törvény véd a végrehajtás elől. Ez a gyakorlat ahhoz vezetett, hogy ma Szlovákiában a politikusok mellett további büntethetetlen kaszt jött létre, így a szociális ügyi minisztérium javaslata, állampolgári oldalról nézve csak üdvözölhető lett volna. A főügyészség - új seprő, jól söpör - azonban ezt nem így gondolja, jogilag aggályosnak látva azt, hogy az állam a korábban legitim módon megállapított segély összegét megterhelje a szabálysértési bírsággal, alkotmányellenesnek tartva a tervezetet. A kormány most két dolgot tehet: a főügyészség javaslatát figyelembe véve eláll eredeti tervétől, vagy a főügyészség javaslatát figyelmen kívül hagyva, 83 képviselőjével üzembiztosán szavazza meg az eredeti javaslatot, majd egy végtelen alkotmánybírósági eljárást kockáztat, ahol, ismerve a testület jelenlegi összetételét, vélhetően a Smer igaza érvényesül. Nagy kár, hogy a főügyészség esetében nem érvényesíthető az „aki á-t mond, mondjon bé-t is” népi bölcsessége, mert egyfelől helyeselhető, ha alkotmányos- sági aggályokra hivatkozva emelik fel szavukat, másrészt jó volna, ha valaki megoldást is javasolna erre a kétségkívül létező, egész régiók életét megkeserítő problémára. A Smer legalább megpróbálta. • Megígértem az asszonynak, hogy ebben a hőségben ki se mozdulok a kocsmából... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Hiányzó B-terv MÓZES SZABOLCS Kevesebb iskola lehet a jövőben. Az oktatási tárca szívesen racionalizálná (a kifejezést akár idézőjelbe is tehetnénk) az iskolahálózatot, ami főként a kisebb intézményeket érintené negatívan. A kisiskolák között pedig, mint tud- j uk, felülreprezentáltak a magyar tannyelvű intézmények. Sírjunk, háborogjunk vagy tegyünk valamit? Van B-tervünk? - tehetnénk fel a kérdést a honi magyar politikai és szakmai elitnek. Eddig ugyanis csak azt látni, hogy az A-terv és a jól bej áratott válaszok, pontosabban reflexek működnek. Pedig ideje lenne elgondolkodni a „szép új világ” alternatíváján, a „racionalizált” magyar iskolahálózat realitásán. A leépítéssel kapcsolatos szándékok ugyanis nem újak. A Smer-kormány megalakulása óta gyakorlatilag nem volt olyan hónap, amikor ne hangzott volna el a racionalizálással kapcsolatos ötlet vagy tervezet a tárca háza táján, ezért jobb komolyan venni őket. Már csak azért is, mert az oktatásügy nem számíthat a jelenleginél lényegesen nagyobb költségvetési forrásokra, a pénzügy pedig úgy teremtene alapot a tanárbérek emelésére, hogy a kisebb, tehát drága fenntartású iskolák bezárásába tolná bele Čaplovičékat. Hogyan reagáljon erre a szlovákiai magyarság, ha tudjuk, hogy az intézkedés főként a mi iskoláinkat érintené? Eddig csak tiltakozásra, morgásra, a kisiskola nagyon jó című tétel igazolgatására futotta. Ennél sokkal fontosabb, hogy a politikai és szakmai elitnek legyen B-terve is, vagyis a kényszerű iskolabezárások, összevonások esetén tudjuk, mit kell lépnünk. Ehhez ugyanis az kellene, hogy tudjuk, kisrégiónként melyik iskolában van nagyobb potenciál, hol lehet szinten tartani a tanulók számát, hol jobb, hol gyengébb az oktatás színvonala, az intézmény felszereltsége. Egyszóval: a racionalizáció során mely iskolák fenntartását preferáljuk, hol legyen az összevont magyar iskola, hogyan oldjuk meg a gyerekek beutaztatását, hol tartsuk fenn a fenntarthatatlannak ítélt kisiskolát, akár magyarországi források segítségével is? Egy sor olyan felvetés, amelyre most valószínűleg senkinek sincs válasza. Lesz? Konkrét elképzelések, B-terv híján az fenyeget, hogy az esetleges átállás teljes vesztese a szlovákiai magyar iskolahálózat és oktatásügy lesz, melyben az egyes szereplők - igazgatók, polgármesterek, helyi politikusok - kaotikusán fognak reagálni, a saját kis homokozójukon játszva védeni parciális érdekeiket. Elvileg még nincs késő, holnap még nem fenyegetnek a bezárások, ám jobb felkészülni rá, nehogy ismét miénk legyen a feketeleves. Mert nagyon úgy néz ki, hogy valaki hozzányúl a „nagy iskolaracionalizálási” tervhez. TALLÓZÓ IZRAELI SAJTÓ Izraeli és arab filmkritikusok emészthetetlennek tartják a nyár egyik kasszasikerének számító Z világháború című amerikai filmet, amelyben izraeliek és a palesztinok együtt harcolnak a Földet fenyegető zombik ellen. A cselekmény legvalószerűtlenebb szála az izraeli-palesztin e- gyüttműködés. Az egyik jelenetben az izraeli csapatok palesztin menekülteket helyeznek biztonságba egy betonfal mögött. Itt arabok és zsidók együtt táncolnak. (MTI) A Hamász közleményben gratulált az Európai Unió döntéséhez, s az már igazán óriási szégyen, ha valakit a Hamász dicsér Izraeli-palesztin tárgyalások: gyomorszájon vágott béke MAL1NÁK ISTVÁN Közel-keleti békecsinálóként szeretne bekerülni a történelembe a második megbízatási időszakát töltő Barack Obama, külügyminisztere ezért jár olyan sűrűn a térségben. Obama odahaza még egyetlen, számára kiemelt területen sem ért el áttörést. John Kerry öt hónap alatt hatszor járt a Közel-Keleten, s a múlt hét végén először jelenthette be, hogy sikerült áttörést elérnie: újrakezdődnek az izraeli-palesztin béketárgyalások. De úgy tűnik, a vajúdó hegyek ezúttal is csak egeret szültek. Mert nem a felelős vezetők közötti béketárgyalásokra sikerült Kerrynek rákényszerítenie a feleket, hanem csak arra, hogy szakértői szinten tárgyaljanak a tárgyalásokról, vagyis arról, milyen alapelvek mentén tárgyaljanak majdan a békéről. Ráadásul a palesztinok máris közölték, hogy azért ez sem lesz olyan egyszerű. A közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások 2010-ben szakadtak meg a megszállt Ciszjordá- niában és Kelet-Jeruzsálemben folytatódó izraeli telepépítések miatt, mivel a palesztinok a Gázai övezet mellett itt akarják létrehozni önálló államukat. A szkepticizmust az indokolja, hogy 2010 óta nemhogy javultak volna, inkább tovább romlottak a megbékélés belső és külső feltételei egyaránt. Próbáljuk meg ezeket csupán távirati stílusban pontokba szedni. Tudván, hogy egyszer úgyis tárgyalóasztalhoz kényszerítik, Izrael 2010 óta további lakások ezreit építette fel az 1967-ben megszállt területeken. Amiről korábban nem volt szó: Mah- múd Abbász palesztin ebök is, meg Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő is azt mondta, a majdani békeszerződésről népszavazást kell tartani. Nos, ezzel máris gyomorszájon vágták a békét. Mert egy olyan szerződést, amelyre az évtizedek - minimum 1947- óta agymosott palesztinok igent mondanának, Izrael sosem kötne meg - és ez fordítva is igaz. Az USA és Izrael is csak Abbásszal egyezkedik, viszont Gázát a Hamász uralja, amely továbbra sem hajlandó tárgyalni Izraellel. A külső tényezők közül kettő közvetlenül fenyegeti Izrael létét. Az egyik a szíriai polgárháború, a másik az egyiptomi válság. Pillanatnyüag mindkettő a palesztin tárgyalási pozíciókat erősíti, Iránról már nem is beszélve, amely Szíriában az Asszad-rezsim, továbbá a Hamász és a libanoni síita Hezbollah támogatásával tartja sakkban a zsidó államot. Azt az USA-nak is tudnia kell, hogy amíg Szíriában és Egyiptomban valamely irányba el nem dől a helyzet, addig a palesztinok is, meg Izrael is időhúzó, várakozó álláspontra fog helyezkedni. És itt kavart be az EU, amely a Közel-Keleten úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban. Új irányelveket léptetett életbe az EU-izraeli viszonyban, ami óriási felháborodást keltett a zsidó államban. Lényegében arra akarja kényszeríteni Izraelt, hogy olyan ÉU-s politikát tegyen magáévá, amelyet elfogadhatatlannak tart. Ennek lényege: az Izraellel kötendő összes uniós és tagállami szerződésnek lesz egy záradéka, amely szerint az 1967-ben elfoglalt területek nem jelentik Izrael részét, ezért rájuk nem vonatkozik az adott megállapodás. A politikai érzéketlenség tetőfoka, hogy Brüsszel mindezt akkor jelentette be, amikor Kerry épp közvetített a felek között, alaposan megnövelve a palesztinok önbizalmát. A Hamász rögtön közleményben gratulált az EU döntéséhez, s az már igazán nagy szégyen, ha valakit a Hamász dicsér. Ezért minden demokratikus országban kirúgnák a külügyminisztert. De az EU se nem demokratikus, se nem ország. Mintha ez jogosítaná fel Brüsszelt arra, hogy hülye döntéseket hozzon.
