Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-24 / 145. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 24. Sport 13 Az angol nyílt teniszbajnokságon Federer, Murray, Nadal és Tsonga egy ágra került; Serena Williamst csak Sarapova vagy Azarenka állíthatja meg Wimbledon: Djokovicsnak könnyű dolga lehet Ma kezdődik az év har­madik Grand Slam-tor- nája, a wimbledoni nyílt teniszbajnokság. GYÖRGY NORBERT Van, akinek ez az aktuális teniszszezon legnagyobb ese­ménye, de olyanok is akadnak, akiket különösebben nem iz­gat, hogy fehér kirurgus- vagy pék-hacukába bújjanak, és a csúszós, füves borításon ápol­ják a tradíciót. A hölgyeknél Serena Williams, a férfiaknál Roger Federer készül címvé­désre. Serena esetében az len­ne meglepetés, ha ez nem sike­rülne. Roger potenciális dia­dalmenete viszont már nem ilyen egyértelmű. Eprek és rókavadászok Tehát Anglia és Wimbledon: a legrégebbi és a legtöbb ha­gyománnyal bíró teniszverseny a világon, a négy Grand Slam- torna közül már csak itt játsza­nak füves borításon, többnyire esőszünetekkel tarkított két hét (a ködös Albion), eper és tejszínhab, pezsgő, egyen- szalmakalap, a kenti herceg- és hercegné-féle arisztokratikus merevség (a burzsoázia diszk­rét bája) stb., ráadásul a hét végén még Forma-l-es futa­mot is rendeznek a szigetor­szágban - nos, igen: ezek a szeplős, pakompartos, rókava­dász angolszászok tudnak élni, az egyszer biztos. Wimbledon­ban tehát minden a hagyomá­nyokról szól, gondolhatnánk, aztán villámgyorsan kiderül, hogy annyira mégsem. Az egyenjogúság jegyében A wimbledoni tornán történt meg először például (2007- ben, tehát nem is olyan rég), hogy a hölgyek (az emancipá­ció, ergo: a női egyenjogúságért vívott küzdelem eredménye­(TASR/AP-és SIT A/A P-fel véte I) A párizsi salaktól Djokovics szomorúan, Serem diadalmasan búcsúzott. Wimbledonban mindketten nyerhetnek. ként) ugyanannyi pénzt kapar­hattak össze egy teniszviada­lon, mint a férfiak. Hofi Géza mondta anno, ha jól emlék­szem, egy „őrült” (az idézőjele­ket itt kizárólag a gyengébbek kedvéért rakom ki) kirohaná­sában az „elmegyógy és intézet” színpadán, hogy „adnék én a nőknek egyenlő munkáért egyenlő bért is”. Nos, Wimble­donban a hölgyek mindezt megkapták. Hogy emiatt néhá- nyan hőbörögnek kicsit? Hát, hadd hőbörögjenek. Tény, hogy a csajok, sem Wimbledonban, sem máshol, nem játszanak ötszettes te­niszmeccseket (itt kell megje­gyezni, hogy a férfiaknak is már csak a GS-tomákon adatik meg, hogy ötjátszmás meccsekbe bonyolódjanak), tehát az „egyenlő munka” kri­tériuma már eleve borul (hat). Richard Krajicek (az 1996-os wimbledoni torna győztese - tehát az a teniszező, aki ebben az időszakban itt, ezen a borí­táson meg tudta verni a hatal­mas Pete Samprast) egy 1992-es nyilatkozatában pél­dául odáig ment, hogy a pénz­díjakkal és az egyenjogúsággal kapcsolatos vitákban egyene­sen kijelentette, hogy a női te­niszezők nyolcvan százaléka „lusta, dagadt disznó”, s hogy ennek ellenére (ők, a hölgyek) „mégis milyen jól megélnek a sportágból”. Hogy Krajicek anno kire, kikre gondolhatott, annak iga­zából most már nincs jelentő­sége. Az viszont tény (tehát, beszéljünk a pénzről), hogy a már említett 2007-es kiíráshoz képest, amikor a wimbledoni torna összdíjazása 700 ezer font volt (nőknek és férfiaknak egyaránt), addig a ma induló kéthetes teniszmaratonért az egyéni győztes már 1,6 millió fontot kaszál. A tenisz tehát nem a munkásosztály sportja - ebben azt hiszem, mindannyi­an egyetértünk. Most nem lesz Murray-Federer döntő Az esélyekről szólva csak röviden: a hölgyeknél Serena Willamst kell majd megverni (ötszörös Wimbledon-bajnok, aktuális címvédő, tenisznagy­asszony stb.) Ha valaki, akkor Sarapova vagy Azarenka ké­pes lehet rá. Más nem igazán. A fiúknál pedig Novak Djoko- vicsot. Tavaly Federer-Mur- ray döntő volt. Akkor a svájci zseni bizonyított. Aztán az olimpián, ugyanezen a pá­lyán, ugyanezen felállás mel­lett Murray törte meg a nye­retlenségi átkot, és aranyban ragyoghatott (aztán, kicsit ké­sőbb a USOpen-trófeát is be­zsebelte). A wimbledoni füves érát felvezető két legfonto­sabb tornát (Halle, Queen’s) is ők ketten nyerték: Murray és Federer. De hogy az idei wimbledoni tenisztorna dön­tőjében nem fognak találkoz­ni, az már most biztos: Fede­rer, Murray, Nadal és Tsonga az alsó ágon feszül majd egymásnak, tehát csak egyikő­jük lehet ott a nagy fináléban. Djokovicsnak viszont látszó­lag könnyű dolga van: legfel­jebb Ferrer vagy Berdych ál­líthatja meg. De a látszat néha csal... „Ez a sorozat egy háború, s ez a meccs is nagy csatát hozott" - nyilatkozta az NF1L nagydöntőjéről Joel Quenneville, a sólymok edzője Egy lépésre a Stanley-kupa-sikertől a Chicago Blackhawks Chicagói boldogság: a sólymokat már csak egy győzelem választja el a Stanley-kupa megnyerésétől (SITA/AP-felvétel) ÖSSZEÁLLÍTÁS Chicago. A Chicago Black­hawks hatalmas csatában 3:1-re győzött a vendég Boston Bruins ellen, így összesítésben 3:2-re vezet az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) dön­tőjében, és már csak egyetlen siker választja el a Stanley-ku­pa megnyerésétől. Fantasztikus iramban kez­dett mindkét csapat, előbb a hazaiaktól Jonathan Toews, majd a túloldalon Milan Lucie találta el a kapuvasat. A két ka­pus, Corey Crawford és Tuukka Rask közben óriási védéseket mutatott be. Közvetlenül az el­ső szünet előtt Patrick Kane - aki a 2010-es finálét eldöntötte - egy szerencsés góllal vezetést szerzett: az elé pattanó koron­got vágta közelről a kapuba. A Bruins a folytatásban is sokkal többet ütközött, de Kane újabb villanásával már 2:0-ra veze­tett a hazai gárda. További rossz hír volt a vendégeknek, hogy egyik legjobbjuk, Patrice Bergeron megsérült, és nem tudta folytatni a játékot. Ké- .sőbb a Blackhawks kapitánya, a két gólpasszos Toews is kidőlt a sorból. A harmadik harmad elején nagy nyomás nehezedett a chicagói kapura, és Zdeno Chára - a világ legnagyobb lövőerejű játékosa - egy bom­balövéssel szépített. Az egyen­lítés reményében kitámadott a Bruins, így jöttek a házai zicce­rek, és Rasknak kellett bravú­rokat bemutatnia. A hajrában lehozta kapusát a 2011-es baj­nok Boston, s Bolland ezt ki­használva az üres kapuba lőtt messziről. „Ez a sorozat egy háború, s ez a meccs is nagy csatát ho­zott. Mindenkinek harcolnia kell, a mérkőzés első percétől az utolsóig. A Boston remek csapat védekezésben és táma­dásban is, de az utóbbi néhány találkozón mi is nagyszerű dol­gokat vittünk véghez táma­dásban” - nyilatkozta Joel Qu­enneville, a Chicago edzője. A kétgólos Patrick Kane csa­pattársát, Toewset dicsérte: „Ha egymás mellett játszunk, mindkettőnknek sokkal jobban megy a játék.” A Boston szakvezetője, Claude Julien a harmadik har­madban nyújtott gyenge telje­sítményben látta csapata vere­ségének okát: „Fogalmam sincs, miért nem játszottunk a har­madikjátékrészben úgy, ahogy az első kettőben. Nehéz hely­zetbe kerültünk. A következő mérkőzéseken már a túlélés lesz a tét. Nem eshetünk azonban pánikba, jó csapatunk van, vissza kell adnunk a Chicagó- naka kölcsönt.” (MTI, SITA)

Next

/
Thumbnails
Contents