Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-19 / 141. szám, szerda
16 DlGlTÁLlA ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 19. www.ujszo.com Hogyan egyensúlyoznak a fejlesztők, hogy minél érdekesebb funkciókat tegyenek át tabletre, amelyek az érintőkijelző miatt ott jobban is működnek E3 kiállítás után: miről fog szólni idén a játékpiac? A játékvilág legnagyobb rendezvénye a Los Angeles-i E3 kiállítás (Fotók: SITA) Az E3 kiállítás minden év nyarán azt mutatja meg jó előre, miklesznekmajdka- rácsonykor a videojátékpiac slágerei, és kire, illetve mire érdemes odafigyelni a következő egy-két évben. Sőt, ennéljóval többet is, főleg idén, amikor generációváltás van a konzoloknál, az Xbox One-nal és a Playstation 4-gyel gyakorlatilag újra felosztja egymás között a Microsoft és a Sony a világot. INDEX-ÖSSZEFOGLALÓ Xbox One vagy Playstation 4? Bár ez sokak számára nagyrészt egyéni ízlés, megszokás, sőt néha egyenesen hit kérdése, ha objektívak akarunk lenni, nem mondhatunk mást, mint hogy az idei E3-at a Sony és a Playstation 4 nyerte. Nem mintha a játékfelhozatala erősebb lenne a Microsofténál, sőt, éppen hogy az Xbox One tűnik hangyányit jobbnak exkluzív játékokban. Csakhogy ez egyre kevésbé számít, az igazán nagy bestsellerek úgyis minden platformra megjelennek, a két konzol játékkínálata 80-90 százalékos átfedésben lesz. Sőt. Hardcore rajongóknak talán szentségtörés, de az átlagjátékosnak oly mindegy, hogy Forza 5 vagy Gran Turismo 6: látványos autóverseny menő kocsikkal és slussz. Az Assassin's Creed, a Call of Duty, a Watch Dogs, a Need for Speed, a Battlefield (és a sort folytathatnánk vagy két tucat tuti sikervárományossal) úgyis kijön mind a két konzolra. Technikailag nagyjából ugyanazt tudja a két gép, így aztán fontos tényezővé lép elő az ár, a kötelező online kapcsolat és a használt játékok korlátozása; ezekben pedig a Sony azt tudja, hogy 399 euró, nincs, nincs, a Microsoft meg azt, hogy 499, van, van. Na ezért áll a zászló önmagában játékkonzolként a Playstation 4-nek (az Amazon előrendelési számai is ezt támasztják alá, és az IGN 280 ezer játékost megmozgató szavazása is ezt tükrözi). Aztán hogy az Xbox interaktív tévézős, nete- zős, beszéddel irányítós kunszt- jai mennyire fogják ezt ellensúlyozni, majd kiderül. Hogyan tovább, Nintendo? Nem villantott, de attól még messze van, hogy elsorvadjon. A Wii U eddig sem volt épp egy bombasiker, de a két újgenerációs konzol árnyékában végképp megmarad lesajnált mostohatestvérnek. Persze jönnek a szokásos slágerek új részei, lesz új Mario, Zelda (ami nem is annyira új, csak egy hd-s felújítás) meg Donkey Kong, vagyis idén-j övőre ugyanazokkal a kártyákkal játszik a Nintendo, amikkel 1986-ban. Ja nem, mert lesz új Pokémon is, szóval az évszám, ahol a japánok megragadtak, inkább 1996. Ami azért egy kicsit gáz. Persze a kőkemény rajongók pár milliós tábora boldog lesz, és az sem zavarja őket, hogy a klasszikus Nintendo-hősökön felnőve már meglett harmincasként nyomogatják a Gameboyt, pardon, a 3DS-t. Viszont csak a kemény magra nem lehet hosszú távon építeni, és nagyon úgy néz ki, hogy a következő években a Nintendo újra oda fog jutni, ahová a N64 és a Gamecube konzolokkal manőverezte magát a 2000-es évek közepére: a tönk szélére. Akkor a Wii váratlan, lavinaszerű sikere megmentette a céget, most megint valami hasonló zseniális húzásra lesz szükségük. A Nagy Testvér rabszolgái lesziinkmind? A Microsoft sikeresen eloszlatta a legvadabb híreszteléseket arról, hogy a Kinect kameráján keresztül figyeli majd meg a játékosokat a gép kikapcsolt állapotában is, viszont nagyjából az összes többi aggasztó hír igaznak bizonyult. A használt játékok csereberéje, adásvétele nagyon nehézkes lesz, és ha nem is állandó, de rendszeres online kapcsolatot igényel a gép akkor is, ha eszünk ágában sincs a neten játszani. A viták azóta is meglehetősen parázs hangulatban folynak erről a két funkcióról, nagyjából azzal a forgatókönyvvel hogy pro: de hát a Steam is tök ugyanígy működik pécén, mindenki imádja és óriási siker, kontra: évtizedes, márványba vésett ideákat és ősi játékos-előjogokat tapos a porba a Microsoft, csak azért, hogy még többet keressen. Az egészen a Sony nyer a legtöbbet, ami az utolsó pillanatban az egész Playstation 4-marketingjét arra hangolta rá, hogy ők aztán igazán megértik a játékosokat, és eszük ágában sincs ilyen hülyeségekkel szívatni őket. Ellopta a show-t az Apple? Nem lopta el. Bár a WWDC fejlesztői konferencia időzítése (pont az E3 nulladik napján tartották, és éppen az ősellenség Microsoft Xbox One-bemu- tatójával egy időben kezdődött) az összeesküvés-elméletekre fogékonyak számára egyenes bizonyítéka volt annak, hogy az Apple most fog saját játékkonzolt, vagy valami hasonló bombasztikus, játéktémájú újdonságot bejelenteni, semmi ilyesmi nem történt. A WWDC nagy dobása az iOS7 mobilos operációs rendszer és az iTunes-rádió volt, még az új iPhone-t és iPadet is hiába vártuk, nem hogy az Apple betörését a videojátékok piacára. Néha két egymásra szervezett fontos konferencia mögött nincs semmi különösebb összefüggés. Vagy csak zseniális figyelemelterelő manőver volt, hogy amikor legközelebb ilyesmi történik, ne fogjunk gyanút előre! Mit mutatnak a hipszterkonzolok? Nem sokat. Titokban reménykedtünk abban, hogy látunk Google Glass-játékokat, de ilyesminek nyoma sem volt. Az Nvidia Shield már egészen kiforrottnak tűnik, a grafikája csodás, de a játékfelhozatala elég harmatos. Ha egy 2013-ban megjelenő kézikonzolon a legnagyobb név a 2002-es GTA Vice City átirata, ott valami komoly gond van. Ebben a formában, 350 dollárért nem jósolható neki nagy jövő a tabletek mellett. Az Ou- ya szintén nem mutatott semmi olyat, ami felforgatná a játékvilágot (viszont maga a konzol nagyon jól néz ki, azonnal le kéne igazolnia a Microsoftnak és a Sonynak is). Az Oculus Rift továbbra is csak ígéret, az Unu még ígéretnek is kevés. Átveszik-e az uralmat a mobil platformok? Át bizony. A tabletes játékok önmagukban is rettentő sebességgel hódítanak, és úgy ahogy van felfalták a Nintendo 3DS és a Playstation Vita piacát. Az igazán érdekes jelenség az, ahogy a konzolos játékok idomulnak a helyzethez és integrálják a játékmenetükbe a tableteket. A The Crew-ban tableten tuningolhatjuk az autónkat, majd azt rögtön vezethetjük is a kontroliért kézbe véve, a Divisionben egy drónt irányíthatunk a játék tabletes alkalmazásán keresztül, és azzal segíthetünk a kommandózó társaknak a terepet felderíteni, vagy akár rakétacsapásokkal az ellenséget kipucolni. A Watch Dogsban a játék világának szuperhálózatához, a Gridhez férhetünk hozzá tabletről, ahol rengeteg információt és játékbeli előnyt szerezhetünk, a Battlefield 4-ben pedig a parancsnok-mód megy tableten, ahol madártávlatból látjuk át az egész csatateret, és adhatunk utasításokat a csapattársainknak. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan egyensúlyoznak a játékfejlesztők, hogy minél érdekesebb és hasznosabb funkciókat tegyenek át tabletre, amelyek ráadásul az érintőképernyő miatt ott jobban is működnek - de mindezt úgy, hogy ne legyen kötelező a táblagép a játékhoz. Van-e még élet pécén? Van, bár nem valami pezsgő. Az elmúlt években az volt a trend, hogy pécén szinte csak online játékok jelennek meg, és egyre inkább kikopnak a minden platformra megjelenő megasikerek pécés verziói is. Most fordult a kocka, online játékból kimondottan kevés volt, viszont a legforróbb slágeijáté- koknál is rendszeresen feltűnt a pécé, mint platform, sőt, sokszor pécéről futottak a demók, konzolos kontrollerrel. Viszont az igazán nagy pécés exkluzív címek listája elég szánalmas: Rome Total War 2, Company of Heroes 2, Arma 3, és nagyjából ennyi. Még az olyan őspécés slágerek, mint a Minecraft és a Diablo is konzolon tűnnek fel (az xboxos Diablo 3 egyébként meglepően kényelmes és élvezetes volt). Leáldozik a folytatásoknak és feldolgozásoknak? Ha nem is áldozik le, azért feltűnően sok teljesen új címet láttunk. És amíg a folytatások inkább olyanok, mint a Final Fantasy 15, a Battlefield 4 vagy az Assassin's Creed 4, és nem olyanok, mint egy szokásos új FIFA, Call of Duty, vagy Need for Speed, addig nincs is baj önmagában a folytatás tényével. Sőt, amikor olyan régi kedvencek támadnak fel, mint a Thief vagy a Mirror's Edge, akkor sem szokás monotóniára és ödethiányra panaszkodni. Feldolgozásügyben pedig kimondottan úgy néz ki, hogy a játékipar leszokófélben van az aktuális mozisikerek mellé gyártott lélektelen játékverziókról. Pár éve még elképzelhetetlennek tűnt volna hogy az E3-on ne nyomuljon legalább egy nagyszabású Man of Steel-, Pacific Rim- és Hobbit-játék, hogy csak az idei év legcsábítóbb filmjeit említsük. Ebben a műfajban az összes Pixar-hőst felsorakoztató Disney Infinity volt talán az egyetlen igazán erős induló idén. Mi volt a nagy meglepetés? A hétfőn még a fejlesztők szűk körén kívül teljesen ismeretlen, kedden már a show szupersztárjaként ünnepelt Ti- tanfalltól nehezen lehetne elvitatni ezt a címet - bár ez inkább a körítésnek, és a fejlesztőcsapat múltjának tudható be, mint magának a játéknak, ami nem sokkal több, mint Battlefield óriásrobotokkal. De szívfájdalom nélkül odaadhatjuk a képzeletbeli trófeát a Di- visionnek, a Kiefer Sutherlan- det főszereplőnek leigazoló Metal Gear Solid 5-nek, az ismeretlenből azonnal közönségkedvenccé váló Murdered- nek, vagy akár a Battlefield 4-nek is. Vagy simán a trailerei miatt az Assassin's Creed 4-nek - bár ha jobban belegondolunk, az már rég nem meglepetés, hogy a magyar Digic Pictures megint olyan mozit hoz össze, amit a világon nagyon kevesen tudnának utána csinálni. A Sony új konzolja, a Playstation
