Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-24 / 145. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 24. Vélemény és háttér 7 A titkosszolgák azt gondolják, nincs az a földi hatalom, amely elítélhetné őket A bűnös vádol Bűnvádi feljelentéssel élni, ha bűncselekményről szereztünk tudomást, állampolgári kötelesség. Még akkor is, ha az ember fia „titkos”, és nem nyilat- kozgathat jobbra, balra. Aztán jön a csavar. A feljelentőből először kihallgatott tanú lesz, majd... LOVÁSZ ATTILA No, erre a majdra még nincs folytatás, de ismerve az ellenőrizetlen hatalom lelkivilágát, akár borítékolhatjuk is: Roman Mikulec egykori katonai hírszerzési főnök rövidesen legalábbis gyanúsított lesz. Pofázni mert. Olyan szervezetről, amely méltán gondolhatta magáról, hogy ellenőrizhetetlen, a rendelkezésére álló forrásokkal úgy bánik, ahogy akar, nincs az a földi hatalom, amely ezért elítélhetné, elmarasztalhatná, ki képes ugyanis egy konspirációban dolgozó, még a vécépapír- vásárlási tételeket is titkosító szervezetre bármit is rábizonyítani. Mikulec köpött, mert már anynyira botrányos volt az állami vagyon amolyan sajátos értelmezésű kezelése az elhárításnál, hogy ő sem bírta tovább cérnával. Most meg átkutatják az autóját - mert a tisztelt polgárt hülyének nézik, majd bevesszük, hogy a ház előtt parkoló kocsiban, őrizetlen parkolóban bármi olyat hagy egy egykori titokszolga és hivatásos katona, ami terhelő lehetne rá nézve. Az államhatalom által sikeresen csicskáztatott barátnőnek meg a táskáját kutatták át, Mikulecet bevitték kihallgatásra - ez már egy nagyon rosz- szul megírt hollywoodi kémdrámának is gyönge. Már lelki szemeim előtt látom a védelmi minisztert, amint elmeséli a sajtónak, hogy a nyomozás sikeresen halad, hiszen a feljelentőt sikeresen vegzáljuk, sőt, ki tudja mit találtunk a kocsijában. Mégha feltételezném is, hogy az egykori titokszolga olyan hülye, hogy bármit benne hagyjon egy autóban, a tény, hogy őt molesztálják a bűntény elkövetői helyett, szimbolikus jelentőségű. Nem, kedves olvasó, nem Mikulecról van szó, katonai képesítése, titkosszolgálati gyakorlata van, tudta, hogy tűzzel játszik, majd megvédi magát, ő nem vizsgára siető egyetemista lány, akit megvertek. De ha a szlovák bűnüldözésnek sikerül Mikulec nyakába varrni bármit, akkor egy életre megtanítják az állami szolgálatban lévő emberekkel, hogy maximum a kincsHa sikerül Mikulec nyakába varrni bármit, egy életre megtanítják az állami szolgálatban lévőket, hogy kussoljanak. tári klozetpapír hazaszállítását illik jelenteni, a teherautóval kiszállított bankjegyeket, magánkézbe átjátszott állami ingatlanokat inkább ne, mert akkor baj lesz. És a polgárokkal megtanítják a szocializmus három alapszabályát: 1. Ne oltsd a tüzet, ha más háza ég! 2. Ha nem lopsz, a saját családodat lopod meg. 3. A polgár kussoljon, nem ért hozzá, nincs elég információja, pártunk és államunk majd megoldja. Ha a három alapszabályt a társadalom sikeresen bemagolja, akkor a hatalom vígan garázdálkodhat, mert ugye a politika úri huncutság, mi meg majd valahogy elleszünk itt, az árnyékban. Egy olyan rendszerben nőttem föl, amelyben csak árnyékban lehetett élni. Vagy kommunistaként. Vagy kirekesztettként. E három életforma cinikussá, gyávává, opportunistává tett minket, a legnagyobb bátorság a mai napig sörözés közben anyázni a rendszerre, s hazafias cselekedet nem fizetni adót és a szociális hálón élős- ködni. Mindezt csak megerősítheti, ha a katonai elhárítás gazemberségeit nemhogy a szőnyeg alá söprik, hanem azokat, akik kötelességtudóan feljelentést tettek, még meg is büntetik. S akkor még mindig nem kaptunk választ arra, hogy mi a jó fenének kell Szlovákiának katonai elhárítás? Igen, már értem, mit jelent a „Vidéki wellness paraszt jacuzzival, egészen kispénzüeknek". (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Fokozatos felzárkózás S1DÓH. ZOLTÁN Ezt is megéltük. Az egy főre jutó hazai össztermék terén, figyelembe véve az adott ország árszínvonalát is, behoztuk az unió két legszegényebb régi tagját, Görögországot és Portugáliát. Most abba ne kössünk bele, hogy a két dél-európai ország a válság, továbbá a hazugságon, uniós pénzátömlesztésen alapult gazdasága miatt voltaképpen szembefutott velünk, lecsúszott a szintünkre. A lényeg, hogy az uniós statisztikai hivatal szerint tavaly már felküzdöttük magunkat az uniós átlag 75%-ára, ami szép teljesítmény, tekintve, hogy az ezredfordulón még alig értük el az uniós átlag felét, az EU-ba való belépésünk, azaz 2004 idején pedig 55%-on álltunk. Azaz, minden önostorozás ellenére meglehetősen lendületesen zárkózunkfel,főlegha figyelembe vesszük a két hagyományos viszonyítási pont, Csehország és Magyarország teljesítményét. A mindig is fejlettebb csehek már az ezredforduló idején 68%-on mozogtak, ám azóta csupán 79%-ra tornázták fel magukat - bár ahogy közeledik a számunkra csúcsot jelentő uniós átlag, egyre nehezebbé válik a kapaszkodás, egyre kevésbé elegendő az összeszerelő üzemek, az olcsó bérmunka jelentette felhajtóerő. Régiónk korábbi sikerországa, Magyarország, viszont kétségbeejtő módon lefékezett, szinte nem is profitált az uniós csatlakozásból, ugyanis a 2004-es 63%-ról 2012-re mindössze 66%-igjutott. A számok ridegek, úgymond nem lehet velükjóllakni, mégis nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedés előbb-utóbb érződik a pénztárcánk vastagságán. Nos, e téren mégjócskán van elmaradásunk, hiszen például a statisztikailag tőlünk már alig fejlettebb Csehországban a bruttó átlagbér 1000 euró környékén mozog, nálunk csupán a 800 eurót súrolja. Arról nem is szólva, hogy a 13. fizetés elvétele, a szociális juttatások visszavágása ellenére a papíron velünk egy szintre kerülő görögök és portugálok fizetése is bőven 1000 euró felett van. Sajnos, nincs közvetlen összefüggés a gazdasági növekedés és a bérek alakulása között, van bizonyos fáziskésés, ráadásul ez függ a gazdaság szerkezetétől is. Például nálunk a gazdaság export- orientált, ezért a cégek a nyereség javát visszaforgatják a gyár bővítésébe, korszerűsítésébe, esetleg a külföldi tulajdonosok a profit csinos részét hazapumpálhatják- így a bérfejlesztésre kevesebb jut. Ezzel szemben az idegenforgalomra építő hor- vátok vagy görögök a turizmusból befolyópénz javát zsebre teszik, így a bevételből több jut a bérekre. Am hosszabb távon, főleg, ha a termelékenység üteme megelőzi a bérfejlesztés tempóját, a nálunk alkalmazott megoldás az üdvözítőbb, hiszen Szlovákia minden nehézsége ellenére a valós, tényleges teljesítménnyel aládúcolt arcát mutatja, így a gazdaság sem ereszt le elrevült lufiként, mint a görög vagy a portugál. Az izmos gazdasági növekedés sem okvetlenül üdvözítő, hiszen a lendületesen fejlődő Törökországban - látszólag - egy parkba építendő üzletház, a szintén sikeres Brazíliában meg az alig 6 centtel dráguló buszjegyek miatt tombol a tömeg. Az utcák lázadása kristálytükröt tart a hatalomnak, mely a valóságtól meghasadt: a törököknél az tükröződik benne vissza, hogy a fejlődéssel párhuzamosan nem szűkíthetik a politikai jogokat, a braziloknál pedig az, hogy ne stadionépítésekre menjen a pénz, hanemjóléti intézkedésekre. Visszakanyarodva hozzánk, papíron ugyan fokozatosan felzárkózunk az unió átlagához, ám ha éveken át nem nő a reálbér, ha a viszonylagos jólét nem szivárog le a szerényebb élethelyzetben levőkig, akkor öncélúvá válik a növekedés és váratlan társadalmi robbanásokhoz vezethet. A német konzervatív tabor fo kampánystrategiaja, hogy az ellenfél, a baloldal szavazói otthon maradjanak, a szociáldemokraták jelszava a mozgósítás Angela harmadszor? Három hónap múlva választ Németország MTl-HÁTTÉR Három hónap múlva, szeptember 22-én tartják az országos parlamenti választást Németországban. A felmérések alapján három koalíciós összetétel jöhet szóba, mindhárom forgató- könyv esetén Angela Merkel maradna a kancellár. A legutóbbi felmérés szerint a konzervatívok Merkel vezetésével (CDU/CSU) 41%-ot szereznének, a liberális FDP pedig 5%-os eredménnyel ugyan éppen bejutna a Bundestagba, de a két erő nem tudna ismét kormányt alakítani. Ám az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek sem szereznének többséget, 25, illetve 14%-ot kapnának. Az erőviszonyok több mint egy éve nem változtak érdemben, a patthelyzet állandósult az úgynevezett polgári tábor és a szocdem-zöldpár- ti tábor között. Szakértők szerint a töredékszavazatok újraosztásának hatása miatt legkevesebb 47-48 százaléknyi választói szavazat birtokában van lehetőség stabil parlamenti többségre támaszkodó kormány megalakítására. Könnyen előfordulhat, hogy a jelenleg 46 százalékon álló konzervatív-liberális koalíció átlépi ezt a küszöböt, és folytathatja a közös kormányzást. Lehetséges még a nagykoalíció - a CDU/CSU és az SPD összefogása-, és lehetséges, de a programok közötti különbségek miatt kevéssé valószínű a konzervatívok és a Zöldek koalíciója. Mindhárom esetben Angela Merkel maradna a kancellár, aki így a harmadik ciklust kezdené a kormányfői pozícióban. A választási kampány még nem látványos, de a pártok már kampányüzemmódba helyezték magukat. A vezető politikusok programját kampányszempontok alapján tervezik, Angela Merkel például sorra mondja a beszédeket olyan szervezetek rendezvényein, amelyeket legutóbb négy éve, az előző választás előtt keresett fel. A konzervatívok kampánya Merkelre épül. A németek 58%-a Merkelre szavazna, ha közvetlenül lehetne megválasztani a kormányfőt. Peer Steinbrück, a kancellár szociáldemokrata kihívója csupán 18%-otszerezne. A konzervatívok stratégiájának másik fő eleme az arra való törekvés, hogy az ellenfél szavazói otthon maradjanak. Ennek eszköze ezúttal az ellenzéki, a baloldali jellegű jóléti, vagy a Zöldek elképzeléseit idéző ökológiai intézkedések megígérése. A CDU/CSU várhatóan egy sor olyan elemet vesz fel a választási programjába, amelynek „szerzőijoga” az SPD-t vagy a Zöldeket illeti. Peter Radunski politikai tanácsadó, aki 1976-tól 1990-ig a CDU valamennyi országos és európai parlamenti kampányátvezette, ugyanakkor hangsúlyozta: nem elég eltántorítani a szavazástól a baloldali választókat, a saját tábort mozgósítani kell a győzelemhez. Ralf Tils politikai elemző Merkel népszerűségét annak tulajdonítja, hogy éppen olyan, mint a sokat dolgozó és szerényen élő „átlagos német”, és sikerült elhitetnie, hogy az euró biztonságban van, Németországot pedig nem éri el a válság, amíg ő a kancellár. Tils szerint a választást a gazdasági helyzet dönti el. Peer Steinbrück, az SPD kan- celláijelöltje azt hangsúlyozza: a szociáldemokraták 2002, azaz a legutóbbi megnyert választás óta mintegy 8 millió szavazót veszítettek el, de ez a tömeg valójában nem veszteség, hanem tartalék, mert a többség nem vándorolt át más párthoz, hanem csak otthon maradt a 2005-ös és a 2009-es választáson. Ezért a szociáldemokraták feladata „a mozgósítás, a mozgósítás és a mozgósítás”. Ezzel egyáltalán nincsenek elkésve, mert a tapasztalatok szerint a választók többsége csak a szavazás előtti hatodik héttől kezd odafigyelni a politikára, és sokan csak az utolsó tíz napban döntik el, hogy elmennek-e szavazni - mondta Merkel kihívója.
