Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-29 / 150. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 29. Szalon 21 Elviszem Nagyszombatba, és ha kell, kirakom a templom elé, mert az a több tonnás szégyen nem íz enyém lesz, hanem az érsekségé" - mondja Otmar Oliva A szerződésben egyebek között oltár, oltárkereszt, szentségmutató, ostyatartó, kehely, pásztorbot, szószék, keresztelőmedence, püspöki szék, hét nagy gyertyatartó szerepel „Orosch püspökön kívül heten ültek ott, de nekem egyik sem mutatkozott be. Mintha egymástól is tartottak volna, mert mindannyian csak azt ismételgették, milyen bonyolult helyzetben van most a nagy- szombati egyházmegye, és mennyire kell vigyázniuk a kiadásokra. Azt ajánlották, hogy az eddig elkészült tárgyakat megveszik, de a többit már nem kell elkészítenem. Amikor elővettem a fotókat és megmutattam nekik, hogy már szinte minden kész, teljesen megdöbbentek. Erre nem számítottak. Ahhoz nem volt bátorságuk, hogy kimondják, nekik ez sehogy sem kell, én pedig ragaszkodtam ahhoz, hogy át kell venniük. Annyiban maradtunk, hogy még átnézzük a szerződést, de a következő tárgyalást ismét nekem kellett kierőszakolnom. Ezen már a műemlékvédők is ott voltak, és az öröklámpást kifogásolták. Azt mondták, hogy idegen elem a székesegyházban. Régi fotókkal bizonyítottam, hogy mindig az oltár felett függött, csak az ötvenes években távolították el, a mennyezeten még a lyukat is megtaláltuk.” Megvennék, de sokkal olcsóbban A januári tárgyalás ismét hasonló összetételben és hangnemben folyt - és ismét eredménytelen volt. Minkét fél ragaszkodott a saját álláspontjához, de míg Otmar Oliva nyílt lapokkal játszott, az érsekség képviselői továbbra is úgy tettek, mintha nagyon szeretnék megvásárolni a műalkotásokat, ám sajnos nem tehetik. „Elmondtam nekik, hogy nem tudom elhelyezni a katedrálisban a hét nagy gyertyatartót, mert a műemlékvédők nem akarják engedélyezni a kőpadlót. Petr Novák kőszobrász barátom mindent egyeztetett velük, minden darab kavicsot jóváhagyatott, ennek ellenére újabb és újabb kifogásokkal jönnek. Legújabban a régi padló alatti habarcsminta hiányzik nekik, de ezt csak az érsekség tudja biztosítani. Kértem Orosch püspök urat, hogy járjon közben az ügyben, de nem mondott semmit. Szinte láttam a társaságon, mennyire megkönnyebbültek, hogy úgysem lehet installálni az összes műtárgyat, ezért azt hiszem, a műemlékvédők makacssága még jól is jön nekik” - mondja csalódottan a szobrász. A nagyszombati érsekség csak azzal a feltétellel hajlandó megvenni a berendezést, hogy 750 ezer cseh koronával kevesebbet fizet érte, mert az adót a megrendelő fizeti, és a szerződésben végleges összegről van szó. „Igen, csakhogy mivel én Csehországban a műalkotásaimért kapott honoráriumból nem fizetek adót, annak idején úgy fogtuk fel a végleges összeget, hogy annyit fizetnek ki nekem - magyarázza Otmar Oliva. - Három és fél millió cseh koronáról van szó, ennek négy nagy része elment a bronzra, a fényesítésre és a rezsire, pont az a 750 ezer lenne a hároméves munkám honoráriuma, amit nem akarnak kifizetni. Amikor ezt elmondtam nekik, az egyik jelenlevő megszólalt, hogy vajon van-e az alkotásnak ekkora értéke. Csak annyit tudtam mondani, hogy erről inkább ne beszéljünk, mert ha szakértőkkel becsültetem fel, rosszul járnak. ” Erről a pontról pedig a tárgyalófelek azóta sem tudnak elmozdulni, mert a nagyszombati érsekség nem hajlandó kiegészíteni a szerződést. Orosch püspök azzal érvel, hogy ideiglenes apostoli kormányzóként ilyen súlyos ügyben nem hozhat döntést, Oliva mester pedig ragaszkodik ahhoz, hogy elég betartani az eredeti feltételeket. Neki ad igazat a szlovák pénzügyi igazgatóság is, amely szerint az adót mindig a megrendelő fizeti, és ezt a nyilvánvaló tényt nem kell szerződében rögzíteni. „Legutóbb idén májusban találkoztunk - folytatja Otmar Oliva. - Akkor is elmondtam, hogy a szerződésben felsorolt tételekből egyértelműen kiderül, a nekem kifizetendő összeget adó nélkül értettük, hiszen azt a vevő fizeti. Ezt hallani sem akarták, inkább arról beszéltek, mi van, ha az új érseknek nem fognak tetszeni ezek a tárgyak. Erre csak azt tudtam mondani, hogy az egyház és a művészet évezredes közös története nem igazolja ezt az aggodalmat.” Otmar Oliva azóta minden tárggyal elkészült, legutóbb, június elején, a keresztelőmedence szívét öntötte ki. Az öntés mindig nagy esemény, ilyenkor rengeteg barát gyűlik össze nála, hogy osztozzon a munkában és az örömben. Bezák: egyetlen tárgyba sincs belevésve a nevem Róbert Bezák minden alkalommal ott volt, és most velünk együtt látta az elkészült tárgyakat. „Nem magam miatt fájlalom, hogy nem kerülnek a székesegyházba, hanem azért, mert Isten dicsőségét és az emberek gyönyörűségét szolgálnák. Ezt kellene látniuk az érsekség mostani vezetőinek is, nem pedig azt, ki volt a megrendelő, hiszen egyetlen tárgyba sem lesz belevésve a nevem. Sajnálom, hogy a leváltásom így befolyásolta az Oliva család életét, nyomaszt, hogy akarat- haragudni, mint arra, akit mi lanul is ennyi gondot okoztam bántottunk, ezt sokszor tapasz- nekik. De bízom abban, hogy •taltam. De azt is tudom már, az elkészült mű egyszer mégis hogy mindez nem fontos, ha az a helyére kerül, mert attól füg- ember az igazságot szolgálja, getlenül gyönyörű, ki áll az ér- Én megszoktam, hogy nehéz a sekség élén” - mondta lapunk- dolgom, mert az egyház mint nak Róbert Bezák. Az ezüst intézmény soha nem volt a vál- pásztorbotot, a kelyhet és a ci- tozás és a művészet híve. Min- bóriumot is az ő méretéhez tér- den jelentős alkotás barátsá- vezte Otmar Oliva, a püspöki goknak köszönhetően szüle- mellkeresztet pedig máig sem tett, kellett hozzá egy felvilá- készítette el. „Ez személyes gosult megrendelő, aki a saját ügy, neki terveztem, és most, hivatali idejének horizontján hogy nem ő az érsek, nem ad- túlra is látott. Róbert Bezák nám másnak. Esetleg készítek ilyen, és én ennek a barátság- egy másikat, ha lesz, aki igényt nak tartozom azzal, hogy befe- tart rá” - mondja a művész, aki jezem, amit elkezdtem. Elviszem Nagyszombatba, és ha kell, kirakom a templom elé, mert az a több tonnás szégyen nem az enyém lesz, hanem az érsekségé.” Egyenes beszéd helyett mondvacsinált indokok A nagyszombati érsekség megkeresésünkre nem akart nyilatkozni az adó és a kőpadló körüli vitáról. „Az érseki hivatalnak nincs tudomása arról, hogy a megrendelt műtárgyak elkészültek volna. Kapcsolattöbb százezer korona kölcsönt ban állunk az alkotóval, és a vett fel, hogy befejezhesse a megkötött szerződés szerint já- munkát. Nem hiúságból, ha- rank el. Készek vagyunk az einem a Róbert Bezák iránt ér- készült művet átvenni”-áll ab- zett tiszteletből - hangsúlyoz- ban a válaszban, amelyet kér- za. „Az élő egyházat látom déseinkre az érseki hivatal szó- benne, azt, amelyik az embere- vivője, Dušan Kolenčík küldött, kért van. Most már nemcsak a Az alkotót azonban azóta sem közös munka, hanem a közös kereste meg senki, hogy az átvé- tapasztalat is összeköt vele, télről tárgyaljon vele, és az adómért amit én a kommunizmus- zás ügyében sem született megbán az ellenségeimtől éltem egyezés. Ha ez valami csoda meg, azt ő a demokráciában az folytán megtörténne is, akkor övéitől kénytelen elviselni. És sincs semmi garancia arra, hogy ahogy rám haragszanak az a műtárgyakat elhelyezik a ka- egykori besúgóim, mert kény- tedrálisban. Ahétnagygyertya- telenek voltak jelenteni rólam, tartót és a pásztorbotot biztos úgy neheztelnek rá is a szlová- nem, mert azokat arra a kőpad- kiai püspökök, akik elfordultak lóra kellene helyezni, amelyet a tőle. Senkire nem tudunk úgy műemlékvédők nem engedélyeztek - e nélkül pedig az összhatás nem teljes. A Nagyszombati Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal egyházi építészetért felelős tanácsosa, Katarína Kla- čanská lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a kőszobrász nem nyújtott be megfelelő dokumentációt a munkafolyamatról, ezért elutasították a kérelmét. ,A templom tulajdonosa, azaz az érseki hivatal elfogadta a döntésünket” - mondta a szakember. Magyarán: az érseki hivatalnak tulajdonképpen jól jött ez az akadály, és nem is fog tenni semmit az elhárítása érdekében, holott tulajdonosként megtehetné. Ennyi jogköre még az ideiglenes vezetésnek is van, csak az akarat hiányzik, hogy a megoldást keresse. Ami pedig az adó kérdését illeti: az általunk megkérdezett jogászok szerint elég lenne egy függeléket csatolni a szerződéshez, amely feketén-fehéren tisztázza az adófizetés kérdését. Az érseki hivatal azonban hajthatatlan. Hozzáállásáról mi sem tanúskodik jobban, mint hogy a brünni püspöki vikárius kérésének sem tett eleget, aki megpróbált közbenjárni, hogy a cseh katolikus televízió Otmar Oliváról készülő do- kumentumfilmjének egy részletét a nagyszombati székes- egyházban forgathassák. A válasz rövid volt, de sokatmondó: a katedrálist rekonstruálják. Indokot, kibúvót mindig lehet találni, és úgy tűnik, a szlovákiai katolikus egyház elöljárói ezt a módszert üdvösebbnek találják, mint az egyenes beszédet. Otmar Oliva műtárgyait a szerződés szerint 2014-ben kell elhelyezni a Szent János- székesegyházban. Csak remélni lehet, hogy addigra felvilágosultabb és nagyvonalúbb vezetése lesz a nagyszombati érseki hivatalnak. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
