Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-27 / 148. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 27. Vélemény És háttér 7 Milyen a magyar családok élete, jövőképe? Milyen a honi magyar társadalom? Jövőkép nélküli társadalom A napokban elszomorító adatsorokat láthattunk. Arányaiban a magyarlakta régiókban jegyzik a legtöbb abortuszt. Foglalkozik valaki az okokkal? Vagy már ez sem érdekel minket? MÓZES SZABOLCS Léva, Dunaszerdahely, Rimaszombat és Komárom - ez a négy járás vezeti az abortuszok országos listáját, s a többi magyarlakta régióban is viszonylag magas a művi vetélések száma. Magyarán: a dél-szlovákiai járásokban élő nők kérik legnagyobb arányban az abortuszt. A munkanélküliségi vagy szegénységi mutatókhoz képest ez egy száraz adatsornak tűnik, pedig sokkal lehangolóbb. Mivel életekről szól, nem a „piszkos anyagiakról”. Nem csak a meg nem született gyermekek életéről, haláláról, hanem a magyarlakta vidék családjainak életéről is. Áltathatnánk magunkat persze azzal - morbid és cinikus módon -, hogy lám, milyen progresszívek vagyunk: legalább valamiben „előrébb” járnak a déli járások, mint az északiak, jobban követjük a „modem”, nyugati trendeket. Szomorú elsőség. És vállat is vonhatnánk, mondván: a statisztika az egyéni döntések összességét mutatja, ez mindenkinek a magánügye, így az adatközlésen túl felesleges a témán merengeni. Sokkal felelősségteljesebb lenne elgondolkodni az okokon. Vajon mit mondanak ezek a számok rólunk, magyarokról? Mi az oka annak, hogy ennyire nincs értéke az emberi életnek? Ezek a kérdések távolról sem csak azért aktuálisak, mert második évtizede fogy a magyarság száma, s mi asszimilációról beszélünk lépten-nyomon. Persze létezik az asszimiláció, és nem is kis mértékű, de nem vesszük észre, hogy elsősorban az alacsony születésszám miatt zsugorodik kisebbségi közösségünk. Az elszomorítóan magas mutatók ráadásul nem is hatnak újdonságként, a korábbi években is komoly különbség volt e tekintetben észak és dél között. Mi áll e mögött a tendencia mögött? A rossz szociális körülmények? Tudjuk, a magyarlakta járásokban nagyobb a munkanélküliség, alacsonyabbakabérek-de ráfogható minden erre? A széteső családok? A rossz gazdasági helyzet, vagy az értékek relativi- zálódása miatt esnek szét a családok? Vagy nem is jönneklétre? Hiszen közismert, hogy az egyedülálló, vagy nem stabil kapcsolatban élő nők - és persze az elváltak - nagyobb arányban vetetik el gyermeküket. Milyen a magyar családok élete, jövőképe? Milyen a honi magyar társadalom? Széteső? Értékeit elhagyó? Nem véletlenül írjuk le másodszor az értékek kifejezést: a kisebbségi közösségek megmaradásának egyik kulcsa ugyanis pont az értékek megtartása, megélése. Az olykor modernizálásnak, progresszivitásnak is hazudott nihilizmus, valamint a társadalom atomizálódása, szétesése ugyanis alapjaiban veszélyezteti a nemzeti kisebbségi közösségeket. Bennünket is. Ha egy közösség társadalomként akar önmagáról gondolkodni, közösségként továbbélni s megmaradni, akkor ezekre a kérdésekre is felelős válaszokat kell adnia. Második körben pedig - ez a nehezebb - megoldásokat találnia a helyzet javítására. Régen rossz, ha csak legyintünk: itt semmit sem lehet megváltoztatni, felesleges ezen egyáltalán gondolkodni. A gyermek érték - minden emberélet az -, s amelyik társadalom azt gondolja, hogy gyermekek, utódok nélkül is boldog lehet és fejlődhet, annak lőttek. Nekünk is? ([ubomír Kotrha rajza) NYUGI, A NAGYHALAKNAK ITT NEM KELL TARTANIUK SEMMITŐL... JEGYZET Holdudvarlás VERES ISTVÁN Ahétvégi.bala- tonszárszói találkozó sajtó- visszhangjáról az a vicc juthat eszünkbe, amelyben a zsidó, az arab és a skinhead megy a sivatagban. Egyszer csak elő- mászika Dzsinn, hogy mindhárman kívánhatnak egyet. Az arab és a zsidó egymás likvidálását kívánja, megszeppentsé- gében a skinhead pedig már csak egy kávét kér. A liberálisabb magyarországi sajtó (is) meglehetősen lesajnálóan nyilatkozott ugyanis a baloldaliliberális magyar politika bel- teijes értelmiségi holdudvarát felvonultató kerti partiról, őskövületnek titulálva a Farkas- házy Tivadartelkén összegyűlteket, nézeteikkel együtt. És igazuk volt. A nemzeti térfél publicistái tehát a billentyűzet és olvasóik agyának masszírozása helyett inkább alighanem ittakegy kávét. Két dolgot kellene még elmondani a szárszói konzervpiknik kapcsán. Az egyik, hogy ha a jobboldali magyar politika értelmiségi holdudvara röffenne össze egy nemzeti szalonnasütésre mondjuk a Hortobágy közepén, az sem festene fel- emelőbben. Főleg azért nem, mert azoktól az értelmiségiektől, akik kiállnak a jelenlegi (vagy akár az „elmúltnyolcéves”) magyar kormány (ok) mellett, és ezt képesek felvállalni, nem igazán számíthatunk másra, minthogy nevetségessé teszik magukat (ha eddig még nem sikerült volna nekik). Ez nem azért van, mert Orbán vagy Gyurcsány kormánya ilyen rossz lenne vagy olyan jó. Egyszerűen arról van szó, hogy ha művészek, írók, stb. beállnak egy politikai irányvonal mögé, akkor előbb vagy utóbb menthetetlenül kínossá és nevetségessé válnak. Persze nem arról van szó, hogy a művészember ne fejezze ki nemtetszését, ha egy politikai téma kapcsán szükségesnek érzi. Inkább arról, hogy vegye észre: úgysem láthat tisztán (ahogy a legtöbb választó sem), így saj át arcát és hitelességét teszi kockára, ha a szükségszerűen elhasználódó politikusok árnyékában megpróbálja kapirgálni a nagy büdös politikai igazságot, ami, mint tudjuk, egyébként sem létezik. Ezért is veszélyes a szárszóihoz hasonló (vagy akár egy nemzeti jellegű) holdudvarlás. A konzervpiknikeken részt vevő művészek részben vigasztalhatják magukat azzal, hogy a nagy művekjelentóségüknél fogva általában túlélik politikailag elkötelezett szerzőiket. Lásd az egykori francia náci kollaboráns Louis-Ferdinand Céline regényeit, a kommunista Pablo Neruda verseit vagy az újabban Izrael-ellenes német szociáldemokrata őskövületet, Günter Grasst (ugyan még él, a művei viszont máris túlélték őt). A magyar politikai holdudvarok művésztagj ai viszont egyelőre (és talán szerencsére) még nem tartanak ott, hogy a két említett író jelentőségéhez mérhetnékma- gukat. KOMMENTÁR Újabb civil a pályán KOCUR LÁSZLÓ Bár az időjárásból nem erre következtethetünk, de lassan nyakunkon a nyár és vele az uborka- szezon, amikor sok mindenből téma lehet, például egy politikus nyaralásából. Ám most „a kormány a helyén van”, a parlament is ülésezik, mégis egy politikus nyaralásáról fogunk írni. Alojz Hlina, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párt listáján parlamentbejutott, később a frakcióból kilépő, ígyjogilag is függetlenné vált parlamenti képviselőnek még a parlamenti nyári szünet előtt sikerült bekerülnie a sajtóba azzal, hogy közölte: korábban bejelentett pártalapítási szándékát tett követi, és megkezdi az aláírásgyűjtést Állampolgárok (Občania) nevű pártja bejegyeztetéséhez. Hlina sietett leszögezni, a felesége már szabadot adott neki a nyári szabadság idejére, feledve, hogyjó feleséges poénja utoljára boldogult Columbo hadnagynak volt, s különösen igaz ez a hazai közéletben azóta, hogy egy párt az alapító atyák feleségeinek konyhapénzéből alakult... Nyilván virágozzék minden virág, alapítson pártot mindenki, akinek nincs ennél jobb dolga és teljesíti a törvényi feltételeket. Az is szép dolog, hogy Hlina (egyelőre) saját zsebből akarja finanszírozni új pártja indulását. Ám félhangosan azért érdemes feltennünk a kérdést: szükség van-e újabb pártra a hazaijobbközép térfélen, ahol már most is akkora a tülekedés, mint nyári melegben a strand büféjénél. Míg a hazai baloldalt Robert Ficónak egy monolitikus tömbbé sikerült gyúrnia, a kicsik integrálásával, bedarálásával, addig a jobboldali térfélen ennek a folyamatnak az ellenkezőjét láthatjuk. AKDH-t az azóta csaknevében Új Többséget alapító Dániel Lipšic hagyta ott, az Alfa platformot alapító, szintén távozott Radoslav Procházkának egyelőre nincsenek pártalapítási ambíciói. Az SDKÚ a felmérésekben a statisztikai hibahatár környékén egyensúlyoz, ott Miroslav Beblavý és Lucia Žitňanská találná ki Szlovákiát. Nekik nem volt annyi vér a pucájukban, hogy kiváljanak az egyre kínosabbá váló anyapártból, mondhattok, ba az egyik érintett történetesen nem egy hölgy lenne. Szakadt az új keletű SaS is, a szakadár liberálisok gyorsan össze is álltak a konzervatív Lipšiccel, ez is egy érdekes kísérlet... Az Egyszerű Embereket pedig Hlina hagyta faképnél, úgy látszik, két olyan demagóg nagydumás, mint ő és Matovič, valóban nem fér meg egy pártban. A Híd egyelőre nem szakad. Első pillantásra nyilvánvaló, a fenti pártok közül egyik sem alkalmas arra, hogy olyan radikális „integrációt” vigyen végbe, mint a baloldalon Fico; sőt, az egyes karakterek elfáradása, a politikai élet jellegéből fakadó szükségszerű erodálódás és a köztük feszülő „történelmi sérelmek” miatt az integráció esélye inkább csak elméleti, még akkor is, ha az ellenség közös. Ébben a helyzetben egy újabb párt, amely első ránézésre leginkább alapítója személyes ambícióit látszik kiteljesíteni, ugyan nem megoldás a jobboldal problémáira, de nem is súlyosbítja azokat. FIGYELŐ Zeman mindenki ellen , A kormány összetételének a választások eredményét, és nem az államfő elméjének állapotát kell tükröznie” - úja a cseh Hospodáŕské Noviny. A prágai sajtó szerint Miloš Zeman cseb4államfő mindenki ellen lépett Jin Rusnok kormányfővé való kinevezésével. Az úgynevezett hivatalnokkormányok korábban soha nem egy személy döntése alapján jöttek létre Csehországban, hanem politikai megegyezés alapján. A Hospodáŕské Noviny megjegyzi: bár az alkotmány szerint az államfő bárkit kinevezhet kormányfőnek, de tiszteletben kellene tartania a parlamenti erőviszonyokat. „Zeman, Csehország történelmében először, nem vette figyelembe a parlamenti többséget, s ezzel összeütközésbe került a parlamentáris demokrácia alapszabályaival”. „Zemanokrácia” - ezzel a főcímmel jelent meg a Lido- vé Noviny, s megállapítja, az eddigi tapasztalatok alapján a képviselőház jól tenné, ha egyáltalán nem hinne az elnöknek. A liberális Mladá fŕonta Dnes első oldalas szalagcíme: „Mindenki ellen”. A lap kommentátora úgy véli: Zeman megsértette az alkotmányt, s önmagát kiáltotta ki legfőbb bírónak. Tulajdonképpen saját, hű kormányt akar, gyakorlatilag ő lesz hatalmon. Bár maga is azt állítja, hogy előrehozott választást akar, ez nem igaz. A választások várható győztesének, a szociáldemokrata-kommunista koalíciónak ugyanis semmi szüksége az államfőre. „Koszorúkat nyomnának a kezébe, s emlékművekhez mehetne beszédet mondani. Ha az elnöknek megbocsájt- juk ezt az antidemokratikus bűvészkedést, ukrán világ vár ránk”-állítja a lap. (MTI)
