Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-09 / 157. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 9. www.ujszo.com A fiatal állatok a hidegre reagálnak érzékenyebben Sertésólak mikroklímája ÖSSZEFOGLALÓ 5 ezer literes fejési átlag esetén is literenként 13 cent a tiszta haszon minden liter tejen Legeltetéssel is nyereséges lehet farmert: Catherine & David Harmon Drumree, Co. Meath land: Farming Syftom: Farm Management: Financial: Other.WaMtf s* A teheneket február közepétől december közepéig a szabadban legeltetik (Szilvássy László felvétele) A sertéstartó épületek légterének hőmérsékletét a külső levegő hőmérséklete, az épület hőtechnikai tulajdonságai és az állatok hőtermelése alakítja. A külső hőmérséklet szélsőséges változásai igen jelentős mértékben befolyásolják az istálló hőmérsékletét (és mikroklímáját), s ezeket az optimális termelési zóna hőmérsékleteitől való eltéréseket fűtéssel és szellőztetéssel lehet kiegyenlíteni. A fiatal állatok a hidegre, az idősebb, nagyobb testek a melegre reagálnak érzékenyebben. Hidegben megváltozik a sertések viselkedése, beindul a hőtermelés és a viselkedési hő- szabályozás, többet mozognak, kevesebbet pihennek. Növekszik a takarmányfogyasztás, romlik a takarmányértékesítés. A hideg ellen az épület hőveszteségének csökkentésével (a hőszigetelés növelésével, a szellőztetés csökkentésével) és fűtéssel lehet védekezni. Ezen túlmenően száraz, meleg pihenőtér biztosítása (esetleg almo- zás) szükséges. Melegben a sertések keveset mozognak, sokat fekszenek. Csökken az étvágy, növekszik a vízfogyasztás. A meleg kedvezőtlen hatását a hőterhelés csökkentésével lehet mérsékelni (az épületek hőszigetelésének javításával, fokozott szellőztetéssel, a padlófelület nedvesítésével, hőérzet javítását a légmozgás növelésével). Az istálló levegőjének páratartalmát a külső levegő nedvesség- tartalmán kívül az állatok által kilélegzett nedvesség, a vizelet és trágyalé párolgása, a nedves takarmány etetésekor az elpárolgó vízmennyiség befolyásolják. Növeli az istálló levegőjének páratartalmát a gyakori felmosás, csökkenti viszont a száraz környezet, a ventiláció és a fűtés. A légnedvesség jelentősége főként a hőelvonásban betöltött szerepéből adódik. A magas páratartalom egyaránt fokozza a hideg és a meleg környezetek káros hatásait. Ha nagy a pára- tartalom, nő a levegő hővezető képessége, az állat több hőt veszít, könnyen megfázhat. Ha rossz az épület hőszigetelése, magas páratartalom esetén a pára a határolószerkezeteken kicsapódik, azokat átnedvesítve tovább növeli hővezető képességüket. Nagy nedvességtartalmú levegőben az ammóniagáz oldódik, a belélegzett levegővel bejut a légutakba, izgató hatása köhécselést vált ki, tartósan tüdőgyulladást okozhat. A nagy páratartalom szellőztetéssel csökkenthető még télen is. Ha a szellőztetés nagyon lehűtené az épületet - mivel a szellőztetésnek ütőhatása van, akkor a szellőztetést fűtéssel kell kombinálni. A szükségesnél kisebb páratartalom esetén a nyálkahártyák kiszáradnak, apró, száraz köhögés jelentkezik. A sertéstartó épületek gázszennyezettsége függ az állomány nagyságától és korától, az almozás és trágyaeltávolítás gyakoriságától és a szelőztetés mértékétől. Az épületek levegőjének széndioxid tartalma az állatok légzése (3-4 térf. % C02), továbbá a szervesanyagok bomlása következtében is növekszik. Mivel a széndioxid nehezebb a levegőnél, hiányos légmozgás esetén a padozat fölött gyűlik össze. A levegő széndioxid tartalmának növekedése étvágycsökkenést, bágyadtságot, aluszékonyságot, nehezített légzést okoz, de ilyen a gyakorlatban alig fordulhat elő. Az ammónia a vizelet és a trágya elbomlása nyomán kerül az istálló levegőjébe. Az elszeny- nyeződött alom, a magas hőmérséklet és a zsúfoltság növeli az ammóniatartalmat, (fvm) Az idei esztendő első felében az unióban elnöklő Írország agrárágazatának egyes részleteivel is megismerkedhettek a szakmai újságírók az agrárminiszterek május végi dublini tanácskozása kapcsán szervezett tanulmányúton. TÁJÉKOZTATÓ Az ír agrárium jelenleg a gazdaság két százalékát adja, szemben a 70-es évek végi 16 százalékkal. Az ágazat azonban még mindig több mint 100 ezer embernek ad munkát, így a hazai tulajdonban lévő szektorokat tekintve a legnagyobb munkaadónak számít. Az egész gazdaságot érintő válság hatását azonban ebben a szektorban is érzékelik, ugyanakkor ennek nemcsak kedvezőtlen hatásait, hanem a hatékonyság és a gazdaságosság növelése irányába történő nyomás következményeként az eredményeit is látni lehet. Jól példázzák ezt az egyik tejtermelő családi farm tehenészeti telepének eredményei, amely a mi viszonyainkhoz képest meglehetősen alacsony termelékenység mellett is képes nem kis nyereséget produkálni. A Hannon házaspár tulajdonában lévő 98 ha-os farm Dublintől egyórányi buszjárásra fekvő Drumree-ben található, ahol 180 tehenet és to- vábbtenyésztésre szánt üszőt tartanak. Amint azt a tájékoztatón megtudtuk, 2012-ben 947 ezer liter tejet fejtek tőlük, tehenenként 50001 fejési átlagot produkálva. A legeltetéses tehéntartás gazdaságosságát és eredményességét a literenként elért 13 cent nyereség mutatja. Először nem hittünk a fülünknek, hogy ilyen termelékenység mellett képesek voltak ekkora hasznot kitermelni, de ismételt kérdésünkre is megerősítették az eredményt, s amint azt a mellékelt felvétel is mutatja, azt a tájékoztató táblán is feltüntették. A családi gazdaságban a teheneket február közepétől december közepéig a szabadban legeltetik, csak a két téli hónapban tartják fedett istállóban őket. Ennek a legeltetéses tartásnak egyik fontos eleme, hogy a bor- jaztatást február eleje és április közepe közötti időpontra időzítik. A teheneket kiváló tulajdonságú bikák spermájával mesterségesen termékenyítik meg. Az állatok etetésére kiegészítésként a legelők füvét silózzák is, és a legelők területének egyharma- dáról évente kétszeri silózással nyerik a szükséges takarmányt. A legeltetéses gazdálkodás sikerét a farmhoz közeli Grange- ben működő Teagasc Állattenyésztési és Legelőgazdálkodási Kutatási és Innovációs Intézettel való együttműködésük alapozta meg. Itt dolgozták ki és tökéletesítették ezen állattartási forma alapvető szempontjait és gazdaságossági mutatóit. Az intézetnek négy fő tevékenységi köre közül ez az egyik terület, amely a szigetország állattartásának elkövetkező időszakra vonatkozó fejlesztési elképzeléseit is magában foglaló koncepció gyakorlati elemeit is kidolgozta. Jelentőségét és az intézet által javasolt tartási technológia alapvető szempontjait a kutatóintézet melletti kísérleti telepen, egy legelőn is prezentálták. A legelőgazdálkodásra alapozott szarvasmarhatartás írek által szorgalmazott formája nemcsak gazdaságos és rentábilis, hanem egyéb hoza- dékai is vannak. Egyebek között kedvező hatással van az állatok közérzetére, a környezetre (pl. a C02-kibocsátás csökkentésére) és az egészséges termékek (élelmiszerek) előállítása révén a fogyasztókra. Külön kiemelték a fűkínálathoz időben rugalmasan igazodó tavaszi borjaztatás előnyeit. Az elkövetkező időszakra célokat is megfogalmaztak, a tejtermelésben 50 %-os, a hústermelésben 20 %-os hozam- növekedést tűztek ki célul, úgy, hogy ebben a füves legelők felhasználási mértékét is jelentősen növelni szeretnék. így nem kell a szántók területét csökkenteni, ugyanakkor a termékek kiváló minőségűek, (sz) A jól tejelő tehenek vízfogyasztása nyáron 30-50 százalékkal, sőt, akár 70 százalékkal is növekedhet A nyári hőségben a tehenek is jóval több folyadékot igényelnek (Szilvássy László illusztrációs felvétele) ÖSSZEFOGLALÓ A szarvasmarha vízigényét számtalan tényező befolyásolja. Az egyik legfontosabb a tejtermelés, illetve az állat szárazanyag-fogyasztása. A szárazon álló tehén csak 40-50 liter vizet fogyaszt naponta, ezzel szemben a 40 liter tejet termelő tehén akár 110-120 litert is. A szarvasmarha 1 kg szárazanyagra számítva 4-6 liter vizet fogyaszt. Az állatok vízigényét befolyásolja a környezet hőmérséklete, valamint a levegő pára- tartalma is. Nyáron a tehén víz- fogyasztása 30-50, sőt, 70 százalékkal is növekszik. Ebben az időszakban minden liter tej előállítására a tehén 4-5 liter vizet iszik. A meleg, párás környezet a fokozott izzadás következtében megnöveli az állatok vízigényét. Vizsgálatokkal igazolták, hogy a túl hideg vagy túl meleg víz ked- veződenül hat a tejtermelésre. A 3-4 fokossal itatott tehenek tejhozama 10-11 százalékkal, a tej zsírtartalma 11-14 százalékkal esett vissza. Ha a teheneket 25 fokos vízzel itatták, a tejtermelés 5-6 százalékkal, a zsírtartalom 7-10 százalékkal csökkent. A fejőházból visszaérkező teheneknél megfigyelték, hogy először megpróbálnak inni, majd enni, és újra inni. Ha a tehenek második ivási ciklusa elmarad, akkor általában vagy az itatok száma nem elég, vagy a vízhozamuk nem megfelelő. Gyakorló tehenészeti szakemberek tapasztalhatják, ha a visszaérkező tehenek egy ivási ciklusa kimarad, az a tejhozam csökkenéséhez vezet Akkor elegendő a tehéncsoportban az itatok száma, ha egy itatóra max. 25-35 tehén jut. Az előzőek szerint egy 100-as tehéncsoporthoz 3 darab itatót célszerű elhelyezni (33 tehén/ita- tó). A 100-as tehéncsoportnál az itatok összhosszának el kell érnie legalább a 6 métert, ami 3 darab kétméteres itatóval valósítható meg. A vízutánpótlás pedig akkor elég gyors, ha túllépi az itatót egyszerre használó tehenek ivási sebességét. A tehén itatóvíz-igénye függ a laktádós állapotától, a tejtermelésétől, a hőmérséklettől, az elfogyasztott takarmány szárazanyag-tartalmától és az itatóvíz hőmérsékletétől. A hőmérséklet növekedésével megnő a tehén ivóvízigénye. így a szárazonálló tehén átlagos napi vízigénye 30 °C-os környezetben 62 liter, de a 30 liter tejet adó tehén átlagos napi igénye már 113 liter. Gyakorlati tapasztalatok és a vizsgálatok szerint a tehenek kevesebb vizet isznak lédús zöldtakarmányozásnál, mint a száraztakarmányozásnál. Az etetett takarmány- keverék szárazanyag-tartalma csökkentésének hatására a takarmányozási csoport teheneinek átlagos napi vízigénye is csökken. Az itatóvíz optimális hőmérséklete télen 14-16, nyáron 20-22 °C. A tehenek az optimális hőmérsékletű vízből ádagosan többet isznak, mint amikor az ennél hidegebb, vagy melegebb. A szervezet víztartalma tíz százalékának elvesztése esetén az állatoknál súlyos zavarok lépnek fel, ha pedig 25-30 százalékát elvesztik, elpusztulnak. Az állat hosszabb ideig bírja az éhezést, mint a szomjazást. A vízfogyasztás bárminemű korlátozása vagy az elégtelen volta megnehezíti az emésztést. A tápláló anyagok átalakulásakor a szervezetben is keletkezik egy kevés víz (anyagcserevíz), ez azonban igen kevés. Némely takarmány (zöldtakarmányok, nedves cukorrépaszelet, ipari moslék, fölözött tej stb.) víztartalma olyan nagy, hogy fedezhető vele a vízigény jelentős része. A nagy víztartalmú takarmányok a tehenek számára kedvezőek. (agr-arch.) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
