Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-09 / 157. szám, kedd
AGRÁRKÖRKÉP 2013. július 9., kedd 15. oldal Hibridek a búzában is Teljesítménytöbblet a stressztűrő- képességben és a minőségben 16. oldal Újdonságok az idei kínálatban Az intenzív termesztési térségekbe ajánlott gabonafajták és hibridek bemutatója 17. oldal Legeltetéssel is nyereséges lehet Literenként 13 cent a tiszta haszon minden liter tejen Az agrárkamara javasolja a termelői piacok közvetlen támogatását, ahol a saját termékeiket értékesíthetnék a gazdálkodók Hiányzik a potenciális lehetőségek elemzése A szlovákiai mezőgazdaság közelmúltban közzétett, 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési koncepcióját, amelyet előző mellékletünkben ismertettünk, a Szlovákiai Agrárkamara vezérkara is véleményezte. ISMERTETŐ Az ágazat középtávú fejlesztési koncepciójára több bíráló észrevételt is tett. Egyebek között kifogásolta, hogy a részletes statisztikai adatokra épülő anyag nem fogja át koncepciózusán az ágazat legfontosabb és meghatározó szektoraiban meglévő potenciális lehetőségek kihasználását az ágazat fejlesztéséért és az önellátás biztosításáért. Hiányzik az ágazat alapvető termelési eszköze, a termőföld kihasználásában rejlő speciális lehetőségek részletes elemzése, nincsenek meghatározva jogi és pénzügyi eszközök az elképzelések megvalósításához. A növénytermesztésben, amely a mezőgazdasági termelés egyik meghatározó eleme szintén nincsenek rész(Szilvássy László illusztrációs felvétele) letesen meghatározva azok a potenciális lehetőségek, amelyek a hagyományos szántóföldi növények termesztése mellett az ún. alternatív növények (pl. hüvelyesek, len, kender, gyógynövények), illetve az energetikai növények termelésében rejlenek. Ezeknek egyébként fontos szerepük lesz a környezetvédelmi, ún. greening követelmények betartásában is. Az állattenyésztéssel kapcsolatban az agrárkamara hiányolja a szektor fejlesztésére irányuló célzott ösztönző rendszereket, ezek nélkül ugyanis a koncepcióban megfogalmazott elképzelések valójában csak a vágyálmok szintjén maradnak. A közös piaci verseny feltételei között elképzelhetetlennek tartják annak a megvalósítását, hogy szabályozással meghatározzák egyes termékek (tej, hús) olyan felvásárlási árát, amely fedezné a termelési ráfordításokat. Az ágazati termelékenység növelése a kutatás- fejlesztésbe, a technológiába és a munkaerő képzésébe is beruházásokat igényel. A koncepció nem foglalkozik a legeltetéses gazdálkodásban rejlő lehetőségek elemzésével sem. Hiányzik a légköri változások következményeinek felmérése, egyáltalán nem tárgyalja a koncepció az öntözőgazdálkodás középtávú fejlesztését, hiányzik a nemzeti prioritások meghatározása. Felmerül a kérdés, ha a koncepcióban a földvásárlások, a juhtúró és a halállomány, valamint az erdőgazdálkodás kérdésköre a megfogalmazott legfontosabb nemzeti prioritások közé tartozik, akkor minek alapján állapították meg az agrárágazat teljesítőképességének szintjét az önellátás eléréséért. Az agrárkamara javasolja a termelői piacok közvetlen támogatását, ahol saját termékeiket értékesíthetnék a gazdálkodók. A koncepcióból hiányzik a források fedezése nemzeti borítékból, a támogatásokat csak az uniós pénzekből finanszíroznák, ezzel a termelőink hátránya továbbra is megmaradna a nyugati partnereikkel szemben. Nyugaton a nemzeti támogatásokat továbbra is fenntartják. Az agrárkamara javasolja azt is, hogy a közvetlen kifizetéseket önként vállalt termelési kötöttségekhez kössék, amelyeket elsősorban az érzékeny szektorokban (sertések, baromfi, zöldség, gyümölcs, speciális növények) kellene érvényesíteni, (sz) Szlovákia mezőgazdasága megérett a gyökereses változásra. A reformnak egy új egységes hazai gazdaréteg kialakítására kellene épülnie A mezőgazdasági koncepció ne legyen utópia vagy méla álmodozás CSICSAI GÁBOR A minap az egyik mezőgazdász barátom megkérdezte tőlem, vajon tudom-e, mi a közös a jelenlegi agrárkoncepcióban és egy átlagos bakfislányban?- Hát a méla álmodozás! - hangzott a felelet, majd pedig gúnyos mosollyal vágta elém a szlovák mezőgazdaság fejlesztésének középtávú koncepcióját. Mi ez, ha nem utópia?! -vélekedett. A koncepció szerint hét éven belül 18 600 új munkahelyet teremtenek az agráriumban, 80 százalék lesz a szlovákiai termékek aránya a pultokon, és ugyanennyi százalékban önellátóvá kell válnia az országnak. Maga a cél még elfogadható és kívánatos is lenne, de a megvalósítás útja ismeretlen, amit pedig leírtak, az misztikumokon alapszik. Pedig a szocialista tervgazdálkodást megjárt, s a mai túlfűtött piacorientáltság következményeit viselő Szlovákia mező- gazdasága megérett a gyökereses változásra. A reformnak egy új - számbelileg és a piaci részesedésben is - egységes hazai gazdaréteg kialakítására kellene épülnie, annak minden gazdasági (profittermelő), valamint szociális és vidékfejlesztési (non profit) feladatával együtt. A miniszteri rétorika ugyan beszél a gazdákról, kisgazdaságokról, háztáji termelőkről, de ez a réteg ma gyakorlatilag nem létezik. A hazai mezőgazdaság mára abszolút piacorientált ágazattá vált, ahol húszszázaléknyi nagyvállalkozás produkálja a termelés nyolcvan százalékát, míg a 80 százaléknyi termelő a maradék húszat. Az említett koncepció legnagyobb hibája az, hogy kizárólag munkahelyekben gondolkodik, amit majd a mostani formában létező mezőgazdasági üzemek hivatottak kialakítani. Még csak vélede- nül sem említi egy függeden, életképes kis- és középszintű gazdaréteg kialakításának fontosságát. Ugyanis ahhoz, hogy ez kialakuljon, a jelenlegi mezőgazdasági koncepciót radikálisan meg kellene változtatni. Először is, alapmunkaeszközt kell biztosítani a potenciális gazdáknak. Ez pedig nem más, mint a termőföld. Megoldható lenne akár a Szlovák Földalapon keresztül, akár egy országos földbérleti regulációs rendszer bevezetésével, akár francia- vagy magyarországi példát követve. Ezzel egy időben az esetek döntő többségében némi tőkére is szükség van. Ezt hitellel lehetne előteremteni. Erre szolgálhat az állami felügyelet alatt lévő IRB, a Beruházási és Fejlesztési Bank. Meg kellene határozni a kisgazda státusát is. A tapasztalok azt mutatják, hogy 30 hektár körüli gazdaságok már lehetnek gazdaságosak, önellátók, hosszú távon szerény, de biztos bevételt, megélhetést biztosítva a gazdálkodónak és a családjának. Természetesen a fenntarthatóság alapfeltétele az, hogy az ilyen gazdák ne kizárólag az egyszerűbb növény- termeléssel foglalkozzanak, hanem az alaptermékeket (gabonaféléket, kukoricát stb.) a hozzáadott értékkel akár az állattenyésztés által vagy helyi jellegű feldolgozással és egyéb termelési konstrukciókon keresztül tudják friss és egészséges áruként a piacra juttatni. Az ilyen gazdapiac-jellegű eladási kostrukciónak pedig mielőbb meg kellene teremteni a jogi feltételeit. Meg kell teremteni a törvényi hátterét a működőképes szövetkezeti rendszernek, amely hatékonyabbá és piacképessé tudja tenni az ilyen kisgazdaságok működését, a beszerzési és értékesítési oldalon egyaránt. A tárca másik tévedése, hogy Szlovákia nem önellátó mezőgazdasági termékekből. Pedig a mezőgazdasági alaptermelésben a vágósertésen kívül teljes mértékben önellátók vagyuk. Legnagyobb gondunk az, hogy Szlovákiának nincs versenyképes feldolgozóipara. Az alaptermékek többségét exportáljuk, és kész árut importálunk. Ezért elképzelhetetlen és gyerekesen naivnak hat a tárca víziója, amely arra ösztökéli a mezőgazdasági üzemeket, hogy adják drágábban az általuk megtermelt gabonát, tejet vagy húst. Piacgazdasági környezetben? Véleményem szerint két fajta mezőgazdasági termelési struktúra működését kell összehangolni. A már amúgy is létezőt, a nagyüzemit, amely nagy területeken maximális intenzitással modern, de költséges technológiai háttérrel, minimális emberi forrásokkal nagy mennyiségű alapanyagot képes előállítani. A másikat ki kell alakítani. A kis- és középgazdák, háztáji mikrotermelők rétegét, amely a munkalehetőségek teremtése mellett megőrzi a vidék arculatát, hangulatát, és főleg megélhetést nyújt a falusi lakosság többségének.
