Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-15 / 138. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 15. Szalon 21 Erős kézzel irányított előadás született a pozsonyi Aréna Színházban Eszenyi Enikő rendezésében A vágy, ha nercre gerjed Június 22-én: Múzeumok Merész, vibráló eladás. A sikamlós témához illően misztikusan megvilágított, (be) árnyékolt vagy elsötétített színpad. Energikus, felrázó a rendezés, nagy ívű emelkedőkkel viszi mind magasabb fokra a drámát. Élesen, tisztán tagolja és hangsúlyozza a szöveg váltakozó dimenziókra osztott közléssíkjait. Tomboló a színészi játék, mélyre leszálló, pokoli bugyrokból merítő, határokat feszegető. TALLÓS1 BÉLA A színpadon történő minden rezdülés - beleértve a színészi játékot, a kellékhasználatot és térvariálást, a világítást, a hangeffektusokat - kidolgozott. Eszenyi Enikő színházának jelképkódja azzal nyitja ki a nézőt és teszi őt befogadásra késszé, hogy az író által alapul adott szöveget az életből vezeti át á színházba, illetve színházzá. A mindennapokból apró, de tömören közlékeny, lényegi jegyekkel kifejeződő, esendően emberi gesztusokat és jelbe- szédfoszlányokat visz be a szöveg stilizált világába, s ezáltal a közönség számára könnyebben elérhető közelségbe hozza az irodalmi szöveg drámává transzformált valóságát. A nézőt a sajátjához közelítő, ám azt mégis magasabbra emelő ízlés- és értékbeli síkon terelgeti. Nyitottság kell az előadáshoz. Ha nem is olyan mértékű, amilyennel a rendező - érzékletes metakommunikációs jelekbe is kódolva a szöveget - precízen értelmezett és pontosan átgondolt, a legapróbb részletekig kidolgozott formákkal színpadra alkotta s amilyennel a rendezői maximalizmushoz alkalmazkodva a színészek eljátsszák, de mindenképpen kell a nyitottság. A teljes őszinteség, hogy a magunk szenvedélyeit- ösztöneit tudjuk megnyitni (mintegy a takargatott, leplezett, be nem vallott vágyainkat vállalva) az előadás folyamán. S az izgató, gazdag és összetett kapcsolatokban - az előttünk kiteljesedő játék sodrának hatására - (a darabból kölcsönözve az idézetet) „megtaláljunk valamit abból, amit az életben nem tudunkmegkapni”. Sodró lendületű a Vénusz nercben pozsonyi előadása. Tizennyolc éven felülieket kerin- gőre felhívó szexuális bál a férfi és a nő dominanciaharcáról. E könyörtelen harc - melyben jelképesen egy prémstóla, vagyis a nőiség piros posztója s a vágyakra geijesztő bunda vezérli az indulatokat - rejtett-rejtege- tett, mélyre tiport titkok, vágyak, szenvedélyek és izzó, perzselő, égető, végletekig feszített érzelmek közé vezet. David Íves drámája, a Vénusz nercben, melyet Leopold von Sacher-Masoch régi szadomazo regénye alapján írt, kétszereplős darab. Thomas, a rendező szereplőválogatást tart, új darabja női szerepére: a nők nőjét, az istennőt, Vandát, illetve Vénuszt keresi. Thomas botrányosnak tartja, hogy nincs ilyen. „Kihalt a nőiesség - mondja. - Ott tartunk, hogy egynő még eljátszani se tudja, hogy ő nő. Én jobb Vanda lennék, mint ezek a lányok, csak egy nejlonharisnyát kéne fölvennem.” A nőiesség kitörő robbanásával indít a pozsonyi előadás. Szinte bevágódik a színre a szerepre jelentkező színésznő, az író-rendező által hiányolt ízig- vérig nő. Viharos energia repíti, amely csak erősödik, miután letépi magáról átázott ballonkabátját, s egy mellbevágó pillanatra mintha belemerevedne egy domináns úmőpózba, teljes szadomazo szerelésben. Nem véletlen, hogy a Thomas által kiírt szerepre alaposan felkészült Vanda ebben a lélegzetelállító „ruhában” állít be a kasztingra. A két szereplő párbeszédéből és játékából fokozatosan e do„A szerelemben, akár a politikában, az egyik félnek uralkodnia kell." Vanda szerepében Diana Mórová. minajelmez mögöttes tartalmai feslenek fel, azt járva körül, hogy „semmi sem lehet érzékibb, mint a fájdalom, és élvezetesebb, mint a megaláztatás”. Vanda és Thomas elkezdi próbálni a - Vanda által „szadomazo pornónak” minősített - Vénusz nercben című darabot. Amely, ahogy Thomas mondja: „egy nőről szól,, aki - alkalmasint - fölfedez valamit saját magában, és egy férfiről, aki kénytelen elrejteni a valódi énjét, amíg nem találkozik ezzel a nővel.” De a szereplőválogatónak köszönhetően Thomas, a férfi találkozik a nővel, Vandá„Semmi sem lehet érzékibb, mint a fájdalom, és élvezetesebb, mint pében Tomáš Maštalír. a megaláztatás." Thomas szere- (Szkórossy Zsuzsa felvételei) val, s ketten együtt „kitágítják az emberi természet határait”. E játékban Vanda leleplezi a tettető Thomast. Eljátszatja vele Vanda szerepét: női ruhába bújtatja és kifesti. Olyan helyzetekbe vezeti be, amelyekben átélheti, elszenvedeti, saját bőrén tapasztalhatja mindannak a vonzatát és esetleges folyományát, amit a darabjával hirdet. Egyebek közt, hogy „a szerelemben, akár a politikában, az egyik félnek uralkodnia kell. Az egyik a kalapács, a másik az üllő.” A csereszerepben megízlelheti „a legmagasabb rendű szerelemet”, azt, „amit a legtöbb ember az istenének tartogat”. A tettetés burkából ily módon kibontott Thomas az elpróbált szadomazo játék végén felismeri, hogy Vandával Aphrodité, az istennő jött el hozzá. Az előadás hatásos átalakulásokkal építi fel azt a gradációt, ahogy, az érzelmek méretével mind magasabbra és magasabbra csapva, csúcsra jár a dráma, s eljut a végső jelenetbe. Diana Mórová varázslatos módon transzformálja az energiáit az átmenetekben, illetve váltásokban a darab egyik szintjéről a másikra, vagyis az egyik szerepből a másikba. Hatásosan éli meg az előadás zivataros, operai érzelmeit. Tomáš Maštalír racionálisabban játssza Thomas szerepét. Még női ruhában, kifestve, Vanda figurájába transzformálva is visszafogott. Komolyra veszi, nem olcsó megoldásokkal építi fel a nőt. Ugyanakkor a hazai szcénán színháztörténeti eseményként lehet majd emlegetni azt a monológját, amelyben erős érzelmi töltettel megjeleníti, hogy gyerekként kéjsóvár, zsarnoki és rémisztő nagynénje prémre fektetve nyírfavesszővel ütlegelte mezítelen hátsófelét, s e fenyítés következtében a prém ezek után már soha többé nem lehetett pusztán prém, a nyírfavessző pedig nem lehetett többé pusztán ártatlan faág. Színházi próbatermi közeg szolgáltatja az előadás játékterét. Szertelen díszletezésű, nyitott színházi térben mozog a két figura. A kulisszákkal és az előadást szolgáló technikával együtt látja a néző a szereplőválogató helyszínét. Ezzel a ku- lisszázás nélküli kitolt játéktérrel, ezzel a háttérvilágot részben beengedő színpadképpel nagy lehetőséget ad az előadás arra, hogy a néző rálásson bizonyos belső színházi mechanizmusokra - a világítástechnikától kezdve a kellékfunkciók és jelmezváltás kreatív váltogatásáig. Olyan pozícióba helyezi a játékbeli próbafolyamat szemlélőjét, hogy bizonyos kiterjedésig felülnézetből tekinthet rá az előadás születésének technikai szintjére (is) - ez megkönnyíti az eligazodást a kétszeresen stilizált, duplán megcsavart színpadi valóságban (ami természetesen elsőrendűen a párbeszédek stilizáltsá- ga által követhető). A darab a két valóságdimenzióban (amelyek közt esetenként csak a beszédstílus, Vanda kommentatív kiszólása a megkülönböztető jegy) váltogatott kettős játékhoz igazítva izgalmasan használja a jellemjegyeket erősítő kosztümöket, amelyek vonzó extravaganciával hatnak klasszikusként és kortársként vagy éppen kortalanként. A ruhák idősíkokon történő átváltására és funkciós átal- kalmazására tipikus és jellemző példa, ahogy Vanda görög tógaként emeli és teríti a fejére az időben más szerephez viselt elegáns ruhát. Az öltözék olykor mást, többet is jelent önmagánál: a sokféle helyzetben alkalmazott, lebegő-vibráló, kígyóként tekeredő, mágnesként tapadó piros stóla a szenvedély, a vágy égő piros lepedője és maga a prém, a bunda. A zsinórpadlásról alálógó neonháromszög - amely az előadás nem véletlenül legerotiku- sabb és legkoncentráltabban kihasznált, egyben legerősebb látványeleme - a női testiség metaforája s az egyesülésre irányuló vágy hintája. A darab jó ízlés mentén vezetett szexuális töltetét erősítik a meg nem történt érintkezésekre utaló imitált kézmozdulatok, a sikamlós tartalmakra célzó jelképes tárgyak, valamint a szavak bujasága. Ezáltal is több síkon beszédes, merész, és vibráló az Aréna Színház előadása. éjszakája Abasártól Zsámbékig 187 vidéki és 106 budapesti kulturális intézmény összesen 350 helyszínen várja különleges programokkal all. Múzeumok éjszakájának látogatóit június 22-én. Eddig csaknem 300 magyarországi múzeum, tájház, könyvtár és egyéb intézmény jelezte részvételét, a helyszínek listája azonban folyamatosan bővül. A jegyárak nem emelkedtek: a felnőttek 1500, a 6-18 év közötti gyermekek 600 forintért válthatnak karszalagot, amely a különjáratokra is érvényes. 2013-ban Weöres Sándor és Gárdonyi Géza születésének 100, illetve 150 éves évfordulója előtt is tisztelegnek a múzeumok. Az Egri csillagok írójára egyebek között a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Molnár C. Pál Műterem-múzeum és az egri Dobó István Vármúzeum emlékezik programokkal, míg Weöres Sándor előtt a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar írószövetség, a Mese Múzeum, a székesfehérvári Vörösmarty Könyvtár és a körmendi múzeum rendezvényei tisztelegnek. Számos helyszín tematikus programokat kínál. Budapesten az Iparművészeti Múzeum franciás éjszakát szervez: bor- és ételkóstolókkal, koncertekkel, divatbemutatóval és iparművészeti vásárral várják az érdeklődőket. A Szépművészeti Múzeum június 22-ei mottója: ókor - jókor. Minden az antik időkről és az antik hősökről szól: lesznek előadások, római és germán fegyver- és ruhabemutatók, vetélkedők és tárlatvezetések - elsősorban az Antik gyűjteményben és a Régi Képtárban. A Néprajzi Múzeum a találkozások éjszakájára invitálja az érdeklődőket: finn szőnyegkiállítással, szerb népdalokkal, sváb fúvósokkal és klezmerrel. (MTI, ú) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
