Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-13 / 161. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 13. Szalon 21 Se a Jobbik, se a Roma Önkormányzat Még az egyik budapesti Jobbik-szervezet is meghívta. Elvállalta. „Minden vágyam, hogy leüljek, és beszéljek velük erről a kérdésről. Tetszik, nem tetszik, a sok ütközés mellett van ebben a karambolban egy szikra, ami azonos. El kell fogadnom, hogy szeretik a hazájukat. De azt nem tudom elfogadni, hogy engem nem tisztelnek mint embert.” Az önostorozó, a cigányok felelősségét rendre hangsúlyozó Bogdán akár még jól is jöhet a jobbiko- soknak - lám, egy cigány, aki hasonló dolgokat mond, mint mi, akiket folyton rasszistának bélyegeznek. Hogy ily módon lehet-e belőle díszcigány, arról Bogdánnak is van véleménye: „Nem lehet párhuzamot találni köztem és a Jobbik politikája között. Bennük zsigeri cigánygyűlölet munkál.” Nem mintha a cigány szervezetekről jobb véleménye volna, az Országos Roma Ön- kormányzatot legszívesebben megszüntetné. De mindenképpen átalakítaná. A roma szervezetek családi alapon működnek, a roma vezetők pedig évtizedek óta nem jártak cigánytelepeken, fogalmuk sincs, mi zajlik a cigányság között. Az áttörést nem is a cigány vezetőktől várja. Bogdán László szerint a többségi társadalomnak is lenne feladata cigányügyben. Érdekeltté kellene tenni a magyar vállalkozói kört, hogy cigányokat foglalkoztasson. Mindenütt teret kellene adni a cigányságnak. Változtatni kellene a jelenlegi mentalitáson: a kistelepülések vezetői azon törik a fejüket, hogyan szabaduljanak meg a cigányoktól - ahelyett, hogy megpróbálnák bevonni őket a helyi folyamatokba. „Hiába álmodoztok. Azt hiszitek, hogy Magyarországról egyik napról a másikra eltűnik másfél millió cigány? Ez hiú remény. Számolni kell a cigánysággal” - fogalmaz a cserdi polgármester. Egyelőre Orbán Viktorral sem tud egyetérteni. A cigányság nem „rejtett tudás és tartalék”, hanem a bogdáni szimbolika szerint plutóniumbomba. Cserdiben legalább megpróbálják kihozni a lehetőségeket a cigányságból. Az önkormányzati eredmények impozánsak. Létesült két bolt, egy mentálhigiéniai központ, felújították az önkormányzat épületét, 15 lakóház homlokzatát, megépült húsz fürdőszoba is, valamint egy 160 négyzetméteres rendezvény- terem. A mezőgazdasági és számítástechnikai géppark 100 millió forinttal gyarapodott. Átadtak egy játszóteret és egy fitnesztermet, Székelyföldről harangláb került a falu központjába, megújult a templom és a temető kerítése. Betörések nincsenek, testi sértések sem. Kocsma sincs. A környékről rengetegen keresik a polgármestert - Cserdire akarnak költözni. Ti és mi Minderről Bogdán László már a falu holokauszt-emlék- műve előtt beszél. Figyelemre méltó alkotás, egy sínpárral, vasból, betonból. Maga tervezte és építette, passzol a tetoválásához, a koncentrációs táborokban a cigányok megkülönböztetésére szolgáló jelhez. A földekről éppen visszaérkeznek a dolgozók, megtartják a rövid záró értekezletet. „Nézd meg őket, hát vadak ezek?” - kérdezi a polgármester, szerencsére elég halkan, így nem kell ötven ember előtt magyarázkodnom. De legalább rögtön megértem, miért büszkélkedett fél órával korábban a rendezvényteremben, ahol a pingpongasztalt és a csocsót nézegettem. „Gondolnád, hogy már hat éve itt vannak? Nincs semmi bajuk” - mondta, miközben megpörgettem a csatársort a csocsóasztalon. Mintha csodálkoznék azon, hogy rend van, a használati tárgyak tiszták, épek. Minden apró mozdulat jelzésértékű, a vélt előítéletek egyik pillanatról a másikra megdőlhetnek és igazolódhatnak. Cigányok és magyarok, mi és ti - a polgár- mester által mindvégig használt nyelv ebből a társadalmi tapasztalatból indul ki, miközben egy cigány ezt mégsem tudja kettéválasztani önmagában: „Egy veréb vagyok, magyar vagyok, cigány vagyok. Ha levágják az egyik szárnyamat, akkor nem tudok repülni. Szeretem a hazámat, úgy, ahogy van.” Közben egy Ladából dudálnak, integetnek. Snitt. A megbeszélésnek vége, az emberek szétszélednek, jön- nek-mennek. Bogdán Gyula mellé sodródom (Bogdán-ro- kon), aki elmeséli, hogy sokan napszámba is Járnak dolgozni egy környékbeli vállalkozóhoz, jól fizet. „Az ötéves tervemben ott szerepel Ibiza” - viccelődik az ásóra támaszkodó férfi. Aztán az állattartásról is szó esik, ez most nem megy. Neki is volt öt gyöngytyúkja, de nem javította ki időben a kerítést, másnapra az összesei elvitte a róka. Egy idősebb asszony a felújított művelődési házat dicséri („ilyen még Orbánnak sincs”, lelkendezik). Azt is megtudom, hogy a polgármester és csapata miért járt néhány hete a vásárban. Összegyűjtötték az eldobált műanyag palackokat. Egy tűvel kilyukasztva ez a legjobb vízadagoló a paprikának, bár ez talán nem cserdi szabadalom. Az önkormányzati alkalmazottak még mindig cigánylecsóval kínálnak, hamar elkészül, várjam csak meg, mondják. Majd visszajövök, máskor. Ebben maradunk. Színész-, táncos-, író-, zenész- és egyéb művésznövendékek fejlesztették képességeiket a Minorma zsámbéki táborában Középiskolás tehetségek a rakétabázison 1VAN1CS JÚLIA Minden belefér- szól az írónövendékek által szerkesztett és kiadott tábori lap, a Zsa.Ku. jelszava. Ugyanezzel a mondattal jellemezhetnénk a Forma Mentorprogram tehetséggondozó táborának három napját is, amely július 1-5. között zajlott a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázison. A Minorma - Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kulturális Intézete idén kezdte tehetséges szlovákiai magyar középiskolás diákok felkarolását, támogatását. A diákok pályáztak, aMinormapedigmen- torokat rendelt melléjük az egyes művészeti ágakból. A 35 diák zsámbéki alkotómunkájához a helyszínt egy valamikori katonai bázis rendkívül inspiráló környezete szolgáltatta, mely mára alternatív színházzá, kulturális központtáfejlődött. A tehetséges fiatalokat nyolc csoportba osztották. A színházi csoporttal Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója, a táncosokkal Kántor Kata táncos, koreográfus, a zenészekkel Lakatos Róbert brácsaművész, Zsapka Attila zenész, énekes, a képzőművészekkel Mayer Éva képzőművész, a fotósokkal Balogh Zoltán fotós, az újságírókkal Bőd Ti- tanüla, az Új Szó sportrovatának vezetője, aszépírókkalpedig Sza- lay Zoltán, az Irodalmi Szemle fő- szerkesztője foglalkozott. A tábor vendége volt a két oxitán zenész, Miqueu és Baltazar Montanaro, Táncórák haladóknak (Balogh Zoltán felvétele) A Légvédelmi Múzeumban (Néma Edina felvétele akik az első nap koncertet adtak a diákoknak, s két napig foglalkoztak a zenészekkel, workshopot tartottak és egy francia zeneszámot tanítottak meg a zenészek és énekesek csoportjának. A tematikailag egymáshoz közel álló csoportok gyakran együtt dolgoztak, tágítva látókörüket, fejlesztve művészi képességeiket. A néhány együtt töltött nap során összművészeti együttműködéssel is megpróbálkozhattak a résztvevők: az egyik diák versét megzenésítette a zenészek csoportja, illetve ugyanez a költemény inspirálta a képzőművészeket egy műalkotás létrehozására. A táborban a fiatalok zeneszerzéssel, alliterációs játékokkal, cianotípiás fényképelő- hívő technikával, interjúkészítéssel, a színházi próba menetével, a koreográfia készítésével ismerkedtek. A zárónapon az egyes csoportok egy hat rekeszből álló hangárban bemutatták munkájuk eredményét. A teret maguk rendezték be. A táncosok egy etűdöt adtak elő, a képzőművészek és a fotósok egy kiállítást raktak össze, a színészek felolvasó színházi előadást mutattak be a darabjukból, a zenészek és az énekesek négy dallal készültek, a kreatív írás csoport kiadta a Zsa.Ku. tábori lapot, a csapat tagjai felolvasták műveiket. Néhány diák a Minorma decemberi jótékonysági koncertjén is bemutatkozik. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Raport a támaszpontot .............:........................ (N éma Edina felvétele) „Egy veréb vagyok, magyar vagyok, cigány vagyok. Ha levágják az egyik szárnyamat, akkor nem tudok repülni."
