Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-24 / 170. szám, szerda
I 6 Vélemény És háttér KOMMENTAR Zeman, az előfutár AAAR1ÁN LEŠKO Noha a szövetségi állam felbomlása óta több mint húsz év telt el, a csehországi és a szlovákiai fejlemények annyira hasonlítanak egymásra, hogy az alapján, mi zajlik az egyik országban, meg lehet jósolni, mi fog történni a másikban. Már az első közvetlen elnökválasztás előtt több politikai elemző azt jósolta, ha Miloš Zeman nyer, megpróbálja megváltoztatni a parlamenti demokráciát valamiféle köztes elnöki rendszerre. Ebben a rendszerben a törvényhozói hatalom közvetlenül az elnök alá tartozik. A választások után a sejtés realitássá vált. Bár az eddigi szlovák köztársasági elnökökről sok minden elmondható, egyik sem csinált olyat, mint Miloš Zeman. Michal Kováč, Rudolf Schuster és Ivan Gašparovič is teljesítették feladatukat, azt a személyt nevezték ki kormányfőnek, akiben megegyeztek a koalíciós pártok, s akinek elegendő képviselője volt a parlamentben a többséghez. Ezt az alkotmányos szokást teljesítette Václav Havel és Václav Klaus is. Az ok egyszerű: a parlamentnek bizalmat kell szavaznia minden kormánynak. A parlament bizalma nélkül illegitim a kormányzás, akkor is, ha az államfő egy következő kormány kinevezéséig bízza meg a kormányzással. Zeman valószínűleg azzal számol, hogy a következő kormány kinevezését hosszú ideig halogathatja. Zeman az első, aki saját kormányfőt és kormányt nevezett ki, miközben a 200 tagú parlamentben 101 képviselő aláírásával demonstrálta, hogy azt szeretné, ha az ODS-es Miroslava Némcová alakítana kormányt. A tényt, hogy Jiirí Rusnok kormánya a parlament akarata nélkül jött létre, s hogy legitimitását csupán Zeman biztosítja, a cseh sajtó találóan ze- manokráciának nevezte. Arra a kérdésre, hogy miért nem tartja be az alkotmányos egyezségeket, Zeman rá jellemző módon válaszolt: „Elsősorban azt mondanám, hogy az alkotmányos egyezség kifejezés teljesen idióta...” Amiből teljesen világos, hogy kívánni folytatja a félig elnöki rendszer kiépítését. A cseh államfő legnagyobb szlovákiai politikai barátja Robert Fico, aki ugyan még nem jelentette be, de minden bizonnyal elindul az államfőválasztáson. Fico rendszeresen látogatta barátját akkor is, amikor Zeman nyugdíjasként a fákat ölelgette. Egyelőre még csak sejteni lehet, hogy elnöksége idején Fico is a cseh útra lépne. De néhány sejtésnek megvan az a tulajdonsága, hogy beteljesedhet. A szerző a Trend politikai kommentátora FIGYELŐ Nácivadász plakátkampány Köztéri hirdetésekkel szólít fel Németországban a még élő náci háborús bűnösök felkutatására a Simon Wiesenthal Központ. A plakátkampány tegnap kezdődött. Berlinben, Hamburgban és Kölnben összesen kétezer plakát hirdeti az Utolsó esély 2 elnevezésű akciót. A plakáton az auschwitzi haláltábor bejárata látható egy feketefehér felvételen, valamint egy szöveg, amely szerint „késő, de nem túl késő” felelősségre vonni a náci háborús bűnösöket. A nyomravezetők 25 ezer euró jutalmat kapnak - olvasható a hirdetéseken, amelyek két hétig lesznek az utcákon. Németországban 60-120 náci háborús bűnös élhet még a Simon Wiesenthal Központ szerint. Efraim Zuroff, az intézmény igazgatója azt mondta, több mint nyolcvan német vállalathoz fordultak segítségért, de csak hárman támogatják a programot - a Stem magazin, a Bosch AG és a plakátokhoz a hirdetési felületet biztosító Wall AG -, a Daimler AG-vel még tárgyalnak. Az első Utolsó esély program 2002-ben kezdődött Kelet-Európábán, 2003-ban Ausztriában és 2005-ben Németországban. Az akciók során ötezren fordultak a központhoz. A tőlük származó információk alapján 655 személlyel kapcsolatban kezdtek adatgyűjtést, és végül 103 ügyet átadtak az illetékes nyomozóhatóságoknak. 8 esetben büntetőjogi eljárás indult. Az újabb próbálkozást az úgynevezett Demjanjuk-ügyben hozott ítélet motiválta, amely alapjaiban változtatta meg a jogi helyzetet. Korábban a tettesek felelősségre vonásához bizonyítani kellett a részvételt legalább egy gyilkosságban, John Demjanjuk, a sobi- bóri haláltábor őre ellen viszont úgy emeltek vádat, hogy egyetlen gyilkosságot sem lehetett rábizonyítani. A müncheni tartományi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez nem is szükséges, hiszen éppen a lágereket őrző személyzet munkája tette lehetővé a náci haláltáborokban elkövetett tömeggyilkosságokat. (MTI) ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 24. www.ujszo.com Az államadósság növekedése megállítható, de ahhoz igazi szent tehenekre kellene kezet emelni Ezért adósodunk el Az állam adóssága mind- annyiunk adóssága. Ez nem csak azért van így, mert mindenképpen mi fogjuk megszívni (akkor is, ha visszafizetjük, meg akkor is, ha nem tudjuk visszafizetni), hanem azért is, mert a döntés- helyzetben lévő politikusok gyakran tőlünk tartva (népszerűségüket féltve) nem merik meghozni az eladósodást megállító lépéseket. GÁLZSOLT Szlovákia történelmi csúcsokat döntöget az államadósság tekintetében, és az unión belül a leggyorsabban eladósodók közé tartozik. Ezért talán nem árt egy pillantást vetni a fő okokra. Az első helyen a társadalom elöregedéséhez kapcsolódó, növekvő közkiadásokat találjuk, nemcsak a nyugdíjrendszerben, hanem az egészségügyben is. Már jelenleg is kevesebb mint két járulékfizető jut egy nyugdíjasra, ez az arány folyamatosan romlik, a nyugdíjakra a befizetett járulékokból már most sincs fedezet. Mit tesz ezen a területen a kormány? Rettegve halasztgatja a szükséges intézkedéseket (nyugdíjemelések mérséklése, korhatáremelés), szétveri a hosszú távon a fenntarthatóságot segítő második nyugdíjpillért, és féltve őrzi az általa bevezetett és mindvégig hitelből finanszírozott karácsonyi 13-ik juttatást (amit a jobboldali kormány sem mert megszüntetni). Hasonlóan fenntarthatatlan alrendszer az állami szociális segélyezésé, de itt se nagyon látni komoly elszántságot a segélyek jelentős megnyirbálására. Ez idáig csak a szavak szintjén sikerült, bár már ez is több, mint a nyugdíjrendszert övező hallgatás. Mindkét terület közösjellemzője, hogy túl sok potenciális választót (együtt három milliónál is többet) érint közvetlenül, ezért a politikusok általában, a Fico-féle populisták meg különösen rettegnek tőle, mint ördög a szentelt víztől. Inkább győz az „eddig is működgetett valahogy, a legközelebbi választásokig még talán nem omlik össze” logika. Aztán itt van a szponzorok esete, akik piócaként tapadnak a közbeszerzésekre, fejős tehénnek tekintve a közszférát, de valahogy vissza kell fizetni a Szlovákiában történelmi csúcsokat döntöget az államadósság, az unión belül is az éllovasok közé tartozik. fekete kampánypénzeket, meg helyzetbe kell hozni a haverokat. Itt nem a társadalmi ellenálláson bukik a dolog, még sincs jele a változásnak. Az idáig egyedül hatékony eszközöket (privatizáció, transzparen- cia) a Smer nem alkalmazza, sőt újra egyre több a manipuláltnak tűnő pályázat, miközben a kirobbant botrányok (a Gorillától a katonai titkosszolgálatokig) eltusolásáért mindent megtesznek. Végül az eurózóna mentőcsomagjaiba pumpált százmü- liók (alaptőke, garanciák) miatt sincs ellenkezés, a nagyszájú Fico uniós ügyekben kezes bárányként viselkedik. A második Fico-kormány halasztgatja a 2014-es költségvetés benyújtását és főleg titkolja, mivel tömi be a büdzsén tátongó milliárdos lyukat. De közeleg az igazság órája, és nyilvánvaló, hogy Ficónak, mint kormányfőnek két lehetősége maradt: valamelyik sérthetetlen szent tehénre kezet kell emelni, vagy le kell mondani a konszolidációról. De Ficónak, mint politikusnak van egy harmadik opciója is: csak nem omlik össze az egész a 2014-es elnökválasztásig... A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjé- nekgazdasági tanácsadója Noha a belső határok eltűnéséről beszélünk, a roamingdíjak mégis a határok meglétére utalnak A távbeszélés szabadságáról HORBULÁK ZSOLT Olyan idők járnak, amikor egy brüsszeli intézkedést már mind a szakértők, mind a nyilvánosság kétkedve fogad. Pon-' tosan ez mondható el a roamingdíjak eltörlésének tervéről, vagyis arról, hogy a külföldre való telefonálás esetén a szolgáltatóknak kötelezően belföldi díjszabást kellene alkalmazniuk. A telefontársaságok fő érve az, hogy a kötelezően alacsonyan tartott árak miatt a szektor kisebb bevételhez jut, ami miatt visszaesnek a fejlesztések, esetleg máshol kell behajtani az elmaradt bevételeket. Való igaz, a szabályozás általában torzítja a piacot, de a telekommunikáció esetében talán nem kell ezzel a forgatókönyvvel számolni. Az Európai Unió három alapelve, a tőke, a munkaerő és az áruk szabad áramlása mellé nyugodtan hozzá lehetne tenni negyedikként az információét is. Noha a belső határellenőrzések teljes felszámolásáról beszélünk, a roamingdíjak megléte mégis a határok kőkemény jelenlétére utalnak. Kötve hiszem, hogy a kapcsolási illeték eltörlése komoly bevételkiesést hozna az ágazatnak. Éppen fordítva, a hálózaton belüli egységes tarifa több telefonálásra ösztökélné az ügyfeleket, ugyanis most még sokan megrettenek, ha külföldre kell hívniuk. Az egyentarifa a piacot is sokkal átláthatóbbá tenné, az ügyfelek könnyebben össze tudnák vetni az árakat. Igen, a nagyobb verseny valóban nehezítené a távközlési cégek dolgát. De a jajveszékelés részükről már csak azért sem ildomos, mivel az IT-szektor a leggyorsabban növekvő ágazat. A mobilozás alig húsz éve létező kapcsolattartási mód, amely évről évre rendkívüli újdonságokkal lepi meg a fogyasztókat, miközben folyamatos áreséseknek lehettünk tanúi, de a cégek is folyamatosan nyereségesek. Semmi ok sincs arra, hogy bármiféle visszaesést prognosztizáljunk. Ne feledjük, Brüsszel nem egységes uniós, csupán kapcsolási díj nélküli tarifát vezetne be! Végül pedig, aki az ágazat tőkeerejében kételkedik, vessen egy pillantás a fizetésekre: a legjobban fizető állásokat évek óta a távközlési cégek kínálják. A megtépázott unióban egy valami azért továbbra is jó, fontos és egyben tovább fejlesztendő, mégpedig a szabadság. Ma, amikor tízmilliók dolgoznak más országban, akár csupán néhány kilométerrel a lakhelyüktől, ez a szabályzás nagyon megkönnyítené az életüket.- Rajtunk már csak a drága miniszterelnök segíthet...
