Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)

2013-07-11 / 159. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 11. Vélemény És háttér 7 A mélyszegénységben élő egyiptomiaknak a papjaik mondták meg, hogy kire szavazzanak Az iszlamizmus politikai kudarca Senki sem tudja megmon­dani, mi lesz a jövő héten vagy két hónap múlva Egyiptomban. A társada­lom nyilvánvalóan ketté­szakadt. A kulcsszereplő a hadsereg. Sikerül-e meg­fékeznie az erőszakot, vagy a polgárháború felé sodródik a legnépesebb arab ország? MAL1NÁK ISTVÁN Sem az EU, sem az USA nem mondja ki, hogy katonai puccs történt. A Nyugat inkább arra hivatkozik, hogy az események­nek Egyiptomban is két értelme­zése van. Az egyik szerint a had­sereg államcsínyt hajtott végre, és megfosztotta a hatalomtól a legitim, demokratikusan meg­választott államfőt. A másik sze­rint Mohamed Murszi időköz­ben elvesztette legitimitását, a hadsereg pedig a nép akaratát hajtotta végre az elnök megbuk­tatásával. De a Muzulmán Test­vériség híveinek sokmilliós tá­bora is „a nép”. A hazai és a nemzetközi koc­kázat is óriási, hiszen Egyiptom - még mindig - az arab világ ve­zető hatalma. Murszi baklövé­sek sorozatát követte el, amikor elnöki rendeletéivel a saját ha­talmát növelte. A környező arab országokban - Szíriától Líbián át Tunéziáig - a Muzulmán Testvériség számára Egyiptom volt az etalon, mondván, az isz- lamisták képesek hatékonyan kormányozni a politikai iszlám segítségével, egyúttal betartani a demokrácia játékszabályait is. Ez az elképzelés vallott most kudarcot, ami Egyiptomban és másutt is azt az eszmét erősít­heti a Testvériségben, hogy ál­mukat, az iszlám államot csak erőszakkal tudják megvalósíta­ni. Az egyiptomi világi erőknek azt az érvelését, hogy a Testvéri­ség nem érti a demokrácia lé­nyegét, nem fogadják el. Murszi katasztrofális teljesítménye ezért nemzetközi csődnek szá­mít. Egyiptomban a Testvériség - vezetőinek letartóztatása után - attól tart, hogy ismét illegalitás­ba kényszerítik, mint 1954-ben, amikor Nasszer betiltotta és haj- tóvadászatot hirdetett ellene. Ez is, meg az egyre sűrűbben emle­getett algériai párhuzam az erő­szakos ellenállásra ösztönözheti Murszi híveit. Itt kell megje­gyezni: az elemzők többsége egyetért abban, hogy az elkö­vetkező napokban folytatódhat- fokozódhat az erőszak, de pol­gárháború nem lesz, mert a had­sereg - amely pillanatnyilag szo­rosabb kontaktusban van pl. az USA-val, mintapolitikai elit-el­lenőrzés alatt tudja tartani a helyzetet. Az Egyiptomban történ­tek azt az eszmét erősít­hetik, hogy az iszlám ál­lamot csak erőszakkal lehet megvalósítani. Az algériai polgárháborúban 150 ezren vesztették életüket a kilencvenes években. A történe­lem egyik legvéresebb polgár- háborúja is katonai puccsal kez­dődött: az 1991-es parlamenti választások első fordulóját az Iszlám Üdvfront (FIS) elsöprő fölénnyel nyerte meg. A máso­dik fordulóra már nem került sor, a katonai puccs után az új rezsim lemondta, rendkívüli ál­lapotot hirdetett, és betiltotta a FIS-t. Az 1992-ben kezdődött polgárháború 1999-ben ért vé­get, amikor a hadsereg támoga­tásával megválasztott Abdel-Az­iz Buteflika meghirdette meg­békélési politikáját. De időről időre máig terrortámadások fázzák meg az országot, Algéri­ából származik az Iszlám Mag- reb al-Kaidája nevű terrorszer- vezetis. Egyiptom ideiglenes államfő­je új politikai menetrendet hir­detett, új elnök- és parlamenti választásokat akar. Ez hossza­dalmas folyamat, Egyiptomban minden választást technikai okok miatt több szakaszban bo­nyolítanak le. Másfél éve az isz- lamisták- a Testvériság és az an- Núr - kétharmados többséget szerzett, és elnöknek is iszlamis- tát választottak Murszi szemé­lyében. Hiába voltak az ún. vilá­gi pártok, hiába kampányoltak a nagyvárosi liberálisok. Az írás- tudatlan vidéki tömegek döntöt­tek: a mélyszegénységben élők­nek a papjaik mondták meg, kire szavazzanak. Mi van, ha ez a jö­vő év februárjában megismétlő­dik? Jön egy újabb puccs? Üfljjli, - ■ át amapMBte- Nem állnak rendelkezésre megfelelő anyagi konstrukciók, hogy az újabb projektet megvalósítsuk a söntésnél. (Peter Gossányi rajza) Nem teljesíti Szlovákia a NATO-val szembeni anyagi vállalásait, marad a missziókban való részvétel Emberáldozat - higgadt reakciók MÓZES SZABOLCS Szlovákiának eddig szeren­cséje volt a terrorista támadá­sokkal, ám most rájár a rúd. Pár hete két hegymászó vált mosz- lim terroristák támadásának ál­dozatává, ők voltak az első civil áldozatok, és most már katonai áldozat is van. Aki harcba megy, annak tisz­tában kell vele lennie, hogy ez milyen veszélyekkel jár. Ezt le­írni nem cinizmus, hanem alap­vető tény. Mint ahogy az sem a fekete humor része, ha leírjuk: előbb-utóbb Szlovákiának is sorra kellett kerülnie. A terro­rizmusnak és az ellene vívott harcnak az elmúlt tizenvala- hány évben - és főként 2001 óta - több százezer áldozata volt, javarészt katonák, akik Afga­nisztánban vagy Irakban huny­tak el. Sokan nem is a harcme­zőn, ott ugyanis nyomasztó technikai fölényben vannak a nyugati szövetségesek, hanem a hátországban. Eddigtöbb mint 3 ezer szlovák katona váltotta egymást a térségben, innen néz­ve, és más szövetséges csapatok áldozatainak nagy számát te­kintve kész csoda, hogy eddig megúsztuk. Szinte az összes szövetséges, Afganisztánba kon­tingenst küldő hadseregnek volt már halálos áldozata. A mostanihoz hasonló tragé­diák után fellángol a vita arról, mit keresünk mi ott egyáltalán, miért nem ülnek katonáink itt­hon a fenekükön. S általában ilyenkor találtatik néhány párt, amely nyomban a kontingens hazaszállítását követeli. Ebből a szempontból meg kell dicsérni a szlovák kormányt és az ellenzé­ket is, hogy nem kezdtek egy­másra licitálva populista kiszorí­tósdiba. Eddig fel sem merült, hogy az eset miatt visszalépnénk korábbi katonai vállalásainktól - legalább valamiben széleskörű politikai konszenzus van. Ez azért is szükséges, mert a NATO- val szembeni vállalásait évek óta nem teljesíti Szlovákia. A had­erőre fordított kiadások csatla­kozásunk óta egyszer sem érték el - meg sem közelítették - a szö­vetség által előírt (és számunkra kezdettől ismert és vállalt) szin­tet. Ezért különösen fontos a missziókban való (szerény) részvétel, legalább ezekkel tud­juk bizonyítani, hogy (kicsit) komolyan gondoljuk a NATO- tagságot, s nemcsak élvezői va­gyunk a közös védelemnek, ha­nem áldozni is tudunk a közös célokért. KOMMENTÁR Stratégiai lopás a feneketlen zsákból KOCUR LÁSZLÓ Valamikor, újságírói pályám hajnalán rovatve­zetőm elküldött egy sajtótájékoztatóra a vé­delmi minisztériumba, ahol egyebek mellett a tárca Trencséni Légijármű-javító Vállalatáról is szó volt. A sajtótájékoztatón megdöbbentő do­logról számoltak be: a hivatalos könyvelés sze­rint az állami cég nyeresége 84,7 millió korona volt, ám amikor az újonnan kinevezett igazgató független könyvvizsgálatot végeztetett egy külső céggel, kiderült, hogy a vállalatnak nem nyeresége van, hanem vesztesége, mégpedig 151 millió korona. Még uborkaszezonban sem venném a bátorságot, hogy a kedves olvasót évtizedes hírekkel nyomasszam, ha a kor­mány nem a tegnapi ülésén döntött volna úgy, végre le­mond két feneketlen zsákról. De már megint hogyan..! Hogy tisztá(bba)n lássuk a helyzetet: a védelmi minisztéri­umból hajlamosak vagyunk általában csak a katonákat ész­revenni, pedig a tárcának kismillió intézménye van. Olyan költségvetési szervek, mint a civil ésszel felérhetetlen Vé­delmi Standardizációs, Kodifikációs és Állami Minőségel­lenőrző Intézet, a katonai oktatási intézmények; állami vál­lalatok, mint az Állami Erdészethez hasonlatos gazdálko­dást folytató, leginkább az elnöki vadászatok kapcsán elhí- resült Katonai Erdészet; illetve hat részvénytársaság. Ezek közül három üdülő, a maradék három viszont egykori ko­moly hadiüzem: a nyitranováki Katonai Javító Vállalat, amely a több halálos áldozatot követelő ipari baleset kap­csán tett szert szomorú hírnévre, a már említett Trencséni Légijármű-javító Vállalat és a szintén trencséni Katonai Ja­vító Vállalat. Mind a három hadiüzem veszteséges, persze, azt is látnunk kell, hogy nem a jelenlegi, 13 ezer fős hadseregre lettek mé­retezve, hanem csak úgy itt maradtak a néphadsereg idejé­ből. Az nyilvánvaló, hogy egy ekkora hadsereg részben élet­tartamán túl levő hadieszközei nem tudnak elegendő mun­kát adni ennyi hadiüzemnek. Különösen igaz ez a légijármű-javítóra, amikor a szlovák légierő már csak jelké­pes. Valamit tehát tenni kell, és a megoldás biztosan nem a nagyobb hadsereg, hanem a civil területek kiszolgálása. Ezt a területet azonban az állami katonai vállalatok menedzs­mentje a rendszerváltás óta nem tudta meghódítani. A kormány most jutott el oda, hogy kimondja, nem hajlandó tovább tömni pénzzel ezeket a feneketlen zsákokat, hanem stratégiai befektetőt keres, az állam tulajdonrészét megtart­va. De akárhogy is, az, hogy állami vállalatokat húsz évre bérbe adnak, legalábbis burkolt privatizációnak tűnhet, ami pedig ellentétes a kormányfő nyilatkozataival. A megoldás nyilván az lenne, ha a vállalatok élén a választási ciklusokkal együtt cserélődő politikai jelöltek nem szétlopni igyekezné­nek ezeket a stratégiai vállalatokat, hanem normálisan ve­zetni. Erre azonban pillanatnyilag szemernyi esély se mutat­kozik. FIGYELŐ Tőkéshez megy a pénz A Tőkés László vezette Er­délyi Magyar Nemzeti Ta­nács (EMNT), illetve a Tő­késhez közel álló Reconst- ructio Egyesület folyószám­lájára kerülnek azok a támo­gatások, amelyeket az erdé­lyi magyarok az OTP Bank Románia útján próbálnak el­juttatni a magyarországi ár­vízkárosultaknak. Egy civil szervezet képviselője hívta fel a figyelmet arra, hogy az OTP egyik kolozsvári fiókjá­nál az EMNT számlaszámát adták meg az árvízkárosul­tak támogatására össze­gyűjtött pénz átutalására. Ezt az átutalási bizonylat is igazolja. Ezután a maszol.ro erdélyi internetes portál új­ságírója is támogatást aján­lott fel az árvízkárosultak­nak, amit az OTP-fiók szin­tén a Tőkéshez közeli egye­sület számlájára utalt át. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke azt mond­ta: felajánlották az EMNT számláját az adakozni szán­dékozóknak, mert ha egyen­ként kisebb összegeket utal­nak, akkor az jóval többe ke­rül. Hozzátette, az adomá­nyokat „napokon belül” összesítik, és eljuttatják a ká­rosultakhoz. „Ez valami helyi gerillaakció lehet” - mondta Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója ar­ra, hogy banki titkot is sértett az a beosztottja, aki az EMNT és a Reconstructs Egyesület bankszámlaszámát adta meg az adománnyal betérő sze­mélyeknek. Az igazgató azt ígérte, utánanéz, mi történ­hetett a bank kolozsvári fiók­jainál, és leállítja ezt az eljá­rást. (maszol.ro)

Next

/
Thumbnails
Contents