Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-22 / 144. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 22. www.ujszo.com A hatvanadik, ünnepi évadot a felhőtlen szórakoztatás jegyében kreált keretbe foglalta a Komáromi Jókai Színház vezetése Kenyeret és cirkuszt a népnek! Minden színház életében vannak kiemelt évadok. Ilyenkor összefoglaló tartalmi egységbe kell sűrítenie szinte mindent, ami a létét igazolja. Ami megerősíti és aláhúzza rangját és helyét az adott közösségben, régióban és a tágabb színházi, tár­sadalmi környezetben. KISS PÉNTEK JÓZSEF A Komáromi Jókai Színház 60., ünnepi évadának drama­turgiai tervéhez Tóth Tibor igazgató Budapestről választott segítőt. Méhes László színmű­vésznek jelentős rendezői múlt­ja van, munkáinak száma a harmincat is meghaladja. Főleg zenés vígjátékokat és bohóza­tokat, groteszkbe és abszurdba hajló előadásokat hozott létre. Színdirektorunk láthatóan az ő ízlésére és színházi hitvallására hagyatkozott, amikor bele­egyezett, hogy két olyan vidám­ság is tarkítsa az ominózus éva­dot, mint az Egy hölgy a Ma­ximból és a Made in Hungária. Ez utóbbi a végletekig megté­vesztő, és hatalmas közönség- sikere ellenére (vagy éppen ezért) igen káros a hazai szín­házi ízlés és a gondolati színház puszta léte szempontjából. A színház vezetése az ünnepi évadot a felhőtlen szórakozta­tásjegyében kreált keretbe fog­lalta. Már az első bemutató kí­nosan izgalmas volt, hiszen Feydeau bohózata jócskán át­formált szövegének előadásán kellett volna felhőtlenül kacag­nia a lelkét ünneplőbe öltözte­tett nézőnek. Az évad végére pedig két szórakoztató darab is jutott, hiszen bármennyire gro­teszk is (a színlapon pszeudo- moliere-nek becézett), azért csakis a felhőtlen szórakoztatás szintjén kommunikáló, sokszor alkotói öncélt szolgáló előadás maradt a Magyar zombi. Nem is beszélve a Made in Hungá­riáról. Talán én vagyok túlságosan igényes, de visszapillantva úgy érzem, a katarzis elmaradt. S ez az érzés, úgy tűnik, végleges. Soha nem állítottam, hogy a dramaturgiai beavatkozás, il­letve a szöveg jó arányérzékkel történő átigazítása vagy akár át­írása ne segítené egy-egy szín­padi mű előadássá formálásá­nak folyamatát. Ellenben egyál­talán nem hasznos, ha durva és hatásvadász ötletektől vezérel­ve öncélú szövegrészek kerül­nek egy nagy műgonddal meg­írt és lefordított, cizellált dra- matikus szövegbe. Feydeau víg­játékai akkor működnek iga­zán, ha a színészek köré a meg­idézett kornak megfelelő miliőt varázsol a díszlet- és jelmezter­vező. S ebben a miliőben a sze­replők életre keltik a pontos ka­raktereket. Esetünkben az történt, hogy Verebes István, a komáromi tár­sulathoz ismét meghívott egy­kori főrendező az Egy hölgy a Maximból maivá hangolása ér­dekében alaposan belekontár- kodott Heltai Jenő kiváló fordí­tásába. Az öncélú trágárkodá­sok mellett alapvető stilisztikai vétségek halmaza is „koronáz­ta” a dramaturgiai kalózkodást. Mindezt az előadást kísérő vagy inkább meg-megszakító felira­tozás egészítette ki. Mira János kubista hatású díszlete és Ga- dus Erika lepukkant világot su­galló jelmezei a ritmustalanul beékelt mintha-mozi elemekkel követhetetlen eklektikát hoztak létre. Az ötletparádé kioltott mindent, ami értékelhető szín­házi eseménnyé állhatott volna össze. Az évad második bemutató­ja, Spiró György fájdalmas gro- teszkje - a III. Richárddal együtt - az évad kiemelkedő színházi teljesítménye volt. Igaz, borzol­ta a nézők kedélyét, hogy éppen karácsony tájékán kapták ün­nepi ajándékul. Nem tartom bűnnek, de még szakmai téve­désnek sem, ha olykor szándé­kosan provokál a színház. Kü­lönösen akkor nem, ha az egyre devalválódó erkölcsi értékek el­lenében teszi. A Príma környék egy félelme­tesen időszerű, kegyetlen téma írói megfogalmazása. Nagyon erős drámai anyag. Kitűnő dön­tés volt Valló Péter Kossuth-dí- jas rendező meghívása is, aki Spiró világának avatott ismerő­je. A játékteret maga a rendező tervezte, nagyszerű térérzék­kel. Kifejezetten sokkoló volt a fordított szcenikai megoldás: a nézők a színpadon ülnek, a bel­ső jelenetek, mintegy kamara­térben, ugyancsak a színpadon, a külső jelenetek pedig a néző­téren játszódnak. A két hely­színt egy fel-le ereszkedő fólia­függöny választja el. 2013 elején láthatta a közön­ség a szlovák színházi szakma egyik legrangosabb tanár-szí- nész-rendezője, Martin Huba új komáromi munkáját, a III. Ri- chárdot - az évad legizgalma­sabb előadását. A POSZT-ra is beválogatták, ahol mérsékelt szakmai és közönségsikerrelját- szotta a társulat. Mindenesetre nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Shakespeare drámájának bemutatója után, Komáromban hosszan tartó ál­lótapssal jutalmazta a közönség a rendkívül szuggesztív előadás színészeit. Általában zenés pro­dukciók végén pattan fel helyé­ről azonnal a publikum. Kivéte­les pillanat volt. A díszlet Jozef Ciller munká­ja. Parlamenti széksorokra em­lékeztetőén elhelyezett benzi­neshordóival azonnal mai poli­tikai színterünkre asszociálunk. A hordók tartalma nem a robba­násveszélyt jelentő benzin, ha­nem egy-egy fontos dramatur­giai-szcenikai feladatot ellátó textília, máskor egy hatalmas rózsacsokor - mégis azt a be­nyomást kelti, hogy bármikor robbanhat az egész felséges kó- ceráj. Az azóta elhunyt Milan Čorba jelmezei közül némelyik döbbenetesen pontos karakter­ábrázolás. Glosteré mellett a legkiemelkedőbb Margit király­né fantáziadúsan eklektikus, mégis drámaian erős öltözete. Mindezt tetézi a rendezői el­gondolást, a színészvezetést és a dramaturgiai hangsúlyok - ez utóbbi Varga Emese alapos és minden részletre kitérő szak­maiságát dicsérő munkája -, pontosságát segítő színpadi mozgás. York napsütése rossz­kedvűnk telét tündöklő nyárrá változtatta át - mondja Gloster a dráma első jelenetében. Igen, egy kis napsütés, az olykor-oly­kor felcsillanó humor, komi­kum vagy tragikomikum az, ami elkelt volna még ebben az előadásban. Tasnádi István Finito című darabja Magyar zombi címen került a Komáromi Jókai Szín­ház repertoárjába. Bagó Berta­lan vendégrendező felfogása láthatóan egyáltalán nem tö­rekszik emberi mélységek, csu­pán a társadalom állapotának ábrázolására. Ezáltal az egész előadás ugyanolyan felszínes marad, mint az a tragikomikus látszat-világ, melyet ábrázolni akar. Régen láttam ennyire fele­lőtlenül szórakoztató, kortárs műből készült előadást. Mindezt még tetézte a Hun­gária frontembere, Fenyő Mik­lós életének bizonyos elemeit fel- és átdolgozó jelenetekkel és a közéjük ékelt Hungária-sláge- rekkel dúsított sikerelőadás, a Made in Hungária. Ha ez a show nem egy kerek évfordulót záró ünnepi évad díszelőadása, ha­nem csacska nyári szórakozás lenne, nem szólnék egy árva szót sem. Legyen: panem et cir- censes! A Made in Hungáriában egyébként ott táncol a Madách Színház stúdiójának teljes tánckara. Még jó, hogy előtte széleskörű részvétellel zajló kasztingot hirdettek, amikor megnézték és kiszórták az összes felvidéki jelentkezőt, hogy utána már semmilyen akadály ne háruljon a pesti fia­talok - 20 fő - csoportos szer­ződtetése elé. A Jókai Színház a jövő évadot tekintve hat szerep­re írt ki újabb válogatást. A színháznak Szabó Szvrcsek Anita és Molnár Xénia tagságá­nak megszűnése, illetve szer­ződésük meg nem újítása után tizenkét színésze lett/maradt. Az ünnepi évadban történt „kihasználtságukról” elmond­ható, hogy Szabó Szvrcsek Ani­ta játszott a Feydeau-darabban, a III. Richárdban kiválóan alakí­totta Erzsébet királynő szere­pét, fergeteges Tigris Nikit ját­szott a Magyar Zombiban. Va­lami megbocsáthatatlan bűnt kellett elkövetnie, hogy Tóth Tibor és Méhes László az eltávo­lítása mellett döntött. Még ak­kor is, ha utólag hangoztatták: vendégként főszerepeket szán­nak neki. Molnár Xénia Vidaubant-né volt az első bemutatóban; kitű­nő karaktert elevenített meg a Príma környékben. Ekkor még nem sejthette, milyen meglepe­tés vár rá az éved végén, amikor a direktor és segítője, az újdon­sült főrendező közli vele, hogy a mozgástere gyakorlatilag meg­szűnt, hiszen a drámaírók elfe­lejtettek elég szerepet írni az ő alkatára... Bandor Éva Jolikaként szere­pelt a Príma környékben, Mar­git királynéként nagyot játszott a III. Richárdban és Blondinné volt a Magyar zombiban. Holocsy Krisztina minden szerepkörben helytáll. Osztri- gás Mici szerepében, a Príma környék Feleségeként, a III. Ri­chárdban. Anyaként a Made in Hungária hiteles pillanatainak egyikét sikerült a színpadra va­rázsolnia. Tar Renáta is megoldotta fel­Egy kivételes pillanat. Mokos Attila és Tar Renáta a III. Richárdban. (Kiss Gibbó Gábor felvételei) Molnár Xénia erős karaktert formált meg a Príma környékben adatait. Szinte a semmiből alko­tott karaktert a Magyar zombi­ban. A III. Richárd Lady Anna szerepében is hiteles volt. A Made in Hungáriában ugyan­csak hősiesen helytállt, miköz­ben megpróbálták beolvasztani a tánckarba. Ha ilyen mérték­ben felrúgják valahol a színházi hierarchiát, ott vélhetően nagy vérfürdők vannak készülőben. A férfi színészek közül az évad szerepe Mokos Attilának jutott a III. Richárd címszerepé­ben. Kétségtelenül bizonyítot­ta, hogy a társulat legerősebb színészeinek egyike. Az első bemutatóban Petypon szerepé­ben is hiteles tudott maradni, csakúgy, mint a Made in Hun­gáriában az Apa szerepében. Szabó Viktor a társulat legfia­talabb férfi színésze. De Vel- monté herceg volt a Feydeau- előadásban, statisztaszerep ju­tott neki a Príma környékben, amelyet többedmagával dicsé­retes alázattal játszott el. Cla­rence volt a III. Richárdban és két meglehetősen felszínes fel­adatot kapott a Magyar zombi­ban, valamint a Made in Hungá­riában. Úgy vélem, ő a társulat egyik megbízható, nagyon jó képességű fiatal színésze. Fabó Tibor a derékhad erőssége. Az évad egyik legemlékezetesebb alakítását a Príma környék Su­nyi bájának szerepében nyújtot­ta. Hiteles volt a Magyar zombi­ban Somszéd Misi, valamint a Made in Hungária Bigali elvtár­sának szerepében is. Kevésbé megfogható alkal­mat kínált az évad a tehetséges és megbízható Majorfalvi Bá­lintnak, Bemáth Tamásnak, Németh Istvánnak, Olasz Ist­vánnak és Skronka Tibornak. Utóbbi közel két évtized után tért vissza a színházhoz; számá­ra a Rendőr szerepe (Made in Hungária) és az Egy hölgy a maximból Abbéja kínált némi lehetőséget a kibontakozásra. Benkő Géza, az egykor ígére­tes fiatal színész most érett és tudatos művészként a Príma környékben remekelhetett. A Budapesten játszó Rancsó De­zső pedig a III. Richárd Buc­kingham szerepében mutat­kozhatott be két évtized után Komáromban. Ő az a karakter, amelyik nagyon hiányzik ebből a társulatból. Remélem, nem elavult gondolat társulatról beszélni... Ilyen a siker. Fenyő Miklós és Puskás Peti a Made in Hungáriában.

Next

/
Thumbnails
Contents