Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-25 / 146. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 25. Vélemény És háttér 7 A romaügyi kormánybiztos biztonsági játékot játszik: általában a hatalom mellett foglal állást Nem szokványos módszerek Egy olyan eset, mely során az áUamhatóság a képviselőivel végigveti a saját állampolgárait, általában kivált valamiféle felzúdulást a közvéleményből. A Szepsi melletti Somodi romatelepén történtek azonban nem ebbe a kategóriába tartoznak, legalábbis nem a jelenlegi Szlovákiában. TOKÁR GÉZA A romatelepen történt rendőri beavatkozás, amelynek tucatnyi sérültje van, abba a párhuzamos országba nyújt betekintést a kívülállók számára, amelyről keveset hallani, akkor is csak híresztelések szintjén. A történet egy hangosan átmulatott éjszakával kezdődött, ha lehet hinni a híreknek, a kedélyek csillapítására kiérkező rendőrök kocsiját pedig szétverték a helyi romák. Erre a hatóság napok múltán, „véletlenül” nagyszabású razziát tartottak a telepen, hatvan rendőr felvonultatásával. A házakat egymás után átkutatták, végül tizenöt személyt előállítottak. Az akciónak több sérültje van, köztük egy csecsemő. Egy vádemelés is született már, a razzia során ugyanis egy roma fejszével támadt egy rendőrre, ráadásul meg is sebesítette. Egyébként ez a rendőrségi akcióhoz kapcsolódó egyetlen konkrét bűncselekmény, hogy pontosan mit kerestek a hatóságok a helyszínen és mennyire voltak sikeresek, nem tudni. A beavatkozásnak lesz némi utójátéka a bíróságokon, emberi jogi szervezetek is felléptek az akció során alkalmazott módszerek ellen, viszont hivatalos, hatósági felvétel híján - amely rejtélyes okok miatt nem készült - nem lehet megállapítani, pontosan müyen módszereket alkalmaztak az intézkedés során. így a bizonyítékokat összesítve marad a romák állítása, szemben a rendőrök állításával, s mivel egyik csoport sem számít különösebben hitelesnek a közvélemény szemében, mindenki a saját előítéletei és személyes tapasztalatai alapján formál majd véleményt az ügyről. A rendőrségi akció valódi inMarad a romák állítása, szemben a rendőrök állításával, ki-ki ezek alapján formálhat véleményt. dókáiról két forgatókönyv kering. A romák szerint bosszúról és megfélemlítésről van szó, a rendőri értelmezésben szabályos eljárásról, valójában pedig az erődemonstráció egy sajátos példájának lehettünk a tanúi. A rendőri fellépés nagysága és mértéke rámutat arra, hogy mennyire nem működik a szokványos módszerekkel való rendfenntartás és a kommunikáció a romatelepeken. A hatóságok hallgatnak, az esetnek legfeljebb akkor lesz érdemi következménye, ha az országról szóló nemzetközi jelentésekben is felbukkan az incidens, és valakinek magyarázkodnia kell miatta. Eredetileg Peter Pollák romaügyi kormánybiztos feladat lenne, hogy tisztázza és elmagyarázza az ügyet, de abban aligha lesz köszönet. Pollák biztonsági játékot játszik, Robert Fico mellett foglalt állást akkor is, mikor a miniszterelnök a romák nyakába varta a magas munkanélküliségi mutatókat. Most azt a több alkalommal is hangoztatott kormányzati üzenetet erősítheti, miszerint a nem szokványos probléma nem szokványos módszerek alkalmazását igényli a hatóságokrészéről. És ha valami, az biztos, hogy a somodi razzia nem volt szokványos.- A pénz nem boldogít. Most 10 millióm van, és pont olyan boldog vagyok, mint amikor 9 millióm volt. (Peter Gossónyi rajza) Bajnai és Mesterházy beszéde lehangoló volt, Gyurcsány nem kapott mikrofont - haza is ment Szárszói panoptikum KISS TIBOR NOÉ Hétvégén Balatonszárszón találkozott a baloldali és liberális közéleti elit. Ott volt mindenki, aki egykor számított, Komád Györgytől Heller Ágnesig, Puch Lászlótól Juszt Lászlóig, Med- gyessy Pétertől Kuncze Gáborig. Házigazda: FarkasházyTivadar. Az eseményről az index két újságírója közölt vitriolos beszámolót. Őket nem hívták meg, cikkük (és főleg a mellékelt fotók: Heller Ágnes kilógó hasáról, valamint Farkasházyék wc-jéről) kiverte a biztosítékot a szervezőknél. A szerzőket vasárnap Farkasházy „Teddy” Tivadar elküldte a helyszínről, azt nehezményezte, hogy a feleségét, Mimit is belekeverték aljas cikkükbe. Még az ebédjüket is elvette a zsurnalisztáktól. Az indexeseknek legalább egy nap jutott, az Echo TV és a Hír TV kameráit be sem engedték. Egyébként Farkasházynak igaza van: az ő kertjében zajlott a parti, azt enged be, akit akar. De ha már ott jártak az újságírók, akkor tudósítottak a hepaj- ról. Mégiscsak felszólalt Bajnai Gordon és Mesterházy Attüa. (Bizonyosan felszólalt volna Gyurcsány Ferenc is, csakhogy nem kapott mikrofont. Hamar haza is ment.) Az ellenzék két vezéralakjának beszéde a beszámolókból ítélve lehangoló. Bajnai kijelentette, „nem szívesen tért vissza” a politikába, míg Mesterházy arról beszélt, hogy „megálmodta az Orbán-kor- mány bukását”. Elsöprő lendület. A házigazda két kerékpárt ajándékozott a fő vendégeknek, a zöld lett Bajnaié (nagy B betűvel), a vörös Mesterházyé (nagy M). Aztán hirtelen előkerült az X is, így állt össze a BMX- felirat. S hogy mi az az X? Hát jó sok iksz, azaz voks a jövő évi választásokon. Ez a poén sok mindent elárul a rendezvény hangulatáról. Ha ez nem lenne elég, természetesen ott voltak a Mikroszkóp színpad meghatározó arcai, a TÓI TÓI wc-ken „Fülkefor” felirat virított, egy faágról pedig a következő felirat csüngött: „Háromnál több ember csak akkor beszélgethet egymással, ha nem alapítanak pártot”. Elsöprő humor. S ha ehhez hozzávesszük a résztvevők között elcsípett beszélgetéstöredékeket vagy az elképesztő nyári outfiteket, a Kádár-korszak elevenedik meg előttünk. A baj csak az, hogy 2013-ban járunk, s erre - a jobboldalisággal nehezen vádolható - kommentárírók is ráéreztek. A szárszói találkozó szomorú képet fest a magyar kormány ellenzékének fő erőiről, azok holdudvaráról. A bal- oldali-balliberális oldal képtelen lépést tartani az idővel, jelentős figurái húsz éve ugyanazt hajtogatják. Nincs karizmatikus vezetője, koherens programja, világos politikai irányvonala. Képtelen vonzóvá tenni azt az értékrendet, amelyre az Orbán- kormánnyal elégedetlenkedők között lenne kereslet. Nem tudja megszólítani sem a kigolyózott trafikosokat, sem az egyetemistákat. Sem másokat, lényegében senkit. A szárszói buli világossá tette: közösségük dohos levegőjű panoptikum. Politikai értelemben nem léteznek. A legszomorúbb az, hogyjelenleg Orbánnal szemben rajtuk kívül senki sincs aplaccon. KOMMENTAR Mire gerjed a világ? JARÁB1K BAIÁZS Az észak-írországi G8-csúcs megmutatta azokat a pontokat, amelyekre gerjed a világ. Szíriából nézve a világot már nem a G8 tartja izgalomban. Sőt, G8-as álláspont nincs is, hiszen Oroszország hajthatatlan. A G7 tehetetlen a szíriai kérdésben, s igazából csak az oroszoknak van konkrét elképzelésük - maradjon minden a régiben. A szunnita szellem (Szíriában a többség) kiszabadult a palackból. Úgy tűnik, a nyugati világ szeremé a legjobban azt, amit Putyin mond, de már nem tartja lehetségesnek a szír status quót, ami az irányítása alatt jött létre még a 20. században. A világgazdaság szemszögéből nézve ugyancsak megkopott a G8 ereje. De még inkább a G20-é, hiszen a feltörekvő országok további gazdasági növekedés helyett saját középosztályukkal kénytelenek foglalkozni. Oroszország és Törökország után már Brazíliában is milliós tüntetések vannak, Kínában pedig pénzügyi pánik. Mindez több mint figyelemreméltó, és igazat ad azoknak az elemzőknek, akik szerint akkor lehet vüágotjhódítani, ha odahaza konszenzus van a politikai életben. Nem véletlen, hogy Obama amerikai elnök nem akar belebonyolódni a szíriai háborúba - az amerikai társadalom ellenzi, Obamát pedig leköti a teljesen polarizált amerikai belpolitika. A G8-as csúcson született legfontosabb egyezség az adóelkerülés elleni harc. A multik ezentúl kötelesek felmutatni a máshol befizetett adót. Ám az igazi csúcsra járatás az USA és az EU között a transzatlanti kereskedelmi egyezmény (TTIP), amit ezeken a hasábokon már korábban új Marshall- tervnek neveztünk. Az Európai Unió hihetetlenül gyorsan leküzdötte a belső ellenállást a kérdéssel kapcsolatban, és megadta az Európa Bizottságnak a megfelelő mandátumot a tárgyalásokhoz Washingtonnal. Ez jól mutatja, hogy az EU- ban könnyen lehet konszenzusra jutni, amikor olyan kérdésről van szó, amiben Brüsszel kompetens - a kereskedelem ilyen. Persze segítenek a nagy számok. A német Bertelsmann Alapítvány elemzése 1,5%-os gazdasági növekedést és munkahelyek százezreit jósolja az egyezménynek köszönhetően - ki tudna ennek ellenállni? Ellenzők azonban mindenhol vannak: a franciák a kultúrát féltik, az amerikaiak a pénzügyi szolgáltatásokat, a németek meg a genetikailag módosított kajától félnek. Hogy lesz-e a feltörekvő országokhoz hasonló tiltakozási hullám ezek miatt a kérdések miatt? Valószínűleg nem, de ki számított ekkora felgerjedésre Törökországban vagy Brazíliában? Ankara, Moszkva, sőt Budapest és Pozsony a saját hatalmát is féltheti ezektől a folyamatoktól és (éppen ezért) konspirációt láthat mögöttük. Az egyezmény igazi ellenzője azonban Kína és Oroszország. Az orosz sajtó máris „gazdasági NATO-nak” nevezi, nem véletlenül. Az oroszok a mai napig a NATO-ra izgulnak. FIGYELŐ Felemás a szerb határozat A semminél több, de felemás a szerb parlament határozata. Nem jelenti a tények tisztázását és az ügy lezárását - mondta Boriik József történész azzal kapcsolatban, hogy a szerb parlament elítélő nyilatkozatot fogadott el a délvidéki magyarok ellen 1944-1945- ben elkövetett vérengzések miatt. Úgy fogalmazott: „ez nem megbékélés, csak egy határozat”, a magyarokkal szemben elkövetett bűnök elítélése helyett pedig semmissé kellene tenni a magyarságot illető kollektív bűnösséget, és bocsánatot kellene kérni a délvidéki magyarságtól. Szerbia „sajátos balkáni állásponttal elkendőzi a lényeged’, a határozat indoklásának negyedik pontja ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy erre a gesztusra Szerbia EÚ-s csatlakozása miatt van szükség. A Joszip Broz Tito vezette Jugoszlávia 1945 januárjában és márciusában olyan határozatokat hozott, amelyben a magyarokat kollektive háborús bűnösnek nyilvánították. Boriik József kiemelte: a szerbiai magyarok elleni vérengzésekről szóló kutatások nincsenek lezárva, azokat folytatni kell. A magyarok továbbra is háborús bűnösnek számítanak, kárpótlást pedig eddig nem kaptak. Ugyan 2011. október 6-án a szerb parlament elfogadott egy rehabilitációs törvényt, de a mai napig nincs végrehajtási utasítása, a kárpótlási törvény mellé pedig nem rendeltek pénzügyi fedezetet. Utóbbit a jogszabály értelmében két év alatt végre kell hajtani, ami lassan lejár, és félő, hogy a szerbiai bíróságok elévülésre hivatkozva végrehajthatatlanná nyilvánítják azt - jegyezte meg a történész. (MTI)
