Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-18 / 165. szám, csütörtök
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 18. Jancsinak nem kell félnie attól, hogy a Fehér Házban megtudják, mit szokott csinálni Juliskával Mari néni kulcslyuka Minden falunak megvan a maga Mari nénije, aki mindenkiről tud mindent, mindenki után leselkedik, mindenkit kibeszél, ha teheti, még a kulcslyukon át is leske- lődik. De nem verjük el rajta nagyon a port, mert, tegyük szívünkre a kezünket, mindannyian kíváncsiskodunk: ugyan hová megy a szomszéd, mit vásárolt, kijött hozzá látogatóba. MAL1NÁK ISTVÁN Az államok pont így viselkednek, még a jó szomszédok is, amióta világ a világ, de ezt már kémkedésnek hívják. Minden ország kémkedik, a szolgálatoknál mindenütt megkülönböztetik a külső hírszerzést és a belső elhárítást. Az amerikai titkos adatgyűjtést leleplező Edward Snowden körüli médiacirkusz nem a lényegről szól. Álszent az amerikai sajtó is, az európai is - a kormányok álláspontját szajkózzák. Az USA-ban 9/11 óta a nemzet- biztonság amolyan szent tehén. A más ügyekben oly demokratikus amerikai média ahelyett, hogy a nemzetbiztonság és a megfigyelések közötti egyensúlyt keresné, Snowden lejáratásával foglalkozik, hazaárulónak kiáltva ki az informatikust. A leleplező személyére összpontosít, nem arra, hogy mit leplezett le. Álszent az európai sajtó, amikor az amerikai titkosszolgálatokat a magánszféra, az emberi jogok megsértésével vádolja. Ezt csak a kormányok mondják. Elektronikus adatgyűjtésről van szó, naponta sok-sok millió - évente milliárd - írott vagy hangüzenetről. Ennyit lehallgatni vagy elolvasni egyeden titkosszolgálat sem tud, a terrorelhárítás a számára fontos üzeneteket bizonyos kulcsszavak alapján - pl. bomba, dzsihád stb. - próbálja kiszűrni. Ezért nem tartok attól, hogy az NSA megsértette emberi jogaimat és tudja, hányas cipőt hordok, és Jancsinak sem kell félnie attól, hogy a Fehér Házban megtudják, mit szokott csinálni Juliskával, aki azt nagyon szereti. Ha valaki azt hiszi, hogy a németek vagy a franciák nem kémkednek Amerikában, nagyon téved. Ezért nevetséges, amikor Párizs, Berlin vagy Brüsszel az európaiak emberi jogainak megsértéséről beszél. A német szolgálat, a BND, tud va az NSA programjáról, az amerikaiaktól kért tájékoztatást pl. arról, hogy elrabolt állampolgáraik hol lehetnek, kivel érintkeztek telefonon stb. Amár-már hisztérikus reagálásoknak nem erkölcsi, kizárólag politikai okai voltak-vannak. Az EU nemrég szabadkereskedelmi tárgyalásokat kezdett az USA-val, s az ügy kapóra jött, hogyjobb pozíciókat szerezzen Washingtonnal szemben. Az európai cégek sérelmezik, hogy az USA-ban szövetségi és helyi szinten egyaránt a helyi vállalkozókat részesítik előnyben a pályázatok elbírálásakor. A hagyományosan USA-ellenes retorikát folytató franciák a televíziós és filmiparukat féltik, ezért kiharcolták, hogy a szabadkereskedelmi tárgyalások egyelőre ne terjedjenek ki az audiovizuális jogokra. Nem mellesleg: Hollandé elnök népszerűsége egy év alatt a béka feneke alá csúszott. Az ellenzéki szociáldemokraták piszkálódása miatt Merkelnek is kemény nyilatkozatokat kellett tennie Washington címére, hiszen két hónap múlva parlamenti választások lesznek Németországban, s az SPD azzal kampányol, hogy a kancellár asszony nem állt ki határozottan a német polgárok jogainak védelmében. Az egész Snowden-ügy annyira hiteles, mint a tévében egy latin-amerikai vagy török filmsorozat, a lapoknak csak arra jó, hogy legyen miről írni a nyári uborkaszezonban, a kormányoknak pedig arra, hogy eltereljék a fontosabb dolgokról a figyelmet. Az emberi jogaimat pedig nem az NSA vagy a CIA sérti meg, hanem az, ha nem tömik be időben a kátyúkat, és Brüsszelben az ötvenezres uniós vízfej továbbra is szemérmetlenül magas pénzeket fog rabolni fizetés címén, szinte a semmiért. Ez persze olcsó, demagóg populizmus. Miért ne. Csak a kormányoknak szabad? Kolléga úr, nem az a baj magával, hogy van véleménye, hanem az, hogy megmondja. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Kineveztetett KOCUR LÁSZLÓ Ivan Gašparovič államfő tegnap nagyon nem, de valamennyire talán meglepő módon Jozef Čentéš ügyéhez képest rakétasebességgel főügyésszé nevezte ki a Smer által éppen ma egy hónapja A MEGJELENÉS NAPJÁN egyedül megválasztott Jaromír Čižnárt. Az előző kormánypártok által megválasztott Jozef Centéšnek két évig tartó várakoztatása során még az elnök közelébe sem sikerült jutnia, hogy tárgyaljon a kinevezéséről. Ehhez képest Čižnár, aki valószínűleg megsértette az államfői egót, amikor, emberileg azért érthető módon, a horgászatot választotta az elnökkel való találkozás helyett, szinte sóhajtásnyi idő alatt, három héten belül, múlt szerdán bejutott Gašparovičhoz, igaz, a kinevezése továbbra sem tema- tizálódott. Ha nem lett volna uborkaszezon, valószínűleg a čentéši léptékhez szoktatott újságírók sem kérdezték volna olyan sűrűn, hogy mikor méltóztatik kinevezni. A Smer-közeli államfő valószínűleg már megválasztása másnapján szívesen kinevezte volna Čižnárt, de azért, a látszatra adva, őt is előszobáztatta kicsit. Pedig Robert Fico kormányfő hisztérikus hangulatú sajtótájékoztatón is figyelmeztetett, a főügyész hosszú hiánya egyenesen az ország biztonságát veszélyezteti. Aztán jelöltje megválasztása óta már valahogy nem annyira izgága, egy csapásra megszűntek tán a súlyos ügyek? Holott nem Čentéš, hanem éppen az új jelölt várakoztatása lett volna indokolt, az előd ügye ugyanis függőben van az Alkotmánybíróságon, s - már korábban leírtuk ezeken a hasábokon -, jogilag legalábbis nehezen értelmezhető helyzetet teremtene, ha a taláros testület Čentéšnek adna igazat. Mindazok, akik korábban Čentéš legitimitását azzal vonták kétségbe, hogy részt vett egy politikailag motivált játszmában, most ugyanezt Čižnáréval is megtehetik. Az államfő, bár próbált önállónak látszani, nyakig merült a... politikaijátsz- mába. Igaz, tőle már nem nagyon vártunk mást. Čižnárnak ebben a helyzetben csupán egyetlen lehetősége maradt: munkájával bizonyítani, hogy ő bizony nem a Smer főügyésze. FIGYELŐ Moldova jövője az EU-ban van A Moldovai Köztársaság jövője az EU-ban van, nem egy eurázsiai szövetségben, de nem csatlakozhat az EU- hoz, amíg területén - a nemzetközileg el nem ismert Dnyeszter-melléki Köztársaságban - orosz csapatok állomásoznak - mutatott rá Trai- an Basescu román államfő a jobboldali Romania Libera bukaresti mértékadó lapban közölt interjúban. Basescu szerdán hivatalos látogatásra a Moldovai Köztársaságba utazott, előtte a Szabad Európa Rádiónak és a Romania Liberónak adott interjújában kifejtette: hivatalosan Moszkva sem kérdőjelezi meg a Moldovai Köztársaság területi épségét, de „a szavak és tettek között ellentmondás van”. Szerinte senki sem akarja kényszeríteni Moldovát, hogy Kelet vagy Nyugat felé forduljon. „Úgy vélem, a Moldovai Köz- társaságjövője az EU-ban van. A Moldovai Köztársaság népe része a román népnek: kultúrája, történelme, minden érv az uniós integráció mellett szól” - jelentette ki a román államfő. Arra a kérdésre, visszatérhet-e a Moldovai Köztársaság Románia határai közé, Basescu azt mondta, Románia prioritása az, hogy a Moldovai Köztársaság az EU tagállama legyen. (MTI) JEGYZET Rekviem a lunaparkért JUHÁSZ KATALIN Gyermekkoromban elég hosszú ideig körhintás akartam lenni. Konkrétan az az ember, aki a vezérlőbódéban a gombokat nyomogatja, egy mozdulattal indítja be a csodálatos gépezeteket és válogatja a mókához a jobbnál jobb zenéket. A repülő kacsák akkor szállnak fel, amikor ő akarja, a ringlispíl forogni kezd, az ütközős autók elindulnak, és mindez addig tart, amíg az illető meg nem nyomja a piros gombot. A kisvárosban, ahol felcseperedtem, már maga az építkezés is látványosság volt évente kétszer-három- szor. Majdani kis kuncsaftok egész hada bámulta, ahogy összeszerelik a monstrumokat. Délutánonként egy nagyobb összeggel, mondjuk tizenöt koronával a zsebemben gondosan kiszámoltam, mire hányszor tudok felülni aznap. Sőt a tízóraipénzből is hajlandó voltam megspórolni pár koronát egy kis pörgés, forgás, autózás kedvéért. A céllövöldében jó sok szivacslabdát eldobáltam egy külföldi rágóért, papírvirágért, pattanós kislab- dáért, és a vattacukorárusnak sem lehetett panasza a fogyasztásomra. Akörhintákra rendszerint sorba kellett állni, az ütközös autókért pedig szabályos közelharc folyt. Mindez többször eszembe jutott az elmúlt napokban. A legnagyobb pozsonyi lakótelepen ugyanis ringlispíl üzemelt, anélkül, hogy a gyerekekés kiskamaszok tudomást vettek volna róla. Pedig remek helyre, egy forgalmas bevásárlóközpont tőszomszédságába költözött a „szórakoztató komplexum”, amely egyébként igazi időutazásnak tűnt. Mintha a nyolcvanas évekből pottyant volna ide. Még a hangszórókból is valami Modem Talking- szerű zene bömbölt, szinte vártam, mikor szólal meg a Boney M-től a Daddy Cool. Hatféle csodagépet számoltam össze, ám akárhányszorjártam arra, mindig üresen árválkodtak. Úgy tűnik, korunk kiskamaszait ilyesmikkel már nem lehet sem elámítani, sem elringatni. Sokkal komolyabb kalandokat élnek ők át nap mint nap a számítógép előtt, ahol egyik percben dzsungelharcosok, a másikban katonai pilóták, Forma-l-es versengők vagy síbajnokok. Ők már nem tolongnak egy kis hinta-palintáért, és a Google Earth után az óriáskerékből kínálkozó látvány sem hozza lázba őket. Egy hétig táboroztak a körhintások a paneldzsungel közepén. Nem tudom, mennyit kereshettek, gyanítom, igen keveset. Én - már csak éveim és kilóim száma miatt is - nehezen tudtam volna fellendíteni az üzletet, akármennyire szimpatizálok is velük és szurkolok nekik. Szóval meg kellett állapítanom, hogy a lunaparkok- nak befellegzett. És nyilván olyan kiskamaszok sincsenek már sokan, akik a világ legizgalmasabb szakmájának a körhintásokét tekintik, és bá- mész irigységgel figyelik minden mozdulatukat...
