Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-06 / 155. szám, szombat
6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 6. www.ujszo.com Sidó Zoltán halálára Családtagjai, barátai és tisztelői kísérték tegnap utolsó útjára az érsekújvári temetőbe a 74 éves korában, súlyos betegség következtében elhunyt Sidó Zoltánt, a Csemadok volt országos elnökét, majd főtitkárát, egykori parlamenti képviselőt, a Komáromi Városi Egyetem egyik megalapítóját és első igazgatóját, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének egyik kimagasló személyiségét. „Hirtelen szakadt ránk a megváltoztathatatlan: nincs többé. Sejthető volt, hogy ereje fogytán van. Legutolsó, pár mondatos telefonbeszélgetésünk éreztette, hogy a mindig szilárdan erős és kemény ember a betegség fogságában egyre jobban gyengül. Mégis bíztattuk magunkat: velünk lesz ő még sokáig” - írta megrendülve Keszegh Margit. Sok száz volt tanítványa azonosul búcsúsoraival. Ha próféta nem is - sosem akart az lenni -, de megbecsült személyiség volt szülővárosában és a lakhelyén. Kiváló pedagógus volt, akinek a tudását, emberségét, példamutató magatartását minden tanítványa évtizedek múltán is megsüvegeli. Szabad idejét is a szlovákiai magyarság szellemi gyarapodásának szentelte. Szívós és céltudatos munkásságának eredményeként országosan is fogalommá vált a Csemadok érsekújvári városi és járási szervezete. Erre figyelt fel Miroslav Válek egykori kulturális miniszter, aki a szlovákiai magyarság kulturális szervezetének elnökévé emelte ki őt. Élete ezután annyiban változott meg, hogy még többet dolgozott és utazott, mert felelősségteljes tisztségében igyekezett valóra váltani egyik életcélját, éspedig azt, hogy a Csemadok valóban ,jól szervezett szervezet” legyen. Reményik Sándor kisebbségi és morális Sidó Zoltán (1939-2015) értékrendjét tudatosan követve (S azt mentsd / azt a talpalatnyi helyet, Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból, /A töredéket eltört mondatodból, / Minden megmaradt árva keveset: / Ahogy lehet...) munkálkodott fáradtságot és megalkuvást nem ismerve. Boldog családi hátterének is köszönhetően tudott talpon maradni, éjt nappallá téve dolgozni, hosszú órákon át gyorsvonatokon zakatolni. Hálózsákja is volt a kulturális szövetség székházában, amelyben néhány órát aludt, ha elfoglaltsága miatt nem utazhatott haza. Emberpróbáló időben sem roppant meg a gerince és a jelleme. Ezekben a fájdalmas órákban, napokban némi enyhet adó olvasmányt nyújtanak mindazoknak a bejegyzései, akik kivétel nélkül a szlovákiai magyar közélet szolgálójaként, egyszersmind kimagasló személyiségeként emlékeznek meg róla. Amikor igaztalanul bántották, s amikor rátört a gyógyíthatatlan kór, az ecset és a vászon társaságában keresett és talált harmóniát. Derűjét, közéleti érdeklődését mindhalálig megőrizte. Oly fájdalmas mindezt múlt időben írni. Ezért inkább úgy búcsúzunk, drága Zoltán, hogy eltávoztál ugyan, de mégis itt élsz köztünk. Ezrek szívében és emlékezetében. Szilvássy József írótábor Visegrádon Második alkalommal rendezi meg nyári táborát a fiatal irodalom Kárpát-medencei találkozójaként a Fiatal írók Szövetsége (FISZ) július 24. és 28. között Visegrádon. Az ötnapos irodalmi tábor résztvevői Barnás Ferenccel, Térey Jánossal, Oravecz Imrével, Bartis Attilával és Kovács András Ferenccel találkozhatnak, akik a műhelymunkák után tartanak felolvasásokat, beszélgetéseket. Bemutatkoznak a kortárs irodalmi élet legfontosabb kiadói és nyomtatott, illetve online folyóiratai is, köztük az Európa, a Magvető, a Scolar, a Kalligram, a Bárka, a Látó, a Htera.hu és a prae.hu. (MTI) Szász János legfrissebb rendezése, A nagy füzet díjesélyes a versenyfilmek mezőnyében Győznek-e az ikrek? Valeria Golina most állt át a kamera túlsó oldalára (SITA/AP-felvétel) Már csak a találgatás van hátra. Karlovy Vary idei fesztiválja ma este ünnepi gálával s természetesen a díjak kiosztásával zárul. Melyik filmet emeli ki a mezőnyből az Agnieszka Holland vezette nemzetközi zsűri, s vajon melyiket tartja a legjobbnak a filmkritikusok nemzetközi szövetsége? Ez itt a kérdés. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nagy fejtörésre aligha készteti a döntéshozókat az idei verseny. Nem kell hosszasan tanakodniuk, netán vitázniuk, hogy a legjobbak között mi volt a legeslegjobb. Pár kivételtől eltekintve ugyanis nem voltak legjobbak, inkább csak átlagosak. Hiányoztak az eredeti témák, az újszerű feldolgozások, de még az egyszerűségükben is rendkívüli emberi történetek sem jutottak el a vászonra. Volt alkimista mese angol polgár- háborús háttérrel, apa-fia kapcsolat a közelmúlt izraeli árnyékaival, háromgenerációs családi dráma a németektől, egy cigány költőnő viszontagságos élete a lengyelektől. Az olaszok egy nyomtalanul eltűnt politikusról forgattak filmet, az izlandiak egy botrányba keveredett képviselő morális bukását ecsetelték, a horvátok egy fiatal vidéki katolikus pap népszaporító ödetének mögötteseit boncolgatták, a görögök egy magányos bakfis lelki kínjaiba avatták be a nézőket, a spanyolok egy különös szerelem történetébe, amelynek férfi hőse a feltámasztás reményében lefagyasztana fiatalon elhunyt feleségét. A szakmabeliek és a közönség egyértelmű elismerését Szász János (Woyzeck, Witman fiúk, Ópium) filmje, A nagy füzet vívta ki. A fesztiválpalota csaknem kétezer nézőt befogadó nagymozijában már a feliratok futottak a vásznon, a döbbenettől mégsem mozdult senki a helyéről. A Svájcban élt magyar írónő, Ágota Kristóf regénye nyomán született alkotás egy három részre szakadt család felkavaró története. Az apa háborúba megy, majd fogságba esik, fiatal felesége, hogy biztonságban tudja kamaszodó ikerfiait, húsz éve nem látogatott, vidéken élő anyjához viszi őket. A nagy füzet az ő történetük. A két városi fiúé és a hely- beMek szerint csak boszorkának nevezett, kőszívűnek látszó öregasszonyé, aki kemény kézzel vezeti szukafattyaknak „becézett” unokáit. Itt csak a túlélés törvénye érvényes. Túlélni mindenáron. A két fiú el is fogadja e szörnyű helyzetet. Beletörődnek sorsukba. Ha kell, felnőtteket megszégyenítő kitartással dolgoznak, ha kell, lopnak, sőt még ölni is képesek. A legnagyobb tragédiát, anyjuk és apjuk halálát is együtt élik meg. A borzalmak sűrűjében válnak felnőtté, hogy aztán egymástól elszakadva, teljesen magukra maradva kezdjenek új életet. Molnár Piroska formálja meg a kiégett szívű nagyanyát, Gyémánt László és Gyémánt András a szeretet nélkül felnövő ikreket. Lenyűgöző összjá- ték zajlik a vásznon. A végsőkig őszinte, sodró erejű, ám halált hozó játék, amely rögtön az első percben beszippantja a nézőt, s még a vetítés másnapján sem szabadul tőle az ember. Még akkor sem, ha tudja, regény és film több ponton eltér egymástól. Molnár Piroskát már a film nemzetközi sajtótájékoztatóján hangos bravózással köszöntötték az újságírók, kamaszos bájukkal aztán a fiúk is belopták magukat a jelenlevők szívébe, s jutott az elismerésből nekik is bőven. „Hála istennek nem gyerekszínészek - mondta róluk Molnár Piroska. - Nem játszottak, élték a dolgokat, azért olyan jók a filmben. De nekem sem volt könnyű helyzetem. Generálnom kellett magamnak, Molnár Piroskát már A nagy füzet nemzetközi sajtótájékoztatóján hangos bravózással köszöntötték az újságírók. hogy féljenek tőlem, mert ez kellett a szerepükhöz. Voltak pillanatok, amikor a legszívesebben megsimogattam volna a fejüket, ám amint elindult a kezem, vissza is húztam gyorsan, hogy megmaradjak a szemükben annak, akinek a kamera előtt látniuk kellett.” „A legnagyobb kihívás az volt, hogy követnünk kellett a regény egyszerűségét, és fokozatosan megmutatni a fiúk lassan megérő szeretetét a nagyanyjuk iránt - nyilatkozta Szász János. - A túlélés stratégiáját is el kellett sajátítaniuk, hiszen nemcsak szemlélői, hanem aktív részesei voltak a háborús eseményeknek. A háborúban pedig, mint tudjuk, átértékelődik a morál. Egyetlen feladatuk a túlélés marad, és bár több holttesten kell átlépniük, nagyanyjuknak köszönhetően nem buknak el a borzalmak közepette.” Valeria Golino, a jeles olasz színésznő első rendezését, a Mézet (Miele) a Horizontok szekcióban mutatták be. Főhőse az eutanázia angyala. Egy harmincéves, finom szépségű (mézédes) nő, aki az életből emelt fővel távozni akaró, gyógyíthatatlan betegeknek házhoz viszi a halált. Saját kérésükre. Tevékenységét pénzért és titokban végzi, egy fiatal orvos irányításával. Meggyőződése, hogy humánus munkát végez, és minden esetben becsülettel végig is asszisztálja kliense átvezetését a túlsó partra. Három év után azonban feladja, nincs lelki ereje tovább csinálni.. Jasmine Trinca árnyalt alakítása ugyanolyan fontos eleme a filmnek, mint a téma érzékeny kezelése. Csak a bárgyú befejezést kell megbocsátanunk a rendezőnek. Filmje rengeteg kérdést felvető, értékes alkotás megmosolyogtató záróakkordja ellenére is. Bátran és érzékenyen kezeli a témát Úszó toronyházak című, a Nyugattól keletre szekcióban vetített filmjében a kiemelkedő tehetségű, krisztusi korú lengyel rendező, Tornász Wasüewski is. Huszonéves hőse egy nagyreményű úszó, aki kiegyensúlyozott kapcsolatban él barátnőjével, ám egy kiállításon megismerkedik egy rokonszenves sráccal, és onnantól fogva borul minden. A két fiú között fellángol a szerelem, a lány egyre inkább kirekesztődik közülük, az úszó anyja képtelen beletörődni fia „hirtelen átállásába”, ezért az addig nem igazán szeretett lánnyal szövetkezve komoly választás elé állítja őt. A lengyel nézők még nem láthatták a filmet, Wasilowski mégsem tart az elutasítástól. Bár merész szerelmijeleneteivel messze lekörözi a hasonló témájú lengyel és kelet-európai alkotókat, erősen bízik a nézők megértésében. „Lengyelország az elmúlt években sokkal toleránsabb a másság irányában, mint ahogy arról a hírek szólnak - állítja. - Hiszem, hogy ezzel a filmmel még közelebb kerülnek egymáshoz azok, akik érintettek, s azok, akik eddig érzékedenül és elhamarkodottan ítélkeznek ez ügyben.” r | |~A|| Az Új Szó fotóversenyének legsikeresebb alkotásait EZl lel ill I Kwll a nyár folyamán sorozatban közöljük! } JB A „kiállítás" megtekinthető: 2013. július 13-tól szeptember 7-ig! Helyszín: Szombatonként a Presszóban!
