Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-09 / 157. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP 2013. JULIUS 9. TÉMA 131 7 Zsák a foltját: ■ Roy Keane (Manchester Utd) és Patrick Vieira (Arsenal) különszáma egy angol bajnokin. 4 „Tokától bokáig." ■ Claudio Gentile nem kímélte az argentin Diego Maradonát az 1982-es vébén. A kis képen: a Gentile- féle „szoros emberfogás" a brazil Zico ellen. 6 Roy Keane ■ vadászaton. A kiszemelt áldozat: Pavel Nedved (Juventus). Balra: a bosszú pillanata. Keane önéletrajzi könyvében bevallotta, egy régi sérelmet megtor- landó szándékosan rúgta szét a norvég Alf Inge Haaland (Manchester City) térdkalácsát. zta egyszer Pedro Monzon argentin hátvéd. Összeállításunkban bemutatjuk a futball legendás rosszfiúit. Válogatott rosszcsontok 1. Harald Schumacher A futballtörténe- lem egyik legbru- tálisabb szabálytalanságát Harald Schumacher, az NSZK válogatottjának kapusa követte el az 1982-es világbajnokságon. A franciák elleni elődöntőben magasra ugorva, felhúzott térddel repült neki Patrick Battiston arcának. A szerencsédenül járt francia futballista magatehetedenül csuklón össze, elájult, két metszőfoga kitört, nyakcsigolyája megrepedt, és súlyos agyrázkódással szállították kórházba. „Azt hittem, Battiston meghalt. Nem volt pulzusa, mozduladanul feküdt a földön, üveges tekintettel” - emlékezett vissza a jelenetre a franciák akkori csapatkapitánya, Michel Piatini. Schumacher nem kért bocsánatot áldozatától, a játékvezető pedig (a holland Charles Corver) nem állította ki a német kapust, sárga lapot sem adott, sőt: még szabálytalanságot sem látott... Schumachert később kizárták a válogatottból, mert önéletrajzi könyvében több egykori csapattársát is doppingolással vádolta, amikor pedig a Leverkusen kapusedzője- ként dolgozott, testi sértés miatt feljelentették, mert megütött egy brémai drukkert, aki járom- és szemüregcsonttörést szenvedett. ■ Születési év: 1954 ■ Nemzetiség: német ■ Klubok: 1. FC Köln, Schalke, Fenerbahce, Bayern, Dortmund ■ Váiogatottság/gól: 76/2. Pepe Kőkemény hátvéd, aki egy ideig precízen látja el a feladatát, aztán néha átkattan valami odabent, s akkor ketrecharcossá válik. így volt ez 2009 áprilisában is, amikor a Getafe elleni bajnokin előbb dühből kétszer belerúgott a földön fekvő Javier Casqueróba, majd arcon ütötte Juan Angel Albint. Tíz mérkőzésre szóló eltiltást kapott. „Mekkora bunkó!” - írta Pépéről a manchesteri Wayne Rooney egy Twitter-bejegyzésben, amikor Pepe a Barcelona elleni El Clásicón szándékosan rátaposott a földön ülő Lionel Messi kezére. A tévéfelvételeken jól látszott, hogy a mozdulat nem volt véleden: Pepe előbb felmérte a terepet, aztán taposott. A Camp Nouban egy ideje „Asesino! Asesino!” (Gyilkos! Gyilkos!) rigmus fogadja. Az El Clásicókon tíz sárga és egy piros lap a mérlege. ■ Születési év: 1983 * Nemzetiség: portugál ■ Klubok: Maritímo, Porto, Real Madrid ■ Válogatottság/gól: 51/3 3. Marco Materazzi Nehéz eldönteni, hogy az utóbbi évek interes védői közül (Walter Sámuel, Iván Córdoba, Marco Materazzi) kit válasszunk. Materazzi mellett szól, hogy repertoárja meglehetősen széles volt: a kemény belépőkön kívül provokációival is világhírnévre tett szert - elég a 2006-os világbajnoki döntőre gondolnunk, ahol addig hergelte Zinedine Zidane-t, mígnem a francia elvesztette önuralmát, és lefejelte Materazzit. Trófeagyűjteményébe tartozott Zlatan Ibrahimovic jobb bokája (egy 2005-ös Inter—Juve meccsen), Fabio Cannavaro feje (az olasz válogatott egy 2006-os edzésén), Christian Vieri combja (szintén a válogatott egyik edzésén) és Pablo Sorín feje (azt egy 2006-os BL- elődöntőben sikerült betörnie). Mindezek után szülővárosában, Leccében díszpolgárrá avatták... Na jó, ez persze nem a 25 piros lapnak, hanem a világbajnoki címnek, a BL-győzelemnek és az Interrel szerzett scudettóknak szólt. ■ Születési év: 1973 ■ Nemzetiség: olasz ■ Klubok: Perugia, Everton, Internazionale ■ Válogatottság/gól: 41/2 4. Claudio Gentile Az olasz „gentile” szó azt jelenti: kedves. Pedig Claudio Gentile minden volt, csak kedves nem. A brutális belépőiről elhíresült olasz hátvéd pokollá tette a csatárok életét, egy olyan korban, amikor a játékvezetők sokkal kevésbé szankcionálták a durvaságot. Így fordulhatott elő, hogy az 1982-es világbajnokságon előbb „tokától bokáig” végigrugdosta Diego Maradonát (az olaszok 2-1-re győztek), majd a brazilok kulcsemberét, Zicót terrorizálta (az olaszok 3-2-re győztek), a döntőben pedig a nyugatnémetek aranylabdás csatárát, Karl-Heinz Rummeniggét aprította miszlikbe (az olaszok 3-1-re győztek). Gentile, a mez- rángatások, a könyöklések és az erőszakos labdaszerzések mestere a catenaccio élő szimbólumává vált. Amikor stílusáról faggatták, így válaszolt: „Nem tánciskolában vagyunk, hanem futballpályán!” ■ Születési év: 1953 ■ Nemzetiség: olasz ■ Klubok: Varese, Juventus, Fiorentina, Piacenza • Válogatottság/gól: 71/1 5. Vinnie Jones Aki látta a Blöff című filmet, az emlékezhet a maffiózót alakító Vinnie Jones in- trójára: egy autóajtóhoz csapkodja áldozata fejét. Jones hajdanán a pályán is hasonló elánnal terrorizálta ellenfeleit, focistaként tulajdonképpen ugyanazt a szerepet játszotta, mint később színészként: ő volt a rosszarcú, durva védő, aki a legbizarrabb módszerektől (például a „mogyorózástól”) sem riadt vissza, ha az ellenfél kiiktatása volt a cél. „Odajött hozzám, és azt mondta: én vagyok Vinnie Jones, cigány vagyok, de sok pénzem van. Leharapom a fiiled, és kiköpöm a fűre. Ez a meccs ma csak kettőnkről szól, rólam és rólad, hájaska... Egyszer aztán arcon köpött, és azt mondta: most szöglet jön, itt hagylak, de aztán visszajövök, hájaska, ne félj!” - emlékezett visz- sza Jones stílusára Paul Gascoigne. Pályafutása során 12-szer állították ki, a Chelsea játékosaként pedig egy Sheffield Utd elleni bajnokin már a harmadik másodpercben sárga lapot kapott... Vinnie Jones, a kultuszfilmek maffiózója kilencszer szerepelt a walesi válogatottban, s tagja volt annak a Wimbledonnak, amely az 1988-as FA-kupa- döntőben 1-0-ra legyőzte a Liverpoolt. ■ Születési év: 1965 ■ Nemzetiség: walesi ■ Klubok: Wimbledon, Leeds, Sheffield Utd, Chelsea, QPR «Válogatottság/gól: 9/6. Roy Keane Az alattomos durvaságért a manchesteri Roy Keane-nek sem kellett a szomszédba mennie. „Már annyi emberrel összebalhéztam, hogy a meccsek előtt nem is tudom, kivel foghatok kezet és kivel nem” - nyilatkozta egyszer. Hiába volt tagja az 1999-ben trip- lázó Manchester Unitednek (Premier League, FA-kupa, Bajnokok Ligája), a közvélemény Keane-nel kapcsolatban egy kirívóan durva szabálytalanságra emlékszik vissza elsőként: a 2001-es manchesteri derbin egy évekkel azelőtti sérelmet megtorlandó nyújtott lábbal repült rá a norvég Alf Inge Haaland térdére - akinek nemcsak a térdkalácsa, hanem a karrierje is kettétört. „Kurva keményen megrúgtam” — írta önéletrajzi könyvében. Haaland „kiiktatása” után Keane előbb még földön fekvő ellenfele arcába köpött, majd meg sem várva, hogy a bíró felmutassa neki a piros lapot, elégedetten az öltözőbe sétált. ■ Születési év: 1971 ■ Nemzetiség: ír ■ Klubok: Nottingham, Manchester Utd, Celtic ■ Válogatottság/gól: 67/9 7. Patrick Vieira Volt egy nagy korszaka a Wen- ger-féle Arsenal- nak, az Agyúsok 2001 és 2004 között egész Eu- ráp^t elkápráztatták stílusos futballjukkal. A csapat egyik meghatározó embere Patrick Vieira volt, a világ- és Eu- rópa-bajnok francia középpályás, aki remekül szűrt és még jobban osztogatott, harci kedve pedig sohasem lankadt, sőt... Kilenc évet töltött az Arsenalban, ezalatt tízszer állították ki. Keményen és határozottan lépett oda az ellenfeleknek (általában túl keményen és túl határozottan), ezért hamar a balhés futballisták közé sorolták. „Gyáva játékosnak nincs helye a pályán” - mondogatta előszeretettel. • Születési év: 1976 ■ Nemzetiség: francia ■ Klubok: Cannes, AC Milan, Arsenal, Juventus, Inter, Manchester City • Válogatottság/gól: 107/6
