Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-04 / 128. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 4. Vélemény És háttér 7 A Híd és az MKP saját felmérésének eredményei kölcsönösen kioltják egymást Százalékháború „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítottam” - a Churchillnek tulajdonított mondás széles körben ismert, egyben bosszan- kodást vált ki azokból a becsületes statisztikusokból és közvéleménykutatókból, akik csak a munkájukat végzik. TOKÁR GÉZA A szakmai vetületet viszont egyre nehezebb kommunikálni a nagyközönség felé. A múlt héten a Híd és az MKP részéről megjelentetett kutatások eredményei már csak pártkontextusban értelmezhetők és egyben ráerősítenek a legordasabb sztereotípiákra. Múlt héten először a Híd jelentkezett a saját, Focus ügynökség segítségével elvégzett kutatásával, a párt internetes televíziójának első adásában. A felmérés adatai arról tanúskodtak, hogy a Híd erősen felülreprezentált a szlovákiai magyarok körében. Az MKP-nak érthető okokból nem tetszett, hogy az egyetlen nyilvános, a magyar közösségre fókuszáló kutatás kényelmetlen helyzetbe hozza. Rövid egyeztetés után hozta az „ellenfelmérést” - minden bizonnyal egy saját, korábban készített belső kimutatás kivonatolt eredményét, amely már jóval kiegyenlítettebb erőviszonyokat mutat. E cikknek nem célja kétségbe vonni a felmérések eredményeit és az alkalmazott metódusokat (azt a politikusok úgyis megteszik), de mindkét esetben világosan látható a mögöttes motiváció: a közelgő megyei választások és az adott párt imá- zsánakjavítása. A Híd nyilvánosságra hozott felmérésének célja a megyei választási kampány megalapozása, de járulékos haszonnal is jár. A felmérés ugyanis Magyarországon is népszerű hír lett, köszönhetően az itteni potenciális választók magyarországi párt- preferenciái összegzésének. A Híd így értékes sajtófelülethez jutott az anyaországi médiában, s a kevésbé tájékozott magyarországi átlagpolgár is el tudja helyezni a Hidat a kormánypárt és az ellenzék viszonylatában. Megjegyzendő, a A kétfelmérés nyilvánosságra hozása azt szolgálta, hogy mindkét párt tábora önigazolást találhasson a számokban. felmérés furcsaságaira, a jobbi- kos hidasokra és a Gyurcsány- választó szlovákiai magyarokra is akadna logikus magyarázat: előbbi csoportot a romákhoz való viszony alakítja ki, utóbbit pedig az elszlovákosodó réteg Magyarországgal kapcsolatos politikai alulképzettsége magyarázhatná. Az MKP által publikált eredményeket is összefüggéseiben kell értelmezni. Egyrészt azokat a statisztikákat közölte, melyek az átszavazással kapcsolatosak, így jelezve, hogy a két tábor között mekkora az átjárás. A folyamatosan a sajtó korrektségét kifogásoló pártkommunikációra pedig az erősít rá a legjobban, ha arról jelennek meg adatok, hogy a célcsoport már nem feltétlenül a hagyományos médiából tájékozódik. Mire volt jó a felmérések nyilvánosságra hozása? Az eredmények kölcsönösen kioltják egymást, mindkét tábornak megvan a saját meggyőződése és önigazolást találhat a számokban. A prezentáció módja talán arra mutathat rá, hogy ha szakmai kutatás is készül, annak közlését - legyenek bármennyire pontosak az adatok - semmiképp sem szabad a pár- tokkezébeadni. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője Azt mondják meg, ott mit fognak elintézni, ahol vasútállomás sincs, nemhogy felirat. (Peter Gossányi rajza) L • ' V-\ 1 1 \ 1 ' x / \ I |r « 1 i 0 V |l 1 ' < g i * A kérdés, tartható-e a hiány, és milyen következményei vannak ennek a gazdaságpolitikának Nagy célt teljesítettek Orbánék - mi jön most? HORBUIÁK ZSOLT Sikerült. Az Orbán-kormány a múlt héten elérte egyik legfontosabb célját. Az Európai Bizottság ajánlása alapján Magyarországgal szemben megszüntetik a túlzottdeficit-eljárást. Minden elismerés ellenére, amit a magyar kormány joggal megérdemel ezért a fegyvertényért, mégis felmerül a kérdés: miért volt ez olyan fontos? A kormányzati propaganda az utóbbi hónapokban szégyenpadot emlegetett, holott manapság bizony nagyon sok ország csücsül ezen a pádon, a dél-európai tagállamok mellett a stabilitás példaképének számító Hollandia is. A kérdés tulajdonképpen azért érdekes, mert - ahogy az köztudott - Budapest már az unióhoz való csatlakozás óta nem tartotta be a 3%-os hiányt. Akorábbi szocialista kormányok egyáltalán nem törődtek ezzel a maastrichti kritériummal (meg a többivel se), de Brüsszel sem várt el valamilyen erélyesebb lépést. Épp ellenkezőleg, 2011-ig hallgatott, csak akkor merült fel szankcióként a támogatások felfüggesztése. Noha a deficitsorompót hivatalosan továbbra se szabadna átlépni, egyre több ország kap kivételt, a spanyolok például egészen 2016-ig! Igen, az unió távolról sem az egyenlők gyülekezete. Robert Ficót a minap tüntették ki Németországban európaiságáért, és a szlovák pénzügyminisztert is a jobbak közé sorolják, de hogy Szlovákia sem tartja be az előírt hiányt, valahogy nem ver hullámokat. Egyre több neves közgazdász is azon a véleményen van, hogy a megszorítások nem a megfelelő módszer az elnyúló válságból való kilábalásra. Magyarország, mint már annyiszor a múltban, mintha fáziskésésben lenne, akkor akar jó lenni, amikor már szinte senki se az. A feladat teljesítése mögött azért más is húzódik. Orbán Viktornak már kormányzása kezdetétől szembe kellett néznie a külföldi bírálatokkal. Nem könnyű megmondani, hogy a 3%-os hiány elérése mindig cél volt-e, vagy csak később vált azzá, igazolandó a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát. Valószínűleg szükségből erényt kovácsoltak, hiszen 2010-ben a kétharmados parlamenti többséget hozó választások után Orbánék lazábbra vett költségvetést akartak, csak éppen belefutottak Brüsz- szel vasszigorába. A legfontosabb kérdés országon belül és Brüsszelben is az, hogy mi lesz ezután. Brüsszelben, hogy fenntartható-e a hiány, Magyarországon, hogy milyen következményei vannak ennek a gazdaságpolitikának. Az utóbbira talán könnyebb válaszolni, mivel az ágazati adókkal, a legváltozatosabb adókulcsokkal túlterhelték a gazdaságot, így az mára elveszítette növekedési potenciálját. A lefékeződést az alacsonyabb alapkamattal próbálják ellensúlyozni. Végezetül még egyszer dicséret illeti a magyar kormányt, hogy sikerült kiharcolnia az eljárás végét. Mi tagadás, komoly megszorítások kellettek hozzá. Az alacsony hiány önmagában gazdaságösztönző tényező. Mégis, a rövid taps után további nehéz döntésekjönnek. KOMMENTÁR Lesz titánok harca? NAGYANDRÁS Minden korábbi kijelentésével ellentétben mégis érdekli Robert Ficót az államfői poszt, írta múlt héten az egyik szlovák napilap, három egymástól független smeres forrásra hivatkozva. Fico pár hete még azt mondta, ezzel a témával jelenleg se ideje, se kedve foglalkozni. Akkor most mi az igazság? A Smer sajtóosztálya szerint a párt államfőjelöltjéről ősszel születik döntés, addig nem is foglalkoznak kérdéssel. Nyilvánvaló, hogy a kormánypárt PR-osai nem mondanak teljesen igazat, biztosan készülnek az elemzések, a stratégiák, ám a Smer egyszerűen nincs lépéskényszerben. Ha Ficót jelölné, azt elvileg elég megtenni 21 nappal a választások előtt. Természetesen ez szélsőséges helyzet lenne, hiszen alig maradna idő a kampányra, de gondoljunk bele: minek kampányolna Fico, ha miniszterelnökként folyamatosan reflektorfényben van, és hosszú ideje ő a legnépszerűbb politikus. Ha más jelöltet indítana a Smer, legyen az Pavol Paška házelnök vagy Miroslav Lajčák külügyminiszter, korábban kellene dönteni, hogy kampánnyal is támogassák. A Smerben pontosan tudják, hogy Iveta Radičová az egyetlen, aki legyőzheti Robert Ficót, ezért szeretnék elkerülni, hogy megmérkőzzenek egymással. A Hospodárske noviny szerint ezt maga Fico jelentette ki. Akár ő, akár a stábja gondolja így, az ó szemszögükből teljesen logikus az időhúzás. Radičová többször, több helyen kijelentette, elege van a szlovák politikából, aktív politikusként nem akar többé visszatérni. Ám ha a Smer Ficót jelölné, valószínűleg ő sem tudna ellenállni, hiszen hatalmas nyomás nehezedne rá az ellenzéki pártok részéről. De kérdés, lenne-e elég ideje az ellenzéknek, hogy egységesen felsorakozzon Radičová mögé, ha a Smer a végsőkig fogja halogatni a döntést, vagy akár egy kamujelöltet dob be az elején, majd az utolsó pillanatban dönt másképp. Az ellenzék Radičová nélkül béna kacsa, nem tud egyetlen komoly jelöltet találni, eddigjószerével csak önjelöltek bukkantak fel. Fico hezitálása azért is érthető, mert ha véletlenül nem nyerné meg az elnökválasztást, az politikai karrierje végét jelentené. Ha miniszterelnök indul az államfőválasztáson, egyszerűen illiknyemie. Ám az egész játék a jelöltállítással egy kicsit sántít is, hiszen Fico többször jelezte, az államfő a jelenlegijogköreivel túl gyenge az ő ízléséhez, ő legszívesebben egy elnöki rendszerben lenne elnök. Ám ehhez alkotmánymódosításra van szükség a parlamentben, ami teljesen kizárt. A jelenlegi ellenzéki pártok közül egy se menne bele abba, hogy több jogot adjanak a köztársasági elnök kezébe. Egyrészt Ficótól való félelmükben, másrészt a szlovák parlamenti demokrácia parlamenthangsúlyos rendszer. A törvényhozó testület kezében összpontosul a legnagyobb hatalom, és ezen egyelőre senki sem akar változtatni. Hogy végül megvalósul-e a titánok harca, vagy egy újabb lagymatag kampány és egy előre borítékolható eredmény várható, még lehetetlen eldönteni. Ám az biztos, hogy a verseny és az eszmék ütköztetése szempont) ából mindenképpen a Radičová-Fico párharc lenne a legérdekesebb. FIGYELŐ AV4-ek hajtják a német gazdaságot A keleti szomszédok hajtják a német gazdaságot címmel írt a brit Financial Times arról, hogy a négy visegrádi ország kulcstényezővé vált a német versenyképesség szempontjából, hiszen közel vannak és nagy számban tudnak felkínálni jól képzett és fölöttébb termelékeny munkaerőt - viszonylag alacsony bérrel. A négy állam kivitelének kb. a negyede megy a németekhez. Áhogy a lengyel külügyminiszter fogalmazta: a négyek teszik ki Németország legnagyobb kereskedelmi partnerét a földrészen, együtt még Franciaországot is megelőzik. A gazdasági integráció a szorosabb politikai kapcsolatokkal párhuzamosan fejlődik, miközben - egy lengyel szakértő szerint - az unió többi része egyre borúlátóbb a németek szerepét illetően. A gazdasági kapcsolatok azonban kétélűnek bizonyultak: amikor beütött a pénzügyi válság, a magyarok, a csehek és a szlovákok mély visszaesésbe kerültek. 2010- ben a németek növekedésre váltottak át, akkor a hármak még erőteljesebben indultak meg felfelé. Utána jött viszont az euróövezet krízise, és Magyarország, valamint Csehország visszazuhant a recesszióba. Ezért Közép-Európa az utóbbi években megpróbálta mérsékelni függőségét a németektől. A magyar és a lengyel kormány a kínaiakat igyekszik megnyerni, onnan azonban idáig rendszertelenül érkeznek a befektetések, hullámról szó sincs. Ezért a helyzetre az a jellemző, amit a szlovák miniszterelnök mondott: ha januárban valami történik Németországban, azt júliusban már megérzik Pozsonyban. (Klubrádió)
