Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-27 / 148. szám, csütörtök

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 27. www.ujszo.com PENGE A másik halála Tájainkon kevesen tud­ják, hogy 2013-ban Barnás Ferenc Másik halál című, a Kalligram kiadásában meg­jelent műve nyerte el az egyik legrangosabb szakmai elismerést, az Aegon művészeti díjat. Barnás bámulatos labirin- tusmondatokat ír: az állítás vagy észlelet folyamatos korrekciós gesztusoknak van alárendelve, a szöveg irányulása sokáig kiismer­hetetlen, idegesítően pon­gyola, tétova és egyre re­ménytelenebb, kiismerhe- tetlenebb, ám az utolsó pil­lanatban ez a nagyon is au­tentikus nyelv egyberántó- dik, és minden a helyére ke­rül. Ezek a labirintusmon­datok egy énen kívülre he­lyezett, de az én-illúziónak megfeleltetett, odaképzelt személy előtt hangzanak el. A szellemi integritást és a szellem erőit kell demonst­rálniuk, a leépülés ellen kell felépülniük, miközben az il­lúziótól sem mentesek. És ebbe az illúzióba nem kevés humor is vegyül: groteszk és abszurd humor ez, a létezés kifejezhetőségének keresgé­lése, a nyelvi rettegés a las­san érlelődő, bennünk for­málódó halál ellen. Épp ez a lassúság eredményezi, hogy példásan elkerüljük a szükségszerűnek tetsző, ki­élezett tragédiát. Egy lelkileg és egziszten­ciálisan összeomló értelmi­ségi főhős, aki társadalmi lé­tének fokozatos zsugorodá­sával párhuzamosan építi fel a maga számára konst­ruált gondolatterápiát, ké­pes túlélni, miközben kör­nyezetében ketten is bele­pusztulnak nagyjából ugyanabba, ami őt nyomor­gatja: a traumatizált létszo- rongatottságba. A lezüllött egyetemi oktató, a sikeres vándorzenész és a múzeumi teremőr karakterei mintha nem is ugyanahhoz a jel­lemhez tartoznának: ezt azonban csak kívülről mondhatnánk, amit itt, be­lül látunk, az ennek ékes cá­folata. A főhős számára egy időre egy inszomniában szenvedő, zenekedvelő né­met pincér biztosít egzisz­tenciát: ez a barátság olyan fokú intimitást teremt, melynek megjelenítésére alig van példa a magyar iro­dalomban. A pincér öngyil­kossága egy agyonelemzett, mégis kibeszélhetetlen tra­uma rémálomszerű aurájá­val veszi körbe a főhős létét is. A Grófnő, az egykori vér­beli arisztokrata, aki többek közt bádogos is volt és egy író (aki alighanem Ottlik) védangyala, hasonlóan ár­nyékképből válik hús-vér testté, épp a pusztulása leg­végére. A környezet, Buda­pest egyik-másik háza, hely­színe szintén egzisztenciális traumatérként kezd el léle­gezni, az emlékezés a tárgyi világra is kiteljed, az élő eg­zisztencia ugyanis sumákol, variál, torzít, hiszen csak a nyelvben bízhat. A teremőr bezártsága a maga világába, a szellemi gyakorlatok, a té­bolytól való rettegés, a pszi­chiátriai intézetre emlékez­tető analógiák magát a vá­rost is egy hatalmas, hiper- realista képtárrá avatják. A kiállítóteremben felállított ürítési folyamatra progra­mozott műalkotás a lebom­lás, a lebontás frappáns, humoros jelképévé válik. A műalkotás felemészti a ma­ga táplálékait: a regény fel­emészti a nyelvet, a történe­lem az embert, a létezést. A szagelszívó berendezés pe­dig, természetesen, most sem működik. (Barnás Ferenc, Másik halál, Pozsony, Kalligram, 2012.) Értékelés: MMMMM A Győri Filharmonikusok nyitják a fesztivált, amelyen Nick Cave és Thom Yorké is fellép Két hét múlva startol a Pohoda A rendezőstáb már kivo­nult a trencséni repülő­térre, ahol július 11-től 13-ig tart a Pohoda fesz­tivál. Úgy tűnik, a feszti­vállal szemben támasz­tott elvárások továbbra is jogosak. HAVRAN KATALIN Idén is az alternatív zenei vi­lág legjava vonul fel, és dicsé­rendő, hogy nem tűnnek fel a „nagy húzónevek” kategóriába sorolandó olyan produkciók, amelyek régen túllépték saját zenitjüket. Ott lesz viszont Thom Yorké, Nick Cave és Omara Portuondo. Az Atoms For Peace 2009-es megalakulásakor már az alapí­tó tagok neve sejtetni engedte, hogy a zenekar rövid időn belül sikertörténetet fog írni, hiszen két tagot a Radioheadből im­portált - Thom Yorke-ot és Ni­gel Godrichot -, a baszusgitá- ros Flea a Red Flot Chili Pep- persből, a dobos Joey Waron- ker pedig az R.E.M.-ből érke­zett. A zenekar albuma idén februárban debütált. Ráadásul mindössze második, Amerikán kívüli fellépésükre készülnek, s éppen a Pohodán. Thom Yorké, a nemzetközi zenei piac ki­emelkedő figurája hírnevéhez kétségkívül sokat hozzásegít csodabogáijelleme. Sokan úgy gondolják, hogy a világ egyik legtöbbet elemzett zenekará­nak (Radiohead) frontember- szerepéből szeretett volna ki­bújni. Az Atoms for Peace-szel egy kreatívabb világot alakított ki, amely a zenekart az experi­mentális rock világába repíti. Szintén friss stúdióalbum­mal érkezik, viszont koránt­sem új formációval, Nick Cave és zenekara, a Bad Seeds. Az ausztrál ikon kétségkívül az idei Pohoda legnagyobb zsákmánya, melyet Michal Kaščák és csapata több éve próbál becserkészni. Nick Cave a Bad Seedsszel majd­nem harminc éve zenél együtt, és ennyi idő alatt a zenekar széles zenei pályát futott be: játszott erőteljes punkot, mél­áÄ-í' W* 1 JWjöi- Y Az Atoms For Peace supergrupp (Képarchívum) tóságteljes rockot, pendített érzelmes húrokat. Nagy vára­kozás előzte meg legutóbbi lemezét, a Push the Sky Awayt, amely ötéves szünet után érkezett. Az album légies és melodikus, helyenként hát- borzongató, és Cave egy eddig talán kevésbé ismert arcát mu­tatja. A Pohoda f esztiválon fellép a Ghymes együt­tes is, amely idén mind­össze négy koncertet ad Szlovákiában. Várható volt, hogy az angol­szász vidékről érkező zenészek fognak dominálni a trencséni fesztiválon, ezért felüdülés megpillantani a Buena Vista nevét a fellépők listáján. A le­gendás kubai zenésztársulatot, amely az 1950-es években működött Buena Vista Social Club elnevezésű havannai szó­rakozóhelyről kapta a nevét, az amerikai Ry Cooder hozta össze négy évtizeddel később. Wim Wenders 1997-ben forgatott, azonos című dokumentumfilm­je hatalmas lelkesedést robban­tott ki a kubai zene iránt Euró­pában. A legendás közös albu­mot követően Ibrahim Ferrer, Omara Portuondo és Rubén González saját szólóalbumot készített, a Buena Vista Social Club pedig az összes olyan produkció védjegye lett, amely a kubai zene aranykorát, az 1930-50-es éveket eleveníti fel. Mára az eredeti felállás ki­sebb formációkra bomlott, ezért lesz különleges a szomba­ti koncert, amelyre a szerve­zőknek sikerült meghívniuk Eliades Ochoa gitárost és Oma­ra Portuondo énekesnőt is, így az eredeti zenészek közül a leg­fontosabb élő tagok ott lesznek a fesztiválon. A pénteki nap fő programjá­nak a Smashing Pumpkinst ha­rangozták be. A Büly Corgan vezetésével működő chicagói banda, mely a kritikusok sze­rint 1988-as megalakulása óta az egyesült államokbeli alter­natív zenei színtér legfonto­sabb szereplője, idén adta ki új albumát, az Óceániát. Érdemes lesz elmenni a francia Babylon Circus koncert­jére is. A tíztagú formáció, amely francia és angol nyelven énekel, sőt, van amikor a kettőt egyszerre teszi, skával és reg- gae-vel indult, de hamar túl­nőtte műfaja kereteit, és ma már punk-, rock-, swing- és jaz- zelemekkel átszőtt zenét ját­szik. A brit zenei irányvonalat a Kaiser Chiefs, a Bloc Party, Bonobono és Erői Alkan mel­lett Kate Nash képviseli. Kate, aki pár éve nagy lendülettel tört be a brit popzenei piacra, utolsó albumával jócskán meg­lepte közönségét, hiszen ezen már nem kellemes popot, ha­nem vad, őrült indietzenét ját­szik. Fellép a Pohoda fesztiválon a Ghymes együttes is, amely idén mindössze négy koncertet ad Szlovákiában. A szokáshoz hí­ven a fesztiválon a komolyzene is képviselteti magát. A Győri Filharmonikus Zenekar Peter Breiner Szlovák táncait mutat­ja be a szerző vezényletével. Csütörtök este ők nyitják a fesztivált. A Szlovákiai Magyar írók Társasága szervezésében tartották meg tegnap a Pozsonyi Magyar Intézet­ben az Alapozók és reformerek találkozóját. Akik a találkozón beszélgettek: Tőzsér Árpád, Tóth Ele­mér, Duba Gyula, Fonod Zoltán és Szeberényi Zoltán. Jeles irodalmáraink beszélgetését Miklósi Pé­ter vezette. (Somogyi Tibor felvétele) Folklife fesztivál Washington. Forgách Pé­ter Hunky Blues - Az Ame­rikai Álom című alkotásá­val kezdődik június 29-én Washingtonban a Magyar- ország, hősök és mítoszok: a bevándorlók élményei és a művész szeme című vetí­téssorozat, amely a tegnap megnyílt Smithsonian Folklife Fesztiválhoz kap­csolódva mutat be váloga­tást magyar filmesek mun­káiból. A több mint négy évtizedes múltra visszate­kintő szabadtéri fesztivá­lon először díszvendég Magyarország: a filmes produkciók mellett a ma­gyar zene, tánc, kézmű­vesség és gasztronómia is bemutatkozik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents