Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-22 / 144. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2013. JÚNIUS 22. www.ujszo.com BOTRÁNY 17 Szepesi, a szexmanias „Te prűd vagy? Én őszinte!” Ez Szepesi Nikolett könyvének szlogenje. A 25 éves úszót néhány hónapja még a sportrajongók nagy része sem ismerte, Én, a szexmániás című, az évtized botránykönyvének titulált írásával azonban hirtelen a bulvárlapok egyik legfelkapottabb arca lett. c f M epesi Nikolett . j t két olimpián vett M—J részt (Athénben és Pekingben), legjobb eredménye egy Eb-bronz volt 2008-ban Eindhovenben 200 háton, s ő az, aki ebben a számban megdöntötte Egerszegi Krisztina országos csúcsát. Nikinek azonban - mint könyvéből kiderül - van egy másik, ennél impozánsabb „eredménylistája” is: a „skalpok”, a férfiak, akik „megvoltak” neki, köztük nem egy híresség. Kétségtelen, hogy Szepesi Nikolett könyvét pont e hódítások megismerésének ígérete adja el. Szépirodalmi minőséget senki ne várjon a szövegtől, de ez nem is szépirodalom. A könyv kerettörténetére (Nikolett Budapestről Barcelonába utazik, hogy ott egy Alejandro nevű volt szeretőjének, ma már csak barátjának mesélje el életét, és az ő segítségével próbálja megtalálni a helyes utat) sem lett volna szükség, inkább idegesítő, mint szórakoztató, főleg, hogy Szepesi hol az olvasóhoz beszél („én megtettem, amiről te csak álmodozol”), hol Alejandróhoz, esetenként azt is hangsúlyozza, hogy mivel Alejandro most épp alszik, ezért inkább neked mesél, kedves olvasó. A politikailag végtelenül korrekt, szinte csak a meccsleírásokra szorítkozó sportoló-önéletrajzoktól eltérően azonban Szepesi őszinte és nyílt, s olyasmiről is bátran ír, amiről mások csak suttogni szoktak. Szepesi Niki világa egyszerű: pénz, pasik, farkak. Korládan mennyiségben. Előbb a ló „Ezt persze nem kell komolyan venni” — szabadkozik rögtön a következő mondatban Szepesi. Akit az efféle mentegetőzések zavarnak, inkább ne olvassa el a könyvet. Az „útkereső” Szepesi ugyanis gyakran keres kifogásoMindezt a szabadosságot a magát szexmániásként definiáló Szepesi részben a gyerekkorára vezetí vissza, amelynek hercegkisasszonyos korszaka túl hirtelen ért véget - a jól menő üzletember nevelőapa (akiről akkor Szepesi még nem is tudta, hogy nem az igazi apja) csődbe ment, s a közel kétszáz négyzetméteres villa kis királynője, aki ahhoz volt szokva, hogy saját lován vágtat át az óriási telken, egy csapásra egy kis lakótelepi lakásban találta magát, s még annak a bérleti díját is alig bírta a család kifizetni. „Előbb a ló, aztán a lóf..- foglalja össze a helyzetet Szepesi. A nevelőapa végül elhagyta a családot, az édesapa nem igazán volt kíváncsi a gyerekre. Az első edzésnek csak pár sort szentel az egykori úszó. Kijelenti: nem akart olimpiai bajnok lenni, akkor éppen kurvának készült. kát, próbálja elhitetni (vagy talán maga is elhiszi), hogy amit csinál, az teljesen megszokott, mert minden fiatal lány élete csak a csábítás és a szex körül forog, egyébként pedig mindenről a „mocskos, élv- hajhász, hűtlen” férfiak tehetnek. Féktelenül bulizott - az élsport rideg ÜP Jf világában a túlélés eszköze volt számára a szórakozás, nemritkán részegen ment edzésre. Szepesi sokszor sírva, mégis állhatatosan csinálta végig a kőkemény edzéseket. ,A kitartás volt a legjobb tulajdonságom” - írja egy helyütt, arra utalva, nem fűtött el az uszodából akkor sem, ha megalázták, mindent kibírt, és edzett, edzett. Mellette pedig féktelenül bulizott - az élsport rideg világában a túlélés eszköze volt számára a szórakozás, nemritkán részegen ment edzésre (és sokszor részegen ült a volán mögé). A hatperces pólós és a többiek Tizenévesen Szepesi magát is ugyanolyan naivnak írja le, mint a korabeli lányok többségét, első komoly kapcsolatában azonban ő volt az, aki először félrelépett. Gátlásai nincsenek, lelkiismeret-fürdalása sem, holott ez az első fiú később öngyilkos lett, s ezt a történetet Nikolett nem túl empatikusán kezeli. A könyv szerkezete kissé csapongó, a különféle kefélések, dugások és ba....ok (szeretkezésről csak egyetlenegyszer van szó) pedig lassanként összefolynak az olvasó számára, akit az aktusok sablonos leírásánál jobban érdekel a szereplők beazonosítása. Szepesi ugyanis nem nevezi nevükön a magyar sportvilág krémjét, viszont különféle ismertetőjegyeket azért kiszivárogtat. Az első jelentősebb eset az athéni olimpián (az olimpián úgyis minden csak a szexről szól, állítja Szepesi) történt: az utolsó napon a részeg Szepesi „elcsábította” a vízilabda-válogatott szőke sztárját. Az aktus egy garázsban zajlott, és hat percig tartott, a pólós pedig kijelentette, csókolózásról szó sem lehet. Szepesi megalázottnak érezte magát, s állítása szerint akkor változott meg valami benne végérvényesen. „Szóval azt csináltam, hogy elővettem az éremtáblázatot, úgy bizony. Odatettem az asztalra, és azt mondtam, egy aranyérmes már megvolt, jöjjön egy ezüst-, meg egy bronzérmes, és kiválasztottam őket, és megszereztem őket.” S jöttek még sokan mások, legtöbbször párkapcsolatban élő férfiak, családapák. A kajakos, aki Pekingben nem ért el semmit, s akkor éppen egy popdívával járt. A világbajnok vívó, aki kedvéért Szepesi még jelmezbe is öltözött. A SZTARfutballista (csupa nagy betűvel), akitől most nem pontos beadásokat vártak, illetve a magyar futball egyik legnagyobb fiatal tehetsége. Kis kísérletezésképpen volt egy leszbikus kaland is egy sportolónővel, aki „ipponnal győzött”, s nem maradhatott ki a sorból egy sportvezető sem, mert vezetővel szexelni kihívás. Szepesi Nikolettnek nincsenek gádásai (bár azért édesanyjának és nagymamájának megtiltotta, hogy elolvassák a könyvet), könyve azonban nemcsak az aktusok krónikája, hanem az élsport világának és a társadalomnak is tükröt tart. Mert bár - újfent hangsúlyozzuk - szépirodalmi kvalitásokat hiába várunk ettől az írástól, az Én, a szexmániásból valami hasonló üresség üvölt, mint Bret Easton Ellis regényeiből. „Az éjszaka törvénye egyszerű: napfelkeltéig b...ni.” Kivel, hogyan, miért - mindez részlet- kérdés, nem is igazán lényeges. „Varrjátok be!” A Szepesi által Facebook-generá- ciónak nevezett mai huszonötharminc évesek szexuális felfogása mellett nem kap sok teret, de azért dokumentálva van a könyvben az az eset is, amikor az eindhoveni Eb alatt két úszótársa üzenetet csúsztat be Szepesi ajtaja alatt: „Cigány!” Az elkövetőket meg is nevezi a szerző: „Norbika és a kis Dominik” - ezek után egyértelműen be lehet azonosítani Kozma Dominikot és Kovács Norbertét. Szepesi a származását nem részletezi, kreol bőrét kedveli, s hozzáteszi, hogy a cigányozás visz- szatérő jelenség volt az életében. A könyve - talán akaradanul, talán nagyon is tudatosan - egy másik rendkívül súlyos problémát is felvet: az erőszak és a szexuális visszaélések jelenlétét a sportban. Szepesi a könyvében azt állítja, 13 évesen molesztálta az egyesület gyúrója, az azóta már országosan ismertté vált Kicsi bácsi. „Mentünk hozzá kezelésre, és ő a szájába vette a mellbimbónkat, szívta, szopogatta, nyalogatta, aztán csókolgatta, pu- szilgatta a puncinkat is” - írja Szepesi, aki hiába fordult edzőjéhez, a nagyhatalmú Cárhoz (azaz Túri Györgyhöz), ő csak annyit válaszolt: „Hagyjátok már az állandó siránkozást, nem tudok mit csinálni, varrjátok be a pinátokat...” Szepesi egyúttal állítja, edzője háromszor megütötte, s nem kapott könnyítést akkor sem, amikor a londoni olimpia előtt néhány hónappal eltört a keze (ami az emberfeletti terhelés miatt nem is tudott rendesen összeforrni). Több úszó - köztük Cseh László, Güttler Károly, de a fentebb már említett Kozma és Kovács is - nyílt levélben állt ki Túri György mellett, hangsúlyozva, a versenysport világa kemény, de „fizikai terrortól” mentes. A levelet 14 férfi és 8 női versenyző írta alá, nincs közöttük viszont Egerszegi Krisztina, Kovács Ágnes és Risztov Éva sem, pedig hosszabb- rövidebb ideig mindannyian voltak Túri György tanítványai. „Hogy mással ne történhessen meg” - ezt szokták indokként megnevezni az életük traumáját papírra vető szerzők Szepesi ezzel szemben egy interjúban azt mondta, azt a bizonyos molesztálást nem traumaként élte meg, csak meglepődött rajta. Azért adta a fejét írásra, hogy a nők bátrabban vállalják fel, szeretik a szexet. Könyvének mégis az lehet a legnagyobb hozadéka, hogy a jövő úszói talán már nem lesznek zaklatásnak kitéve. Vagy ha igen, mernek majd szólni. BődTitanilla (Szepesi Nikolett: En, a szexmániás. Budapest, Ulpius-ház, 2013)
