Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-02 / 152. szám, kedd
110 TEMA FOCITIPP ■ 2013. JULIUS 2. www.ujszo.com Tüntetések, kamerák Ez volt az első olyan komoly fut- balltorna, amely ellen a helyiek tüntettek — ráadásul Brazíliában. A tüntetések kiváltó okáról lásd a múlt heti számunkban megjelent jegyzetet [Mi a fontosabb: a futball- stadion vagy a kórház? - Focitipp, 2013. június 25.), mindenesetre furcsa, hogy Brazíliában több százezren vonultak utcára - szemben a brazil kormánnyal, szemben a brazil futballal, a legnagyobb, sztárokkal. Jellemző a helyzetre, hogy több egykori futballista (köztük Juninho Pernambucano, és Romário) is egyértelműen kiállt a tüntetők mellett, mondván, az országnak nem stadionok kellenek, hanem kórházak és iskolák. Romário, az egykori világbajnok csatár, aki jelenleg szocialista színekben tagja a brazil parlamentnek, még messzebb ment: „Ennek az országnak az igazi elnöke a FIFA” — utalt a nemzetközi futballszervezet túlzott befolyására. A politikai hullámok olyannyira nem csitultak a torna során, hogy az ország elnöke, Dilma Rouseff végül a döntőre sem ment el - miután a megnyitó mérkőzésen a szurkolók kifütyülték. Ezen a világeseményen debütált a FIFA gólkamerarendszere. Ideje volt, mondják sokan: a 2010-es világbajnokságon az angoloktól vettek el egy nyilvánvaló gólt a játékvezetők a Németország elleni nyolcaddöntőben, a tavalyi Euró- pa-bajnokságon pedig egész Ukrajna haragját sikerült kivívnia Kassai Viktornak, miután gólbírója, Vad II. István nem vette észre a házigazdák egyenlítő találatát Anglia ellen. Brazíliában nem nagyon volt mit tesztelni. Csupán egy esetben jött volna jól a számítógépes segítség: az Olaszország-Uruguay Eronzmecs- csen az olaszok első góljánál Astori vágta a kapuba a kapufáról lepattanó labdát. A lassításokból látszott, hogy a gól a védőé, ennek ellenére a közvetítés során sokáig a szabadrúgást elvégző Diamantit tüntették fel az első olasz találat szerzőjeként. Még a technika sem tökéletes. Futottak még A brazil kezdőcsapat a döntőben. Felső sor, balról: Paulinho, David Luiz, Julio Cesar, Fred, Thiago Silva. Alsó sor, balról: Neymar, Dani Alves, Oscar, Marcelo, Hulk, Luiz Gustavo. A spanyol kezdőcsapat a döntőben. Felső sor, balról: Casillas, Ramos, Arbeloa, Busquets, Piqué, Torres. Alsó sor, balról: Pedro, Mata, Iniesta, Xavi, Jordi Álba. Az olasz kezdőcsapat a bronzmeccsen. Felső sor, balról: El Shaarawy, Chiellini, Maggio, Diamanti, Astori, Buffon. Alsó sor, balról: Gilardino, Montolivo, Candreva, De Sciglio, De Rossi. Az uruguayi kezdőcsapat a bronzmeccsen. Felső sor, balról: Forlán, Muslera, Cáceres, Cavani, Lugano, Godin. Alsó sor, balról: Rodriguez, Arévalo Rios, Pereira, Gargano, Suárez. Brazil szamba és spanyol rémálom Rióban Véget ért a Konföderációs Kupa (KK), de a brazil örömünnepbe belerondítottak a tüntetések. Az eddigi legmagasabb színvonalú KK-t láttuk. Négy csapatnak már a csoportkor után búcsút intettünk. Az A csoport utolsó helyét Japán foglalta el: a sors igazságtalanságaként. Az ázsiaiak Brazília ellen gyöngén játszottak (0-3), majd az olaszok ellen talán a japán futballtörténelem legjobb meccsét sikerült bemutatniuk. Honda és Kagawa vezérletével átszaladtak az olaszokon, a védőjátékuk azonban olyan katasztrofális volt, hogy végül 4-3-ra kikaptak (pedig a hajrában három kapufát is szereztek). Aztán kikaptak Mexikótól is - Japán a szimpatikus, látványos, rövidpasszos focit játszó vesztesként marad meg az emlékezetünkben. A japánokból hiányzik a rafinéria, Mexikóból pedig az élet hiányzott. A közép-amerikaiaknak az olaszok ellen momentumuk sem volt, majd Brazília ellen hiába kapták össze magukat, Neymar ellen ez kevés volt, így két meccs után búcsúztak. * A B csoportból nem jutott tovább Nigéria, amely a kulcsmeccsét Uruguay ellen veszítette el 2-1- re. Az afrikaiaktól már az is nagy eredmény volt, hogy egyáltalán eljöttek a tornára. A kupa előtt a válogatott játékosai — az elmaradt prémiumukra hivatkozva - a Konföderációs Kupa bojkottjával fenyegetőztek. Tahititól is csoda volt a részvétel, az óceániai miniállam játékosai egy gólról álmodtak (ez Nigéria ellen meg is született), arra azonban talán ők sem számítottak, hogy három meccsen 24-et kapnak. Uruguay, Olaszország: papírforma Uruguaytól azt kaptuk, amire számítottunk: a 4. helyet. Lugano és Arévalo Rios továbbra is betonkemény, Gargano és Cáceres szeszélyes, Suárez és Cavani pedig veszélyes. Kiderült, hogy Muslera kapus a beadásoknál harmatgyenge: a brazilok az ő hibája után szerezték meg a győztes gólt az elődöntőben, s az uruguayi kapus a bronzmérkőzésen is elnézte Diamanti csavarását (ez után született meg az olaszok vezető gólja). A legnagyobb csalódást mégis Diego Forlán okozta. A 2010-es vébén tündöklő csatár szinte már teher volt a csapat számára. Ezúttal lőtt egy gólt (Nigéria ellen), kihagyott viszont két sorsdöntő büntetőt: az elsőt a Brazília elleni elődöntőben (0-0-nál), a másodikat az Olaszország elleni tizenegyespárbaj során, első lövőként. Az olaszoktól a 3. helyet vártuk, ők azonban sokkal több meglepetést okoztak. Japán ellen kellemeden meglepetést, csak hatalmas mázlival tudtak győzni, s olykor csak a labdát kergették. A csoportmérkőzéseken Olaszország nyolc gólt kapott. Ez negatív rekord, az olaszok védelme egyeden világ- vagy Eu- rópa-bajnokság csoportküzdelmei során sem volt ilyen lyukas. Aztán összekapták magukat, és a Spanyolország elleni elődöntő rendes játékidejében felülmúlták az utóbbi öt év egyeduralkodójának számító spanyol válogatottat. Az olaszok a szó legnemesebb értelmében futballoztak azon a találkozón, a három belső védővel és a parádés szélsőjátékkal sikerült megzavarniuk a vébé- és Eb-címvédőt. De ez is csak a 0-0-hoz volt elég, a tizenegyesekkel pedig nem volt szerencséjük. A bronzmeccsen igen, Buffon Uruguay ellen kivédte Forlán, Cáceres és Gargano büntetőjét is. Prandelli csapata emelt fővel távozhatott a tornáról. Alomdöntő? Bár az elődöntőben egyik csapat sem brillírozott, mégiscsak létrejött az álomfinálé (Brazília- Spanyolország), a kilencven perc után azonban a spanyolok úgy érezhették, rémálomban szerepelnek. Több szakember már a finálé előtt is pedzegette, hogy Brazília egy hajszálnyival esélyesebb. „Itt az ideje véget vetni a spanyolok korszakának” - mondta a találkozót megelőzően Carlos Alberto Parreira, a Selecao technikai igazgatója, az 1994-ben vébégyőztes brazil csapat trénere. Igazuk volt azoknak, akik érezték a spanyolok vesztét. Brazília 3-0-ra nyert, és lefocizta a pályáról ellenfelét. Nem túlzás: a spanyolok ezúttal jól jártak a háromgólos vereséggel. Vége a spanyol hegemóniának? A Bajnokok Ligájában idén a német csapatok arattak, a Konföderációs Kupát pedig Brazília nyerte - vége a spanyol uralomnak a fiit» KONFÖDERÁCIÓS KUPA A csoport Brazília-Japán 3-0 Mexikó-Olaszország 1-2 Brazília-Mexikó 2-0 Olaszország-Japán 4-3 Japán-Mexikó 1-2 Olaszország-Brazília 2-4 1. Brazília 3 3 0 0 9-2 9 2. Olaszország 3 2 0 1 8-8 6 3. Mexikó 3 1 0 2 3-5 3 4.Japán 3 0 0 3 4-9 0 Besöpört Spanyolország-Uruguay 2-1 Tahiti-Nigéria 1-6 Spanyolország-Tahiti 10-0 Nigéria-Uruguay 1-2 Nigéria-Spanyolország 0-3 Uruguay-Tahiti 8-0 1. Spanyolország 3 3 0 0 15-1 9 2. Uruguay 3 2 0 1 11-3 6 3. Nigéria 3 1 0 2 7-6 3 4. Tahiti 3 0 0 3 1-24 0 Elődöntő Brazília-Uruguay 2-1 Spanyolország-Olaszország 0-0 (11-esekkel 7-6) A 3. helyért Uruguay-Olaszország 2-2 (0-1,2-2,2-2, tizenegyesekkel 2-3) Döntő Brazília-Spanyolország 3-0 (2-0) hallban? Talán korai erről beszélni, de az erőviszonyok kiegyenlítődni látszanak. A spanyolok 29 tétmérkőzés után veszítették el a vereden- ségüket Rióban, a tökéletesnek tartott tiki-taka ugyanis messze nem tökéletes. A tökéletes, nagybetűs futballt Európában a német klubcsapatok, a Konföderációs Kupa döntőjében a brazilok mutatták be. A hazaiak szenvedélyes játékát a - kétségtelenül látványos passzolgatás mellett — sokoldalúság jellemezte. Pompás egyéni megoldások, agresszív letámadás, cselek, passzok, kereszdabdák - futballt láttunk a javából. De korai temetni a spanyolokat. Az Uruguay elleni nyitómérkőzésük első félideje egészen szürreális volt - a dél-amerikaiak 45 percig labdához sem értek. A spanyolok egyszerűen csak elfáradtak a szezon végére, kulcsembereik végigfocizták az előző idényt, ráadásul az olaszok elleni thriller után egy meccsel kevesebbet pihenhettek a döntő előtt. (Hogy ez mennyit számít: a tavalyi Eb-döntőben az ugyancsak egy nappal kevesebbet pihenő olaszok vánszorogtak Spanyolország ellen, majd kikaptak 4-0-ra.) Fontos szempont volt ezen a tornán a motiváció, és ezúttal a brazilok voltak a legmotiváltabbak. A döntőben néha úgy tűnt, mintha minden párharcot ők nyernének, folyamatosan doppingolták egymást, hergelték a közönséget. Ne feledjük: Brazília két éve nem játszott tétmérkőzést. Márpedig a focistának ez kell: tét. A tét Ennek a tornának volt tétje, számos kérdést felvetett. S most nemcsak a futballra gondolunk, nemcsak a spanyol korszak végére, az újjászülető brazil válogatottra vagy a stílust váltó olaszokra. Hanem arra, ami a pályán kívül zajlott. Meddig lehet még pumpálni az állami/gáz- és olajvállalkozói pénzeket a futballba következmények nélkül? Mikor jön el az a pont, amikor az embereket már nem lecsendesíteni fogja a futballbiznisz felhajtása, hanem irritálni? Valami azt súgja, megérjük ezt a kort. Kiss Tibor Noé
